Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-06-01 / 21. szám
1921 június 1 UJ BUDAPEST 3 unk tart, csak az adófelügyelő nem és valószínűleg neki van igaza... A szegénypiacon nagyobb a forgalom, de viszont kisebb a haszon. Különösen a reggeli órákban telistele van az óriási térség, ki rozzant lepedőt, kiérdemesült papucsot .szorongat a. piszkos markában, ki pedig ócska gyerekkocsit bajt maga előtt, vagy a szószoros értelmiében az utolsó ingét akarja eladni. Az irtózatos nyomorúság kaleidoszkópszerü változatosságban tárul a szemlélő elé, két koronákra negyedórákig alkusznak, hogy azután a vásárló 10 méterrel odabb próbáljon 5 korona nyereséggel túladni a. vásárolt holmin. Mert a szegénypiacnak majdnem valamennyi látogatója láncos, a szónak épen nem százezreket jelentő értelmében. Van vagy ötven koronája, vásárol rajta egy inget, eladja ötvenötért, azután egy pár cipőn nyer tiz koronát, estére megkeresi á napi száz koronáját, hogy reggel újra kezdje a robotot. Ritkaság, hogy komoly eladótól ■rögvest a komoly vevőhöz kerüljön az ócskaruha, •■cipő, könyv vagy egyéb árucikk, biz az keresztülmegy nyolc-tiz kézen, mig egyik nyomorúságos gazdájától a másik nem kevésbbé nyomorúságoshoz kerül. A tér közepén vannak különben a legkevesebben. A minden hájjal megkent alkalmi árusok a széleken ólálkodnak, hogy lessék a vevőket és eladókat. Az eladókat azért, hogy ők legyenek az ■ első kéz, akitől 30 koronáért megvásárolják az ötször foltozott alsószoknyát, a vevőket pedig azért, hogy a raktáron lévő alsószoknyát 100 koronáért eladhassák. Az árverési csarnokban a Kinizsi-utcában a régi megszokott kép: karvaly- orrú árverési hiénák tartják megszállva az első sorokat. Dehogyis árvereznek egymás között a kis batyura, amit egy évvel ezelőtt csapott zálogba és azután nem tudott kiváltani a megszorult köztisztviselő! Itt főleg fehérnemű van műsoron, a kikiáltási ár nevetségesen csekély, hiszen a zálogházban mindig alacsonyan állapítják meg a becsértékát, számolván az értékdevalvációval. Deszéltünk az árverési csarnok igazgatójával, aki kijelentette, hogy •az olcsósági hullám menthetetlenül elérkezett, úgy, hogy ötven százalékkal olcsóbb az árucikk, mint egy pár hónappal ezelőtt. Ügy a zálogházaknál, mint a vagyonmentő vásáron emelkedett a forgalom. Sok a. lóverseny áldozata és különösen nagy volt a forgalom lakbérnegyed előtt... Vásárló azonban a hivatásos hiénákon kívül alig- akad, a közönség csak eladni akar, vásárolni nem. Ugyany- nyira, hogy a vagyonmentő vásárt is egyelőre be kellett szüntetni. Legközelebb szeptemberben lesz vagyonmentő, egészen szűk keretek közt, inkább csak művészi holmik kerülnek majd a műértő pesti publikumnak eladásra. CASINO DE PARIS VI., Herminaut 65. Mulattató, aktuális operett és külföldi attrakciók. Előadás után Parkettánc. Kezdete este fél kilenc órakor. FŐVÁROSI ORFEUM l< azgatók: Keleti és Ribner I NYÁRI SZÜNET Augusztus hó 6 án a nagy szezonnyitó műsor! lenni, de nem talált meghallgatásra, ügy, gondolta •erre magában, akkor leszek más. Ha nem vagyok jó .államtitkárnak, majd jó leszek városatyának! Mivel pedig meg vagyon irv'a Szent Pálnak Timo- tlieushoz intézett első levele 3-ik részében, hogy: Sí quis episcopdtum desiderat, bonum opus deside- ,rat... tehát igaza volt. És lett belőle világi püspök, azaz városatya. Mint ilyen a legelsők közé tartozik, lévén elnöke az igazoló választmánynak és ekként ura. szép életnek és csúnya halálnak! Egyébbként egyik jeles vezére a keresztény ellenzéknek s e minőségében elég gy'akran is szerepel. így legutóbb a Városi Színház kérdésében tartott nagy ellenzéki szónoklatot, melyről azonban önmaga is akként nyilatkozott, hogy: „Kötelességem volt elmondani’ amit mondtam, de nem kötelességem hinni. És ez vonatkozik mindarra, amit mondtam.“ Már 3 mondásából is következik, hogy jeles filozófus. Mi azonban elárulhatjuk, hogy tulajdonképpen született filozófus, aki szörnyű determinációival valóságos réme volt környezetének! Hogy született filozófus, azt legjobban igazolja azon alábbi gyermekkori történet, melyet egyik volt iskolatársa szíveskedett e sorok írójának elmondani. Se non é verő, é ben trovato... Egyik tanára valami gyermeki csinyért akarta megfenyíteni, a kis Pali azonban a tanár bácsi elől ■elszaladt. (Akkor még egyikőjük sem gondolta, hogy valamikor államtitkár is lehet.) — Állj meg, lánchordta kölyke — kiáltott utánna h szigorú tanár, — mert mindjárt agyonütlek! Pali azopban futtában is filozofált, mondván: — Álljon meg maga. Hisz magát nem kergeti .•Senki! ... Treff. A frakk és a zsakett volt a kötelező azokon a cifra nevű estélyeken, amelyeket a főváros rendezett a svájci és a német kereskedők tiszteletére. A fővárosi tisztviselők, akiket egy öltözet ruháig rongyolt le a hatéves háború, keserű szájízzel kaparták elő a szekrény mélyéből estélyi öltözetüket, hogy elegei tehessenek a meghívásnak, de számosán voltak, akiknek sem frakkjuk, sem zsakettjük nincsen, és igy az ünnepségek idején odahaza elmélkedtek az idő múlandóságáról. Az\ egész dologban csak az volt feltűnő, hogy a svájci és a német urak nem mindenben honorálták az öltözetre vonatkozó szigorú előírást és egyszerű sötétkék, vagy éppen szürke zakkójukban szégyenkezve kérlek bocsánatot a főváros feketeruhás uraitól, hogy ők nem gondoltak a pleine parade-ra, lévén Németországban, de főleg Svájcban igazi demokrácia, amely igazi demokrácia nem teszi szükségessé májusvégi banketteken az estélyi öltözet szigorúan vevésél. De ahhoz a polemkin-poliliká- hoz, és álelőkelőséghez, mely a Gellért-szállóban dal, nagyon is hozzátartozik a frakk és zsákéit, bizonyságául annak, hogy vannak a városházán urak, akiket kiskorukban megvertek, ha nem frakkban, vagy legalább is zsakettben szaladgáltak az asztal körül... Csilléry Gabriella Csilléry András testvérhuga a szálka most a liberális szemekben, aki a tanács jóvoltából ideiglenes hivatalnokból köztisztasági tisztté lépett elő. Csilléry Gabriella 1915 óta áll a főváros szolgálatéiban, szolgállak ideje öt és félesztendő, soron is volt, senkit sem mellőztek a kedvéért, mindenképpen megérdemelte teliéit, hogy végleges állásban havi 150 koronáról 220-ra emelkedjék a fizetése. Jellemző a libe- rális szemforgatásra az a szemérmetlenség, amely- lyel Csilléry Gabriellla ideiglenes hivatalnok esetét tárgyalják, protekciót és nepotizmust kiabálva ott, ahol sem protekcióról, sem nepotizmusról komolyan beszélni nem lehel. Csilléry Gabriellát szolgállak ideje alapján akkor is tnegvéilasztották volna, ha a bátyja véletlenül nem bizottsági tag, de kérdezzük, hogy Bárczy Guszfjáv lett volna-e kissé nagyobb fizetéssel annak idején az elektromos művek vezértitkéra, ha véletlenül nem Bárczy István a polgármester, és az a perepuly, amely a demokrata éra aranykorában elözönlőké a városházát, szaladt volna-e oly feltűnő gyorsasággal a hivatali létráin a nagybácsimentes hivatalnokokat gondosan átugorva előre, ha nem Ehrlich Gégék és Vázsonyi Vilmosok rokonsága lelt volna táblázatukon a legnagyobb minősítés? A keresztény párt gyönge- ségére és tapasztalatlanságára vall, hogy csak ilyen táimadáisok érhetik, ahelyett, hogy például az iskola- igazgatóknak a régi főtisztviselőkkel és törzsfőnökökkel való rokonságát vizsgálván, igyekezne sokkal, de sokkal hangosabb liberális vinnyogás mellett sürgősen rendet csinálni... „Boldogok azok, akiknek nincsen történetük“ — mondottádz már a rómaiak is és a bölcs mondás alapján igazán boldog lehet a hatósági zöldségüzem, mert igazán nem történik vele semmi. Sőt nem is beszélnek róla, ami dupla boldogságai jelent, mert ha beszélnének, kiderülne például az, hogy a hatósági zöldségüzem nem erőlteti meg magád túlságosan, hogy a főváros zöldségellátását biztosítsa. Annak idején az volt a különböző fővárosi üzemek szervezésének főindoka, hogy az árak szabályozása céljáiból hatósági üzemre van szükség, az üzemet pedig. csak bürokratizmustól mentesen kereskedelmi szabályok szerint lehet és szabad vezetni. Nem ismerjük azokat a szabedyo- kat, amelyek szerint a zöldségüzem sorsát igen tehetetlenül és igen tehetségtelenül intézik, de látjuk azt, hogy most, amikor véletlenül szükség lenne hatósági beavatkozásra, a piacokon szabadon arat a zöldségnagykereskedők rablóhadjárata, a hatósági zöldségüzem pedig nincsen sehol. Sőt újabb időben, — ami igazán csodálatos, — a már megszokott reklámközlemények is elmaradtak, a hatósági zöldségüzem nagy feladatairól és teljesítőképesség érői. A nyilatkozatokat majd csak akkor fogjuk megint viszontlátni, ha az üzem újra romlott és büdös demecseri káposztát akar a közönség nyakába sózni... A Margitsziget sorsa A Közmunkatanács pályázatot irt ki a sziget rendezésére — Uj terv a Margitsziget fővárosi kezelésbe vételére A Közmunkák Tanácsa általános tervpályázatot hirdet a Szent Margitsziget rendezési tervének elkészítésére. A pályázat azt a celt szolgálja, hogy a Szent Margitsziget a hasonló rendeltetésű és világhírű elsőrendű közkertek, gyógyfürdők, üdülő- és szórakozó helyek szín- vonalára emeltessék és látogatása, ^ valamint használata az egész évre biztosittassék. A Közmunkák Tanácsa a. legjobb tervek díjazására három pályadijat tűz ki. Az első díj 50.000 korona, a második díj 35.000 és a harmadik dij 20.000 korona, ezenkívül a bíráló bizottság javaslatot tehet arra érdemes legalább két pályatervnek egyenként 10.000 koronájával való megvételére. A pályatervek elbírálására és a dijak odaítélésére, valamint a tervek megvételének javasolására a Közmunkatanács elnökével együtt összesen tizennégy tagú bíráló bizottságot küldenek ki. A bíráló bizottságban» helyet foglal a fővárosi Közmunkák Tanácsának két tagja, a közmunkatanácsi hivatal köz- igazgatási és műszaki osztályának egy-egy tagja, a székesfőváros közönségének két kiküldötte, továbbá a főváros tanácsának egy tagja és egy kertészeti szakértője, a Magyar Mérnök és Épitészegyletnek egy tagja, a Magyar Képzőművészek Egyesülete építészeti csoportjának egy tagja, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének egy tagja, az Ország-os Magyar Kertészeti Egyesületnek egy tagja és a Szent Margitsziget Részvénytársaságnak egy kiküldöttje. A pályázatot október 1-ig lehet a Fővárosi Közmunkák Tanácsának segédhivatalában beadni. A pályázat nyílt és azon csa magyar honos mérnök vagy építész vehet részt. Távol áll tőlünk, hogy a pályázat kiírását feleslegesnek tartsuk, — bár bizonyosra vesz- sziik, hogy a nyertes pályamű sohasem fog megvalósításra kerülni. Nem pedig azért, mert a, szigetet bérlő részvénytársaság a legkevésbbé sem mondható, altruisztikusnak, a Közmunkák Tanácsa pedig nagyon is gyenge ahhoz, hogy a maga — különben igen .dicséretreméltó —- akaratát, ami a legfontosabb, anyagi téren rá tudja oktrojálni Schifferékre. A főváros és Schifferék között folynak a tárgy cdások. Nem valószínű azonban, hogy a főváros megadja Schiffernek a. kért 20 milliót, mert igazán nem szabad, hogy adófizető polgárok pénzéből fizettessék ki az a lánc olás, mely a Margitszigettel évek óta folyik és amelynek Schiffer csak utolsó láncszeme. A legutóbbi napokban különben egy igen érdekes tervezet merült fel, mely ha megvalósul, a főváros ingyen jut a Schiff er-ment es Margitsziget birtokába. Elek Mór és a műtrágya Személyes közreműködést ígér. — Újabb nagyfon- tosságu javaslat a zöldségtermelés előmozdítására. Az Uj Budapest több ízben foglalkozott Elek Mór dr.-nak, a kiválóan sokoldalú és szeretetreméltó budai városatyának a zöldségtermelés előmozdítására vonatkozó nagyjelentőségű indítványával. A bizottsági tag ur most levelet intézett hozzánk, melyben eszméje propagálására szólít fel bennünket, amit mi a leg-nagyobb készséggel meg is cselekszünk, minden kommentár nélkül leközölvén Elek Mór dr.-nak e^ tárgyban a polgármesterhez intézett és hozzánk is eljuttatott levelet. Hiszen kommentár itt teljesen felesleges. íme a levél: Méltóságos Főpolgármester Ur! A zöldségtermelés fokozása tárgyában beadott indítványom, immár beismerem, hogy többnyire az én elfoglaltságom folytán tél óta kisért közgyűléseken anélkül, hogy ezt előterjeszteni bírtam volna. Ez ugyanis többnyire utolsónak van kitűzve a tárgyi- sorozatban, amikor az idő előrehaladottsága folytán én már ott nem maradhatok. Mintán ezen indítvány mögött a fővárosra és a főváros közönségre egy bevált, nagy kihatású gazdaságú és közegészségügyi jelentőséggel bíró intézmény létesítése lappang, én nem akarom lelkiismeretemre venni azt, hogy ez irányban a rólam telhetőt meg nem tettem. Ugyanis arról van szó, hogy Berlin példájáx-a a főváros birtokában levő homokterületeket több száz milliót jelentő termőterületekké változtassuk át és azonkívül a megcsonkított országban határ- elzárás folytán hiányzó (?) vagy csak rendkívül drágán beszerezhető műtrágya-anyagot hazai termékkel pótoljuk. A trágyák közül változatos tartalmánál fogva az emberi hulladék homokkal és egyéb hulladékokkal vegyítve óriási értékkel bir. Berlin ezt megfelelő légnyomással csatornákba gyűjtve az u. n. „Riesel-Wiese“-ve. hajtja, ahol ezt a föld javítására, illetve ezen homokterület javítására foíditván, óriási termést érnek el zöldségekben, úgy, hogy majdnem egész Berlint ezen tápláló, nem másodrendű élelmicikkel igen jutányosán látják el és emellett milliókat megtakarítanak.
