Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-06-22 / 24. szám
1921 Junius 22 UJ BUDAPEST 3 Az építési szabályzat módosítása teljes eredménnyel járt. az építtető közönség azzal honorálja könnyi- . téseinket, hogy csakugyan építtet, ugyany- nyira, hogy véleményem szerint rövid idő múlva az építkezési lehetőséi1 teljes helyreállítómról beszélhetünk. A közmunkatanács hatáskörének országossá tételére állandóan tárgyalunk a kormánynyal Lehetetlenség ugyanis a mai állapot, hogy minden törvényhatóság területén más az építési rend, illetőleg a rendetlenség, noha, ha valahol, hát az építkezés terén kell egységes rendnek és szabályzatnak uralkodnia. Nem a Közmunkatanács megszüntetésére, hanem hatáskörének széles irányú kiterjesztésére van szükség: a Közmunkatanács kell, hogy legyen nemcsak Budapesten, hanem az egész ország legelső építési hatósága, amely legfelsőbb fokon intézi a műszaki adminisztrációt és ügyel arra, hogy az építési rendtartás mindenütt egységes legyen. A tisztelt közgyűlés (Városatyák pongyolában) Bársony Elemér. Valamikor régen történi, hogy Komódi községből küldöttség jött Pestre Wekerle Sándor akkori miniszterelnökhöz. A fogadtatás után a t. Atyafiak végighallgatták a képviselőház egy ülését is s ekkor mondta a karzaton (itt beszélik t. i. a legtöbb okosságot) a komádii biró az éppen szónokló Wekerléról: — Bizony ű is olt tart mán ahol én. Mi már csak lefele billenhetünk. ilyen lefele billcnési magasságot éré meg Bársony Elemér is akkor, amikor miniszter lelt — Szegeden. S mert mind igazság, amit egy biró kimond, tehát rajta is valósággá lett ez: először volt miniszter, azután lett városatya. Másoknál ez fordítva szokott megtörténni. Már ezen körülmény is igazolja, hogy nem sablonos emberről szól ezuttal az ének: hazánk volt nagyjai közül válogatta ki toliam jelöltjét. Sajnos, e nagyság a közgyűlési teremben nem igen tud kidomborodni. Elvégre egy volt minisztertől csak várhat valamit a város! Ilisz szó ami szó, várni vár is és nem is itten vran a baj! Sőt ellenkezőleg, talán éppen abban, hogy többet várt, mint amennyit kapott! De azért Bársony a megbámultak közé tartozik. Igaz, hogy a bámulok és bámultak tekintetében úgy vagyunk, mint a szegény zsellér. Mert nem is a szegény, de még a legszegényebb zsellér is csak szerez magának vagy egy tehénkét, vagy legalább egy borjucskát. Ilyen kunszt pedig minden közszereplőtől kitelik: szerez magának vagy egy hívet, vagy legalább eg}r bámulót . . .--------------------------------- --------Új abb 40 esztendő múlva. Naiv II. Pali urnák: Elhuntyt édesapjának ezelőtt 86 évvel beadott sürgős kérvényéi-e tudatjuk, hogy a kérés nem teljesíthető, mert időközben a gyermek, akinek részére a tejet kérték, 58 esztendős lett, már pedig tejet csak csecsemőnek utalhatunk ki. Egyébként ezt a végzést a belügyminiszterhez megfelebbezheti. # Újabb 20 év múlva. Naiv III. Pali (a halálos ágyán gyón). Nagy az •én bűnöm, szent Atyám! A pap: At. Ur irgalma kifogyhatatlan. Könnyits a lelkedenl! Naiv III. Pali: Nagyravágyó voltam! Soha ember nálam nagyravágyóbb nem volt. A pap: Király akartál lenni? Naiv III- Pali: Hacsak annyi volna! A pap: Pápa akartál lenni? Naiv III. Pali: Annál is többet akartam! A pap: No félj, fiam, vallj! Naiv III. Pali: Tejet akartam inni, atyám! Tehéntejet! Egyszer legalább életemben! A pap: Eiam, nagyon nagy a bűnöd. Az emberi nagyravágyás legmagasabb lépcsőjére álltái! Azért bizzál Isten irgalmában! Naiv III. Pali felesége: Atyám, bocsássa meg, hogy bejöttem* sürgős ügyben. Egy élet álma! Naiv III. Pali: Mi az! A feleség: (Felmutat egy decis üveget.) Nézd! Tej! Tehéntej! A belügyminiszter utalta ki, az ötvenedik fellebbezésedre, azzal a megokolással, hogy az öreg ember úgyis olyan, mint a csecsemő. Naiv III. Pali: (Boldogan 'megissza a tejet.) Isten, mégis jó vagy, hogy életem alkonyán megengedted Ízlelnem a tehéntejet! Most már nyugodtan halok meg, ittam tehéntejet, mit akarhatnék még többet a földön? Atyám, add fel az utolsó kenetet! (A pap feladja az idolsó kenetet s Naiv III■ Pali boldogan meghal.) Bili. Egyébként gyáros és mint ilyen rajongó ipar- pártoló, aki szeretne látni- fővárosunkban olyan üzemeket, hol a kemencék brilliánsból készülnek s fűtve lesznek fahéjjal és vaníliával. S mert momentán nem ez a helyzet, ergo: nincs megelégedve a városi politikával. Röviden: demokrata. És pedig nemcsak pártállására, de meggyőződéses demokrata is. Nagy szó ez: volt miniszter és mégis demokrata! Akit, ha telefonon felhív a szegény fejfájós halandó, hogy tőle személyesen kérjen aspirint, mindenkor ugyanazt a választ kapja: — Kérem, a kegyelmes ur nines itthon. Majd ha hazajön, bejelentjük neki a rendelési . . . Valamikor képviselőjelölt is volt. Még hozzá itt. Pesten, a Józsefvárosban. Mint udvarias jelölt, meg is látogatta minden választóját (nem sok vizit volt ez) s mint még udvariasabb jelölt a józsefvárosi iparosnékkal is úgy beszélgetett, mintha hercegnők lennének. Egy helyen nagyon ismerős volt neki az asszony arca, megkérdezte tehát: — Ugyan, Nagyságos Asszonyom, nem tudom, hogy honnan ismerős előliem, de valahol volt már Nagyságos Asszonyomhoz szerencsém! Az asszony elnevette magát: — Hát nem emlékszik a Nagyságos Ur reám? Hisz négy évig voltam a Nagyságos urék szakáes- néja! A Juli vagyok én, kérem . . . A választáson aziitán megbukott. Istenadta munkaképessége ekként visszaadatott a közegészség- ügynek — s ez az egyetlen, amiért őszinte elismerés jár úgy neki, mint ellenjelöl t jének és nemkülönben összes választóinak egyaránt. Gál Jenő dr. A legtöbbet szereplő városatya. Ha egy szolga a teremben szaladgál, a referens iratai közt kotorjál, a szónok mázsás érveket a hallgatóság fejéhez hajijai, avagy az elnök valamely ügyben felvilágosítással szóljál; mindannyiszor van hozója szerencsénk. Egyébként neves ügyvéd és jeles nemzetiségi szakértő. Mint ügyvéd, nem tartozik sem az ügyetlen, sem az együgyű, sem az ügyefogyott ügyvédek közé; sőt ellenkezőleg: ügyfelei a beléjük fektetett jogi tőkék legbusásabb kamatozását jelentik, még zürichi valutára átszámítva is. Mint nemzetiségi szakértő csak a közelmúltban aratott jelentős sikereket. Elmélete e téren nyílt és világos, hasonló az Archimedes tételéhez: a magyar faj annyit vészit súlyából, mint amennyit az általa kiszorítottak nyomnak . . . Egyébként igen következetes politikus. Valamikor elnöke volt a Háztulajdonosok Szövetségének, természetes tehát, hogy jelenleg a lakók érdekeinek szószólója. Politikai pártállása: jól alkalmazkodik. A régi szabadelvű választásokon még nagy szerepe volt: a megszeszelt ellenpárti választók főfelügyeleté. Á munkapárti választások idejére e szerepe már csak gulyás- és pörkölt-kiosztásra redukálódott. Annál jelentősebb szerepe volt a legutolsó választáson: felléptették képviselőjelöltnek és dr. br. Szterénvi Józsefnek volt az ellenjelöltje. Ez volt azután az igazi látványos választási harc! Méltó pendantja a ,,íIugonották“ cimü operának, amelyben t. i. a színpadon keresztények ölik egymást, a nézőtéren pedig lipótvárosi zsidók mulattnak rajta . . . Hál és Szterényi összekerülése a keresztény polgárságnak volt őszinte gyönyörűsége. És ez illett is, mert ha van recepció, legyen reciprocitás is! És érdekes előzménye is van ennek. — Szeget szeggel, kutyabetegséget ebhájjal, mondá egy élelmes s a magyar nyelvben eléggé járatos Szterényi-ellenes vezér. Ezt" a jelöltet csak úgy tudjuk alaposan összetörni, ha egy másik zsidóval eresztjük össze. Majd meglátják, hogy összetépázzák ezek egymást! Mert igazi antiszemita csak egy zsidó lehet. — Helyes, — felelte a másik Szterényi-ellenes vezér, — jelöljük a Jenőt, mert igy legalább mindenképen jól fog sikerülni a választás. Akármelyik győz, büszkén mondhatjuk, hogy kibuktattuk a zsidót! A vége azután az lett, hogy Gál bukott el. De legalább rekompenzáció gyanánt szolgálhatott neki egy választója mondása, aki a bukásán búslakodó jogásznak imigyen válaszolt: — Szerettük, meg szeretjük is mi a doktor urat, mellette is voltunk nagyon sokan, de hát hiába. Az ellenpárt az embereket ígéretekkel megfellebbezte! És a. fellebbezések nagymesterének szomorúan kellett tudomásul vennie, hogy a másik feLebbezés jobbon sikerült... Azután jöttek a községi választások és Gál Jenőből városatya lett. E tisztséget mégis csák kiküzdte, helyesebben kiülte magának, mint az egyszeri kolozsvári jogász a szigorlatot. Kinek esetére azt mondta Farkas professzor, hogy a szigorlathoz nem kell sem tudás, sem szorgalom. Csak ülni kell. Ül egyszer és megbukik, ül kétszer, ül háromszor, ül tízszer: a végén egyszer mégis csak áteresztik... Gál drt is áteresztették, helyesebben beeresztették. És most már élhet a köznek és legkedvencebb ideájának, ,,a nemzetiségek sulyvesztésének pót- áránvositása a magyar faj által kinyomott terjedelem összehasonlítása alapján“. S ki ezt nem értené, szíveskedjék felvilágosítás végett közvetlenül hozzája fordulni . . . * lÉs.most toll, tinta és papír Vi-gyázz! mert nem mindennapi dolog következik: Horváth Károly. Röviden Káró (van-e, ki e nevet [nem] ismeri? A t. Közgyűlés legutolsó tagja: lévén megválasztási arányszáma (348) az összes Atyák és Anyák között a legkisebb. Köz.gvülési neve: IV. Károly, amit viszont annak köszönhet, hogy ketten vannak ők Horváth Káro- lyok s megkülönböztetésül őt, mint belvárosit, igy hiszité fel a közvélemény. Valamikor huszártiszt volt: ma városatya és bankigazgató. Mint huszártiszt Biarritzban nyaralt és Cairóban telelt, mint városatya a Váczi-utcai Várospalotát boldogítja télcn-nváron. Katonai pályája nem szűkölködik kiemelkedő mozzanatokban: Í6 éves korában főrészese volt az országbíró pécsi Gollerhalle-botránynak, 20 éves korában pedig megtagadta a darabont főispánok beiktatásához kirendelt karhatalomban való közreműködést. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy katonai karriérje, melyet pedig eredeti gondolataira való tekintettel jósoltak neki, elmaradt. Annál is inkább, mert közben — hogy ugv mondjuk, a trianoni békét évtizeddel megelőzve — román megszállás alá jutott azon erdélyi pár száz holdacska is, mely Káró hadnagy ur financiális egyensúlyát volt volna hivatott biztosítani. A fölei elúszott, a csillogó uniformis ruhatárba került, de az eredeti gondolatok megmaradtak. Ízelítőül ime belőlük: lehetetlen fel nem ismerni benne a mai városatyát. Szakaszparancsnok korában elrendelte, hogy a huszárok ezentúl csak a jobb csizmájukon viseljenek sarkantyút. A furcsa parancs eljutott az ezredes fülébe is s a hadnagy urnák igazolnia kellett magát. Díszbe öltözött, Kihallgatásra ment s jelemé, mint következik: — Ezredes urnák alázatosan jelentem, e parancsot azért adtam ki, mert azt tartom, hogy a baloldali sarkantyú teljesen felesleges (á la Közmunkatanács). A huszárlovat elég egy oldalról sarkan- Ivuzni; a ló másik oldala . . . úgyis vele szalad . . . Egyébként uj ember, szűz ember. Mint a Boccaccio hercegnője, akit éppen akkor fogtak el a rablók, mikor lakodalmára igyekezett. Az éjszaka fűszeres volt, vágyakat keltő, a betyárok fiatalok, a hercegnő kívánatos. Egy cseppet sem érthetetlen tehát, hogy a kis hercegnő elrablói korántsem voltak oly embertelen martalöcok, mint a környezel hitte: gyöngéitek voltak és szerelmesek, mint egy troubadur. Káró hercegnő rablói a kercszténypárli hívek voltak: állítólag egy egészen ugyanolyan nevű ur fővezérlete alatt. Elfogták őt, ki gazdapárti lakodalomra igyekezett (mint mondják biztos kerülete is volt kijelölve) és gjmngédek voltak hozzá és kedvesek és lelt belőle képviselő helyett városatya. Mint ilyen hü maradt önmagához: boldogtalan, ha valamely közgyűlésen nem cseveghet legalább 4L órán ál egy baloldali fővárosi sarkantyúról. (Választéka van úgy is elegendő.) Ennek dacára is kedvence a hivatalosaknak. De lesz ő még a választottaké is. Hisz modern, európai izü gondolkodó a Káró, kinek tolla egy sokat tanult, ötletes ember finom pengéje. Pedig az ugaron termett, hol bus tehénkék legelészik a politika kopár szíkfüvéí, hol még küzd a Nyugat a Kelettel, kultúra a vitézkötéses szittyasággal ... És mégis szereli a Várost. Már a maga módja szerint. Tagja lévén ugyanis a közélelmezési bizottságnak, főgondját városfejlesztési és szépitési tervek képezik, sőt legkedvencebb ideája: világfürdőt csinálni a fővárosból. Azt hiszi a maga nagy ártatlanságában, hogy akkor kint leszünk majd az összvizekből. És ebben talán furcsa igazsága is lehet. Mert a fürdő ember nyakig ül a vízben. De a fürdőváros az más, annak lénvlég ez lehet a megmentője . . . Treff. AU-irJSAG'A- o VÁROSHÁZÁN f Ki lesz a tanügyi osztály tanácsnokhelyettese? Némgthy főjegyző, aki esztendők hosszú sora óta a. tanügyi osztály tanácsnokhelyettese, azt kérte a polgármestertől, hogy más ügyosztályba helyezzék át és addig is, amíg ügye elintéződik, szabadságra ment. Utóda valószinü- leg Márkus József dr. főjegyző, az elnöki ügyosztály vezető-helyettese lesz, bár ez a megoldás nem a legmegfelelőbb, hiszen nemsok értelme vám, hogy az egyik személyi ügyosztályból a másikba vigyenek át valakit. Ebben az esetben Márkus utódjáról is gondoskodni kell, vagyis egyszerűbb, ha azt, akit Márkus utódjául akarnak, mindjárt a tanügyi osztályba helyezik. Mérnöki előlépések lesznek. A belügyminiszter jóváhagyta a mérnöki kar részleges státusrendezését és az elnöki ügyosztály moét készíti a státusdendezés végrehajtására vonatkozó tervezetet. A kormányleirat három műszaki főtanácsosi állás betöltését engedi meg, tekintettel azonban arra, hogy két műszaki főtanácsos már legközelebb nyugdíjba megy, tulaj donképen öt műszaki főtanácsosi állásra Írják ki a. pályázatot. Uyképen azután tizenegy műszaki tanácsosi és ugyanannyi főmérnöki
