Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-03-01 / 9. szám
-1922 mánciezs 1 TU BUDAPEST 3 Fényes bizonyítéka ez annak, hogy igenis itt jogrend s konszolidáció van, hiába hangoztatják belső és külső ellenségeink az ellenkezőt. Ezen §. alapján a volt birodalmi tanácsban képviselt országokban és tartományokban (a volt osztrák császárság területén) v.agy Bosznia-Hercegovinában ezidőszerint községi illetőséggel bírók, ha fajra nézve magyarok, valamint magyar anyanyelvűek voltak, 1922 jan. 26-ig a magyar állampolgárság elnyeréséért opciót gyakorolhattak. A megbízhatatlan bevándorolt idegen elem, ezen szakaszban látta azt a reménysugárt, amely őket az internálástól és a kiutasítástól megmenti, de erre az igazán nem fajmagyar és nem magyar anyanyelvű elemre különös figyelemmel voltunk a rendelet alkalmazásánál s addig is, míg a fővárosba tóduló, sokszor igenis megbízhatatlan elemek letelepedésének kérdését szabályozni fogjuk s ezzel a lehetetlen lakás- viszonyokon is segíthetünk, minden hatóságnak szigorúan kell alkalmaznia ezen valuta csempész, árdrágító s láncosokkal szemben az internálási rendelet intézkedéseit. Audiencián a „lakáskirálynál“ Ahol ötvenezer korona egy kétszobás bútorozott lakás félévi bére — Lakás nincs, de provízió van — A szobaurak jólétével miért nem törődik a népjóléti miniszter ? A lakáshivatalban a liften ismerkedtünk össze. A naiv ember s a naiv ifjú. A naiv ember — Kovács Kiss Is-ván, Erdély szülöttje, valahonnan a Hargita tövéből vetődött ebbe a nagy-nagy metropolisba. Nem is jószántából jött, kényszeritették. Dehogy is jött volna magától! ... Hisz imádta bérces, kincses hazáját, lelkének egész melegével karolta fel embertársai minden üg-yes-bajos dolgát, agyának minden idegszálával a megtépázott, a meggyötört szerelmetes szülőjének — a kincses Erdélynek — helyzetén akart javítani... Ez volt a vétke, a megboesáj thatatlan. Emiatt kellett „Isten hoz- zád“-ot mondania szülőföldjének, meleg otthonának ... Evvel a Kovács Kiss Istvánnal akadtam én össze a lakáshivatalban. Én, a naiv ifjú. Mert mindketten azok váltunk. Mert mindketten azt hittük, hogy a lakáshivatal lakást ád azoknak, akiknek nincsen. Kovács Kiss István csökönyösen hitte. Miként mindketten hittük, hisszük s örökké hinni fogjuk, hogy „lesz még kikelet Marostvár felett“, — azonképen be- szuggerálta magának Kovács Kiss István, — a naiv ember, — hogy ő lakást kap á lakáshivataltól. ÉS nem tágított . . . Fagyos, hideg téli reggeleken sokszor még egyedül rótta a Markó-utca kövezetét. A lakáshivatalba ment ... És ott állt, várt, sorba állt; mig rá került a sor. Mikor velem találkozott, mái- a harmincegyedik kérvényét szorongatta. És még mindig bízott, hitt és remélt —• a naiv ember. Én hamar meguntam. Nem volt türelmem, lobbanékony fiatalságom haragra gerjedt s zúgolódni kezdtem. Folyton át-átcikkázott agyamon az írás szava: A rókáknak barlangjaik vannak, az égi madaraidnak fészkeik s az ember fiának nincs hová fejét lehajtania ... Dehogy nincs, csak keresni kell.. . Meditálásom- ban szemem egy nagy vörös táblán akad meg az utcakeresztezésnél. Lakást ád a lakáskirály . . . Hársfa-utca 27., telefon .. . stb... . Meg van oldva a gordiusi csomó — gondoltam — s hanyatt-homlok rohanok a lakáskirályhoz. Ódon, kétemeletes szürke házban lakik... A kapu alatt hangzatos írások csalogatják a lakásinyenceket. Mielőtt belépnék, poros nagy kabátom leveregetem » a 6-oson megtépett köntösöm végigsimitgatom . . . Gondolom^ illik ez, ha felséges úrhoz bátorkodom... Az előszobában semmi nesz. Lakájok hada nem rcpes körül, do három oldalajtón nagy piros betűk — Tilos a bemenet! — feliratai jelzik, hogy nem közönséges helyen vagyok. .. Még egy lélegzet- vétel, az irodaajtón kopogok s már bent is vagyok... Amit itt látok, kissé megnyugtat. Végte'en egyszerűség. Két kopott íróasztal — közötte Írógép ... Az asztalok előtt rács. Az egyik asztalsaroknál egy erősen hajlott orrú ur magyaráz valamit egy egyszerű csizmás embernek, ki illedelmesen hallgatja a rács előtt, csak a fejét takargatja. Néha bólintgat hozzá, néha meg a fejét rázogatja. Úgy látszik, nehezen érti meg... Egy hosszú kanapén egy pár beszélget. Beléptemkor megmosolyognak. Kissé zavarba jövök... De a rács végén ül egy nagy karos- székben a nyugalom megtestesülő je s ez eloszlatja az én pillanatnyi zavarom is . . . Egy kalapos hölgy, arcát rókájába rejtve; bóbiskol. A hajlott orrú ur — Mátyás ez, az igazságos? —• magához inti a kisasszonyt a gép mellől. Egy szende, szőke — ez talán hercegnő lehet? Legalább is kimért komoly, szavai ezt a látszatot keltik. Mert szól ajkiról a gőg... —• Mi tetszik? .. . Ijedten hebegtem valamit. — LaLa-kás ügy .. . be-en! — Mennyit tud ön fizetni? — folytatja, be sem várva feleletem. —• Hát kérem szépen, attól függ, milyen a lakás, azaz bútorozott szoba, —• 1500—3000—4000-ig — kapom a lesújtó választ. Hm . .. hm — még jobban hebegni kezdek. — És ho-ol vannak ezek a lakások? — Bethlen-utca, ülíői-ut, Dohány utca, Károly- körut és még igen sok helyen... Azonnal elfoglalhatok. Némelyikben van villany is, fűtés sehol... Különbejárattal most nincsen, — Kérem, kisasszony, — fordul a hajlott orrú informátorom fe'é —• ennek az urnák magyarázza el szabályainkat, abban a kétszobás és irodás lakásügyben a Rákóczi-uton . .. vagy, kérem, holnap tessék eljönni, elhozni 500 koronát — az a mi províziónk >— s majd megtekintjük , . . Az ur nem szól semmit, ,yeszi a kalapját s távozik ... Újabb ur nyit bo az ajtón, do a rácson belül kerül... A kisasszony alázatosan referálni kezd neki: — Kérem, mérnök ur, az a hölgy hajlandó volna elfogadni azt a kétszobás főbérletet a Főherceg Sán- dor-utcában • . . Sch. rendőrtanácsos ur rokona stb....-=• Kérem, — igy a mérnök ur — Uram bocsá — a lakáskirály: komplett, csinos két kis szoba, teljes berendezéssel, bére egy félévre 50.000 korona s ez előx-o kifizetendő, azonkívül méltóztatik ismerni a mi feltételeinket. — De hisz ez borzasztó kevés, csak ennyi volna a bevétel? —• hangzik a szó, nem a bóbiskált urhölgy- től, hanem >a belső asztal mellől egy fiatalembertől, ki lapozza-lapozza a forgalmi adókönyvet... Ahá, hisz itt az adóellenőr,.. Mindenki felfigyel szavára. A lakáskirály alázatosan válaszol... Kérem, hisz az üzlet jóformán zárva volt, én is filmügyekben sza'adgáltam,' nette csoda, ha nem volt bevétel ... Az adóellenőr is a fejét rázogatja . . . A hercegnő ismét reám tekint ... Szemem lesütve megkockáztatom a kérdést: — A feltételek? — 400 korona azonnali lefizetés, ha a szobát la- bérli, az összeg a mienk, ha nem, felét visszakapja ... A többit elemégztik az adminisztráció, az utánajárás, stb. ... Nagyot sóhajtok, kimentem magam, hogy most nincs csak négy koronám. Majd holnap behozom. .. Kitántorgok a nagy körútra s belebotlok Kovács Kiss Istvánba... Elmesélem néki látogatásom a lakáskirálynál. Kinevetett... a naiv ember. A főváros küzdelme az árvíz ellen A makrancos aranyhegyi árok — Fock tanácsnok nyilatkozata Óbuda felső részének lakosságát elég gyakorta meglátogatja igy tavaszi idő előestéjén a nem épen kellerndes vendég — a dunai árvíz. Belátták ezt az illetékes faktorok is s mindent elkövetnek, hogy az óbudai lakosságot e kellemetlen vendégtől egyszer s mindenkorra megszabadítsák. Az. Arany-hegyi árkot, mely cikk-cakkos alakulatával örökké veszélyeztette a környék vagyon-ullagát s a lakosság testi biztonságát, már 1916-ban kezdték megrendszabályozni. Több mint 2000 fm. uj árokvonalat nyestek, egy Máv. vasúti hidat 'építettek itt s egy kb. 74 mj vasbeton ereszt emeltek. Ezenkívül 2 vasbeton közúti hidat s 3 faludat épített még a főváros a gyalogosok részére. E munkálatok csak az elmúlt évben készültek, el i élj esen. Mikor 1920. őszén ismét hatalmas árviz lepte meg az óbudaiakat, a főváros a partokat véglegesen egy uj vonalra, az esztergomi helyiérdekű vasuvonal északi oldalára terelte át. Ezáltal nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Óbuda felső csücskének lakosságát az árvizektől megszabadította. A napokban ismét riasztó hírek kaptak lábra. Árviz Óbudán! Ismét az Arany-hegyi árok! Felkerestük ez alkalommal Fock Ede tanácsnokot, ki a következőket mondotta az „Uj Budapest“ munkatársának. — A hírek túlzottak, nem fedik a valóságot. Az Arany-hegyi ároknak Óbuda felső, még rendezetlen szakaszán a hirtelen esőzések és a gyors olvadás következtében rettenetes vízmennyiség gyűlt össze, mely a töltés koronáján átfutott, amennyiben a még szabályozatlan régi meder nem volt képes levezetni a megduzzadt víztömeget. Oka volt ennek j. agyrészt' a talaj keménysége, még fágyott-volía, mely a felgyülemlett vízmennyiségből semmit sem szívóit magába. Ez az abnor- mis vízmennyiség óriási bajokat okozott volna, ha a főváros az Arany-hegyi szakasznak az óbudai területen átmenő szakaszát nem rendezte volna s a medret át nem helyezte volna parallel az esztergomi vasúti töltéssel. A régi meder ezt a másodpercen kint lefutó 15— 20 köbméter vizet nem tudta volna levezetni s ez Óbuda felső részét teljesen elöntötte volna. A főváros tanácsa karöltve aaz elöljárósággal, a szükséges intézkedéseket a megrongált töltés helyreállítására azonnal megtette. Az óbudai vasúti állomást a viz nem öntötte el, mert fekvése jóval magasabb. Harminc esztendeje nem ömlött -'nnyi viz oly hirtelen az Arany-hegyi árokba, mint most. Kiöntve ez rövid ideig néhány centivel a vasúti töltést is ellepte, de hamarosan visszahúzódott s forgalmi zavarokat nem okozott. Az Arany-hegyi árok további szabályozását már rég tervezzük s ez a baj ismét arra sürget, hogy ezt sürgősen keresztül is vigyék, habár jelentékenyebb összegbe fog is kerülni. Az elmúlt évben uj zsilip is készült itt s a készenlévő szivattyúval minden bajt elháríthatunk. Árvízveszélyről beszélni egyáltalán nem lehet. Bujósdit játszik a közgyűlési ellenzék, gyerekes csínyjeivel komolytalanná tévén céljait és önmagát. Ha a sikertelenségbe fűlt éjféli obstrukció után azt mondotta volna az ellenzék mélyen tisztelt vezére, hogy ezzel a többséggel pedig nem akarunk és nem is fogunk tárgyalni, — ha nem is lett volna logikus, de mindenesetre imponáló és férfias cselekedet lett volna. Más lapra tartozik, hogy a világ akkor sem dőlt volna össze, és a közönség nélkülözni lett volna kénytelen például mindazt a bölcsességet, amelyet egy demokrata városatya egész esztendőben gyújt a költség- vetési vitára. De verni a 'melleit, hogy igy meg úgy megmutatjuk, aztán a három nap múlva egybehívott közgyűlésre szép csendben újra bejönni és tovább közbekiabálni, mintha semmisem történt volna, engedjék meg az urak, kissé vénasszonyos. Egy pillanatig se higyje senki, hogy nekünk kellemetlen az ellenzék jelenléte, ó dehogy, hiszen mi hirdettük és hirdetjük állandóan, hogy politikamentes, dolgozó közgyűlést akarunk, 'menten a meddő szófecsérléstől, és hogy szivesen veszünk a túloldalról is minden olyan indítványt, mely őszintén és okosan akarja előmozdítani a főváros érdekeit. Éppen ezért kétszeresen fáj nekünk minden szépséghiba, ami a túloldalon történik. és rosszul esik az az inkonzekvencia, amelyet úgy a liberálisoknál, mint a demokratáknál unos-untalan vagyunk kénytelenek tapasztalni. Félünk azonban, hogy az a választóközönség, mely ezeket a többé-kevésbbé hisztériás városatyákat a törvényhatósági bizottságba küldötte, nem lesz ennyire elnéző és követelni fogja, hogy a kisebbségi atyák ne csak diszkivonulásokat és suty- tyomban való visszajöveteleket rendezzenek, hanem dolgozzanak is .. . A Margitsziget ügye újra felszínre került a héten, mikor is a költségvetés pénzügyi tárgyalása alkalmával Platthy György ajánlotta figyelmébe a tanácsnak az indem- nitási törvény azon rendelkezését, mely a Margitszigeten 36.000 négyszögölnyi terület teljes felszabadítására vonatkozik. A Füvészkert céljára lekötött ezen terület helyett a fővárosi pénzalap lenne köteles megfelelő területet adni, mire a derék közmunkatanács rövid utón ki is jelölt a Duna déli sarkán, a holt-Duna mellett egy területet, amit a főváros nem fogadott el. A tanács óvást emelt az ellen, hogy a magát túlságosan nagy hatalomnak érező Fővárosi Közmunkák Tanácsa egy ilyen nagy területnek a kijelölését a maga hatáskörében végezze el a főt város meghallgatása nélkül, erre a tiltakozó átiratra azonban még válasz sem érkezett a Döbrentei-téri palotából. Hogy mivel foglalkozik a közmunka- tanács, ahelyett, hogy a főváros átirataira kellő tisztelettel válaszolna, nem tudjuk, mert ennek a csökevény testületnek a működését csupán az építkezés megnehezítése terén érzi a főváros lakossága. Lehet, hogy a tavaszi hónapok kapcsán az arra vonatkozó lázas munka foglalja el e kiváló tanács idejét, hogy megállapítsák a szigeti belépődíjak olyan összegre való emelését, amely továbbra is biztosítja a közmunkatanácsi urak fizetését. Tavaly ugyanis azzal a feltétellel engedélyezte a közmunka- tanács a szigeti belépődíjnak két koronáról négy koronára való emelését, hogy az emelésből egy korona Schiff ért, egy korona pedig a közmunkatanácsot illeti. Csak a testvéries osztozkodás révén, mely az elmúlt esztendőben több mint másfél milliót jövedelmezett a gyengédlelkü közmunkatanácsnak, sikerült bebizonyítani, hogy a közmunkatanácsra annál is nagyobb szükség van, mert hiszen el tudja tartani önmágái. .Nem csodálkoznánk, ha az indemnitási törvény által felszabadított füvészkerti területen Schiffer uj belépődíjat szedne, függetlenül a szigeti belépődíjtól, de külön közmunkatanácsi részesedéssel. .. A pince-kabarék ügyét tette szóvá a múlt szerdai közgyűlésen Usetty Béla. Valóban lehetetlen az a garázdálkodás, amit Wassermann ur és kollégái véghez visznek, akik a legelemibb tűzbiztonsági intézkedések teljes felrúgásával csőditik a közönséget sekély es műsoruk megtekintésére. A cégér, amellyel ez a had dolgozik, szintén jellemző reájuk: azt hirdetik, hogy belépődíj nincs és a nagyérdemű közönség valódi operaházi tagokat és egyéb műélvezeteket kap a kapuci- nerje mellé. De próbáljon valaki csak egy kapucinert rendelni és nem valamely drága pukkanás bort fogyasztani, a rezervált asztalok mellett, a plnce- kabarésok — hogy az ő kifejezésükkel éljünk —• „kinézik“ a jámbor ismeretlent, aki járatlan a pesti éjszaka dzsungeljében. Vigalmiadótól mentes palifogás a művészet szent nevében, — ez a wassei- mannok mestersége, akik elöljáróságok és kerületi -kapitányságok elnézése folytán fütyülnek a jó- izlésre és az építési szabályrendeletre. A jóizlés és jó erkölcs védelme a rendőrség feladata, az építési szabályrendelete pedig a főváros hatáskörébe tartozik. Nos, a főváros teljesíteni fogja kötelességét és az interpelláció kapcsán ráncba szedi a pincelokálok éppen nem szimpatikus tulajdonosait. Amit Wasser- mann ur főzött magának, meg is fogja enni...
