Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-05-18 / 19. szám
2 ZU BUDAPEST 1921 május 18 A szabályrendelet megfelelő módosítása mar legközelebb a közgyűlés elé kerül és akkor eleibe lep a kötelező kéményégetés. A módosítás szeinjt minden' általában használt kéményt legalább egy e\- ben egyszer ki kell égetni. A kémenyegetesi ol a háziúr köteles gondoskodni és az ő kötelessége • az égetéshez szükséges szalma beszerzése is. ■ Az égetés diját kéménvenkint 1 korona 3o filler Ííe® állapítja meg „ szabályrendelet. Mivel ez az össze« még egv busz-harminc keine nyes házban sem főbb évi negyven-ötven koronánál, a kötelező kéményégetés senkire sem ró különösebb megtel bélést. A plébánosuálasztásoK problémája Petrovác Gyulának okos és helyes cikkéhez a következő reflexiókat kaptuk: , . Feltétlenül, szükséges, hogy a Kér. Községi Párt vezetősége értekezletre hívja össze a kain. bizottsági tagokat, hogy megállapodjanak bizonyos elvben a plébánosyálasztást illetőleg. Igaz az is, hogy az eredményes papi működésnek alapfeltétele a hívek bizalma és szeretete, tehát az egyházközségeknek bizonyos befolyást kell biztosítani a plébános választásnak De itt vigyáz mink kell, nehogy túlzásba menyünk. Az egyházközség rendesen csak a saját káplánját ismeri, a többi'pályázó működését alig. Mi következik ebből? Az, hogy az egyházközség rendszerint a saját káplánjai közül fog egyet megválasztani s legtöbbször a legagilísabbat, legjoviálisabbat, igy esetleg a, legfiatalabbak Ennek pedig szomorú következménye lesz. Az öregebb káplánok, ha azt látják, hogy indokolatlanul fiatalokat/tolnak eléjük, fiatalabbakat választanak meg plébánossá, teljesen elveszítik a munikakedvíiket. A budapesti papság úgy sem áll teljesen ideális magaslaton s az igazságtalan, méltánytalan választások még azt az ambíciót is ki fogják ölni belőle, ami még ma megvan benne. Tessék elképzelni annak az öregebb káplánnak lelki állapotát, aki 40—45 éves korában sem tud plébániához jutni, jóllehet 15—25 év óta működik már a fővárosnál, csak azért, mert az egyházközség néhány vezető, befolyásos embere összebarátkozott valamelyik fiatal káplánnal. A közel jövő választásaira jellemző az egyik kerület esete. Az egyházközség exponálta magát egyik fiatal káplán mellett, akkor, amikor még azt sem tudja, hogy ki fog pályázni. Érthető volna ez a sietség, ha valami Prohászka- féle rendkívül zseniális egyéniségről volna szó. De amikor az illető semmivel sem különb ember, mint a többi pályázó s hozzá jóval fiatalabb, ez az elhamarkodott, egyoldalú döntés megengedhetetlen. Az, hogy valaki az egyházközség vezetőségével jóbarátságban van, még nem ok a megválasztatásra. Hátha sokkal érdemesebb s kiválóbb emberek is fognak pályázni; mi történik akkorf Akkor is kitart a kerület az ő fiatal jelöltje mellett, csak azért, mert már előre a szavát adta rá? Nem fog itt. a hívek s az egyház érdeke kárt szenvedni? Amíg az egyházközségek vezetői ennyire egyoldalúak, hogy nem tudnak magasabb szempontokat is értékelni, mint a személyes barátA tisztelt közgyűlés Városatyák pongyolában Gáspár Fiilöp. Gőzfürész és városatya. És miért ne lenne városaivá, mikor mindenki párbajképes, aki hosszú nadrágban jár és mindenki városatyaképes, aki betöl- löltölle a 12. életévét, kellő iskolázottságai, aki tud Írni, tud olvasni és adót is lizel. Különösen, ha az illető gőzfürész is. Egyebekben igen egyszerű ember, aki nem barátja a sok hiábavaló beszédnek, és aki ennek dacára eddig is nagy szerepet játszott. Ugyan nem a törvényhatósági bizottságban^ sem a közügyek irányításában, hanem egyéb négy falak közölt. Hol bár megy a nagy játék, de amit játszanak, azt mindennek hívják, csak — szerepnek nem. Az eddig mondottakból is már jogosan következik, hogy kitűnő szakember, aki mint ilyen máris nélkülözhetetlen a Városházán. Valahányszor a tüzelőanyag kérdése szőnyegre kerül, van szerencsénk páratlan átgondoltsággal megszerkesztett felszólalásaihoz, melyekben megdönthetlenül bizonyítja azon szoros kapcsolatot, mely a kültelki villanyosjáratok mikénti beosztása és a budai villák telekára között fennáll... Legjellemzőbb tulajdonsága mégis, hogy soha közbeszólni nem szokott. Csak néha-néha — mint mondják — szórakozottságból. Szakszei üsége és tárgyismerete közismert. Legjellemzőbb erre az, ami vele — bizalmas köréből vett értesülésünk szerint - a közelmúltban megesett, s mely a következő: 'Hamisított tej árusításáért megbüntettek egv kör- nyékebeli kisebb tejkereskedőt. ságot és szimpátiát, nem tudják az egyházközség1 érdekeit az egyház közös érdekének alá- rendelni, addig absolut választási jogot az egyházközségeknek s kerületeknek adni nagyon veszélyes. Csak ceteris paribus! Ha a kerület fiatal, közepes tehetségű káplánját akarja megválasztani öregebb, érdemesebb más kerületbeli papokkal szemben, a többi kerület ka- tholikus bizottsági tagjainak egyenesen erkölcsi kötelessége ez ellen állást foglalni. A vlébánosválasztáisnál vedig mi legyen a vezető szempontf Csak a. tudás, a tehetség, a szónoki készség? Eddig, sajnos, nagyon helytelenül legtöbbször ez a szempont érvényesült a papi kinevezéseknél, választásoknál. Meg is látszik az eredmény. Ha ezentúl is igy marad, akkor, a legokosabb dolog p. o. a Józsefben Hockot visszahívni. Jobb szónok se akad a pályázók között! Ennek nem szabad igy maradni. A választásnál a következőket kell tekintetbe venni: 1. jellem (kér. s nemzeti szempontból), 2. jólelkiiség, 3. tehetség, 1. agilitás, 5. kor, 6. fővárosi szolgálati idő, 7. szónoki képesség, 8. szociális-karitativ társadalmi működés, 9. szociális gondolkodásmód, 10. kerületi érdemek. A mostani időben még valami: a háborús érdemek. A legutóbbi olasz választásoknál szinte természetszerűen adódó jogcím volt a jelölésre: a nagy harctéri kitüntetés, a harctéren végzett hősi cselekedet vagy a hadi rokkantság. A régi Róma erkölcsi nagysága is abban nyilvánult meg, hogy a harcokban hős fiait méltóan megjutalmazta. A fővárosi kath. közönség sem tekinthet el ettől, ha csak nem akarja, hogy azok a papok, akik 3—4 éven keresztül a harctéren szenvedtek a hazáért, erkölcstelennek s romlottnak ne bélyegezzék meg a mai közfelfogást. A közerkölcstelenség a.nemzetek sírásója. A plébánosválasztás előtt jöjjenek össze értekezletre a kath. bizottsági tagok s a fentiek komoly mérlegelése után sürgősen állapodjanak meg bizonyos elvben, amely a három közel jövői plébánosválasztást irányítsa. Egy kath. választó. A vásárterek kullancsai Miért késik a szabadforgalom? — A legitim és az illegitim kereskedelem szolidaritása „Puhitás“ a lóvásártéren — Razziát kérünk! A fővárosi kereskedők tele vannak panasszal. Képzelt sérelmeik kiagyalt meséivel harsogják tele a világot és ha ez a tömérdek, inkább kifelé, mint befelé adresszált sirám mind igaz lenne, a magyar merkantilizmusnak olyan ábrázatát látnok, ahol minden közvetítő háta mögött fegyveres katona kontrolálja a nyélbeütött vásárt. Ez a tendenciózus beállítás természetesen az abszolút szabadkereske- delcm visszaállításának jegyében folyik és, mert a cél szentesíti az eszközt : a hasábokon teljes machiavellizmus uralkodik. Am — ha már igy áll a dolog — nem szabad elfelejteni, hogy az abszolút szabadkereskedelem kizárólag az abszolút tisztességes merkantilizmusra épülhet föl s ameddig az] érdekelt körök maguk nem gondoskodnak alapos purifikálásról, addig Másnap az összes, általa ismert napilapok „Nyilt- tér“ rovatában a következő nyilatkozat jelent meg: ,,En felkérem a n. É. közönségnél, hogy Enyémet ne összetéveszteni szíveskedjék Barna Benő tejkereskedőyel, kit hamisított tej árusításért megbüntetést kapott. Tiszteletiéi Gáspár Fiilöp s. k. gőz\fiirész.“ Elek Mór dr. Városatya és ügyvéd. És főként ügyvéd, abból a régi fajtából, amely nem rágódik nyüvös, modern elméleteken, nem bánja azt sem, ha pár esztendeig érnek zsebében az akták, de ehelyett ügyészsé- §eh jogtanacsosságot, s ha lehelne, tekintélyt is szerez. És igy lelt városatya is. De ezt meg is érdemelte, inert ő tényleg tekintélyes ember: zöldségtermelési rendszeréről, hibás latin idézeteiről és Buddha- hasonlatairól nevezetes. \ árosatj'ai működésében csodálatos ügyességgel praktizálja azon életigazságszerü bölcs mondást, melyet a történelem Nagy Frigyesnek tulajdonit, ki mondta volna, seregének az első kudarcok után: Én velem nem packáztok. Majd megmutatom nektek, hogy addig fogtok futni, amíg még nem tanultok győzni!... Elek dr.. ugyanígy . ,j . Javasolta a cenzúra eltörlését: leszavazták. Javasolta a fővárosi erdők védelmét: leszavazták. Javasolta a mótortarifáic rendezéséi: leszavazták. Ekkor men.tőgondolata támadt: egy forró nyári napon melegedő otthonok felállítását kérte . - a sereg megtanult győzni — s ezt elfogadták. Ezen győzelmén, felbuzdulva, mohón feküdt neki a városatyái'teendők teljesítésének: főfigyclmét a javaslatok és határozatok világos és félre nem ért- | nem is várhatják jogosan a kormány bizalmát, ami más szóval szabadkereskedelmet jelent. Elsőbb méltóztassék a kereskedelmi testületnek szakmájuk minden íatlyuhájtását lenyesegétni, elsőbb tessék spontán megnyilatkozott tanúbizonyságát adni a puriíikáló, becsületes szándékuknak: s akkor mi is nyugodt lelkiismerettel a teljes szabadforgalom álláspontjára helyezkedünk, mert a termelők és fogyasztók érdekét hivatott és tiszta kezekben kívánjuk látni. Hogy ez a spontán puriíikáló szándék milyen lábon áll, arra élénkén szomorú világot vet a vásárterek abszurd állapota. A vásártéri uzus immorali- tásának jellemzéséül röviden megemlítjük az örök körforgásu és szinte már rendszerré vált visszaéléseket, amelyekben a hivatásos kereskedők és a nem hivatásos vásártéri kullancsok egyaránt ludasok. A kereskedői szélhámoskodásnak ezidőszerint a ló- és a szarvasmarhavásár a tere. Különösen az első, hol szakismeret és fogások érvényesítésének tág tere nyílik. Ahol már a kora reggeli órákban végigállják az utat a tájékozatlanok mellé felajánlkozó ügynökök: iparengedély nélkül való, sokszor jogerősen kitiltott és jogerősen nagyon élelmes idegenek. A legtöbb vásárra felhajtott vidéki anyag sorsa már itt eldől. A helyi viszonyokkal s igv különösen a nagyobb lókereskedők keresletével és kínálatával tövéről-hegyére ismerős alkalmi kupecok bandába tömörülnek s aztán megkezdődik a puhitás. Leparoláznak a jámbor vidékivel és megtudakolják az árat. Természetesen egyenként, hogy föltűnő ne legyen. Az ár fölött nagyokat mosolyognak, majd fölfödözik a lovak hibáit, pókja van, karalábu. csöbörbehágó, havivak, iiberhájuja készül slb... . természetesen egy lóra egy és ugyanazt a hibát, hogy — föltűnő legyen. Kispéceli Istv'án János pedig percről-percre görnvedtebb lesz a bakon. Először még csak tartja magát és legorombitja őket. mint aki tudja, hogy a kesének fránya baja sincs, de mikor már a huszadik érdeklődő is csöbörbe- hágónak mondja a lovát: gondolkozóba esik. — Ej, ej, — dörmög magában, — hogy én ezt annyi idő óla nem vettem észre!? ... És lázas szemei előtt a kese már világosan rángatja a köszvényes lábát és minden újabb érdeklődőnek ezer koronával kevesebbet mond és a végén odajön a nagymogul, a hivatásos lókereskedő és a negyvenezer koronás kese potom húszezer koronáért hozzá vándorol. A kullancsok pedig — ez a legfontosabb — innen is, onnan is kapnak províziót, Péceli István Jánostól kevesebbet, a lovak nagymoguljától pedig annak arányában többet, amennyire sikerült a csöborbéhágást szegény kesére rábizonyítani... Hangsúlyoznunk is fölösleges talán, ’hogy ebbon >a szörnyű nnmoralitásban kapcsolódik egybe a legitim és az illegitim kereskedelem és hogy ezek a beteges szimptómák azok, amelyek a merkantilizmus iránt táplált bizalmatlanságunk melegágyai. Igen, ezek a beteges, bélpoklos szimptómák, amiket ezer és ezer változatban minden vásártéren föltalálhatunk, mert nem szabad elfeledni, hogy ezek az idegenek az alkalmi ügvnökösködést pro- fesszionátusan gyakorolják. A szarvasmarhaváséir és a sertéspiac hullámzó ára a- ő mesterkedéseikből keletkezik és abból a vétkes szolidaritásból, amellyel a hivatásos kereskedőkkel a mindenkori helő szövegezésre irányította. Ennek volt köszönhető számos jeles módositványa, melyek közül szabadjon szemléltető gyanánt csupán egyet leközölni. Valami szabályrendeletmódositás volt napirenden. A tárgyalás- simán ment, csupán az utolsó pontnál támadt kisebb vita az írni és olvasni nem tudó felnőttek oktatásának kérdésében. A vitát Elek dr. szerencsés közvetítő indítványa csendesítette le, mely szólt a következőképpen: „... Az írni és olvasni nem tudók az esetben, ha az erre vonatkozó hirdetmény közzétételétől számítolt 8 napon belül jelentkeznek, jogot nyernek slb., slb.“... Oberschall Viktor dr. Friedrich István unokaöccse veje jóbarátjának a komája és e minőségében lett belvárosi városatya, aki azonban a törvényhatósági gyűléseken nem igen szerepel: azt mondják fent, hogy teljesen elfoglalja a gondjaira bízott Városi Színház felügyelete. A Városi Színház ügyeiben sem igen szerepel: azt mondják lent, hogy minden idejét igénybe veszi a közügy és a magas politika. Egyébként tényleg nagytehetségü politikus: rosz- szul tarokkozik, de kitünően billiárdozik. Mint ilyen tagja nemcsak a középitési, hanem a közélelmezési, népszínházi (lásd fent), sőt a közgazdasági bizottságnak is. •Mindezen bokros elfoglaltságai dacára életrajzírójának eddig még nem adott munkát s ha igy folytatja, tönkremegy ezen szépen fejlődő iparunk is. Ellenben örökös disztagja a szabók és szabászok szakegyletének s alapos a kilátás és reményünk arra, hogy főként kifogástalan zsakettjei és redin- gottjai fognak uj irányt kelteni a varrómüvészet jövőjében ... Treff.
