Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-05-25 / 20. szám
2 ujBUBAjmsr 1921 május 25 A plébánosok választása. Mikor a plébánosok választásának kérdéséhez még egyszer hozzá óhajtok szólani, ezt nem polemizáló szándékkal teszem, hanem inkább azért, hogy ezt a kérdést itt. ezeken a hűvös és higgadt hasábokon tá rgyaljuk le, minden személyi kérdésnek és minden helyi vonatkozásnak kikapcsolásával tisztára elvi alapon, mert igy talán sikerül megállapodási bázist találni, amire a gyüléstermek forró levegőjében — sajnos —- aligha van kilátás. Első cikkemre a legutóbbi számban reflexió jelent meg, mely a plébánosválasztás kérdését égy teljesen ellenkező oldalról világítja meg. Mig én a hívek szempontjából, a hitélet érdekeinek szempontjából és abból a felfogásból kiindulva foglalkoztam a kérdéssel, hogy miként lehetne a főpásztor kijelölő jogát és a kegyur prezentáló jogát összhangba hozni a híveknek azon legtermészetesebb jogával, .hogy lelki pásztoruk megválasztásában nekik — a legérdekeltebb felnek — is legyen beleszólásuk: addig a reflexió a káplánok érdeke és a papság azon természetes és magától értetődő törekvése alapján mozog, hogy bizonyos szolgálati évek letelte utón minden káplánnak joga legyen egv-egy plébániára. Mig én tehát azt a tételt hangoztattam, hogy a papi" állás a hívekért, a hívek érdekében van kreálva, addig a reflexió gondolatmeneté szerint a plébánosi állás a káplánokért, azoic előmenetele érdekében van szervezve. Nekem feltétlenül igazat fognak adni a hívek, neki talán a papság, különösen az alsó papság. Végtelen tisztelettel viseltetem mindenki iránt, aki papi ruhát visel és Így nem érhet a tiszteletlenség vádja, ha megállapítom azt, hogy nem minden pap alkalmas a plébánosi állásra csakúgy, mint nem mindent tanár alkalmas az igazgatói állásra. Ismertem kiváló tanárokat, akikből csapnivaló, rossz igazgató lelt. Tehát nem állhat fenn az a tétel, hogy mindenkinek, aki 40—45 éves, és 15—20 éve működik a fővárosban, már ezzel, csupán ezzel, megvan a jogcíme arra, hogy a fővárosban plébános legyen. Erre igenis kvalifikálnak azok a lelki, erkölcsbeli és jellembeli tulajdonságok, melyeket a reflektáló ur 10 pontban foglalt össze és amelyekhez én csak két pontot szeretnék hozzátenni, igaz, hogy a legelejére: a mélységes és meggyőződéses, hitet és a Krisztus szive szerinti életet. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket papjában legtöbbre becsül a hivő és amelvelc vonzanak és imponálnak még akkor is, ha a többi 10 pontban gyengébben van felszerelve a lelkipásztor. Most, amikor a budapesti egyházközségek szervezve vannak, mindegyiknek megvan a képviselőtestülete és. tanácsa, mélyekbe minden egyház- község legkiválóbbjait tömöritette; mikor ezek a Képviselőtestületek és Tanácsok az egyházközség minden ügyében jogosultak intézkedni és nagykorú módon kezükbe is vették egyházközségük belső igazgatását, végtelen lebecsülése ennek a szervezetnek az a feltevés, hogy azért foglalna állást valakinek plébánossá választása mellett egy egyházközség, mert az illető egyik-másik vezetőemberrel jóbarátságban van. Engedelmet kérek, ezt feltételezni nem szabad! Bármennyire gyarló emberek vagyunk, bármenynyire kortesnemzet is vagyunk, a papválasztásnál magába kell szállnia mindenkinek; és egyesek talán tehetik, de testület nem teszi, hogy csupán barátságból lelkipásztorává választatni kívánjon, egyéb kardinális jó tulajdonságok hiányában, valakit. Hiszen a Tanácsban 15—25, a képviselőtestületben pedig 40—50 válogatott egyén foglal helyet, helyet foglalnak a természetes vezetők: az egyházi férfiak is, itt tehát a személyi kérdésekre alkalmazandó titkos szavazás mellett lehetetlen, hogy ne a híveknek leginkább megfelelő, előttük leginkább szimpatikus és jó tulajdonságokkal leginkább megáldott egyén kapja az abszolút többséget. Ép ezért, mikor én azt proponálom, hogy az illetékes egyházközség képviselőtestületének törvényes alakiságok szigorú betartása mellett a Szentlélek segítségül hívása után, ünnepélyes formában lefolytatott gyűlésén történjék a jelölés a plébánosi állásra, titkos szavazással és kétharmad többséggel: akkor alig hiszem, hogy ennek az aktusnak eredményében nem az egyházközség legkomolyabb akarata nyilvánulna még. Ezt a' komoly akaratot pedig a Székesfőváros törvényhatósági bizottságának, lcatholikus vallása plébánosválasztói mindenesetre honorálhatják azzal, hogy, indifferensek maradva, kivétel nélkül az igy'jelölt egyénre adják le szavazatukat! így a hívek jelöltjét prezentálná a főváros, és nevezné ki a főpásztor! A választás hullámai pedig lokalizálva volnának az érdekelt egyházközség területére, nem hátráltatnák a fővárosi közgyűlés munkáját. Nem hiszem, hogy valaki, aki a békességet és egyetértést komolyan akarja, ez ellen a megoldás ellen helytálló érvet tudjon felhozni! Petrovácz Gyula. Olcsóbb lett a Cséry-koksz A szemétkokszon egy év alatt harminc milliót keresett a főváros — Megkezdődött a fővárosi alkalmazottak kedvezményes kokszellátása Mint kiküldött tudósítónk jelenti, az olcsósági hullám megérkezett Pestszentlőrincre és a szeméthegyek környékén óriási' furórét okozott. Mióta olcsósági hullám van, azóta nincsen kokszkitermelés, nincs pedig azon egyszeri! okból, hogy a közönségnek nem kell a koksz. Nem kell, mert azt hiszi, hogy őszre még neki fizetnek, ha elfogadja a szemétkokszot, főképen pedig azért nem kell, mert elég nagy a meleg fűtés nélkül is, a pesti közönség pedig mindig hires volt arról, hogy csak október elején kezd a téli tüzelőszer-szükségletéről gondoskodni. Ilvképen tehát elárvultak a kokszbányák, és a pestszentlőrinci szemétben legfeljebb a környékbeli szegény emberek turkálnak, hogy kiszedjék a napi ebédjük megfőzéséhez szükséges szemétkokszot. A szemétkoksz teljes devalvációját mi sem mutatja jobban, hogy mig 1920 április 7-től 1921 március 31-ig kerek harminc milliót keresett a főváros a Cséry-bányákon, ez év április havában háromszázezer koronára csökkent le a főváros részesedése, májusban pedig pár koronára rúg az az összeg, amit a főváros koksz-részesedés fejében kapni fog. A kokszvállalkozók: az Ignis cég, a Schmitterer cég és a Hadirokkantak Eguesnlete annyira megijedlek az olcsósági hullámtól, hogy egyszeribe leszállították az árakat. A téli százhúsz koronás kokszár a kicsinyben való forgalomban nyolcvan koronára csökkeni és még további csökkenés várható. A vállalkozók ugyanis a változott viszonyokra való tekintettel azt kérték a fővárostól, hogy a részesedés százalékát szállítsa le. Az Ignis termelésének 64, a Hadirokkantuk 51, Schmitterer■ pedig 60 százalékát volt köteles a fővárosnak ingyen átadni. A főváros jóindulatulag fogadta a beadványt, annál is inkább, mert például a porosz szén Szobon már csak 260 koronába kerülvén métermázsánkint, még a mai alaposan leszállított árakkal sem képesek a vállalkozók a jobb fűtőanyagokkal konkurálni. A közlekedésügyi ügyosztály egyben köriratot intézett a fővárosi hivatalokhoz, az 1921—22-ilc téli évadra való szemétkokszellátás ügyében. Annál is inkább, mert a nyáron, tehát száraz időben kitermelt Cséry-koksz a tapasztalás szerint jobb minőségű. Befizetéseket a tüzelőszerraktár városi irodája fogad el, az ár, úgy mint tavaly volt, métermázsánkint 20 korona. A házhozszállítás diját mázsánlcint 11 koronában állapította meg a tanács. Az alkalmazottak mindaddig, mig az összes igényjogosultak ellátása biztosítva nincs, háztartásonkint tiz métermázsát kapnak. Két hónap alatt 1600 uj uajonluRó Tasnády Szüts miniszteri tanácsos a menekültek beözönlésérői — 800 vagonlakó család van a budapesti pályaudvarokon Tomcsányi Vilmos Pál dr. igazságügy- miniszter, úgyis mint a Lakáshivatalok legfőbb őre, tette azt a kijelentést, hogy a vagon- lakó szégyenletes fogalmát ki akarja törülni a magyar köztudatból. Nem tette meg. Nem tudta, nem akarta? — olyan mindegy ez a szegény vagonlakóknak, annak a 3158 családnak, amely nyáron a megsütésig forró, télen pedig dermesztőén hideg vasúti kocsikban tengeti nyomorúságos életét. Pedig a vagon- lakók száma ncipról-napra nő; mint az alábbi kimutatásból kiderül, a legutóbbi két hónap alatt 1600 családdal nőtt Csonka-Magyarország területén a vagonlakók száma. Mivel a vagonlakók több mint egynegyede Budapesten vagy Budapest környékén „lakik“, a vagonlakók ügye elsőrangúan fontos fővárosi probléma, mely a törvényhatósági bizottságot is közelről érdekli. A vagonlakók dolgáról kérdést intéztünk Tasnády-Szűts Andor dr. miniszteri tanácsoshoz, MÁV elnökigazgatóhelyetteshez, aki a következő felvilágosítást adta: — Kezdetben a cseh területekről kitoloncoltak száma volt nagymérvű, ezek beözönlése egy idő óta azonban stagnál. Most inkább a szerb és az utóbbi időben a román kisuppolások vannak nagy számmal. Különösen az oláhok megszállása alatt Ióa^ő területekről várható még sok menekült. A MÁV részéről külön intézkedés nincsen, azonban a kereskedelemügyi miniszter egy rendelete alapján a fontosabb határállomásokon a. beköltözőket ellenőrző kirendeltség működik. Ez a szerv a menekülteket — foglalkozáskülönbség nélkül — eg’yenkint kihallgatja, keresi az országba költözés indokát és ahhoz képest határozatot hoz, hogy Csonka-Magyarország területén megengedi-e vagy sem a letelepülést. Abban az esetben, ha az engedélyt meg nem adják, az illetőt visszaküldik annak az államnak, amelyik kitoloncolta. Ugyancsak kormányrendelet értelmében közszolgálatban elhelyezni kizárólag olyan menekülteket szabad, aki a beköltö- zési kirendeltség határozatát fel tudja mutatni. Ültek a városatyák... (Gyorsírói jegyzetek alapján készült hiteles jegyzőkönyv egy rendkívüli ülésről) * Dr. Móri Elek: Kérem most már indítványomra a sürgősséget kimondani és azt elfogadni. (Zajos szűnni nem akaró derültség a terem mindkét oldalán.) Elnök: Méltóztatnak a sürgősséget kimondani? (Igen.) Akkor a vitát, megnyitom. (Treff bizottsági tag szólásra jelentkezik.) Treff bizottsági tag urat felkérem, szíveskedjék a száját befogni. A szónokok a feliratkozás sorrendjében szólhatnak. Káró bizottsági tag urat illeti a szó. (Helyeslés.) Káró: Tisztelt közgyűlés! Azon tárgy, melyet az előttem szóló Móri E ek bizottsági tag ur idehozott (Zajos derültség.) különös bizonyítéka annak,- hogy a főváros pénzügyi helyzetének megjavításához mindenki hozzájárulhat akként és annyival (Zajos helyeslés.), amennyi társadalmi helyzetéből folyó támogatás alakjában éppen módjában áll. Sajnos, az előttem szóló, bár átérzi (Úgy van! Úgy van!) indítványa nagyhorderejű voltát, mégis elmulasztotta kézzelfogható (Derültség.) bizonyítékokat is szolgáltatni igazsága‘mellett. Én azt, hiszem, nem cselekszem helytelenül, ha ezen mulasztások kipót- lasáia szi\es ügy elmüket ig’énybe veszem Fülöp Gáspár: De egyebet ne! (Derültség.) Káró: Tisztelt közgyűlés! Á szőnyegen lévő indítvány, szerény nézetem szerint, társadalomellenes s igy visszautasítandó. Kóré nem volt képes szó nélkül hagyni az ;tt gyalt indítványt, mely Berlin zöldségtermelő Vszon nak tanulmanyozasara utasítja a tanácsot, azzal li nálunk is meglevő anyagok ottani értékesítést módja sürgősen tanulmányoztassék“. Ugyanis a múltban,, tisztelt uraim, minden embert annyira értékelt a társadalom, mint amennyit az illető a társadalom javára termelt. A tárgyalás alatt lévő indítvány ezen ősi társadalmi megítélésnek épp az ellenkezőjét célozza: azt, hogy minden ember annyi értéket jelent, mint amennyit a társadalom javára fogyaszt! (Zajos helyeslés és taps.) Ez szerény véleményem szerint a középkori ököljog felé való visszafejlődést jelentené s ekként az élő emberek fontosságát nem észbéli, hanem csak béli képességüket állapítaná meg. Egy ilyen társadalmi átalakitás pedig- nem lehet kívánatos. Egy ilyen átalakult társadalomban például a gyomorbajosok képeznék azon osztályt, melyet jelenleg elmebetegek név alatt ismerünk, lévén Móri bizottsági tag ur indítványában az általam már előbb kifejtettek szerint a gyomor az ész helyettesitője. Ilyen körülmények között, t. uraim, rövidesen az emberi fej is lekerülne azon magas helyről, melyre a Teremtés által helyeztetett és esetleg cserélni volna kénytelen más, jelenleg alsóbbrendű elhelyezkedéssel. (Zajos derültség.) Az emberi elváltozás további eshetőségeit nem kívánom e téren részletezni s ehelyett inkább azon nehézségeket kívánom önökkel megismertetni, amelyek a gyakorlati kivitelben várhatók. Mert eggyel legyünk tisztában, uraim! Valami lehet elméletben frappáns, de a. gyakorlatban azért kivihetetlen. Ilyennek tartom e javaslatot is, mely ' tulajdonképen nem egyéb, mint a természetbeni adózás követelése. T. közgyűlés! Önök tudják, hogy e város teherviselő képessége csökkenő tendenciát mutat... Móri Elek: Hisz éppen azért! .. . Káró: s igy teljes lehetetlenség tőle azt kívánni. hogy bizonyos terhek viselése a természeti határokon túl, hogy úgy mondjam, szabályrendeletek szerinti korlátozással kötelezve legyen. Önök tudják, mily -körülményes és bonyolult a mai adórendszer és adóbeszedés, dacára a létező különféle átutalási lehetőségeknek. (Zajos helyeslés.) Méltóztassanak most már elbírálni, mily újabb adminisztrációs terheket jelentene annak megkövetelése, hogy minden csekk és clearing mellőzésével áttérjünk (Mozgás a baloldalon.) a természetbeni adózáshoz, amikor is —ez a dolog lényegéből következik — a személyes adólerovás is kötelező lenne. (Zajos derültség.) És például jogi szempontból is, minő szakciók volnának megállapitandók az adócsalások összes nemeire, esetleg a különféle adóeltitkolásokra, különös tekintettel a kiskorúakra és csecsemőkre, akik szintén adókötelesek. (Élénk helyeslés.) És képzeljék el, uraim, mily mértékben kellene emelni az adóellenőrök számát? Igaz viszont, hogy ezzel szemben az adókivetés válna feleslegessé, ellenben ehelyett szükséges lenne egy újabb fórum, mely az amúgy is agyonzaklatott közönség életét keserítené s melynek nehezen körülírható feladatát képezné az adószolgáltatási kötelezettségnek való elégtevós ellenőrzése: olyan tág tere a visszaéléseknek, amely káros hatásaiban előbb-utóbb leszoktatná az embereket arról, hogy egyáltalában adót is fizessenek. S ha ez bekövetkeznék, kérdem én, miért volt akkor a nagy felfordulás? Nem tudván erre válaszolni, a javaslatot nem vagyok hajlandó elfogadni. (Zajos helyeslés és taps. Szónokot számosán üd- vözlik.) A jegyzőkönyv helyességét igazolja Káró.
