Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-03-08 / 10. szám
//. évfolyam Budapest, 1922 március 8 10. szánt ^QS UJ BUDAPEST TI Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 440 K ♦ Félévre 220 K ♦ Negyedévre 130 K ♦ Egyes szám ára 30 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utcrs 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor A háztartási munka hatósági közvetítése Irta: SZALAY SÁNDOR dr. kér. elüSjáró, az eüiijárói értekezlet elnöke Választások előtt áll az ország' népe és mint ilyenkor szokás, újra tótágast áll a magyar glóbusz. Nagy nyomorúságunkban csak egy kérdés érdekel bennünket: ki ff vivőtt Jelölt akad bőven, gyakran nyolc-tiz is egy kerületre, régi tapasztala,t szerint i:<em rossz dolog képviselőnek lenni. Aggódva figyelünk fel a sok csinadrattára, mely már ma is, a tulajdon-képem küzdelem előtt, tunya mámorba igyekszik kábitani az értelmet és az Ígéretek aranyhimes délibábját csilloghatja a sok fáradt és éhes szem előtt. A politika, a mai borzalmas időkben, mikor egyrészről az egyéni akarat annyira aktiv résztvevőjévé lett mindnyájunk sorsa intézésének, másrészről az ország állapot ja a béke boldog éveiben el sem képzelt módon érezteti hatását minden parányi egyed életében, létkérdés lett, hogs ki lesz az a huszonöt ember, aki vágyainkat képviseli, óhajainkat megvalósítja, ábrándjainkat vigyázza a törvényhozás házában. A tenger nyugodt és eseménytelen mélységeiből a viharokká,! háborgó felszínre kerültünk, ahol mindenki érzi a hajó legkisebb hány- kodását is: mindnyájunk rossz-, vagy jóléte függ attól, olyanokat-ültetünk mi a kormányrúd mellé, akiknek higgadtsága és törhetetlen akarata a polgári nyugalom és békés jólét révébe tudja majd vezetni halálosan kimerült gályánkat. Mert azok, akik eddig tartották kezükben a köziilet, sorsával annyira összeforrt életünket, despoták, gyengék és határozatlanok voltak, akik mindenhez értettek, csak a hajó elkor- mányzásához nem. A magyar konstituánte emberi gyengeségekben gazdag, nagyotakaró semmittevésben kimerülő két esztendeje újabb tanulságtétele volt a világtörténeti igazságnak, hogy a nagy időkben kis emberek kerülnek a hatalom polcára, akik végzetes hibáikkal, kétségbeejtő jelentéktelenségükkel a maguk nívójára, húzzák le jobb sorsra érdemes nemzetüket. Abban a zászlóerőben, mely máris kivirágzott az uj választások, hírnökéül, akad-e zászló, melyre nyugodt lélekkel esküidhetiimk? Akad-e lobogó, mely politikai jelszavak, tartalmatlan- ság’ba és semmiségbe fuló részletkérdések helyett nem többet, csak az ország és a főváros számára gazdasági fellendülést, a jelszópolitika helyett becsületes reálpolitikát ígér a keresztény világnézet szigorú szem előtt tartásával? A nagy zűrzavarban, akad-e párt, amely a keresztény reálpolitikát fontosabbnak tartja a handabandázásnál és nem azt kérdi, hogy ho- n/ouzion, vagy homojj'uziőn, hanem konkrétumokat igér, a keresztény és magyar renaissance- nak azt a megvalósítását, melynek lehetőségére a, budapesti városháza nyújtja a legra- gyos**.bb példát? Ha. nincs ilyen párt, akkor meg kell csinálni és táborába, vezetni a keresztény százezreket, amelyek a. Keresztény Községi Párt komoly és tisztességes munkájában, törhetetlen magyarságában és tántorithatatlanul liü keresztény érzületében szerencsétlen fővárosunk jövendőjének zálogát: látják. Ha egyebütt nem, a fővárosban uj lobogót kell kitűzni, mely zavaros nagyotmondás helyett a komoly munkát, meddő személyes viták helyett Budapest érdekeinek hűséges képviseletét, a keresztény és magyar Budapest már bevált élveinek szerencsétlen hazánk állapotaira való alkalmazását akarja. Meg vagyunk arról győződve, hogy a főváros keresztény lakossága, mely egyrészről megundor-odott a lefolyt két esztendő eredményeitől, de örömmel látja a Keresztény Községi Párt munkálkodását, habozás nélkül tömörülne ez alá, a lobogó alá. Jóllehet, a belső háztartási munka elvégzésére, a család körébe felvett, női és férfi személyek elnevezése tekintetében a történelmi tradícióknak megfelelőbbnek és szebb kifejezésnek tartjuk a „csalói7“ szóból származott „cseléd“ megjelölést; mégis, mert ií/j érdekeltek társadalmi szervezetei, a „háztartási alkalmazott ‘ elnevezést óhajtják, nem szándékozunk kívánságaikkal ellentétbe helyezkedni, annál ' ke- vésbbé, ínért célunk egyedül csak az, hogy társadalom gazdasági, erkölcsi és kulturális közéletünknek, ezt a fontos kérdését, a megoldás felé lehetőleg közelebb vigyük. E célból elsősorban törekvésünk: hogy a város kormányzatát megnyerjük annak, hogy a pártatlan hatósági háztartási munkaközvetítés gazdasági és szociálpolitikai fontosságát méltányolva, a közérdek szempontjából mielőbb valósítsa meg a kötelező hatósági háztartási munkaközvetítő intézményéi. Társadalomerkölcsi szempontból nincs az iparűzésre alkalmatlanabb foglalkozás, mint a háztartási munkaközvetítése, mert az, üzleti érdek minél gyakoribb háztartási alkalmazottak változását követeli, ezért az ezen kérdés reformját a háztartási munkaközvetítés hatósági kezelésbe vételével kell kezdeni. A városokban a foglalkozás és háztartási munka- közvetítés ezidőszerint a következőképen bonyolódik le: 1. iparszeréi közvetítés utján; 2. közhasznú egyesületek által; 3, saitó utján ís 4. barátságos, utcai vagy az úgynevezett kézalatti közvetítés segítségével. Kultúrtörténeti szempont bel kétségkívül érdekes jelenség, hogy míg pl. Parisban a XIV. században már működtek hatósági felügyelet alatt álló ipar- rizeréi cselédközvetitűssel foglalkozó irodák (recom- mander este), addig nálunk a cselédközvetités csak az 1872. évi VIII. t.-cikk, illetve a jelenleg érvényben levő 1884. évi XVII. t.-cikkben foglalt ipartörvényben nyert közelebbi nyilvánjogi szabályozást. A foglalkozást közvetítő és háztartási munkák iparüzletmenete épugy, mint bármely iparüzlet folytatása, szükségessé teszi az üzletfelek szerzését; gazdákat, kik háztartási alkalmazottakat igényelnek, háztartási alkalmazottakat, kik helyet keresnek. A közvetítő feladata, hogy az egymáshoz illő ajánlatokat összehozza. Ez sokszor felette nehéz. Az egyes háztartásokban dívó szokások, a háztartási, alkalmazottakat tartók műveltsége s társadalmi viszonyai más-más igényeket támasztanak a háztartási alkalmazott ügyessége, tisztasága stb. tekintetében s éppígy a háztartási alkalmazott képességei is különbözők. Még a meghízható háztartási munkaközvetítőnél is gyakoriak ezek folytán a hibák, mert az iparűzésben szerzett bármily gyakorlat magát az .anyagot, a háztartási alkalmazottat javítani nem képes. Az alkalmaztatás kérdése tulajdonképpen kizárólag a szerződő felek közt dől el és ig-y végtére, is mindenki önmagának a legjobb közvetítője. Ezért különösen városokban, hol a háztartási alkalmazottak és a gazdák közelebbi megismerése teljesen lehetetlenség, a foglalkozás és háztartási munkaközvetítő, túlnyomó esetben nem az ipari működésért kapja a közvetítési dijakat, hanem hogy üzletével mintegy fiók háztartási munkapiac berendezését kínálja anélkül, hogy ezzel a szervezett munkapiac közhasznú érdekének is szolgálatot tenne. Mindezek dacára vannak az .iparszert! háztartási munkaközvetítésnek előnyei is, úgymint: aj megkönnyíti a fáradságos háztartási alkalmazott, illetve helykeresést, tehát gazdasági szükségletet elégít ki ott, hol a nyilvános vagy jótékonysági alapon szervezett háztartási munkaközvetítés nincs kifejlődve; b) anyagilag érdekelve lévén, idő és fáradság kímélése nélkül törekszik a közvetítés offektuálására; c) a vagyontalan nőknek oly munkaalkalmat kinál, amelyhez sem tőke, sem külön előképzettség nem szükséges, végül d) úgy a gazdáik, mint a háztartási alkalmazottak előtt ismeretes. Ezen előnyökkel szemben azonban óriási nagy az a hátrány, mellyel a háztartási alkalmazott szerzés iparszeréi üzése együtt jár. Köteteket lehetne erről irni, mert társadalmi életünknek sötét árnyékai ezek a veszedelmek, melyek nézetünk szerint közvetítés anyagának természetében rejlenek. Minden intézménynek próbaköve a gyakorlat s ezért ez szolgál leginkább bizonyságul arra nézve, hogy még formai tekintetben sem alkalmas a háztartási munkaközvetítés az Üzletszerű ipar körében való lebonyolításra. a.) A legtöbb közvetítő üzlettulajdonos telepének megjelölésére oly jelzőket használ, melyek különösen a műveltség és élettapasztalat nélküli háztartási alkalmazottak előtt alkalmasak arra, hogy azoknak közhasznú inéznxényi jellegét feltüntessék és a tisztán nyerészkedésre alapított ipari Üzletszerű minőségét elfedjék. b) A közvetítőnek a szolgálati szerződés létrejötte, vagyoni érdeke lévén, gyakran nem Fórdit kellő gondot arra, hogy az alkalmazást kereső a' neki alkalmas helyre jusson. Gyorsan, minden helyre közvetíteni. ez az üzlet érdeke. c) Sőt minél gyakrabban ujittatnak meg a szolga- • lati szerződéseik és pedig lehetőleg mindig nagy’obb- nagyobb bér mellett, annál jobban emelkedik a közvetítő bevétele, • Üzletére szinte fontos és célravezető az oly szerződő feleknek összehozása, kik nem egymáshoz valók, miután a mielőbbi változás újabb jövedelemmel kecsegtet. c/,l Az iparszerü háztartási munkaközvetítés árnyoldalához számíthatjuk a közvetítési dijaknál; a jelenlegi formában való lerovását is. E dijak két csoportra oszthatók: 1. a tarifaszeréi közvetítési dijak és 2. a külön fizetések. A szolgálati szerződés megkötése után (8 napra) a közvetítő, úgy a gazdától, mint az alkalmazottól felveszi a províziót, mely az érvényben levő szabályok szerint mindkét fél részéről — legtöbb helyen - havi bér 10—10%-a. E járulék, tekintve a háztartási alkalmazott hiány okozta nagy kereslet sürgős kielégítésével járó borravalót, ajándékadást és a gyakori háztartási alkalmazott változást, kétségkívül magas közvetítési díjnak mondhatók, annál is inkább, mert a kiszámítási alapul szolgáló bérösz- szognek a gazdák terhére gyakran mivel sem indokolható! felhajtását, az üzlet érdeke természetszerűen követeli. e* Mégis a legsötétebb oldalát ,az iparszerü háztartási munkaközvetítésnek azon erkölcsi nyomorúságok képezik, melyekről oly kevés jön teljes valóságban napfényre. A fiatal, tapasztalatlan falusi leány az ily üzletekben legtöbb-nyíre a helyüket minduntalan változtató egyének erkölcstelen társaságába kerül s feltárul előtte egyszerre a jellemnek erkölcsi elvadulása, melytől többé szabadulni nem képes. Sőt gyakori az az eset, hogy a nőháztartási alkalmazottak az ily közvetítő üzletekben való hosszabb tartózkodás által pénzükből és keresetükből teljesen kifogyván, oly erkölcstelen életre kényszerülnek, amelyből — <í- szokva a munkától — a tisztességes útra vajmi nehéz visszatérni. A leánykereskedés anyagának a legbiztosabb termelői ezek a helyek, mely „kivitelünk“ és nemzeti szégyenfoltunk megszüntetése érdekében a küzdelem szinte becsületbeli kötelességünk. Ha hozzávesszük még ezekhez a háztartási alkalmazottaknak az üzlet érdeke kivánía sűrű helyváltoztatását, a járatlanoknak anyagi megsarcolását, a közvetítő üzletekben való tartózkodás idejének korlátozatlan voltát, a háztartási alkalmazottak könyveikkel űzött visszaéléseket, stb. sb. mindmegannyi súlyos indokát látjuk ezekben a -háztartási m.unka- közvetités hatósági kezelésbe való vételének, illetve központosításának. Főleg pedig a háztartási inunk a- piac rendezése, a házi háztartási alkalmazottak szociális helyzete és a munkanélküliség leküzdése azok, melyeknek előfeltétele a hatósági háztartási munkaközvetítés és amelyek reformja érdekében bővebb fejtegést tartunk szükségesnek. A háztartási, munkapia'c szervezése, mely organikus kapcsolatban áll, illetve kiegészítő része a ni unkapiac nyilvános rendezésének, a modern közgazda- sági élet fejlődésével mind nagyobb befolyásra és súlyra tesz szert. A háztartási alkalmazott, mint a mezőgazdasági és ipari termelést fogyasztó, tehát azok gazdasági ériekének alapját képező, háztartásoknak egyik fontos tényezője, különösen a kultúrában és anyagi javakban előrehaladottabb városokban, mind nagyobb mennyiségben és jobb minőségben igényeitekben, a kereslet és a kínálat, idővel oly mértékeket ölt. hogy a háztartási munkapiac szervezése, vagyis a háztartási alkalmazott kínálat és kereslet egy pontról való
