Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-06-29 / 25. szám
/. évfolyam Budapest, 1921 junius 29, 25. szám UJ BUDAPEST TI Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor A fővárosi üzemei kerültek szóba, a költség'vetési vitában a^pénz- iig-yi bizottság1 szombati ülésén. Wolff Károly eh-.' fejtette ki az üzemek ügyében a Keresztény Községi Párt álláspontját, mely egyáltalában nem egyezik meg egyes fővárosi főtisztviselőknek az üzemek ügyében tanusi- tott állásfoglalásával. Aki ott volt a legutóbbi közgyűlésen és látta azt az egyhangú felháborodást, amelyet a párt soraiban az egyik üzemigazgató állítólagos visszaélései keltettek, már eleve tisztába lehetett azzal, hogy a közgyűlés többségének hangulata _ nem kedvező az üzemekre és még kevésbbé az üzemek mai vezetőire, Wolff Károly dr. beszéde csupán kifejezése volt a párt hangulatának, ami azt jelenti, hogy az üzemek ügyében a főváros ■vezetőségének Wolff Károly dr. szombati beszédét kell irányadóul elfogadnia. Ezen a helyen nem akarunk személyeskedni és igy csak általánosságban fejtjük ki, hogy miért van szükség az_ üzemek revíziójára. Az üzemek nagyrésze, főképen azok az üzemek, amelyek kifogás alá esnek, a háború alatt keletkeztek, illetőleg a főváros akkori vezetősége a háború .okozta beszerzési nehézségeket és rossz áruelosztódást állította oda, mint azt a végső szükségességet, mely az üzemeket szülte. Magútól értetődik, hogy az üzemek élére is háborús elemek kerültek, a szónak elnézést kérő értelmében, ezek a háborús elemek pedig, mint arra lesz még a pártnak alkalma rámutatnia; nem mindenben feleltek meg azoknak az allruisztíkus célokimk,^ melyeknek jegyében hatósági tekintélyhez és hatalomhoz jutottak. Az üzemek voltak azok és nagyrészben még ma is azok, ahol a. protekciós személyzet elhelyezést talál, még pedig jól fizetett, dologmentes elhelyezést, az üzemek azok, amelyek a „kereskedelmi vállalkozás“ mindent eltakaró köpenyegébe burko- lódzva.. mindent mernek, amire akkor, ha a közgyűlés, vagy csak egy bizottság állandó ellenőrzése alatt állnának, még gondolniok sem volna szabad és lehetséges. Azon a címen, hogy hatóságilag fémjelzett kereskedelmi üzemek, a nyilvános számadásnak még- arra a mérvére sem érzik kötelezve magukat, amelyre a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat a törvény kényszeríti. így történik azután, hogy akad üzem, még pedig olyan üzem, amely évente kétszáz milliónál többet forgalmaz, amely a háború kezdete óta nem érezte szükségét annak, hogy elszámoljon és a főváros vezetősége sem érezte annak etikai kötelezőségét, hogy az üzemet, sőt üzemeket elszámolásra kényszerítse. Említettük, hogy az üzemek melegágyai a különféle protekciós elhelyezéseknek. Egyes üzemek alkalmazottai azon a címen, hogy „Nyomtató lónak nem lehet befogni a .száját“, olyan speciális kedvezményeket élveznek, amelyekre a közönséges fővárosi tisztviselők gondolni sem mernének. Kérdés már most, hogy miféle pénzből vannak ezek a kedvezmények és azok a dotációk, amelyek nem számítva a renumerációkat, jóval nagyobbak a magasabb képzettséget megkövetelő fővárosi szolgálatnál. Ezek a fizetések, kedvezmények és ezei egyéb dolog, amelyeket egyelőre a jótékony homályban; kívánunk hagyni, a köz rovására mennek, a közönség ezeket a kedvezményeket. fizetéseket és ezer egyéb dolgot uj és a rendes fogyasztási adónál nem kevésbé terhes fogyasztási adóképen a magasabb vételárban fizeti le azért, amit hatósági üzemből kap, vagy vásárol. Főleg az árucikkekkel kereskedő fővárosi üzemeknél van szerencsénk rámutatni arra, hogy az úgynevezett hatósági árszabályozás, amelyet az üzemek magasrangu és tekintélyes barátai életcélként jelölnek meg, nagyon is relativ értékű valami, íia meggondoljuk, hogy amit a közönség megnyer a vámon, azt elveszti a réven, lévén tökéletesen; mindegy, hogy az árucikk magasabb árában a közvetítő kereskedelem nagyobb hasznút, vagy a fővárosi üzem igazgatói fizetéseit, vagy egyéb, egészen jogosan pazarlásnak nevezhető költségeit rója-e le. Az az üzemellenes tendencia tehát, amely a többségi párt egyeteme részéről majd valamennyi fővárosi üzem irányában tapasztalható, megérthető és megmagyarázható. Nem beszélünk most az egyes üzemigazgatók személyéről, akik még antipatikusabakká és gyűlöltebbé teszik magát az üzemet, sőt azokat is, akik érthetetlen módon ragaszkodnak bizonyos dolgokhoz és személyekhez. Ha tehát a főváros rendet akar teremteni, aminthogy rendet kell, hogy teremtsen az üzemi dzsungelben, legelőbb is egyes körök túlságos ssim- pátiájával számoljon le, amely esetleg indokolt lehetett abban az időben, amikor ezt a szimpátiát a régi törzsfőnökök jóindulata és kegye megindokolta, de épen nem célszerű most, amikor a többségi pártnak nem hangulata, hanem elhatározott akarata a legnagyobb mértékben üzemellenes. Egyes üzemek, amelyeket annak idején a háborús szükség címen hoztak létre, máris feleslegessé váltak, úgy hogy megszünietésiik volna a köz szempontjából a legcélszerűbb. Annál is inkább, mert az üzemvezető urak rém egyszer nem az árucikkek olcsóbbodását, hanem drágulását idézték elő szakértelem nélküli bevásárlásaikkal és egyáltalában képteleneknek bizonyultak arra, hogy azokat a szociális szempontokat, amelyeknek szem előtt tartása az üzemek kötelessége volna, valóra Napjaink egyik legégccőbb problémája a cselédkérdés. Egyre-másra halljuk háziasszonyaink panaszát, hogy: „Ma már nem lehet jó cselédet kapni” — nem is beszélve a rendőri krónikáról, mely nap-nap után zsúfolva van a legkülönbözőbb cselédlopási, rablási, sőt *gil- kossági hírekkel. A kommunizmus óta csak romlott a helyzet, azok a társadalmi egyesületek, amelyek cselédközvetitéssel foglalkoznak, egyáltalában nem tudnak garanciát nyújtani arra, hogy az a cseléd, aki ma beáll, holnap nem fog-e a legértékesebb holmikkal megrakodva ódébbállani. Lob may er tanácsnok, a. szociálpolitikai ügyosztály vezetője, hetek óta tanulmányozza a cselédkérdést, tudván azt, hogy a probléma megoldásával egyik legkellemetlenebb nyavalyánkat gyógyítja meg. A tanácsnok ur a cselédkérdésről a következő érdekes nyilatkozatot tette az Uj Budapest munkatánsának: — A cselédkérdés ma már annyira kinőtt régi, sziik keretéből, hogy nem csupán egyoldalú szociális probléma, hanem át meg át van szőve a gazdasági életbe kapcsolódó mellékkérdésekkel is. — A kilencvenes években ez a ma fontos kérdés csak rendészeti szempontból érdekelte a magyar társadalmat. Az utolsó évtized súlyos gazdasági és szociális válsága, a két pusztító forradalom keserves tanulságai azonban arra intenek bennünket, hogy végre gyökeres megoldásra törekedjünk. Az 1908-ik évi egyik közgyűlés foglalkozott először rendszeresen a cselédkérdés rendezésével. Három évig hullámzott közgazdasági és társadalomtudományi nézőpontokból a harc, mig végre 1911 február 8-án a. tanács a közgyűlés elé terjesztette egy hatósági cselédközvetitő intézet felállítására és hatósági cselédotthon létesítésére vonatkozó javaslatát. Ugyanezen alkalommal kérte a közgyűlés a minisztert, hogy a vonatkozó törvény- tervezetet a. fővárossal* előzetesen közölje, hogy mód nyujtassék a fővárosnak a különleges viszonyokra való tekintettel észrevételeit megtenni. —■ E szép kezdet után hosszú ideig a változott viszonyok miatt semmi sem történt. Még ugyanazon évben készült el a cselédközvetitő intézetről szóló szabályrendelet, továbbá a cselédközvetitő intézet ügyviteli, ügykezelési és számviteli szabályzata. — A külföld már értékes szociális intézkedéváltsák. Arról nem is beszélve, hogy a fővárosnak, mint hatóságnak ezer és egy módja var; arra, hogy az árakat szabályozza és e módok közül a hatósági konkurencia teremtése, különösen ha ez a konkurencia a vezetők tehetségtelenségö miatt nem elsőrangú, a legcélszerűbbnek nem mondható. Mindezt azonban természetesen; nem lehet máról-holnapra végrehajtani és nem is lehet minden üzemre alkalmazni, hiszen akad közöttük olyan is, amely igazán közszükségletet elégít ki és működése sem kifogásolható. Az üzemek kérdését azonban állandóan felszínen kell tartani — ha más nem, mi felszínen is fogjuk tartani — és addig is, mig az üzemek problémája végleges megoldást nem nyer, meg kell valósítaná Kazay László dr. indítványát az üzemek központi ellenőrzésére vonatkozólag. A közgyűlés küldjön ki egy bizottságot, mely — ^ kereskedelmi szokás ide, vagy oda — a legszélesebb körű betekintést nyerjen az üzemek könyvitelébe és az üzemigazgatók titkaiba. A Keresztény Községi Párt csak akkor fog megnyugodni az üzemek ügyvitele felől, ha az üzemeknél a maga és nem a régi rezsim embereit tudja. sekre tudott rámutatni akkor, midőn mi még a kezdet nehézségeivel küzdöttünk. De érdekesnek tartom megemlíteni, hogy Szatmárnémetiben már 12 évvel ezelőtt fölállították a községi cselédközvetitő intézetet, ugyancsak külföldi minták szerint; ugyanilyen volt Kaposvárott is. fíécs városa 1912-ben hozta tető alá az uj rendtartást, mely, el kell ismernünk, sok szociális érzékkel s úgy a gazda, mint az alkalmazott érdekeinek szem előtt tartásával van megalkotva s ebből lendül ki azután a községi cselédközvetitő gondolata. — Franciaország szociálpolitikusai 1914 óta erős kézzel nyúltak bele a problémába. Minden 10.000-nél nagyobb lélekszámú város részére iparkodtak biztosítani egy-egy községi cseléd- közvetítőt. Maga Páiris városa részben úgy oldotta meg a kérdést, hogy az összes magán cselédközvetitőket hatósági ellenőrzés alá vette és azokat, melyek a. rideg üzleti elvtől eltérően kézzelfoghatóan szociális érzékről is tettek tanúságot s igy mintegy a hatóság munkáját megkönnyítették, szubvencionálta is. —- A tanács áthatva e kérdés immár elodázhatatlan megoldásának erkölcsi kényszerétől, minden erejével azon van, hogy gyökeres orvoslást végezzen. Errre nézve a XIV. ügyosztályban már gondosan folynak az előmunkálatok, s kapcsolatban a forradalmak nyomán és az általános közgazdasági pangás nyomán természetszerűen támadt egyéb munkanélküliség kérdésével, négy irányban végezteti a tanács az előmunkálatokat. 1. A ma működő külföldi nagyvárosi, községi cselédközvetitő intézetek tanulmányozása. 2. A külföldön működő hatósági cselédotiho- nok tanulmányozása. 3. A kapcsolatos szociális, gazdasági és kulturális kérdések (törvényen kívül született gyermekek, házicselédek beteg gyermekeinek orvosi védelme, ugyanezek bűnöző gyermekeinek védelme, a cselédotthonok mellett bölcsődék, szoptatószobák felállítása és állandó hatósági ellenőrzése, cselédek kulturális és lelki életének gondozása intézményesen, a parallel működő nagy közjótékonysági társadalmi szervezetek segítségének bekapcsolásával stb.) tanulmányozása. 4. Mélyreható társadalmi propaganda megindítása, olyan irányban, hogy a „cseléd'’ szó fogalmában ma érezhető lenézés a köztudatból lehetőleg kiküszöböltessék s a jól bevált régi magyar keresztény családi élet emlékeihez fölHatósági cselédközvetltőt állít fel a főváros Gyökeresen rendezik a cselédügyet — Budán két, Pesten négy cupringerboltja lesz a fővárosnak — Lobmayer Jenő dr. tanácsnok a cselédek szociális helyzetéről
