Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-05-04 / 17. szám
A tisztelt közgyűlés. Városatyák pongyolában Elöljáró beszéd U.j ember — monid hatjuk munkatárs — mutartkozik be e sorokban az U.1 Budapest t. olvasóinak. Munkaköröm; K aro helyettesitese. Én leszek bátor ezentúl írni a közgyiuesi megemlékezéseket, mert Káró ezt hagyta oioksegíil reárn. . , , , Mint hálás örökös, szükségesnek tartom bejelenteni, hogv cikkeimet kedves elődöm tiszteletére „Treff“ jeligével fogom szignálni. És minit ugyancsak hálás örökös, legelsősorban is pótolni akarom azon mulasztást, amit elődöm elkövetett. Ü ugyanis mindig megírta hűen, mit mondtak és cselekedtek a t. városatyák. De őket magukat nem mutatta be sohasem a t. olvasóknak. Pedig — én jól tudóim — a mi olvasóink fővárosunk iszerep- vivőit nemcsak névleg kívánják ismerni, hamm kiváncsiak a foguk fehérére is. Beszereztük ezért ezen tekintetes, nagyságos, méltóság os és kegyelmes urak eredeti képeit, hogy közreadhassuk arcképcsarnokunkban. A sorrend mellékes... a képhűség a fontos... Lázár Ferenc dr. Közjegyző és városatya. Minit közjegyző a legelsők, mint városatya a legutolsók közé tartozik, lévén megválasztási arányszáma kerületében a legkisebb. Tagja a képzőművészeti bizottságnak s mint ilyen behatóan foglalkozik szociálpolitikai kérdésekkel. Ellenben nem tagja a köztisztasági bizottságnak, miből viszont természetszerűleg következik, hogy ő tette szóvá legelsőizben a fővárosi utcák köztisztasági állapotának türhetelen voltát. Egyébként még fiatal-ember, aki életében eddig csak kétszer cselekedett olyat, ami fel- emlitésre méltó. Először, amikor közjegyző és másodszor amikor városatya lett. Ez utóbbiban azonban ő nem ludas. Szinte tudtán és akaratán kivtil esett ebbe a slamasztikába, mint az a boldog halandó, akinek az utcán fejére esik egy tégla... Sokkal okosabb ember, mintsem hogy vágyott volna e kétes értékű dicsőségre. De hát erőszakkal felléptették! Körülhurcolták a kerületében, leszólták a kerület bölcsének és — uram bocsá‘ — még meg is programmbeszédeztették szegényt! Igaz, hogy azok a beszédek csak átdolgozás után fognak bekerülni a szónoklástan tankönyvébe, mint az ékesenszólás remekei. De hát ami rettenetesen sallangós szóforgató népeinknél még az is érdem — és pedig ritka és eléggé meg nem becsülhető politikai érdem — ha valaki nem szónok! A választás azután simán ment. Az ellenpárt azt állította, hogy Lázár pártjának elenyésző kisebbsége van csupán. Természetes tehát, hogy nagy többséggel győzött. És azóta városatya ... Mint ilyentől még várhat valamit a város. Lévén egyike azoknak, akik nem csupán érdeklődnek a közügyek iránt, de akik a köz ügyeit komolyan a szivükön is viselik. —- Házi orvosa elrendelte gyakori szénsavas fürdők sürgős használatát!... 2 ______________ Bu dapesti esetek A konflis és az olcsósági hullám (A közlekedésügyi bizottság figyelmébe) A konflis: Hé! A pasas (bániul). A konflis: Hé, süket? A pasas: Én? A konflis: Persze, hogy maga! Tg'en. igen! Maga! Maga, kedves pofikám! A pasas (méltatlankodva): Kérem, kérem! Micsoda hang ez? A konflis: A legfinomabb basszus hang. Operai nivó. Hova megy? A pasas: Mi köze hozzá? A konflis (az ostornyelét felemelve): Nem azt kérdeztem, hanem hogy hova megy? A pasas (megijedve): Ide a szomszédba, harmadik ház. A konflis: Hova? Pasas (még jobban megijed). A harmadik emeletre, a Sterilhez. A konflis: Mit a Sterilhez? Hát miféle pofa az a Stern, hogy gyalog járnak hozzá? A pasas: Hát hogy menjek? Csak a harmadik ház. A kon Ili s: Ne dumáljon annyit! Egy-kettő, felülni! A pasas: Felülni? A konflis: Felülni, igen felülni, szép komótosan felülni, olyan sietve, hogy a nyaka is kitörjön! Vagy azt hiszi, potyára állok itt? A pasas: Felülni? Ide a harmadik házig? A fkon fi is: Az emeletre mehet gyalog. Vagy XU BUDAPEST Pakots iJózsef. író és jeles sportember. Ebbéli minősegében, mint a Petőfi Társaság tagja, tette annak idején azon méltó feltűnést keltő javaslatát, hogy a Petőfi Társaság évi közgyűlései súly dobassál és magasugrással összekötve rendezhessenek ... És leszavazták. E feletti elkeseredésében lett városatya. Es pedig olyan városatya, aki nem volt főispán, nem miniszterim és nem sógor. Hja, a legnagyobb bűn az, ha valaki nem jól választja meg a papáját, bátyját vagy sógorát. Ezen a vétken csak úgy lehet segíteni, ha jól választja meg a pártját! És Pakots ezt jól választotta meg akkor, amikor bepaktsolódott a demok- ratya párt kereteibe. Mint ilyen jeles közigazgatási szakember, tehát szükséges a Városházán. Azon a Városházán, amelyet Budapest mondhat a magáénak. Az a Budapest, amelynek mindene van: kitünően működő vízvezetéke, gondosan ápolt uctahálózata* pompás közlekedési berendezése, továbbá a —• sajnos — csak hozzánk tartozott Turóc- és Trencsénmegyék után Hungáriában a legjobb közigazgatása. Minek ide oly kiváló szakember, mint Pakots? Ez igazán a sors kegyének azon bőkezű pocsékolása, melyet fővárosunk történetében oly gyakran találkozunk ... Egyébként javakorabeli ember, ki nem visel eugos cipőt (helyette monoklit) nem szereti a sárgarépafőzeléket és keztyütlen kézzel nem fog kezet még demokrata paraszttal sem. Vasalt pantallóban jár. nem aspirál arra, hogy valamikor is tagjává legyen az Akadémiának, büntetlen előéletű, pontos adófizető, rendőrileg bejelentett állandó lakása van és — a halat villával eszi. Pont. Az összes magándetektíveket, privát kutatókat és információs irodákat igénybe vettük, meginterjúvoltuk a Terézváros összes figyelembe jöhető nagykorú polgárait, volt tanárait, tanitóáfi, barátait és barátnőit, még az inasát és (nem bocsá1) a nyugalmozott dadáját is — de többet nem tud róla senki. Nem lehetetlen, hogy nem is fog... Vasek Ernő dr. Nagykaliberii államférfim rosszul billiárdo- zik, de kitünően tarokkozik. Egyszer főispán is volt. Azonban megunta az e téren elért sikereket és visszavonult. Mint politikai szalmaözvegy azután lázas társadalmi tevékenységet fejtett ki: elnöke lett a zöldségüzemi tojásellenőrök jótékonysági egyletének. E sikerén felbuzdulva, ismét és további közszereplési babérokra vágyott: törvényhatósági bizottsági képviselője lett a székesfőváros VIII. közigazgatási kerületének. Röviden: városatya. Különben nagytehetségii, szorgalmas és széles látkörii ember, aki állítólag már gyermekkorában a jogi és politikai pályára készült: mint diák örökösen szónokolt az önképzőkörben és megbukott a latinból; mint jogász népszerű vezére volt az ifjúságnak, és három verse is jelent meg a Tanulók Lapjában... azt gondolja, a Mucus a maga kedvéért emeletet is fog mászni? Na,, mi lesz? (Mellport mutat a. pasasnak). A pasas (ijedten felugrik a kocsira). A konflis (nyugodtan leül egy lócára). A pasas (hosszú várakozás után): Hát nem megyünk. A konflis: RáérekA pasas: De én ám nem. Mert a Stern nem vár. A Stern elmegy, ha pontra nem megyek. A konflis: Dögöljön meg a Stern! Mi közöm nékem a Sterilhez? Inkább a Stern dögöljön meg, mint a Mucus! A pasas: A Mucus? A konflis: Igen, a Mucus. Ez a drága állat, ni. Ez a Sternnél meg magánál is különb állat. Mert fuvar után van ám. Hát pihenhet. (Dühbe gurul.) Vagy azt hiszi, a maga kedvéért ag~yonhajszolom?! Azt akarja?! Mi?!! Mi?!!! A pasas (ilyen kicsi lesz ijedtében. [Az olvasó gondolja el az öklömet]): Én nem akarom! Ki mondta, hogy akarom? A konflis: Nahát? Mit hozza méregbe az embert? A mindenét a pofájának! Hogy még a legszelídebb birkából is tigrist csinál! Vár, vagy nem vár? A pasas (vacogva): Várok, hogyne várnék. Délig várok. Délutánig várok. Estig várok. A k o n f 1 i s: -Délig? Estig? Hát azt hiszi maga, hogy egész nap magát fuvarozom? Azt hiszi, meg lehet abból élni, hogy estig csak egy pasast nyúzzak meg? Megyünk! Azonnal megyünk! (Felül a bakra s iszonyú flegmával nézi az eget.) A pasas: Hát nem megyünk? A k o n f l is: Nüná, megyünk. Mindjárt. Azonnal. 1921 május 4 Politikai felfogására legjellemzőbb azon kis történet, mely vele még szegedi főispán korában esett meg. Vendégségbe ment valahova nagyobb társasággal s útközben olyan eső szakadt a nyakukba, hogy megrekedt az egész társaság egv utszéli csárdában. Az úri szagra hamarosan cigány is keriilkö- zött, mert hát a more megérzi a „pecsenye“- illatot. Vasek Öméltósága rájuk szólt: — A fekete lelhetek kirelájzumát, benne ragadtunk a sárg’a szószban, kanyaritsátok hát el a legszomorubb magyar nótát! És az a pokol háta mögötti rongyos cigány rázendített a — Goiterhaltéra ... Hát bizony, amely megyében a cigány is igy tudja a mórest, onnan csak nekünk való keménynyaku magyar emberként kerülhetett ő vissza ebbe az elernyedett fővárosba! Ki ha jobbá nem is, de nincs kizárva, hogy olcsóbbá teszi nekünk vagy a tojást, vagy a vizet. A mai nagy drágaságban pedig még ez is valami... Treff. m*. ■ „ • — l~J —I - - - - J- l^njlj-j L Nincs pénz közmunkákra! Azanyagárak további emelkedését várják a műszaki ügyosztályok Vállalatbaadás helyett házi kezelés Miért nem dolgozik a közmunkabizottság ? A hatéves háború és forradalmak után mindenki azt várta, hogy ezen a tavaszon végre megindulnak az építkezések és a közművekben is megkezdődik a restauráció nagy munkája. Hiszen mindenünk leromlott, lezüllött, a főváros egy rongyos koldus, éhes, toprongyos alak, amelyet jól kell lakatni és uj ruhába öltöztetni. Csonkamagyarország fővárosában azonban mindenre van pénz, csak a közmunkákra nem: és igazán nem csodálkozunk azon sem, hogy a városházán nem tudtunk hirt kapni a közmunkákra és szállításokra kiirt pályázatokról. Pedig a kövezet rosszabb állapotban van, mint valaha, a főváros hires csatornarendszere elomló rom és az esztendők óta nem javított vízvezetéki csövek hézagain éjjel-nappal ömlik a drága viz. Munkatársunk felkereste az épitési ügyosztályokat, hogy a közmunkák megindulásáról és az ügyosztályok tevékenységéről információt szerezzen. Nálunk, fájdalom, semmi munka nincsen — mondotta munkatársunknak Orczy Gyula tanácsnok, a középitési ügyosztály vezetője. — Tervünk lenne bőségesen, vállalkozó is akadna, munkást is találnánk, hiányzik azonban a minden dolgok mozgat tója: nincs pénzünk: Most azon fáradunk, hogy legalább az Uj Szent János-kórház tiidőbeteg-pavillon- jait és a háború alatt megkezdett, de be nem fejezett Simor-uteai és Karpfenstein-utcai iskolákat tető alá hozzuk. Azonban erre sincsen pénzünk. Az ügyosztály költségvetése szerint csak ennek a három épület-tömbnek a meg’épitése és berendezése 85 millió koronába kerülne, olyan összegbe, amelyet nem is remélünk megkapni. Az ügyosztály egészen jelentéktelen javítási munkálatokra és tervezgeté- sekre van utalva, azon ábrándozunk, hogy miket fogunk építeni, — ha lesz pénzünk ... Az iit- és csatornaépítési ügyosztály munkálatairól és terveiről Fock Ede tanácsnok a következő nyilatkozatot tette az Uj Budapest számára: (Hátrafordul s dallamosan:) Kéretik távozás előtt fizetni. A pasas: Előre fizessek? A konflis: Igen, igen! Előre! Ha aztán tetszik, fizethet utólag is! Közbe is. Egész utón egyebet se tegyen, ha akarja, csak fizessen! A pasas: Azt se tudom, mennyi lesz. A konflis: Semmi! Szóra se érdemes. 700 korona. A borravaló 800, összesen 2324 korona. A pasas: Ez mutatja? (A taxit nézi.) A konflis: .Sose nézze! Ne féljen, majd beiga- zitom én! Legyen csak egészen nyugodt. Finom, szabályozható szerszám. Mert hál’ istennek, van még közlekedésügyi bizottság. A pasas (odaad három darab rosszid bélyegzett ezrest): A fene egye meg ezt a büdös Sternt! A konflis (zsebre teszi a pénzt). A pasas: Nem ad vissza? A kon fi is: Vissza? Az egy nóta a Tisza vizéről, mely nem folyik vissza. Egyébként az égen felhők úsznak és Bethlen marad. (Nyugodtan, mozdulatlanul ül a bakon.) A pasas: Hát mér nem megyünk hát? A konflis: Hehe! Jó vicc! Menni! Okmányok nélkül! (Hátrafordul, a pasasra rivall.) Hallja! Az okmányait kértem! Vagy meddig dacoljak még magának? A pasas: Miféle okmányokat? A konflis: Szép, kedves, mulatságos kis okmányokat. Legelőször is a marhaszállitási engedélyt. A pasas: Mit? A konflis: A marhaszállitási engedélyt, kedves gyöngyikém! Vagy azt hiszi, megbiintettetem magamat a kedvéért s anélkül szállítom? A pasas: Nem tudtam, hogy az is kell.
