Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-05-25 / 20. szám
í J. évfolyam Budapest, 1921 május 25. 20. szám UJ BUDAPEST VÁROSPOLITIKAITÉS CkÖZÚAX VHETILAP Jt Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Felévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor Megkezdődik az Egyesitett Vasutak likvidálása A főváros a villamos-rendelet módosításáról tárgyal a kormánnyal — A Közúti a Helyiérdekű és a Búr visszaadását kéri — Bódy Tivadar dr. kooperációs javaslata — Rényi alpolgármester nem megy nyugalomba Jókai Sipőcz Jenő dr. polgármester ünnepi beszéde Jókai Mór szobrának leleplezésén Amikor átveszem a szobrot a székesfőváros közönsége nevében, mindenekelőtt örömömnek adok kifejezést, hogy a nagy költő emlékműve elkészült és felavattatott, valamint köszönetét mondok a szoborbizottságnak fáradhatatlan buzgalmáért, melyet e mű létrehozása érdekében kifejtett, és a szobor alkotójának, hogy a székesfővárost ily szép és értékes emlékművel gazdagította. Sokáig vártunk e szoborra. Már-már úgy látszott, minthogyha a nemzet megfeledkezett volna nagy Írójáról és az a bűvös hatás, amelyet nemzetére gyakorolt, halálával vesztett volna erejéből. Jókait az az utólagos tragikum fenyegette, hogy őt, akit saját kora teljesen megértett, nem fogja megérteni az utókora. A nemzet hálás megemlékezésének késedelme legalább ezt a látszatot keltette. Pedig ennek a késedelemnek meg van a magyarázata, amely éppen Jókai nemzeti és költői jelentőségével áll szoros összefüggésben. Nemzeti irodalmi történelmünk minden korszakának meg van a maga nagy költője, akit a kor éppen megkívánt. A tespedés korában ostorozóra és lelkesítőre volt szükség; ez volt Berzsenyi és Vörösmarty. Nagy események sorsfordulóján Petőfi kellett, hogy hatalmas szárnyalásával tettekre lelkesítse nemzedékét. Az elnyomatás szomorú napjaiban vigasztalóért epedt á nemzet s ezt adta meg a Gondviselés Jókaiban a magyarnak. Bármilyen témához nyúlt, akár ,.Erdély aranykorát’-ha vezet vissza, akár az „Uj földesül'” kedves falusi udvarházába, mindenütt körülvesz, behálóz mesemoudásának édes, nap- sugaras bájával és derűjével és a könyvet sohasem lehangoltál), hanem felemelő érzéssel tesszük le kezünkből. Jókai az elnyomatás szomorú korszakában az „Uj földesur”-ral érte el irodalmi jelentőségének és népszerűségének zenitjét és attól fogva, mind a két irányban egy lassú, szinte észrevétlen hanyatlás volt érezhető. Mentői inkább haladt a nemzet a konszolidáció utján előre, mennél jobban ment dolga, annál ke- vésbbé volt szüksége a szomorú napok vigasztalójára, arra a gyógyszerre, amelyet a Jókai bűvös költészete jelentett és ehelyett annál mohóbban kapott olyan kuruzsíöszerek után, amelyeket itthon ugyan, de idegen receptre készítettek. És mikor a nemzet ezeréves jubileuma után egy csendes és békés kor áldásait élvezte, a nagy mesemondó elköltözött örökre, mert reá már nem volt szükség. A nagy költő egy időre kiment a divatból és már-már úgy látszott, hogy a nemzet tényleg megfeledkezett róla. De akkor egyszerre reánkszakadt a nagy földindulás. Rettenetes szenvedések sújtottak le a nemzetre, olyan méretűek, amilyenek csapásokkal teli múltjában sem fordultak elő. A nemzet vérét vették, leigázták, megalázták és feldarabolták. S ekkor e világtalan éjszakában a nemzet ismét visszatért elfelejtett vigasztalójához, ahhoz, aki egyszer már visszaadta életerejét, az éleiben való hitét. A rém iratom sötét napjaiban úgyszólván csak az ő könyveit vásárolták és olvasták és a könyvesboltokban elfog-y- tak az összes J ókai-kiadások. És megtörtént a csoda, amelyet csak az ő fantáziája képzelhetett el, hogy visszatért, mint ahogy visszajön Csaba királyfi, mikor veszélvben van a haza. Mikor a nemzetet sírjába fektették, akkor támadt fel Ö, az örök vigasztaló. Feltámadt az ő borút oszlató és derűt árasztó szelleme s érckifejezést nyert e szoborban, hogy uj vigaszt öntsön a kétségbeesett lelkekbe. .lókai szobrához nem illik a kétségbeesés. Már maga az ő nagy alakja reményt nyújt a jövőre, mert nem pusztulhat el az a nép. amely egy ilyen lángészt termelt s az ő művei mindmind kivétel nélkül a nemzet örökéletét, halhatatlanságát hirdetik. Azért ez a mai ünnep nemcsak az ő feltámadásának, hanem a magyar nemzet újjáéledésének és kiirthatatlan Iliiének és reményének ünnepe. Ebben a gondolatban veszem át e szobrot hü és áhitatos megőrzés végett. A városházi érdeklődés homlokterében ma kétségtelenül a villamosok problémája áll, mely egyáltalában nem nélkülözi a meglepő fordulatokat. A kormány ismeretes rendelete, mely legújabban az eddigi állami kezelés helyett közkereseti társaságba tömöríti a kom,-;' munizált részvénytársaságokat, . kijelentvén, hogy az üzletmenet a részvénytársaságok tulajdonába való visszaadásáig is azok terhére történik, uj helyzetet teremtett a fővános szempont jóiból is. Értesülésünk szerint már a legközelebbi jövőben megkezdi működését a felszámoló bizottság, amelybe a kereskedelmi kormány a rendelet értelmében kiküldte megbízottait. A főváros tanácsa csütörtöki ülésében a felszámoló bizottságba Till Antal tanácsnokot küldötte ki, a Városi Villamos ezen a héten tartandó igazgatósági ülésében dönt a kiküldés felől, a Városi tekintettel arra, hogy a részvények többsége a főváros tulajdonában van, liényi Dezső alpolgármestert, aki a vasút igazgatóságában a fővárost képviseli, fogja delegálni. A Közúti e pillanatban még nem döntött arról, hogy kit küld ki, — ha ugyan egyáltalában kiküld valakit. Mivel azonban Bódy Tivadar dr. igazgatói megbízásával a mi nézetünk szerint a Közúti vezetésében a fővárossal és a kormánnyal szemben bizonyos megértő tendencia jutott kifejezésre, valószínűnek tartjuk, hogy a Közúti engedni fog a Sándor Pál által hirdetett merev álláspontból és feszt vesz a felszámoló bizottság működésében, még pedig éppen Bódy Tivadar dr. kiküldetése utján, annál is inkább, mert az a hír, mintha H egy es halni y miniszter a részvény- társaságok javára megváltoztatná a villamos- rendeletet, vaklármának bizonyult, melynek semmi komoly alapja nincsen. Az uj villamosrendeletnek legnagyobb hibája az, hogy mélyen hallgat a területhasználati dijakról, amelyek fizetésére pedig az egyes részvénytársaságokat az engedély-okiratok szigorúan kötelezik. E tárgyban különben, mint az Uj Budapest értesül, — a fővárosi kezdeményezésére — a legnagyobb titokban tárgyalások kezdődtek meg a főváros és a kereskedelemügyi minisztérium között. Ezeken a tárgyalásokon a fővárost Rényi alpolgármester, Szabó tiszti főügyész és Till tanácsnok képviselték. Munkatársunk kérdést intézett e tárgyalásokról Till Antal tanácsnokhoz, a közlekedésügyi ügyosztály vezetőjéhez, aki a következő felvilágosításokat adta: — Az Uj Budapest értesülése a tárgyalások megindításáról helyes. Magától értetődő azonban, hogy mivel egyelőre csupán informativ jellegű tanácskozások voltak, érdemleges nyilatkozatot még nem tehetek. A polgármester ur különben szombatra hivta össze a villamos-kérdések rendezésére kiküldött tizenkettes ad hoc bizottságot, amelynek jelentést teszünk eddigi, nagyobbrészt tájékozódó tárgyalásainkról és utasitást kérünk a jövő tárgyalásokra. Az eddigi tárgyalások során a főváros megtette észrevételeit a rendeletre és Szabó tiszti főügyész kifejtette a főváros álláspontját, mely — és ezen egy cseppet sem lehet csodálkozni — nem egyezik meg a kereskedelmi kormány álláspontjával. — A likvidáeiós bizottság minden valószínűség szerint még ezen a héten megkezdi működését, ami az egyes vonalaknak a társaságok tulajdonába való visszabocsájtásán kivül azt is jelenti, hogy a likvidálás befejezéséig folytatja az üzemet. A likvid/i- ciós bizottságtól teljesen függetlenül folytatja és folytatni fogja a tizenkettes ad hoc bizottság által kiküldött vizsgáló albizottság az Egyesített Vasutak könyvvezetésének és általában egész működésének szigorú áttanulmányozását. Az albizottság- működésével június végére készen lesz és akkor megkezdődhetnek az egyes részvénytársaságokkal az egyezségi tárgyalások, amelyeknél nagy szerep jut a likvidáeiós bizottságnak is. Ez lesz ugyanis hivatva arra, hogy az esetleg felmerülő vitás kérdé- déseket a főváros és az egyes részvénytársaságok között eldöntse, ha ugyan a részvénytársaságok nem fogják perre vinni a dolgot. Abból az alkalomból, bogy a Közúti Bódy Tivadar dr. volt polgármestert bízta meg a vezető-igazgatói teendők elláKsával és a helyi- érdekiiek igazgatásával, a Közúti jövő terveire vonatkozólag kérdést intéztünk Bódy dr.-hoz. Az igazgató ur kérdéseinkre a következő érdekes felvilágosításokat adta: — A Közútinál egyik főfeladatom lesz, hogy a fővárossal folytatandó tárgyalásokban mint vezető tényező befolyjak. Úgy ezeknél a tárgyalásoknál, mint az Egyesitett Vasutakkal és a kereskedelmi minisztériummal folytatandó tárgyalásoknál az az álláspontom, hogy barátságos utón hozzunk létre valamely, az összes érdekelt tényezőknek megfelelő megegyezőit, fynert ha valami, akkor a villamosok problémája az, amelyet kardesör- i&téssel megoldani nem lehet. Az én felfogásom szerint azokat a károkat, amelyeket a Károlyi-éra, a bolsevizmus és a villamosoknak állami igazgatása okozott, nem lehet szétválasztani, még kevésbbé lehet a többi tényező mentem tűsével az. egyik tényező nyakába varrni. Ezeket a károkat együttesen kell viselni, a károk viselése alól sem a kormány, sem a főváros, sem a vállalatok nem vonhatják ki magukat. — A tárgyalások során én olyan megállapodást tartanék a legideálisahbnak, mely a főváros és a vállalatok között a jövőben bizonyos kooperativ együttműködést jelentene. Azokat a terveket, amelyek a megváltás- al kapcsolatosan házi kezelést tartanának helyesnek, igen rosszaknak tartom, mert nagyon is jól tudom, hogy mit jelent a fővárosi házi kezelés. Az a megoldás, mely szerint a főváros élvezné a vállalkozás anyagi előnyeit, anélkül, hogy a vállalat vezetésének technikai nehézségeit viselnie kellene, az én véleményem szerint a legmegfelelőbb a főváros és az egyes társaságok részvényesei szempontjából is, mert hiszen az is fontos, hogy az elkövetkezendő' megoldás egyik tényezőnél se keltsen animozitást. Ez a megoldás egyszeribe dűlőre juttatná a területhasználati szerződés problémáját is, hiszen a kooperatív működésbe a főváros azzal, hogy koncessziót ad, egy igen jelentékeny értéket visz bele. — Feladataink a következők: Elsősorban kérni fogjuk a felszámolási bizottságtól, hogy a Helyi- érdekűt, a Búrt és a Földalattit bocsássa vissza a mi rendelkezésünkbe; 2. meg óhajtjuk oldani a hátralévő vasutak, vagyis a Közúti és a Városi problémáját; 3. lefolytatjuk a fővárossal a megváltásra irányuló tárgyalásokat. — A Helyi érdeküt illetőleg — természetesen azután, ha visszakapjuk —- a közlekedés rendbehozatala a célunk. Olyan forgalmat akarunk, amely megfelel egy intelligens ország közönségének, hogy az emberek ne lógjanak a villamosokon, hogy megfelelő számú vasúti kocsit tudjunk beállítani, szóval: hogy európaivá tegyük a környékkel való forgalmat. Uj kocsikat is akarunk gyártani tárcsái gyárunkban és a MÁV nehézkesebb forgalmával szemben meg akarjuk csinálni a rendszeres teheráru- fopy álmát, főképen a tejnek és a zöldségnemüeknek a környékről való behozatalára. Uj vonalakra is gondolunk: A Hév-nek Esztergomig és az Aszódig való kiépítésre, erre már/ különben folynak az előmunkálatok. Végezetül Rényi Dezső alpolgármestert kérdeztük meg azokról a szállongó hírekről, hogy ő a Városi Villamos igazgatójává történő megválasztása kapcsán nyugalomba menne. — Ebből a híresztelésből — mondotta az alpolgármester 'ur —- egyetlen szó sem igaz%. Hiszen csak egy évi provizóriumról van szó, mert a megváltási akcióval kapcsolatban úgyis eldől a villamosok problémája, Az, hogy a Városi Villamos igazgatósági ülése engemet fog az igazgatói teendők ellátásával megbizni, nem jelent egyebet, mint azt, hogy eddig is én képviselvén a fővárost az igazg-atóságban, ezentúl Bódy távozásával más címen, de ugyanúgy én fogom képviselni. Ez azonban természetszerűleg nem akadályoz alpolgármesteri teendőim ellátásában, hiszen épen Bódy Tivadar dr. volt annak idején alpolgármester és egyben a Városi Villamos alelnöke.
