Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-02-15 / 7. szám
//. évfolyam Budapest, 1922 február 15 7. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ÉS ^KÖZGAZ Jt Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 440 K ♦ Félévre 220 K ♦ Negyedévre 110 K ♦ Egyes szám ára 10 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám : 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Dr. Doby Undor Nem politizál a Keresztény Községi Párt, nem kacsintgat sem jobbra, sem balra, i?iem csábit, nem konspirál, csak egy cél lebeg szüntelenül szeme előtt: a, keresztény és magyar Budapest megvalósítása. A magyar Constituante halálos ágyánál, mikor a pusztító áradat már hozzánk is felcsap, ezt kiáltjuk oda mindenkinek, aki nem tudja nyugodtan nézni, hogy legyen ebben a szerencsétlen országban egy egyesülés, melyet hidegen hagynak az ö kicsinyes viszályaik és személyes hajszáik: Nem 'politizálunk! A társaság, mely ezt szám on kéri tőlünk, valóban érdekes. A Friedrich—Andrássy-párt- nak az a része, mely az egységes párt felé való orientálódással vádolja meg a közgyűlés többségi pártját, vajmi keveset váltott eddig valóra, amit a községi politikára vonatkozólag ígért választóinak és még kevesebbet vett részt a községi politikában. Az egyik vezér csak akkor tartotta érdemesnek a pártértekezletre való eljövetelt, amikor azt- segítségül gondolta felhasználni egy országos politikai ügyhöz, a másik vezér, szintén nemzetgyűlési képviselő, igen ritkán látható a közgyűlésen, de egyetlen egyszer sem volt vele szerencsénk találkozni az egyik legelőkelőbb bizottságban, amelynek szintén tagja. Arról, hogy e vezérek közül bármelyik is csak egyszer felszólalt volna valamely ülésen, szó sincsen, ezek az urak a városi uoptikában csak a politikát és nem a várost tartották és tartják mindig fontosnak. A Keresztény Községi Párt nem politizál és igy azzal sem törődik, hogy ez vagy az a tagja a nemzetgyűlésen hányszor lép át egyik pártból a másikba. Csinálják az urak az ízlésük szerint és számoljanak be a választóknak a saját lelkiismeretük szerint. De az ellen a leghatározottabban tiltakozunk, hogy annak a politikának zűrzavarait káotikus gomolygását, lázas semmittevését, személyi perpatvarait, mely háborúknál és forradalmaknál nagyobb szerencsétlenségére ennek az agyongyötört országnak, a nemzetgyűlésen dúl, akár a Friedrich—Andrássy-párt, akár az egységes párt otthonossá akarják tenni a városházán is és a leromlás mérgével próbálják infioiálni a közgyűlés többségű pártját. A Keresztény Községi Párt nem a politizálás, hanem a komoly alkotó munka jegyében született, tőlük nem azt várják választóink, hogy hosszadalmas vitákat kezdjünk arról, ponttal, vagy pont nélkül kell-e írni az „i“ betűt, hanem várják a városi élet minden ágában annak a keresztény gondolatnak a.r város érdekében és fejlődése céljából való szigorú keresztülvitelét, amelynek érvényesítésére az országos politikában rá sem eszméltek a szavakon való nyarg'alásnak ezek a levitézlett lovagjai. Nem kérünk a politikából, akármelyik oldalról csábítsanak is bennünket politizálásra. Még arról a törvényben biztosított jogunkról is, mely országos fontosságú kérdésekben a kormányhoz és a képviselőházhoz való felírást biztosítja, amellyel Vázsonyiék annyiszor éltek és visszaéltek, lemondunk arra az időre, mig rend és béke nem lesz ebben az országban. A nemzetgyűlés most lezáródott ülésszaka a békétlenség, a. pártviszály, a kisemberek hiába való nagyotakarásának ideje volt, ami munkánk ugyanezen idő alatt alkotó munka volt a szó komoly, nemes és minden izgága politikától mentes értelmében. Az ő világuk a széthúzás, az egyéni akcióknak az egységes vezetés alá nem rendelése, a fegyelmezetlenség, nagy dolgok helyett az apró csete-patékkal való törődés; minden, ami porbasujthat, egy erős és virágzó államot. A mi világunk, az okos fegyelem, az egy párt, egy akarat, egy cselekvés, az alkotás, a munka; minden, ami újjá, naggyá és hatalmassá tehet egy porbasujtott nemzetet. Lehetséges-e, hogy a mi egyenletes, a csillag-okba vezető utunkat odahagyjuk az ő kátyus és homályba vesző ösvényükért? Mi a magunk utján fogunk ezután is haladni! Ez az ut, lehet, nem termel babérokat és arra, sem. alkalmas, hogy olcsó sikereket arasson rajta az a párt, mely minden politikától mentesen akarja megvalósítani a maga reális céljait. De ma ez az ut minden igaz magyar ember útja. A választói jog különböző rendszereiben két egymással homlokegyenest ellenkező felfogásból indulnak ki az emberek. Az egyik felfogás szerint a választói jog velünk született emberi jog, mert senki sincs, akit legközvetlenebb egyéniségében ne érdekelnének a törvények, senki nincs tehát, akitől el lehetne vitatni .azt a jogot, hogy beleszólhasson legalább szavazatával abba, hogy milyen legyen a törvényhozás és milyen .legyen a törvények alkalmazása, a köz- igazgatás. A másik felfogás szerint a választói jog nem az egyén, hanem az összesség, vagy helyesebben: az állam joga, mert nem egyéni, hanem állami, társadalmi érdek, hogy a közdolgok irányításába a törvényhozás összetételébe és igy közvetve a közig-azg-atásba csak az arra erkölcsileg és értelmileg képesített egyén szólhasson bele. A két alapfelfogás elméletben kizárja egymást, mert az első a legszélsőségesebb általánosságnak nyit tárt kaput, a másik a legszűkebb konzervatizmusnak kedvez, de a gyakorlatban ez a két szélsőség nem okvetlenül érvényesül. Bármelyik álláspontot fogadjuk el, annyi mégis kétségtelen, és a mi szempontunkból ehelyütt ez a fontos, hogy az országos választói jog visszahat a törvényhatósági és a. községi választói jogra. Akik az emberrel veleszületett jognak tekintik a választói jogot, azok szerint ez az általánosságra való törekvés fokozottan keres érvényesülést a helyhatósági választói jog megállapításában, mert a helyi közigazgatás fokozottabban és közelebbről érdekli az egyént, mint az országos törvényhozás és közigazgatás. Akik viszont a választói jogot az összesség és nem az egyén jogának tekintik, azoknak konzervatív felfogása szerint a helyhatósági választói jognak sziikebbnek kell lennie, mint az országosnak, mert az egyén beleszólása közvetlenebb, hatékonyabb és éppen ezért erre a beleszólásra csak a fokozott vagyoni, értelmi és.erkölcsi cenzus jogosít. „A városok és községek ügyeibe csak az szóljon bele, akinek van veszíteni valója.” .— ez az elv hordozza magában a konzervatív felfogást, a virilista rendszer mentalitását, ez az a pillér, melyen felépült a múlt idők csődöt mondott adminisztrációja is. Csődöt kellett pedig mondania, mert ez a választói jog a virilizmuson át a vagyonosabb elemekkel szemben gyakorolt egyoldalú kedvezéshez, a vagyontalan néprétegek elhanyagolásához, a klikk-rendszerhez, a korrupcióhoz, a kevesek uralmához, a tömegek elégedetlenségéhez, végeredményben pedig a társadalmi rendet fenyegető nagy vagyoni eltolódásokhoz vezet. Ebben a beállításban nem lehet közömbös a fővárosra nézve sem, hogy végre megoldáshoz jut-e és milyen irányban, milyen világnézeti alapon oldódik meg a választói jog két évtized óta minden kormányrendszert gyökerében infi- ciáló és felforgató problémája. Nem lehet közömbös a keresztény Budapest választói jogának kialakulására, hogy a demokrácia győz-e, vagy a konzervatív irány és hogy ez a demokrácia keresztény lesz-e, vagy a „polgári“ jelszóba elbújtatott destruktiv demokratiának tesz szolgálatot. De nem lehet közömbös az sem, hogy a konzervatív irány a létező keresztény erők megmentésére, támogatására siet-e, konzervatív virilizmust hozza minden régi átkával és mizériáival reánk. Aki közelről ismeri a főváros életét — és én hizelgek magamnak azzal, hogy ismerem, — ezekután már nem habozhat annak megállapításával, hogy Budapestnek a keresztény demokrácia, a választói jog általánossága az élet, a virilista konzervatizmus a halál. Minél szélesebb a .választói jog, annál teljesebben érvényesülnek a túlnyomó számban vagyontalan, de erkölcsi cenzusban magasabb kereszténységnek, a lakosságnak 72 százalékot kitevő százezrei. Minél szőkébb a választói jog és minél inkább hajlik a virilista rendszer felé, annál dominálóbb szerephez jut a vagyonikig erősebb nem keresztény: 28%. Minél szélesebb a a választói jog, annál terjedelmesebb néprétegek vonhatók a keresztény szervezetekbe, annál nagyobb a közügyekkel való törődés, tehát a politikai iskolázottság, az értelmiségben való fokozatos emelkedés, a keresztény összetartás ösztönszerü parancsának való engedelmesség, sőt a néprétegekre gyakorolt fegyelmező erők erkölcsi hatása is. A pártéletben való közvetlen tapasztalataim győztek meg arról, hogy a főváros népe át van hatva a leg önzetlenebb közéleti munka vágyától és szeretetétől. Végzetes hiba volna, ha egy szíik és önző választójogi törvény .hatása a fővárosi választói jogot a mainál szükebbé tenné és ezzel a jogfosztással az öntudatos kereszténység útjára tért százezreket a nagy nemzeti érdekek iránt közömbössé, elkeseredésükkel pedig a /Szociáldemokrácia demagógiájának könnyű zsákmányává ziilleszt’ené. Hogy aztán a női választójog se lehet szükebbkörü az eddiginél, az a fönt elmondottaból önként következik, ha valóban keresztény Budapestet akarunk. A szervezés nagy munkáját, aprólékos adminisztrációját, a választók nagy tömegének csatasorba állítását, Budapestnek kereszténységben rendületlen, nemzeti érzületben csodálatosan szilárd, hűséges és kitartó női nélkül elképzelni se lehet. A radikalizmus felé hajló, világnézetében könnyen változó, ingatag- férfiak mellett a feltétlenül megbízható asszonyok támogatására Budapestnek élet-halál szükség-e van. Végzetes .szerencsétlenség lenne, ha már egy választáson tényleg gyakorolt jogainkat bármiféle címen, bármiféle vaskalapos teória kedvéért megcsorbitanák. A törvények tiszteletén, a nép megbecsülésén, a szerzett jogok gondos megóvásán félépült és élő államban elképzelhetetlen, hogy előrehaladás helyett visszatáncoljanak és elképzelhetetlen, hogy maga a kormány nyisson.utat a feltétlenül jelentkező demoralizáló hatásoknak. De be kell látniok azt is, hogy minél inkább megszükitjük a női választói jogot, annál nagyobb számban maradnak benn vagyoni és iskolai cenzus címén a nein keresztény elemek, viszont minél szélesebb körű a nők választójoga, annál teljesebb, nagyobb, szilárdabb a főváros kereszténységének serege. Nem engedünk a választói jog v keresztény demokráciájából, mert mi a tényleges erők összefogását akarjuk Csonkamagyarország keresztény fővárosában, ahol a közérdek és az egyének minden érdeke is valóban általános és valóban nőkre is kiterjesztett választói jogot követel. A választói jog és a főváros Irta: TÖRÖKNÉ KOVÁCS HERMIN székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag vagy a liberális
