Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-03-01 / 9. szám
//. évfolyam Budapest, 1922 március 1 9. szám UJ BUDAPEST ríaaifWM TI Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 440 K ♦ Félévre 220 K ♦ Negyedévre 110 K ♦ Egyes szám ára 10 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: VKálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor A gyomor, ha nem is r, leghasznosabb, de a legfontosabb részeli íközé tartozik az emberi szervezetnek, Magától értetődő tehát, hogy a .jó adminisztráció különös gondot fordít a város gyomrára, és állandóan ügyel arra, hogy a lakosság olcsó, tiszta és tápláló élelmiszerekkel tölthesse meg a gyomrát. Ebben a tekintetben Budapest főváros vezetősége mindenkor az elsők között volt, s a háború alatt, mikor először kellett a tartózkodóbb kínálattal szemben megnyilvánuló erősebb keresletet támogatni, sorra beváltak az akkor annyira ócsárolt Folkusházy- féle rendszabályok, amelyek még a diktatúra számára is hagytak, ha egyebet nem is, gerslit és kölest a városi raktáraknak. A forradalmak után pedig, mikor az ország nlegcsonkiáása következtében a gazdatársadalom hatalmának tulténgése kelleténél gyorsabban hajtotta a szabadkereskedelem vizeire a fővárosi köz- élelmezés erőtlen hajóját, a főváros vezetősége és törvényhatósági bizottsága szinte heroikus küzdelmet folytatott és folytat azon kormányzati túlkapások ellen, amelyek az eltolódott hatalmi egyensúlyt a termelőosztály javára akarták nagyon is egyoldalúan hasznosítani. Nem a fővároson múlt, hogy ezeket a törekvéseket nem koronázta mindig kellő siker. Az autonómia felirati joga amúgy is csak elméleti értékű, a főváros nemzetgyűlési képviselőinek pedig sokkal fontosabb dolguk volt, mint hogy választóik élelmezésével törődjenek. így történt, hogy amiig a hatósági ellátás szűkítése, ■egyrészről a szabadkereskedelem örvényébe sodorta a háború alatt gazdaságilag legyengült középosztályt, másrészt az állami bevételek fokozása újabb és újabb adók képében az erős parlamenti képviselettel rendelkező gazdatár- sadalom helyett megint csak a városi lakosságot sújtotta. Most egyszerre két újabb tehertétel jelentkezett, amit nem bir el primitívvé züllött háztartásunk, mely régtől fogva a legelemibb életszükségleteket csak nehezen tudja kielégíteni: a vasúti tarifa és a forgalmi adó emelése. A hétfői rendkívüli közgyűlés adatszerűén kimutatta azt a megdöbbentő drágulást, amelyet -ez a két újabb, minden eddiginél elviselhetetlenebb adó a mindennapi kenyerünk, csekélyke zsírunk, legszükségesebb ruházkodásunk, heten- kint egyszeri húsúnk árának emelésénél fog jelenteni. Rendes politikai viszonyok között egy pillanatig sem lenne kétséges, kit kell az államihatalomnak támogatnia, a háborút jólétben végigélt, földjét adósságoktól mentesített, életstandardját a békében nem is képzelt nívóra emelt termelőosztályt-e vagy a városok szegény és beteg gyermekeit. Ma azonban a feje tg tej én áll minden és hangzatos politikai jelszavak meghamisítják a reális valóságokat. Abból a nagy harcból, mely a tarifa és a forgalmi adó emelése révén újra csatasorba állítja a termelők és fogyasztók millióit, nem az fog győztesen kikerülni, akinek igaza van, hanem akinek több és értékesebb a voksa. Nem akarunk politizálni és megint nyakig vagyunk a politikában. Az a tanulság, melyet ebből a sok politikumból levonunk, bárcsak üdvös lenne aj .városi dolgozók százezreinek, bárcsak ne törődnének a politikával és az eljövendő választások alkalmával úgy a választóközönség, mint az újonnan választandó fővárosi nemzetgyűlési képviselők .megértenék a kor intő szavát és nyepozvolimos okvetetlenkedéis, meddő személyes viták helyett egy erős, egészséges és egységes gazdasági blokknak a megalkotása lebegne szemük előtt, amely nélkül a főváros gazdasági konszolidációját és jövendő boldogulását elképzelni nem lehet. Ez az erős, egészséges, mindennemű politizár lásból mentes blokk, nemzetgyűlésen és városi közgyűlésen egyaránt, ideálja mindenkinek, aki szivéii viseli a jövő nemzedék életét. Ebből a többségre és kisebbségre egyaránt fontos, politikamentes közgyűlésből Ízelítőt kaptunk hétfőn, a tarifaemelés ügyében összehívott rendkívüli közgyűlésen, ahol a főváros érdekeit képviselte a kisebbség szónoka, egyetértésben a Keresztény Községi Párttal, példát mutatván, hogy hogyan lebet az ellenzéki álláspont teljes fenntartásával harmonikusam működűi együtt a törvényhatósági bizottság többségi pártjával. Ám amilyen természetes, hogy amikor közös nagy érdekekről van szó, elhallgatnak a városházán e kicsinyes ellenzéki sérelmek, éppen annyira természetellenes, hogy a kormányzat semmibe sem veszi és újabb meg újabb tehertételekkel sújtja a főváros közönségét. A főváros költségvetése Irta: SIPÖCZ JENŐ dr., Budapest székesfőváros polgármestere A székesfőváros tanácsa a mai napon terjeszti a közgyűlés elé az 1922. évi költségvetést, a jelenlegi tanács liivatalbalépése óta már a harmadikat. Másodszor sikerült már a közgyűlés elé olyan költségvetést terjesztenünk, melyben a kiadások és a bevételek egyensúlyban vannak, ez minden elfogulatlan szemlélő előtt a mai viszonyok között kétségtelenül jelentékeny eredménynek fog feltűnni. Amikor államháztartásunk minden fáradozás, minden igyekezet ellenére még ma sem tud egyensúlyba jönni, amikor úgyszólván valamennyi európai város költség- vetése milliárdos deficitekkel küzd, Budapest székesfőváros volt az első, mely deficitmentes költségvetés alapján vitte már a múlt évben háztartását. Ennek a ténynek jelentőségét még politikai ellenfeleinknek sem volna szabad lekicsinyelem. Budapest székesfőváros Csonka- Magyarországnak —- ha a lakosság lélek- számát vesszük tekintetbe —- hetedrésze, közgazdasági tekintetben pedik ennél is sokkal jelentősebb része. Ha tehát hazánk egy ily jelentékeny része ily gyors léptekkel halad a pénzügyi konszolidáció felé, ennek hatása kétségtelenül jelentkezni fog nemzetközi viszonyainkban is, ' feltétlenül bizalmat fog kelteni a nagy európai nemzetek közvéleményében hazánk iránt és minden elfogulatlan tényezőben megérleli azt a meggyőződést, hogy a középeurópai rend és konszolidáció hazánkból fog kiindulni. Kétségtelen, hogy ez a költségvetés még nem tudott minden jogos igényt kielégíteni, melyet egy nagyváros közönsége a város vezetősége iránt támaszthat. De lehet-e ezen csodálkozunk? Magyarország szenvedte el a világháborúban talán aránylag a legnagyobb vérveszteséget, Magyar- ország szenvedte el a legsúlyosabb, legméltánytalanabb békét, Magyarországot pusztította el egy úgynevezett forradalom, az ennek következménye gyanánt jelentkezett bolsevizmus és egy ellenséges megszállás. Ezeknek a következményeit ily rövid idő alatt kihevernünk nem lehetett, de a mondott körülmények következtében minden reményünk megvan arra, hogy ha odaadó munkánkat semmi nem zavarja, mielőbb a teljes konszolidáció áldásait, fogjuk élvezni. Az is igaz, hogy ezt az eredményt a polgárság érzékeny megterhelése nélkül elérnünk nem lehetett. De igyekeztünk ezeket a terheket arányosan megosztani s elviselhetővé tenni. Azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy egy vesztett háború, két forradalom és egy ellenséges megszállás költségeit az állam polgárainak viselniük kell, ezen terhek viselése ellen hadakozni vagy azokért, egv politikai irány képviselőit — amely politikai irány az emlitett események felidézésében semmi részességgel nem bir — felelőssé tenni nem lehet. Nekünk juttatta a sors azt az áldatlan szerepet, hogy ezeknek az eseményeknek gazdasági kárait liquidáljuk, ezt a feladatot vállaltuk és azt minden erőnk, tudásunk és képességünk felhasználásával meg is fogjuk oldani. Azok ellen a vádak ellen, hogy mi nem alkotunk, mi csak rombolni tudunk, védekeznünk nem kell. Elég, ha rámutatunk arra, hogy költségvetésünkben félmilliárd koronánál nagyobb összeg van előirányozva közmunkákra, 400 millió munkabérekre, 30 millió kikötőép itésre és még számtalan olyan tétellel találkozunk, amelyek minden ilyen vádat -elnémíthatnak. Meg vagyok arról győződve, hogy midőn a székesfőváros népe a keresztény és nemzeti gondolat képviselőit küldötte be többségben a főváros parlamentjébe, megtalálta a helyes utat, mely a nagy összeomlás után bekövetkezett gazdasági válságból ki fogja vezetni, valamint arról is, hogy mi, kik a törvényhatósági1 bizottság bizalmából súlyos feladatok megoldására választattunk ki, nyugodt lelkiismerettel haladhatunk tovább azon az utón, melyet eddig követtünk.
