Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-01-19 / 2. szám
7. évfolyam Budapest, 1921 január 19, 2. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAI ÉS CíCÖZGAUV TI Keresztény Községi Párt hivatalos lapja 4 Megjelenik minden szerdán 4 Előfizetési ára; Egész évre 260 korona. Félévre 130 korona- Egyes szám ára 5 korona + Szerkesztőség és kiadó- hivatal: VIIHuszár-utca 3- 4 Telefonszám: József 81-20- 4 Felelős szerkesztő: Doby Undor Mit akarunk mi? A vezérférfiak nyilatkoznak az Uj Budapestnek a közgyűlés keresztény többségének feladatairól és céljairól rendszerű költség-vetések kerültek elénk. MinAz U j Budapest elfed számában megkérdezte a demokraták és liberálisok vezetőit a kisebbség terveiről. Célunk az álláspontok tisztázása volt, tudni és tudatni akartuk, hogy most, mikor a személyi kérdések ütközőpontjain túl vagyunk, akar-e, és ha akar, mimódon akar a kisebbség részt venni a nagy fővárosi problémák megoldásában. Az eredmény lesújtó volt. Éber Antal bátor és férfias nyilatkozatán kivid engedékenység helyett makacs gyűlölködést, megértés helyett rabulisztikát láttunk az ellenzéki nyilatkozatokban. Az alábbiakban közöljük vezetőembereink nyilatkozatait arról, hogy szemben a kisebbségi gyűlölködéssel és rabul iszti kával : Mit akarunk mi? Wolff Károly dr.: A szabadkőműves zsidóság a világháború felidézésével nehézség nélkül vélte céljait elérni, mért túlságosan lebecsülte ellenfelét, a hivő keresztény tömegek millióit. Ámde a zsidóság anyagi eszközeivel szemben harcba indultak az erkölcsi értékek és most két világnézet harcában a forradalmi zsidóság aknamunkájának eredményekéi) megindult a fajok harca is. Ma csak a benső hitnek és önzetlen meggyőződésnek van jogosultsága a fórumon. A szabadkőművesség hiába mozgósította az erkölcsi értékek ellen a. béke gazdasági háborúját: az TIr fog győzni és az Általa nyújtott erkölcsi értékek. Ebben a világtörténeti jelentőségű harcban Magyarország az élen vezet és feladatát teljesíteni fogja Budapest keresztény többsége is. És vannak még emberek, akik oly bárgyuan naivnak minősitik a látó keresztény tömegeket, hogy ezt a harcot íelekezetieske- désnek mondják. Hát melyik felekezet templomába való járásnak következménye az orr íneggörbülése vagy az egyéb faji testi argumentumok?! Nem uraim, a fajiságot nem lehet többé a zsinagóga mögé rejteni; ezekkel a fegyverekkel nem lehet már küzdeni, a sisakot már rég ledobták. Budapestnek a keres Meny kultúráért folytatott harcban teljesítenie kell hivatását és harcot kell folytatnia minden ellen, ami fajiságá- val, a magyar géniusszal ellentétben áll. Előbb a fajnak érdekeit kell megvédeni, majd csak másodsorban gyakorolhatjuk, létérdekeink biz- lositása után, a jótékonykodó, általános emberi könyörületet. A keresztnek győznie kell, magyarrá tesszük Budapestet. Ez a cél, erre felé tör a Keresztény Községi Párt és nagyon csalatkoznak a .'. testvérek, ha azt hiszik, hogy a többség nem emellett a zászló mellett áll. A többség, a milliók éppen azért elégedetlenek, mert a kivitel lassúbb, mint a cél érdeke. Célunk felé törve az a körülmény, mit csinál a kisebbség, bejön-e a közgyűlési terembe, vagy otthon főzi-e terveit, engem egyáltalán nem érdekel. .Mi tudjuk, hogy mit akarunk és ez a fő. Csilléry András dr.: A Keresztény Községi Pártban a legnagyobb megnyugvást az okozta, hogy a választásokat befejeztük és sikerült ezekben a személyes vonatkozású kérdésekben a párt egységét megőrizni. Most már minden erőnket a produktiv munkának szentelhetjük. Ami a fővárosi politikát illeti, a Keresztény Községi Párt első és legfőbb célja, hogy a főváros pénzügyeit rendbe szedje. Elsőrendű pénzügyi szakemberekkel tárgyalok már hetek óta arról, hogy hogyan hozzuk rendbe Budapest pénzügyeit. Egyelőre még korai volna azokról a vezérelvekről nyilatkozni, amelyek a pénzügyi kibontakozásra vezetnek. — A fővárosi üzemekkel még eddig nem foglalkoztunk szociálpolitikai szempontból, mert eddig még csak a régi liberális demokrata denesetre a közgyűlés utján utasítani fogjuk azonban a tanácsot arra, hogy a jövőben az üzemek összes üzletviteléről, személyzeti járandóságairól, rentabilitásuk és szociálpolitikájukról kimerítő jelentést kapjunk, hogy igy igazán irányítani tudjuk ezeket az üzemeket és a főváros közönsége élvezze elsősorban ezeknek az üzemeknek az anyagi előnyeit.- Ami a kisebbségnek azon panaszát illeti, hogy ők nem vehetnek részt a. főváros életének irányításában, két megjegyzésem van: 1. Nem áll az, hogy a bizottságon kívül nem lehetne ellenőrizni a főváros ügyei körül kifejtett többségi tevékenységet. 2. A régi időben a keresztény kisebbséget szintén nem vették be a fontos bizottságokba, mi csak átvettük a 30 éves zsidóliberális demokrata rendszert és alkalmaztuk a keresztény politika előnyére. Ereky Károly: A főváros ügyeivel én nem értem rá oly intenziven foglalkozni, mint szerettem volna, mert az országos közgazdasági politika lefoglalta időm legnagyobb részét. A Keresztény Községi Párt politikáját helyeslem, mert a villamosvasúti szerződések felmondásával megkezdte az intranzigens keresztény gazdasági politikát. Sic ilur ad astra! Horváth Károly (IV. kerület)-. Mit akar a kisebbség? Dolgozni akar, mondja dr. Gál. Szabadjon nekem tovább fűznöm: És ha akar (?) miért nem dolgozik? És szabadjon felelnem: először, mert csak a bizottságokban tud dolgozni és másodszor, mert sértve érzi magát, hogy nem dolgozhat ott, ahoi I ud. Ejnye, ejnye és hol marad az a fővárosunk iránti nagy szeretet? Igaza van Éber Antalnak: a távolmaradás nem kötelességteljesilés. Lám, Éber Antal — szintén kisebbség — eljött, okosat, igazat mondott és még csak agyon sem ütötték érte. Jöjjenek be a többiek is és ha felszólalásuk tárgya nem az állandó — már unalmas — személyi panaszkodás, nem az állandó — és még unalmasabb — „oktatom a többséget” cimü szabadelőadás, hanem a főváros ügyeinek szakszerű taglalása vagy bírálata lesz, ha nem a többség állandó és szinte tervszerű provokálása, hanem a nagy nyilvánosság előtt is bizonyított „komoly munka” a céljuk, akkor lehetne részükről csak .jogos azon kívánság, hogy a többség álláspontját (hogy is mondjam) újbóli megfontolás tárgyává tegye. Addig — és ezt mondom én, aki annakidején a kisebbség bevonása mellett foglaltam állást — azoknak van igazuk, akik azt mondják'— nem! Lázár Ferenc dr.: Mi helyre akarjuk állítani Budapest becsületét. A székesfőváros a demokrata-szocialista- radikális uralom alatt elvesztette úgy erkölcsi, mint anyagi hitelét és elvesztette alig megszületett nemzeti karakterét. Nem a testi élvezetek fővárosává, fő-örömtanyává akarjuk tenni fővárosunkat, hanem a keresztény nemzeti irányzatnak, a magyarságnak igazi reprezentánsává. Nem az lesz a főtörekvésünk, hogy a külföld milliomosai érezzék itt nagyon jól magukat, hanem hogy a lesújtott, porig alázott magyarság érezze magát végre otthon saját fővárosában. Szorgalom, ethikai és szociális alapokon nyugvó pénzügyi és adópolitika s a nemzeti irányzat gondos és határozott megvalósítása főtörekvésünk — ehhez persze gerinc kell, a magyar nemtörődömség kiirtása, munka, ludás és erős hit. Mindezen alapkellékek meglővén vezéreinkben, én bizom Budapest szebb .jövőjében. Arról is meg vagyok győződve, hogy úgy a demokrata, mint a liberális tábor megérti és honorálja törekvéseink helyes voltát és részt fog venni a törvényhatósági bizottság munkájában. (Folytatjuk.) Az államnak nincs pénze a csepeli kikötőre A főváros országos kikötőbizottság felállítását követeli Az elmúlt hetekben egyes liberális lapok rosszul leplezett kárörömmel hozták a híradást, hogy a. megválasztott bizottságok tagjai hanyagul töltik be elvállalt tisztüket; ez állításuk klasszikus példája gyanánt a fővárosi kikötőé pit ö-bizot I són esc tét állították be. Háromszor hívták össze ezt a bizottságot, — olvastuk — amelynek ülése egyszer sem volt megtartható, mert a bizottsági tagok kellő számiban meg nem jelentek. A történeti hűség kedvéért meg kell állapítanunk, hogy az eset valóban igy történt; csakhogy elmaradt az ismert recipe szerint a bizottsági tagok távolmaradásának okadatolása. Tisztelt laptársaink egyszerűen elhallgatták, hogy az ülések azért nem voltak megtarthatók, mert ugyanarra az időre a villamos vasutak felmondásának előkészítésére kiküldött ,tizenkettes bizottságot hivták három Ízben össze. Meg kell jegyeznünk, hogy a. tizenkettes bizottság tagjai nagyobb részben a kikötőépitő-bizottságnak is tagjai. Ily előzmények után január 15-én sikerült végre Fock Ede tanácsnoknak, a kikötőépitő-bizottság elnökének a bizottságot látogatott ülésre összehívnia. A tanácsnok behatóan ismertette a. kikötő-ügy történetét. A főváros törvényhatósága ráeszmélt azokra a gazdasági előnyökre, amelyek a főváros közellátása szempontjából ígérkeznek, ezért még a háború előtt igyekezeti az álla unnál való kooperáció lehetőségét biztosítani. Így jött létre az állam és a főváros között az a pénzügyi egyezmény, amely az állam és a főváros jogait és pénzügyi kötelezettségeit elhatárolta. Ezen egyezségből kifolyólag állították fel a kikötöépitö-bizot 1 ságof, melynek működése volt a nehezen meginduló kikötőépités fénykora.' A proletáruralom bukása után a földművelésügyi miniszter egy tollvonással feloszlatta ezt az autonom bizottságot és helyébe hatósági kiküldöttekből álló sziikebbkörii bizottságot delegált. Azóta a főváros nagy pénzügyi küzködések árán igyekszik a soroksári Dunaág legfelső szakaszán megindított. kb. 700 méter hosszú kikötő partvonal építését folytatni; az állam pedig az országos kikötő egyik függeléke gyanánt, az u. u. sziget. vágány- területén folytatja szerény keretek között az oda tervezett kikötőmedencék kotrási munkáit. Frühwirth Mátyás a soroksári Dunaág környékének tarthatatlan közegészségügyi és közlekedési viszonyait tette szóvá, és a soroksári Dunaággai kapcsolatos vizerő-telepek kérdésének tisztázását szorgalmazta. Utána tí ele s e y Antal mutatott rá a tűrhetetlen közömbösségre, amellyel a kormány a főváros és az egész ország ezen legnagyobb horderejű problémáját kezeli. Az kívánja, hogy a főváros törvényhatósága a kormányzathoz haladéktalanul sürgető felterjesztést intézzen, s a főváros és a közgazdasági érdekeltség széleskörű bevonásával oly országos kikötőépitő-bizottság felállítását követelje, amely megfelelő hatáskörrel intézze ennek a nagy horderejű problémának sorsát. Zielinszky Szilárd dr. teljes mérvben hozzájárult az indítványhoz, amely mint a bizottság határozata kerül a tanács és a közgyűlés elé. •Ebben a tárgyban az indítványozó Becsey Antal bizottsági tag álláspontját a következőkben ismertette az Uj Budapest számára: — Meggyőződésem az, hogy a kikötőépités az ország közgazdaságéinak sorsdöntő problémái közé tartozik. Hiba lenne, ha a főváros csupán helyi vonatkozásaiban érdeklődnék a kérdés iránt. Az, ami ez idő szerint a főváros költségvetése terhére készül, csak igen szerény részletkérdése a kikötő-ügynek. A fővárosi gazdasági forgalom szempontjából csonka, minden megoldás, amely nem gondoskodik pl. a főváros északi részén tulaj-kikötőről, a felülről érkező faanyagok kirakása végett; ipari kikötőről a külső Váei-ut mentén települt gyárak s a Kelenföld vidékére tervezett gyári övezet stb. forgalmának lebonyolítására, valamint az elkerülhetetlenül szükséges egy vagy több téli kikötőről. A soroksári Dunaág mentén épülő fővárosi kikötő különleges rendeltetése vizi utón érkező építőanyagok és élelmiszerek forgalmának lebonyolítása, lesz, és ebben a vonatkozásban szerves kapcsolatról kell gondoskodni a kikötő, a vágóhidak és a Kut-tó dűlő környékére tervezett központi nagy élelmiszer-piac
