Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-05-11 / 18. szám
1921 május 111 TU BUDAPEST 3 Kertészkolöniákat Budapest környékére! Irta: Bóhn József kertész, fővárosi bizottsági tag Németország: és/Hollandia kertészeteit, különösen kereskedelmi kertészeteit ismerve és összehasonlítva azokat fővárosi kertészeteinkkel, szomorúan nell megállapítanunk, azt a hátramar a dottsá , amely itthon eme magasabb fokú gazda; pdásban évtizedek óta szemlélhető. Lesznek,Vikik zokon veszik ezt a nyilt őszinteséget, de a tárgyilagos kritika mindenkor érdemes a meghallgatásra. Keressük azonban az okokat, amelyek kertészetünk hanyatlását, elmaradottságát idézték elő. Az 1885. évig a kertészet nálunk is a magas színvonalon állott, mert a kertészek termelők voltak. A jelzett időtől fogva azonban állandó hanyatlást észlelünk, a nagytermelő kertészetek lassanként megszűnnek és erős és munkaszerető utódokról nem gondoskodtak. De változtak a viszonyok is. A növény behozatal mindig köny- nyebbé lett, Németország és kivált Olaszország kertészei észrevéve az itteni állapotokat, filia- lékat rendeztek be saját terményeik számára és csak úgy özönlött be a sok félig kész vagy éppen piacképes árú, amelyért a sok jó magyar pénz milliószámra ment ki, pedig azt itthon is éppen olyan jól lehetett volna előállítani. Szerencsétlen vámpolitikánk csak fokozta a behozatalt, ami egy időre a könnyebb munkát kedvelő kertészeinknél nagyon is elősegítette a természetes hanyatlást, mivel köny- nyebb kereskedni, mint termelni. Kertészeink ahelyett, hogy hivatásuknak megfelelően termelők lettek volna, átvedlettek -viszonteladókká, a külföldi nagytermelő cégek vig'ér ceivé. Hozzájárult ehhez a főváros rohamos fejlődése is. Ez ugyanis természetszerűleg kiszorította kertészeinket a fővárosból a külső perifériákra, ahonnan a beszállítás még költségesebbé vált. Növelte a termelési költségeket a szinte uzsora számba menő földbérletek terhe is és az a bizonytalanság, ami ezen bérleteknél állandóan Damokles kardja gyanánt lebegett a kertészek feje fölött. Emiatt nagyobb befektetésekbe egy kertész sem mert belemenni, mivel soha sem tudhatja, mely pillanatban mondják föl neki a bérletet, ami valóságos tönkre- menést jelent a kertészre. E nehézségeket, amiket még a folyton emelkedő munkabérek és az áru értékének csökkenése is tetemesen emeltek — a kertészek legyőzni nem tudták, s ennek természetes folyománya lett az, hogy a hazai kertészet mindinkább lejebb csúszott. A ker- tészkoloniák létesítésének eszméje már több mint 14 éve vajúdik, mert hol a hivatott hivatalos tényezők sziikkebltisége, hol pedig a kertészek között divó visszavonás és szegénységük miatt testet ölteni nem tudott. Elsősorban földmivelő, gazdasági állam vagyunk, ennek dacára a. földművelésnek, a gazdálkodásnak az az ága, amely a föld leggazdaságosabb megmunkálásával hivatott a földet a legjobban kihasználni, legelmaradottabb és a hivatott faktorok közül senkisem sietett ennek a gazdálkodási ágnak a hóna alá nyúlni. Kertésztelepekre, kolóniákra Magyarországnak pedig nagy szüksége van, mert hiszen ez az ország van hivatva Európában e tekintetben vezető- szerepet a saját jól fölfogott érdekében vinni. Egyes emberek támogatásával, állami kertészeüabákuk: Oh, van még nékem egyébre is kilátásom. Kilátásom van az osztálysorsjáték főnyereményére. (Három sorsjegyet mutat.) Hyénci: Ehehe! Koszié: Behehe! Yámpyr: öhöhö! Főnyereményadó! (ír.) Kősziv: A vízvezeték jó? Habcikuk: Fenét! Nem jön azon viz,, csak hét napban egyszer. Kősziv: Ehehe! Hyena: Behehe! Yámpyr: Hohoho! Viziszonyadó! Ila sejtené legifj. Sipőcz Jenő! (ír.) Habakuk: Van itt egyéb is. Legalább 2000000000000 eltitkolt poloska; cipő talplyukadó! Hitelező kidobási adó! stb.! stb. és aclóeltitkofási adó. Kősziv: Ehehe! Ehehe! Hyéna: Behehe! Behehe! Yámpyr: Höhö! (ír.) Habakuk: Remélem, enyém lesz az első dij? Yámpyr: Hogyne! Csak Írja alá a jegyzőkönyvet. Habakuk: (Aláírja s Yámpyr gondosan zsebre- teszi. Kősziv, Hyéna és Yámpyr az aláírás után barátságos mézes-mázos alakokból egyszerre zord tigrisekké alakulnak s Habakuk elé állanak.) Kősziv: U! U! Hyéna: Brrr! Brrr! Yámpyr: Ilrrr! IIrrr! Habakuk: Mi az? Yámpyr: Ha maga véreb, mi is vérebek! Ilöhöhö! Fináncok! Hyéna: Tyukszemeltitkolás legalább 5 esztendő, anya jegy, bacilus, 150-nél több, kémény, hehe! Kősziv: Víziszony, cipőtalplyuk, kappanhang, stb. stb. Kár, hogy nem él ezer évig. Még az ezredikben is ülne! Ilehehe! (Sípol s bejönnek a fogdmegek.) Habakuk: (Elájul, a fogdmegek elhurcolják.) Hyéna: Ehehe! Kősziv: Behehe! Yámpyr: (ír.) Utólagos adók! elájulási adó! El- hurcolási adó! Ilöhöhö! Bili tek létesítésével nem fogjuk egy hamar kertészetünket talpra állítani és az országnak és íi fővárosnak elsőrangú jövedelmi tényezőjévé avatni. Egyoldalú támogatással, intézkedésekkel célt nem érünk, mert a külföldi százados és erős pénzalapon álló önálló kertészetek csakhamar ismét éreztetni ^ fogják befolyásukat, radikális céltudatos intézkedések szükségesek és az ország több vidékén, főleg a főváros környékén alapítandó kertésztelepek létesítésével lehet csak a bajon segíteni. Meg kell kezdeni a kertészkoloniák létesítését, akár a kereskedő kertészek bevallásával, akár, — ha kell, azok kizárásával — itt először a fővárosban, azután távolabb künn a nagyobb vasúti gócpontokon. Nem kis és könnyű feladat ez, de meg kell értenie egymást az államnak és a kertészeknek: az egyik legyen áldozatkész, a másik meg legyen szerény és kitartó munkás, dolgos. — igy talán majd közös erővel az ország érdekében célt fognak érni. Soha jobb idők nem jártak arra, hogy Magyarország és főleg Budapest kertészetét egy nagy lendítéssel a fejlődés, a haladás útjára tereitessék, mint most, amikor megfeszített erővel kell dolgoznunk mindnyájunknak azon, hogy ismét talpra álljunk. Mérhetetlen erő és kincs rejlik a kertészetben, amely ezernyi ezer magyarnak adhat boldogulást, csak észszerűen és céltudatosan kell a munkához fogni és az eszmét megvalósítani. A kertészet a gazdálkodásnak az az ága, amely nem csupán az anyagiaknak dolgozik, hanem a lelkieknek, a szellemnek is. Vessünk egy pillantást a hollandi kertészetre és azonnal látni fogjuk, mily megmérhetetlen az a hatás, amelyet a kertészet egy nemzetre gyakorolhat, mennyire befolyásolhatja ennek anyagi és szellemi színvonalát. Erről tanúskodik Belgium, Franciaország és Németország kertészete. Nem akarom számokkal bizonyítani, hogy hány millió koronával gazdagította az utóbbi évtized alatt hazánk a kertészeti termékek utján a külföldet, csupán röviden jegyzem meg, hogy maga Hamburg vaggonszámra szállította a gyöngyvirágot Budapestnek egy idény alatt, Hollandia a tulipán és jácint hagymákat, Németország a legkülönbözőbb-, dísznövényeket. Az a töméntelen vagyon, amely ezen a réven kivándorolt, a mi népünket gazdagíthatta volna és művelődés történetünk egy vezérszereppel többel számolhatna be a kultur népek történetében. A tizenkettedik óra ütött, a kertész kolónia megvalósítása a földbirtokreform keretében igen könnyen megvalósítható, az állam megcsinálhatná a vidéken, a főváros pedig itt a fővárosban. Az illetékes osztályvezető a legmesszebb menő jóakaratu tá- támogatásáról és közreműködéséről biztosított és én tudom, hogy a fenakadásnak maguk a kertészek az okai, az indolenciájuk, a tehetetlenségük, amely bennük és vezető egyleteikben megnyilatkozik, megkönnyíti ismét a külföldiek beözönlését. Már is hallani, hogy egy hollandi társaság magtermő telepet, angolok a Balatonvidékén akarnak kertészeti telepeket nyitni. Ha ez megtörténhetik, akker a magyar kertészet föllendüléséről többé beszélni nem lehet. Troubridge admirális és a Fővárosi Könyvtár Hogyan jut külföldi folyóiratokhoz a Fővárosi Könyvtár? — Az ententeországok könyvtáraival helyreállt az összeköttetés — Küzdelem a köScsönkönyvtárak ellen Most, hogy májusi nap melegíti a télen fagyos termeket, megélénkültek a nyilvános könyvtárak is, —• elsősorban a főváros könyvtárai, melyek, noha sokat és nagyot vétkeztek a múltban — érdemes munkásai a kultúrának, sőt a legújabb időkben a keresztény és nemzeti kultúrának is. A Fővárosi könyvtár mai állapotára vonatkozólag kérdést intéztünk Kremmer Dezső dr. igazgatóhoz, akitől a következő felvilágositásokat kaptuk: — Alig tizenöt éves könyvtár a miénk s máris a nagy könyvtárak Jtözé emelkedett fel. Célunk nem a politizálás, hanem a munka, ami kötelessége is egy' ilyen kultúrintézménynek, azonkívül őrködünk a gomba módra elszaporodott zugkönyvtárakra, melyek ponyvairodalmukkal megmételyezik a serdülő fiuk és bakfis lányok lelkületét. Mi korkülönbség nélkül szépirodalmat és tudományos irodalmat <idunk olvasóink kezébe, ellentétben a mindegyre felburjánzó zugkönyvtárakkal, melyek főleg 14 éves lányoknak és fiuknak, megfelelő dij mellett, külön termekben „jobb“ olvasnivalókat adnak élvezni. Sajnos, a főváros csak öt könyvtárat tudott állítani a mintegy 60 zugkönyvtárral szemben. A győztesek természetesen az utóbbiak. Könyvtárunkban kb. 14.000 szépirodalmi könyv áll a közönség rendelkezésére, havonta pedig átlag: 15.000 könyvet kölcsönzünk ki a tudományos központokba. Fiókjainknak — ezideig bét volt, most készül el a nyolcadik — könyvállománya: 200.000 szépirodalmi ismeretterjesztő és ifjúsági mű. A valuta-differenciát nagyon érezzük. Az entente- missziók — kiváltképen Troubridge admirális és a francia fokomul — számos angol és francia folyóiratot rendeltek meg számunkra. így az a 300 birtokunkban lévő külföldi folyóirat jórészt ajándék, nagyrészéhez pedig csere utján jutottunk. Tavaly sokkal kevesebbet szereztünk be, de most már a hangulat is megváltozott irányunkban s ilyenképen — igénybe véve még külföldi összeköttetéseinket is — rendszeresen kapjuk a: német, angol, francia, olasz, holland és egy pár szláv folyóiratot Az elmúlt esztendőben: 500 tudományos könyvet szereztünk be, fiókjaink könyvállománya pedig 3000 uj művel gyarapodott, sok könyvhöz hagyományok által jutottunk. A többi könyvtárakkal szemben ezek meglehetősen nagy számok. Most már kezdünk fellendülni, annyira, hogy rendesen levelezünk a külföldi könyvtárakkal és a külföldi folyóiratok szerkesztőségeivel. Jelenlegi munkásságunk: statisztikákat küldünk a külföldi államokba — még Amerika is élénken érdeklődik — és külügyminisztériumunk utján felvilágosítjuk nyugati ellenségeinket. Huszonkét képviselője ül a nemze’gyűlésen Budapest huszonkét választó- kerületének, a huszonkét nemzetgyűlési képviselő azonban vajmi keveset törődik Budapesttel. Hogy csak a legfájóbb kérdéseket említsük, az őrlési dij meg állapításáról, az álhív forgalmi adóról, a főváros lisztellátásáról egyetlen, interpelláció, egyetlen szó nem hangzott még el a főváros érdekében, a főváros nemzetgyűlési képviselőinek ajkán. Tisztelet az országos politikának, de a főváros közönsége a státusügyekben való élénk részvételen kívül egyebet is vár a maga képviselőitől. Várja, azt, hogy a főváros érdekeinek szószólói legyenek, várja, azt, hogy a Keresztény Községi Párt, mely a közgyűlési teremben munkálkodik, a város előbbre jutásáért és boldogulásáért', támasztékot kapjon abban a huszonkét emberben, akiknek fővárosi választópolgárok bizalma juttatott mandátumot. Ha huszonkilencen ellenzéket tud alkotni, akkor az a huszonkettő, akik fővárosi választókerületeket képviselnek, legalább is a kereszténypártiak a, fővárost érdeklő ügyekben alkossanak egységes frontot, egy külön budapesti pár<őt. Annál is inkább, me\rt a legtöbb fővárosi nemzetgyűlési képviselő egyben —- bár nem túlságosan munkálkodó — tagja, a főváros törvényhatósági bizottságának is. Aki ci. város atyja a közgyűlési teremben, legyen az a ■ parlamentben is. De a mi képviselőink túlnyomó nagyrésze egyik kötelességét' sem veszi nagyon komolyan ... A Vigadó bérlete belefult a. bürokrácia posványába és onnan, nem is fog egyhamar kikászolódni. Mcst a páilyáizat kiírásának pénzügyi tervezetein dolgozik a városgazda- sági ügyosztály és eme korszakotalkotó munkájához siet kikérni a tanács, a városgazdasági albizottság, a pénzügyi bizottság a jogügyi és még tudja Isten hányféle bizottság előzetes hozzájárulását. Magától értetődik, hogy a pályázat eldöntése ugyanezeken a fórumokon fog keresztül menni és végső fokon a közgyűlés fogja valamelyik pályázónak odaítélni a Vigadó bérletét. Szinte hihetetlen, hogy a szőrszáll- hasoga.tásnak milyen magas iskolája folyik itten, nem épen kedvező oldaláról mutatván be a fővárosi közigazgatást. A pályázat előkészítésére kerek 25 esztendő állott az urak rendelkezésére', semmiképen sincs megindokolva tehát a késedelmeskedés. Hiszen a Vigadó bérletéhez, mely fővárosunk egyetlen hangversenytermét foglalja magában, nagy kulturális érdekek fűződhetnek és fűződnek is és a keresztény és nemzeti kultúra szempontjából épen nem közömbös, hogy ki és mikor kapja meg a bérletet. Az ügyosztály azonban folytatja tovább a maga kisded játékait, az október végén lejáró bérle re, valamikor karácsony táján a pályázatot is ki fogja ipni, de közben, természetéhez nem illő gyorsasággal választotta el a. Vigadó bérletétől a Menetjegyiroda helyiségeinek bérletét, mely pedig eddig odatartozott. A gyengébbek kedvéért megjegyezzük, hogy a Menetjegyiroda, melyet féltő gonddal óv a város- gazdasági ügyosztály a nyilvános árlejtés purgató- riumától, bankérdekeltség, amelynek vezérigazgatója, — mely csudálatos találkozása a, véletleneknek — a főváros törvényhatósági bizottságának is tagja... Bármily mennyiséiben szállít azonnal intézetek, iskolák, hatóságok részére mINflf GERŐ ADOLF FIA cipőáruháza Budapest, IV., Kossuth Lajos-u. 4. Háztulajdonosok Forgalmi, Ipari és Kereskedelmi R. T. Budapest, IV., Deák Ferenc-u. 15. A Telefon 51—26. •> Vesz és elad ingatlanokat, vállal építési munkálatokat, házak karbantartását. Saját állvány- és létrakölcsönző- osztály. Építési anyagok raktára ; IX., Márton-u. 3/b.
