Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-11-29 / 40. szám
1922 november» 29 UJ.BUDAPEST 3 Nem szabad megszüntetni a közmunkatanácsot! A Tanács felterjesztése a miniszterelnökhöz — Keresztény és nemzeti szempontok teszik szükségessé a közmunkatanács fentartását és kiépítését — Országos városfejlesztési akció kiinduló pontja lesz a Közmunkák Tanácsa Azon törekvések között, amelyek a bevált intézményeiket mindenáron megváltoztatni akarják, nem utolsó helyet foglal el az a törekvés, mely a Fővárosi Közmunkák Tanácsának ez év végével való megszüntetését javasolja. A túloldali lapok és szónokok állandó Ceterum censeo-ja a közmunkatanács eltörlése, holott keresztény és nemzeti szempontból ennek a nagyfontosságu intézménynek neun eltörlése, hanem kiépítése és az ország gazdasági vérkeringésébe való okszerű beállítása szükséges. Ezen véleményünkben megerősít bennünket a Fővárosi Közmunkák Tanácsának a tanács 1916—1922. évekről szóló működése. A felterjesztés a napokban jutott el Bethlen István gróf miniszterelnök kezeihez és közérdekű szolgálatot vélünk teljesíteni, mikor a Tanács működésének minden fázisára kiterjedő memorandumot — a sajtóban először — részletesen ismertetjük. A memorandumot Zielinski Szilárd dr.-nak, a közmunkatanács európai koncepciójú elnökének bevezetése előzi meg. A bevezetés megáila- pitja, hogy a háborús időszak nem az alkotás ideje és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa fél- százados múltjának megfelelő nagy alkotásokat ebben az időszakban nem végezhetett. A „népköztársasági” kormány csakúgy megakadályozta a tanács működését, mint a proletárdiktatúra, úgy hogy a Döbrentey-téri nemes stilusu palotában csak a diktatúra megbukása után lehetett felvenni az alkotó munkát. Ez a munka is csak egyelőre terveztetésben merül ki, azonban ez a tervezés, mely ma csak álomnak tetszik, záloga a főváros jövendő békés fejlődésének. A Tanács behatóan foglalkozik a székesfőváros szabályozási és rendezési tervének fokozatos fejlesztésével és fontos hivatást vél teljesíteni, amikor az építési tevékenység felvétele iránt igyekszik eredményes munkásságot kifejteni. Zielinski dr. előszava utal arra, hogy a nemzetgyűlés az 1922. évi XVII- t.-c. 33. szakaszában a Fővárosi Közmunkák Tanácsa kérdésében törvényjavaslat előterjesztését rendelvén el, arra kéri a minisztériumot, hogy a; Közmunkatanács jelentése a nemzetgyűlés részéről tárgyalás alá vétessék. Ä felterjesztés Szabályozás cirnü fejezetében elsősorban a. Kelenföld szabályozásával foglalkozik. A Tanács 28 évvel ezelőtt kidolgozott terve egjrik alaptényezője volt e városrész nem remélt gyors ' és nagyarányú fejlődésének. A felterjesztés részletesen kifejti a Vérmezőnek városrendezési célokra való átengedése tárgyában a Tanács véleményét, amely megszüntetni kívánja azt az állapotot, hogy a Vérmező gyakorlótérül szolgáljon a katonák számára és megfelelő parkszerű rendezéssel kívánja kiemelni azt mai elszigeteltségéből. Nagy figyelmet szentel a felterjesztés az Isten-hegy szabályozásának, figyelemmel a Farkasréti villamos vasút meghosszabbítására, részletesen letárgyalja a. Csatárka,- Pálvolgy- és Zöldmál-dülők szabályozását, a Hajcsár-ut környékének rendezését, az Alsórákosirétek-dülő szabályozási tervét, az Andrássy-ut meghosszabbításának ügyét, a Nyugati-pályaudvar Kőbányai-uti szakaszon a ceglédi vasúti vonal megszüntetésének kérdését, a kereskedelmi kikötőhöz létesítendő főutat s a. Gyáli-ut folytatásában Péteri községig létesítendő főútvonal szabályozási tervét. A felterjesztés Építésügyi szabályzat című fejezete azt az óriási jelentőségű munkát körvonalazza, amelyet a Tanács Budapest építkezési ügyeinek hatósági kezelésében kifejt. A Várhegy nyugati lejtőjének különleges épitési módja, az építésügyi szabályzat módosítása a színházakra vonatkozó rendelkezéseiben, az ipari telepek helyzete a főváros övezeti beosztásában, a dunai alsó rakpartokon a hajózási forgalom érdekében létesítendő építmények épitési módja, de főleg az építkezés előmozdításának meg'könyitései voltak azok a pro- grammpontok, amelyekben a Tanács működése a múltban kulminált és a jövőben is kifejezésre fog jutni. Külön fejezet illeti a Szent-Mar gitsziget problémáját. Utal a felterjesztés Kertész K. Eóbert grandiózus tervére, a sziget nagyszabású világfürdővé való kiképzésére vonatkozólag és azokra az elrendezési tervekre, amelyeket a Tanács mérnöki osztálya kidolgozott. Nagyfontosságuak e tekintetben azok az ásatások, amelyeket Lux Kálmán dr. műépítész végzett, melynek során sikerült feltárni a Szent- Margit gyógyfürdőtől délre elterülő kis erdőben a hajdani premontrei prépostság templomának maradványát. Az ásatások legérdekesebb részének bizonyult a Szent Domonkosr rendi apácakolostor 1913-ban abbahagyott feltárásának a folytatása, mely alkalommal napfényre kerültek a tulaj lonképeni kolostor- négyszöghöz tartozó épületek, valamint a kolostor udvarának eddig még feltárva nem volt alapfalai. A Domonkos-rendi apácák zárdájából egyes a múlt képét elevenen visszavarázsoló részt kivan életrebívhi Zielinski Szilárd dr- alkotógéniusza és hozzá a. prenínntrei-rend- nek a szigeten volt, a XII. században énült templomát, — amikor a temnlotn és a zárda a régmúltban állt, erős volt a Hit és hntntruas az ország, álljon ismét régmúlt alakjában és legyen jelkép és záloga a jövéndőnek. A felterjesztés végső passzusában a Közmunkatanács múltjával és jövőjével foglalkozik. Megállapítja a felterjesztés, hogy a közmunkatanács egyetlen fillérjébe sem kerül az államnak, rmecrt 1870 óta, tehát több mint 50 esztendeje a fővárosi pénzalap tartja el a nagyinul tu intézményt. Midőn a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1870. év junius hó 23-án néhai gróf Andrássy Gyula miniszterelnök elnöklete alatt tartott első ülésén megalakult, munkálkodásának alapvető irányát abban jelölte meg, hogy „az ország fővárosa, mely folyton szaporodó népességnek örvend, mely az ipar és kereskedelem terén naponként uj vívmányokat mutat fel, és az egész nemzet értelmi és szellemi életének máris középpontja, valóban nagy várossá, fejlődjön oly várossá, melyben a kézműves, iparos, kereskedő éppúgy mint a, főur és a tőkepénzes — amaz a biztositolt munka, és kereset, emez nyújtandó fény külcsín folytán letelepedni ingert erezzenek — oly várossá, mely már akkor tizenöt millió lakost számláló magyar állam tekintélyéhez méltó helyet foglaljon a müveit nyugat fővárosai sorában.“ És valóban vissífcpiHántást vetve az ötven óv előtti Budapestre és összehasonlítva azt a mai székesfővárossal, örömmel és büszkeséggel állapíthatja meg mindenki az óriási fejlődést, a haladást minden téren. A Közmunkatanács által végzett müvek egy fél évszázad nagyszerű eredményei, a Közmunkatanács program inja országos jelentőségű feladatokat ölel magában, melyeknek teljesítésében, a. Tanács működése a közérdek hátránya nélkül nem mellőzhető. . A mi véleményünk szerint nem megszüntetni kell a, félszázados múltú Közmunkatanácsot, hanem éppen az mutatkozik az ország érdekében levőnek, hogy a főváros közigazgatási jogrendszerébe szervesen bekapcsolt Közmunka- tanács anyagi erőforrásainak stabilizálásával, hatáskörének átszervezésével és kibővítésével hatósági működését kiterjeszthesse a vidéki városok fejlesztésének rendszeres gondozására, mert mindinkább érezhető egy országos városfejlesztő akciónak a hiánya. Hisszük, hogy azokat a nagy nemzeti szempontokat, amelyek a Tanács működését továbbra is szükségessé teszik, meg fogja szívlelni a kormány és a nemzetgyűlés is, és félszázados múltja után uj fényre virrad a bevált intézmény. „JUSTRAM“ izzólámpa a legjobb. Gyártja: Dr. JUST-féle izzólámpagyár, Újpest. A székesfőváros szállítója. nagyrészt már foganatosított elhelyezését, ami a vidékeknek bizonyos irányban kétségkívül nagy jövőt biztosit. A Ligettelki-diilő Kőbánya felé eső részén nyer végül elhelyezést az orsz. tenyészt és haszonállatvásártelep. Az építkezés képe. A város külső képét és építkezési állapotát tekintve, szintén nagyarányú fejlődést talá'unk a negyven év előtt volt állapotokhoz képest. A ma joggal világhírűnek mondott dunai városképhez csak a Lánchíd, a pesti oldalon a hídtól fölfelé az Árpád-utcáig, lefelé a Petőfl-térig kiépült és modern házakkal szegélyezett rakpart, Budán azonban a természetadta szépségen kívül úgyszólván egyedül a gellérthegyi erőd és királyi palota volt meg. S ez a kép nem igen volt hatást keltőbb az egész városra vonatkoztatva sem, ha Buda valame’y emelkedet- tebb helyéről tekintett is rajta végig a szemlélő, mert a városok madártávlati képében oly élvezetes változatosság, amit a kiemelkedő épületek nagyban segítenek elő, ugyszólváán te’jesen hiányzott. Sőt, a magasabb helyről szemlélt negyven év előtti budapesti városkép a budai rész és a Duna elragadó természeti szépségén kívül tulajdonkép különösen azt mutatta meg, hogy e városok beépítés -szempontjából mily kicsinyek s á1 tálában milyen elmaradottak. Ez utóbbi állításunkat semmi sem igazolja jobban, mint a legnagyobbrészt kiépítetlenül volt Dunapart, melynek mentén a pesti oldalon a fentebb említett Lánchíd körüli rész kivételével, a budai oldalon pedig úgyszólván kivétel nélkül alacsony házak sorakoztak, minden, még a legcsekélyebb polgári épitési disz nélkül. Ami pedig az imént jelzett azt az állításunkat illeti, hogy a városok beépítés tekintetében kicsinyek voltak, azt igazolja az a tény, hogy Pesten a felső Dunasor említett beépített részétől elindulva az Újépület, a Hold-utca, mai Alkotmány-utca, Váci-körut, Gyár-utca és Király-utca, az alsó Dunasortól kiindulva pedig a Vámházkörut (akkor Mészárqs-utca), Lónya- (akkor Kétnyul-) Liliom-, Mester- (akkor Temető'-) és Gyep-utca, Üllői-ut, Óriás-, (Barossi- (akkor Stáció-), Koszorú-, Tavaszmező-, Madáchikkor Szőlőhegy-), Karpfenstein-, Népszínház- (akkor Sertéskereskedő-utca) és Kerepesi-ut jelzi a sűrűbben beépített várost, sok mellékutca csak szórványosan van beépítve, úgy, hogy vonalát is alig lehet a természetben elképzelni, a Kirá’y-utca és Kerepesi-ut között pedig a mai Nagykörút vonalától kifelé legnagyobbrészt nagy kertekben állanak a házak; van itt ugyan néhány jobbau beépült utca (Aradi-, Király-, Dob- és Dohány-utca és Kerepesi- ut), de ezek csakhamar véget érnek. A budai részen a Dunasor, a Vár, a mai Tabán, a Krisztinaváros a Naphegy-utcáig és a Vérmező mindkét oldalán, ám itt is a Városmajor táján teljes kihagyással, az Ország-út, ina Margit-körut a Betek- és Lövőház-utcáva1, a Víziváros-, Újlakon a Duna és a begy közti keskeny sáv, Óbudán a Duna és körülbelül a Pacsirtamező-utca között levő terület van beépitve. A beépítés módja pedig, ami egyúttal a kisebb arányú, az intimebb városképek alakulására van nagy befolyással, általában ez időben sem a köz-, sem a magánépületeken nem tüntet föl semmi különöset, semmi megkapót. A Várban, ahol mint az ország régi fővárosában, egymást érték a középületek s ahol a hagyománynál fogva is a legtöbb főúri család tartott lakóházat, a királyi palotától, a miniszterelnökség palotájától a régi városházától (most elöljáróság) eltekintve, monumentalitást és nemes diszt nem találunk a középületeken, melyek úgyszólván kizárólag csak nagyobb arányukkal tűnnek ki s alig találunk művészi érzékkel alkotott vagy ékített magánházat A po’gári egyszerűség mindent bevakoló sima épitési modorában leledzik minden, ami nem csoda, ha elgondoljuk, hogy a koronázó Mátyás-temp’om egész művészi dísze, a gyönyörűbbnél gyönyörűbb szobrászati ékítmények, párkányok mind be voltak vakolva s valamint ennek a gyönyörű templomnak az újjáépítési munkáihoz úgy készültek, hogy a lebordással egyidejűleg leverték az egyes helyeken a vako'atot s megállapították, hogy mi volt egykor az alatta levő kövön, úgy az egész Várnak, mely most kezdi előkelő lakórész mivoltának renais- sance-át élni, régi házairól a hozzáértő és a művészet szeretetétől áthatott uj tulajdonos leszedi a régi vakolatot, amivel már számos művészi ajtó- és ablakkeret, kapufeletti disz, párkány, valamint egyáltalán a szép és változatos építkezés régen is oly sokféle alkalmazása került napfényre. Budán ezidőben tán a fentemlitettek után a legjellegzetesebb művészi formákban tartott s igy ékített középület a Várhegy pestfelőli oldalán épült főreáliskola. A templomokban nincs semmi különleges, ugyanazt kell mondanunk az azidőbeli köz- épitkezésről általában s alig van kivétel e tekintetben a magánépitkezésben. Mag’á.tól értetődik, hogy Óbudán szintén nincs e tekintetben mit keresnünk. Negyven év előtt a pesti oldalon is meg lehetett számlálni az említésre mé tó s a város külső képére jellegzetes és építészeti szempontból műbeccsel bíró köz- és magánépületeket. Az épülőfélben levő Bazilikán kívül a temp’omok sz ntén nem képviselnek semmi különleges épitési alkotást. Még a legjellegzetesebbnek a zsidótemplomot nevezhetjük. A temp’omokon kívül tornyos épület egyedül a régi városháza, egyszerűségében egyébként is szép épület — meg a Károlykaszárnya, copfstilü főhomlokzatával ma is egyik legszebb épülete a régi Pestnek. A Dunasornak három középülete, egyúttal a házsor dísze is: az Akadémia palotája, a Vigadó és a fővámpalota. A mai belső körúton csak a Nemzeti Muzeum az egyedüli d:szes épü'et, a többi, akkor nevezetes házat az akkori viszonyokhoz mén-e is csak nagy kiterjedésénél fogva bámulták (Anker-, Orczy- és Huszárház). (Folytatjuk.)
