Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-05-11 / 18. szám
7. évfolyam Budapest, 192t május 11. 18. szám UJ BUDAPEST Jl Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 65 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Kálmán-utca 20. ♦ Telefonszám: 63-10. ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor a plébánosDálasztósok problémája Most, hogy a közeljövőben három megüresedett, és a távolabbi jövőben nyolc újonnan kreált plébánosi állás betöltésére kerül sor, aktuális lesz egyet-mást általánosságban elmondani a, plébános választás nehéz problémájáról. Az időpont erre most azért is alkalmas, mert még a választási izgalmak a nyugodt tárgyalást nem teszik lehetetlenné, és a szenvedélyek még nincsenek annyira felkorbácsolva, hogy objektive ne lehetne véleményt alkotni. Mindenekelőtt meg kell állapítani, mint igazságot, hogy a lelkészi állás eredményes betöltésének legfontosabb kellékei közé tartozik: a hívek szeretete. A hívők antipátiája a legbuzgóbb papi működést is megbénítja és viszont a hívők bizalma és szeretete a lelkipásztori működés hatásfokát a maximumig fokozni képes. A lelkésznek és a híveknek ez a kívánatos összműködése természetessé tenné, hogy lelkészét minden egyházközség maga válassza, hiszen a híveké a pap és a hívekért van a lelki- pásztor! Mindig némi irigységgel láttam protestáns testvéreinknél a szabad papválasztási elv érvényesülését. És sokszor sajnosán tapasztaltam nálunk, katholikusokiíal, egy-egy szerencsétlenül kihelyezett lelkész áldástalan működéséből eredő pótolhatatlan lelki károsodást. A Katholikus Egyház hierarchikus szervezete azonban a szabad lelkészválasztást nem ismeri. Itt a plébánost a főpásztor nevezi ki. Ahol az egyházközségnek kegyura van, a kegy- urnak van joga bemutatni kinevezésre — jus praesentandi — akit kineveztetni akar, de maga a kinevezés a főpásztor szuverén joga. Ott, ahol a kegyúri jogot a politikai község gyakorolja, a főpásztornak jelölési joga is van: azaz előre megmondhatja, kik közül tartozik a kegyúri község egyet kiválasztani bemutatásra. A székesfővárosnál eddig az volt a szokás, hogy a főpásztor kivétel nélkül minden pályázót, akinek erre az előirt kánoni képesítése —- vulgo: plébánosvizsgája — megvolt, jelölni tartozott, és így a közgyűlés az összes pályázók közül szabadon választott. Ez a rendszer hozta létre azt a szégyenteljes kilincselést, amelyet derék lelkipásztorok piruló arccal végeztek a régi zsidó törzsfőnökök és bizottsági tagok lakásain, és azt az ép- olv szégyenteljes, de egyben mérhetetlenül káros tényt is, hogy kath. plébános Budapesten csakis a demokraták előtt érdemeket szerzett egyén lehetett: a hívek minden megkérdezése nélkül. Ennek a szomorú korszaknak vetett véget az az elfogadott és határozattá emelt indítvány, melyet a budapesti Kath. Egyházközségek Központi Tanácsa sürgetett ki, hogy t. i. ezentúl a plébánosválasztáson csakis a katholikus bizottsági tagok szavazhatnak. A főpásztor jelölő jogára vonatkozólag az uj kánoni kódex a hármas jelölés álláspontjára helyezkedik; azaz kimondja, hogy a. főpásztornak a pályázók közül jogában áll hármat kijelölni, és a közgyűlésnek ezek közül kell választania! Bár úgy egyházi, mint különösen — tisztviselőválasztásoknál — világi hatóságok részéről a hármas jelölés jogával való számtalan visszaélésről tudunk, amikor t, i. a hatóság az érdekeltek által kívánt egyént nem jelölte, ellenben az általa megválasztani kívánt személyt két olyan strohmannal kapcsolatosan jelölte, hogy a választás formális kinevezéssé zsugorodott össze: *— a legutóbbi napokig nem láttam a hármas jelölés bevezetésében semmi aggodalomra okot, mert nem képzeltem és nem szabad elképzelnem olyan egyházmegyei hatóságot, mely a hívek megnyilvánuló akaratával szembeszállani opportimusnak tartaná. Ezen nézetemből azonban alaposan megingatott az a közismert kettős áthelyezés, mely a közelmúltban két budapesti plébánián átlátszó célzattal történt. Mint teljesen egyháziasan gondolkodó és egyházi hatóságokkal együttdolgozó egyén, aki az egyházmegyei hatóságok diszponáló jogát egy pillanatra sem vonja kétségbe, megdöbbentett és gondolkodóba ejtett ez a kettős eset. „Man merkt die Absicht, und wird verstimmt!” Azóta rájöttem, hogy még sem szabad a székesfővárosnak a hármas jelölésbe belemennie, hanem ragaszkodnia kell az eddigi szokásjoghoz, azaz az összes pályázók jelölteté- séhez. A katholikus bizottsági tagoknak pedig még a legelső választás kitűzése előtt egy olyan közös megállapodásra kell jutni ok, amely szerint a plébánosválasztásnál minden korteskedést, minden kilincselést és minden izgalmat kizárnak azáltal, ha kimondják, hogy az érdekelt kerület jelöltjére a többi kerületek reá tartoznak szavazni. Ha az érdekelt kerület , egyházközsége, vagy egy kerület egyik érdekelt egyházközsége egy- értelmüleg állást foglal egy szerinte érdemes és neki kívánatos, náluk közkedvelt és a hívek A főváros legsúlyosabb terhe ma a- közkórházak fenntartása. Hihetetlen, hogy mekkora erőfeszítéseket kell tenliie a közegészségügyi ügyosztálynak, hogy a kórházak zavartalan ellátását biztosítsa. Ennek a nagy erőfeszítésnek fő oka, hogy az állam súlyos százmilliókkal tartozik a fővárosnak a háborús hátralékok és a vidéki betegek ápolási költségének megtérítése címén. Ha a főváros megkapja az államtól kórházi hátralékait, akkor anyagi helyzete azonnal rendeződik, nemcsak hogy a folyó kiadásokat tudja újabb adók nélkül fedezni, hanem még beruházásokra is telik. ■ A fővárosi kórházak helyzetéről kérdést intéztünk Édes Endre tanácsnokhoz, a közegészségügyi ügyosztály vezetőjéhez, aki a következő felvilágosításokat adta: A fővárosi közkórházakban összesen 7087 ágy van. Ezeken az ágyakon ezidőszerint 5618 beteg fekszik, illetve van ápolás alatt. A közölt számok mutatják, bogy mily nagy intézményei a közkórházak a fővárosnak. Az 1920/1921. évi költségvetés szerint a kórházak előirányzott egy évi kiadásai 257 millió koronád tesznek ki, mig a bevételek csak 15 milliót. A költségvetés adatai alapján a főváros törvényhatósága a költségvetéssel kapcsolatban a napi kórházi ápolóisi dijat 180 koronában kérte megállapítani az eddigi 30, 40 és 50 korona helyett. Eddig ugyanis a fővárosi beteg napi 30 koronát, a nem fővárosi napi 40 koronát, a műtétre szoruló beteg napi 50 korona ápolási dijat tartozott fizetni. Az eladósodott állam A kormány a főváros kérésével szemben a január hó 1-től kezdődőleg ideiglenesen a napi ápolási dijat 80 koronában állapította meg. Több mint valószínű, hogy a különbözet ismét szaporítani fogja azokat az összegeket, amelyeket a főváros a kormánytól megtérítésül már is jogosan igényel. A közgyűlés a múlt év végén 220 millióban összegezte a fővárosnak azokat a követeléseit, amelyeknek megtérítésére a kormányt kérte. Ehhez járul most azoknak az előlegeknek összege, amelyeket a kormánytól — havonkint 22 millióval számítva ■— kapnia kellett volna. Ez a folyó év első öt hónapjára újabb 110 milliót jelent. Kérte azonkívül a főváros törvényhatósága, hogy az Uj Szent János-közkórházban épült tiidőbeteg- pavillonok építésének befejezésére és e pavillonok belső berendezésére szükséges 55 milliót szintén adja a kormány, annál, is inkább, mert a tüdőbetegség elleni védekezés tulajdonképen állami feladat, s mert a vészesen terjedő tüdőmegbetegedések gyógyítása terén a jelzett 400 ágyas osztálynak mielőbbi életbeléptetése fontos és sürgős, Összesen tehát 385 milliót vár a főváros a kormánytól. Ez az összeg annyira jelentékeny, hogy ha azt a kormány mielőbb meg nem adja, s általászeretetében álló egyházi férfiú mellett, akkor a többi kerület legyen ebben a kérdésben in- differens, és járuljon hozzá szavazatával az érkeltek kívánságához. így sem a főpásztor, sem a kegyur jogán nem esik sérelem és mégis el lesz érve az a feltétlenül kívánatos elv gyakorlati keresztülvitele, hogy a plébánost állás a hívek szeretőiére legyen alapozva. Igen örülnék, ha pártunk vezetőségének katholikus vezérférfiai még a választások kiírása előtt értekezletre hívnák össze a plébánosválasztásra jogosult bizottsági tagokat és ebben az elvben, mint határozatban megállapodnának. Én mindenesetre igy fogok eljárni! Sok korteskedést, sok visszavonást és még több lelki kárt takarítanánk meg vele! Petrovácz Gyula. bau a főváros ezen a téren a legháthatósabban nem támogatja, akkor a főváros a közkórházakat tovább fentartani nem lesz képes. A kórházi alap ezekkel az összegekkel már adós a községi alapnak s a főváros pénzügyi helyzetére nézve a jelzett összeg- megtérítésének elmaradása már eddig is rendkívül ■nyomasztóan és zavarólag hat. Viszont a kórházak élelmezésére és fentartására a községi alap. már további hitelt nem nyújthat. ., Nincs ágynemű, nincs kórházi ruha A kórházak a háború miatt épületeikben, felszereléseikben s fehérneműikben igen megkoptak, lerongyolódtak. Rengeteg pótolni s javítani való lenne ezen a téren. Természetesen mindehhez pénz kellene, még pedig sok. Egyik legszomorubb példája a lerongyoló- dásnak a kórházi fehérnemű s ágynemű. A betegek rongyos lepedőkön fekszenek s a fehérneműnk any- nyira kevés, hogy alig lehet a piszkos fehérnemű tisztítását elég gyorsan elvégezni anélkül, hogy a tiszta fehérnemű időközben teljesen ki ne fogyjon. A betegeknek már meg kellett engedni, hogy saját párnáikat és takaróikat behozhassák használatra a kórházakba. Ez pedig közegészségügyi szempontból feltétlenül káros. Itt hálásan kell megemlékezni a külföldi missziókról, melyek a kórházak részére igen nagy értékű adományokat juttattak különösen fehérnemüekben. Legutóbb a pápai nuncius is jelentős mennyiségű fehérneműt ajándékozott. A főváros küldöttsége Bernolák miniszternél Az elmúlt szerdán a polgármester, Rényi alpolgármesterből, Csupor tanácsnokból, Wenhardt kórházi központi igazgatóból és belőlem álló küldöttség élén tisztelgett Bernolák népjóléti miniszternél. Ez alkalommal a küldöttség ismertette a fővárosnak a közkórházaira vonatkozólag kívánságait. A miniszter kilátásba helyezte, hogy a kívánságok részletes megvizsgálására már legközelebb a főváros küldötteinek bevonásával a minisztériumban értekezletet fog tartani s a pénzügyi kívánságok teljesítésére az értekezlet eredményéhez képest a pénzügy- miniszternél közbe fog lépni. A minisztériumnak már korábban ez irányban kifejezett kívánságához képest Csilléry bizottsági tagnak a közgyűlésen elfogadott indítványára a főváros bizottságot alakított annak megvizsgálására vájjon a kórházak személyzete a szükségesnél nem na- gyobb-e. Ez a bizottság a napokban kezdi meg munkáját. A minisztérium a bizottságban képviseltetni fogja magát. A kórházak élelmezését leggondosabban ellenőrizzük, hogy az minőség tekintetében kifogástalan legyen. Ellenőrzik a kórházi konyhákat naponkint az ügyeletes orvosok, gyakran a kórházi központi gazdasági hivatal kiküldöttei, többször én magam. Legutóbb pedig egy külön erre a célra kiküldött albizottsága a kórházi bizottságnak járta több napon át a kórházakat, ott váratlan vizsgálatokat tartva, de kifogásolni valót sehol sem talált. 242 millió a kórházak ez évi deficitje Édes tanácsnok az állam kórházi tartozásairól, a kormánnyal folytatott tárgyalásokról, a Zita-kórház barakjainak pusztulásáról és a kórházügy aktuális problémáiról
