Uj Budapest, 1922 (2. évfolyam, 1-41. szám)
1922-11-01 / 38. szám
2 ZU BUDAPEST 1922 november* 1 a fővárosnak egyáltalában nincsen szándékában bárkit is elbocsátani az alkalmazottak, főképen a vezető tisztviselők köréből, amint hogy arról sincsen szó, hogy a városi tisztviselők köréből sokan átmennének az uj alakuláshoz. Ami pedig a nyugdijkérdésre vonatkozó .aggodalmakat illeti, illetékes helyről származó információ alapján megírhatjuk, hogy a főváros a legmelegebb szívvel kezeli ezt a kérdést és az érdekeltek nyugodtak lehetnek, hogy ezt mindenki megelégedésére a korszerű igényekhez mérten fogja megoldnai. A legutóbbi napokban hírek merültek fel Bette ur budapesti tárgyalásairól. A Bette-hirékből a valóság az, hogy egy belga tőkecsoport Mr. Bette utján a tavasz folyamán csakugyan érdeklődött a villamosok községesitése iránt és akkor a főváros készségesen meg is adta a kívánt felvilágosításokat. Bette ur ezután hónapokig nem jelentkezett, most azután újra visszatért és tárgyalt Till tanácsnokkal, majd Rényi alpolgármesterrel. A tárgyalások azonban teljesen általánosságban folytak, a belga ur mindeddig nem tett konkrét ajánlatot, úgy, hogy e pillanatban továbbiakba bocsátkozni merő kombinálás volna. Ha Bette ur tárgyalásait megemlítjük, érdekesnek tartjuk azt is konkretizálni, hogy, ha arra komolyan sor kerülne, a főváros illetékes tényezői milyen formában képzelik el egy ilyen tőkeérdekeltség bekapcsolódását az Egyesitett Vasútokba. Információnk szerint ez három formában lehetséges: 1. a külföldi társaság üzembérleti szerződés alapján viheti az üzemet; 2. lehet kisebbségi részvényes és 3. kaphat elsőbbségi kötvényeket garantált részesedés mellett. Ma azonban a helyzet az, hogy a főváros a részvénytársaság megalakulása előtt nem is tudna konkréten dönteni, annál kevésbbé, mert komoly hangok emelkednek bármely külföldi tőkének a részvénytársaságba való bármilyen formájú bekapcsolása ellen. A megszállott területen illetőséggel bírók honossága, illetősége és letelepedése Irta: CZEBE JENŐ dr., székesfővárosi tanácsjegyző A Cseh-Szlovák köztársaság1, Szá,rb-, Horvát- Szlovén-, s Román királyság' területéhez a trianoni békeszerződéssel erőszakosan csatolt magyar területeken községi illetőséggel biró volt magyar állampolgároknak, a 6500/1921. M. E. sz. rendelet szerint, 1922. évi julíus 26-áig módjukban állott a magyar állampolgárságuk fen- tartását bejelenteniük. Ezzel országukkal azt mondhatni, hazafiasán gondolkodó jóérzésíi magyar emberek, akik itt Csonka-Magyarország területén óhajtanak élni, valamennyien éltek is, sőt ezren és ezren bejelentették a megszállt területen is — üldöztetésük dacára, — a magyar állampolgárságuk fentartását. A székesfővárosban mintegy 60.000 ember jelentette be, hogy magyar akar maradni, Ez olyan jelenség, amely biztató jel lehet arra, hogy ezt az őseink által vérrel szerzett gyönyörű hazát, magyar ember elhagyni nem tudja soha. Ossze- sz örült sz Ívvel tekintünk a megszállt területen élő magyar fajú testvérünk szenvedéseire', s az a körülmény, hogy még üldöztetéseik, bebörtö- nöztetéseik dacára is volt lelkierejük ragaszkodni e mindnyájunk előtt szent haza polgárságához, intőjel a hatalmas diktátoroknak, hogy a magyar nemzetet elnyomni, amit ezer év óta nem lehetett, úgy nem lehet most sem. Azok, akik a bejelentést kellő időben megtették, magyar állampolgárokká lettek, de minthogy az 1886 : XXII. t.-c. 5. §-a szerint minden magyar állampolgárnak valamely község kötelékébe kell tartoznia, a bejelentők községi illetőségének megállapitása most fog megtörténni az 1922 : XVII. t.-c. 21. §-ának 3-dik bekezdése értelmében, mely szerint: „A belügyminiszter a községi illetőségnek megállapításánál lehetőleg- az 1886 : XXII. t.-c.-ben foglalt illetőség-szerzési jogcímeket alkalmazza, ha pedig- erre támpont nincs, a közszempontokat és az illetőnek személyi viszonyait veszi figyelembe.“ Minthogy a községi illetőséggel bíróknak elszegényedés esetén igényük van a szegényházi ápoláshoz, s gyermekeiknek a gyermekmenhe- lyekben való elhelyezésük alkalmával az illetőségi község viselni tartozik ápolás esetén 7 éves koron túl való, az ápolási költségeit, a főváros tanácsa felirattal fordult a belügyminiszterhez, hogy az összes Budapesten öptálóknak az illetőségét, tekintettel arra, hogy szegényházaink ma is túlterheltek s fentartásuk óriási költséggel jár s legnagyobb gyermekmenhely is Budapesten fekszik, s igy rettenetes anyagi, megterhel- tetést jelentene ez a fővárosra, ne Budapesten állapítsa meg. Figyelembe jöhető illetőségszerzési jogcím, mely az optálók illetőségének a megállapításánál alkalmazható lenne a 16. §. a) (az a község, amelyben adót fizet); b) (melyben született): c) (melyben az utolsó 5 év alatt leghosszabb ideig tartózkodott); d) melyben találtatott (lelenc); e) (melyből Boroztatott, vagy önként a hadseregben való szolgálatra belépett). Ezek közt leghelyesebbnek tartanok a b), c) és d) pontok alkalmazását, minthogy igen sokan csak azért bírnak a megszállt területen illetőséggel, bár ott nem születtek, mert atyjuk vagy saját maguk ott laktak, s ott adóztak. Mél - tányos a c) pont szerint való beutalás is, minthogy huzamos ideig legutoljára sokan laktak a megszállottt területen való lakásuk előtt Csőnka-Magyarorszäg valamely községében, de ott nem adóztak s igy illetőséget nem szereztek, vagy ha adóztak is, később a megszállott területeken adóztak, s ott ifjabb illetőséget szereztek. Tehát ha bírtak előbb Csouka-Magyaror- szág területén valahol illetőséggel, oda volnának beu tálán dók, vagy ha nem bírtak is ily községben illetőséggel, de ott huzamosabb ideig laktak, vagy ha nem laktak is csak 1 év óta, de adóztak ezen idő alatt, (16. §. a) pont) szintén alapját képezhetné a beutalásnak. A d) pont alapján való beutalás is méltányos, minthogy a talált gyermekek illetősége úgy sem deríthető ki. Közszempontok — és az illetőnek — személyi viszonyai, de különösen az utóbbinak a mérlegelése igen nehéz s ha mást nem is említünk, mint azt, hogy a menekültek 90%-a Budapesten akar letelepedni s ezzel a rettenetes lakás- és élelmezési viszonyokat még nehezebbé teszik, azt hiszem, nem a menekültek ellen, hanem az ő érdekükben irt fel a fővárosi tanács a népjóléti miniszterhez, hogy ossza meg a menekülteket arányosan a Csonka-Magyarország városai és községei közt, mert hiszen vidéken, pl. nagyobb városokban az elhelyezésük és élelmezésük kérdése is könnyebben megoldható lenne. Ezek figyelembevétele mellett óhajtja a főváros tanácsa a letelepedés kérdését is szabályozni, — s érthetetlen, hogy a liberális lapok már megkezdték támadásaikat, — pedig épen a lakás- és élelmezési nehézségek teszik szükségessé azt, hogy megvizsgáljuk, hogy a letelepedni óhajtók nem károsak-e gazdasági életünkre s az októberi álforradalom és a vörös őrület óta, nem minden jóérzésíi hazafinak érdekében áll-e, hogy a hatóság éber figyelemmel kisérje azt, hogy az állam érdekeire, a társadalmi rendre, a közbiztonságra és közrendre nézve veszélyes, aggályos vagy gyanús egyének itt éppen a „bűnös Budapesten“ le ne telepedjenek, tehát a letelepülő polgárok megrostál- tassanak, amint azt Wolf Károly törvényhatósági bizottsági tag egyik közgyűlésen indítványozta s hogy a galíciai lakosok, siberek, árdrágítók, valutacsempészek sáskahada innen ki ne szorítsa az autoehton lakosságot, mint azt Joanovies Pál törvényhatósági bizottsági tag- szintén indítványozta a főváros egyik közgyűlésén. Hogy Budapest megtisztittassék a bevándorolt megbízhatatlan elemektől, ez a többségben levő keresztény lakosságnak már-már életérdeke s ehhez a keresztény kormánynak és a keresztény fővárosi hatóságnak nemcsak joga van, de ezt megtenni elemi kötelessége is. Akik a magyar állampolgárságukat elvesztették, niert nem optáltak, az 1922. évi XVII. t.-c. 24. §-ának 4. bekezdése szerint visszhonosi- tásuk iránt a belügyminiszterhez kell folyamodniuk s amennyiben visszhonositásukat különös méltánylást érdemlő körülmény indokolja, a belügyminiszter által kivételesen az 1879 : L. t.-c. 38. §-a értelmében, a megkívánt kellékek hiányában is, ha 18. életévüket betöltötték — s nem cselekvőképtelenek — visszalionosittat- nak s községi illetőségüket is a belügyminiszter állapítja meg. Az igy visszahonositottal vissza- honosittatik a vele együtt élő felesége s atyai- hatalma alatt álló 18 évnél nem idősebb gyermeke is — s amennyiben Csonka-MagyarorszÁg- területén letelepedtek — állampolgársági esküt fognak tenni a lakhelyük szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjénél (polgármester vagy alispán), tehát Budapesten a polgármester előtt. Ez a törvényes intézkedés megnyugtathatja a valamilyen okból lemaradt optálni akarókat Sántha Dénes legújabb versei Miatyánk-unk Kisértelek hazafelé; Útközben egy templomhoz értünk; Szivünkben ima vágya kell; Kém szóltunk róla, — csak betértünk. Elmondtunk egy-egy hő fohászt; Te értem mondtad, én meg érted; Én a Te boldogságodat, Te pedig az enyémet kérted. Majd egy beié ve a kezünk: Szivünk örök szerelmet váltott, És térdre hullva hálakép Elmondtunk egy-egy Miatyánk-ot. Többé nem álmodom Álmodtam egyszer szépet, édeset! Ott jártam fenn, a fellegek felett! Megnyílt a fényes ég S lágy, csengő nászzenéi Száz harsonán Fuji száz angyallá szentelt földi lány, Az álmot hintő bűvös éjszakán. Bagyogva fényben ült trónján az Ur, S frigyet kötött feloldhat at Ionul! Én voltam a vőlegény, Arám egy égi lény, S a Szűz-Anya. Emelt kezével áldást hallata, Az álmot hintő bűvös éjszaka. Szép volt az égi álom, óh mi szép! De ah! letépte a Való, a Lét Az álom szárnyakat; Az álom megszakadt S a. béna szárny, Vérben kisértő rémes csonka árny, Az álmot űző kínos éjszakán. Azóta nappal alszom s éjjen át Virrasztva szenvedem az éjszakái! Zihál a kebelem, Vihar dúl szivemen, S gondolkodom Az elveszített boldogságomon!... Sötét az ég! — többé nem álmodom. Apathia Követ vetett szerelmem tengerébe Egy szende képű, sima kezű nő, Az ár mozog, tölcséres örvényt forgat, S hullám-hegyekbe tornyosulva nő. De száll az Est, sötét, fekete szárnya Csöndet térit a felkavart világra. A vég közéig! — és elsimulnak a habok . . . S némán pihenni fog sírjában egy halott! Szivén talált a kö, a vér kiserkent, S azóta hull cseppekben szüntelen, Patakká nyúlik, majd folyókban ömlik, S tengerbe gyűl a tépett szerelem. S a vértenger fölött, mint vércse vijjogása Sikong a lelkem kínos haldoklása. A Vég közéig! — és elsimulnak a habok ... S némán pihenni fog sírjában egy halott! De hadd legyen! A harcot nem veszem fel! Kern bír el fegyvert már ernyedt karom! Lelkem kiszállt és kóborán csatangol, A testem omló, temetői rom. A rom előtt a föld megnyílott szája, Benn féreg-had vár bűzös lakomára. A Vég közéig! — és elsimulnak a habok . .. S némán pihenni fog sírjában egy halott! Dobáljon labdaként a Sors szeszélye: Nem jajdulok panasszal ellene, Kiiszom a pohrírt, akárki nyújtja, S habár ölő méreggel van tele. Mi van még hátra? — Napok egynéhányu, Vagy a napoknak évre rúgó száma! A Vég közéig! — és elsimulnak a habok... S némán pihenni fog sírjában egy halott! Szivemben alszik már a vágy: agyamban Egy íionton áll a dermedt gondolat! Kívánjatok akármit: megcselekszem, S ha nem: zúzzátok szét az agyamat! Csak azt ne várja soha tőlem senki, Hogy álmaimat el tudjam feledni! A Vég közéig! — és elsimulnak a habok... S némán fog pihenni sírjában egy halott! A régi Pest Budapest kövei lria: SALLAY ÁRPÁD dr. f 8 Az adómentesség kedvezményének hatása alatt nagyarányú építési tevékenység indult meg a kedvezmény által érintett összes városrészekben s csak kár, hogy a legutóbbi évek kedvezőtlen gazdasági viszonyai ezt a tevékenységet megakasztották. A törvény ezen intézkedésének eredménye részben a fővárosnak az az elhatározása, hogy a Kálvin-tér a 1 apvona 1 ozásán a k megtartása mellett uj szabályozást nyert, amennyiben a református templom mellett levő elzárt sikátor utcának képeztetik ki, a templom és az amúgy is városi tulajdonban levő Ráday-ntcai sarokház között fekvő ingat'anság megszereztél ett, s úgy az ekként alakúié uj városi teleknek, mint a reformátusok ingatlanságának egységes uj beépítésére pályázat hirdettetett, mely jó megoldásokat tüntet fel s melynek alapján készülőben vannak a valóságos beépítés tervei. Érdekes a törvény adómentességi szakaszának azon toldaléka, mely szerint az épületek lakhatóvá tételére nézve adott 1918 november 1-ejei határidő meghosszabbítása engedélyezendő, ha az építkezést az utolsó évben nnmkamegszünés, sztrájk, illetve annak a merik ázás, bojkott, szabotázs stb. néven előforduló válfajai akadályozzák. A nagyarányú építkezési tevékenység folytán előrelátható volt a megállapított szabályozási tervnek végrehajtása éppen a legdrágább építési telkeket magában foglaló vidékeken, hogy az ekként a közpénztárra háruló kisajátítási kártalanítási teher tulnagy ne legyen, a most tárgyalt törvény kimondja, hogy a rendkívüli adómentességben részesülő területeken szükségessé váló összes kisajátításoknál a kártalanítási árak megállapításánál a
