Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-05-04 / 17. szám
7. évfolyam Budapest, 1921 május 4, 17. szám VÁROSPOLITIKAI ÉS ^KÖZÚAL V n Keresztény Községi Párt hivatalos lapja ♦ Megjelenik minden szerdán ♦ Előfizetési ára: Egész évre 260 K ♦ Félévre 130 K ♦ Negyedévre 63 K ♦ Egyes szám ára 5 K ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Káímán-utca 20. ♦ Telefonszám : 63-10• ♦ Felelős szerkesztő: Doby Undor iii'"'nirr t ii mi —aiip——■———i—mm ' 1,11111 r&vs&z. i ■■ —niwn \ n int Tg3ainj«g*nmra«jiiiBgMM«^a>agt3ga«^aMaMHtgMMB«gaB|i^ Békés együttműködést akartunk mindig- létrehozni a közgyűlési pártok között és ehelyütt a Gál-ügyet, nem törődve annak egyéb vonatkozásaival, csak abból a szempontból kívánjuk tárgyalni, hogy mennyiben akadályozta meg a pártok közötti egyetértést, mely szerintünk nélkülözhetetlen feltétele Budapest boldogulásának. Mindig mondottuk, hogy a Keresztény Községi Párt szívesen meghallgat minden kritikái, amely objektiv és jogos, szívesen magévá tesz és megvalósít gondolatokat még akkor is, ha azok a túloldalról jönnek. Szinte csudálatos, hogy annyira heterogén és politikailag iskolázatlan párt, mint a mienk, milyen méltósággal és nyugalommal hallgatott végig néhány igazán helyes és megszívlelendő demokrata felszólalást és mi örültünk a legjobban annak, mikor Fábián Bélának a hadifoglyok ügyével kapcsolatos felszólalásánál az egész közgyűlés osztatlan lelkesedéssel éljenzett és tapsolt. A Gál-ügy a kisebbség bűne, azé a kisebbségé, mely hisszük, hogy kisebbség a kisebbségben is és amely a torreádor szerepében akar tetszelegni magának, mikor állandóan az oda nem tartozó kérdések vörös kendőjét lobogtatja, azt hívén, hogy uj Archimedesként a közgyűlési teremből sarkából tudja- kifordítani a magyar glóbust. Az a tervszerű izgatása a többségnek, az a prepotens fölényeskedés, ostoba és izetlen, nem is a közgyűlésnek vagy a választóközönségnek, hanem a külföldnek a dresszált. közbeszólások tömege, mely — reméljük, a vezérek akarata ellenére, — a legutóbbi közgyűlések során felmerült a kisebbség részéről, — provokálta volna a szerdai jelenetet, vagy annál még súlyosabbat, akkor is, ha a lipótvárosi fiskális, nem járt volna máskülönben is elől a szenvedélyek célzat os felkorbácsolásában. Szinte ijesztő az az anarchia, ami a baloldalon uralkodik, minden keserűség és fájdalom, amely a gettók keresztény-utálatát örökségképen kapott demokratákat érte valaha, ellenzéki városatyáinkban tombol, minden gyűlölködés, amely a keresztény reneszánsz ellen a Terézváros és kapcsolt részeit eltölti, városatya-ügyvédjeikben kapott uj lángra és ha másképen nem tudják, hát legalább gyűlölettől izzó szónoklatokban és épen annyira ízléstelen, ' mint bornirt közbeszólásokban igyekszenek elvakult és tehetetlen haragjukat lecsillapítani. Pedig ez nincsen rendjén. Ha a demokraták azt hiszik, hogy ez a rombolási düh, mely végeredményben a közgyűlés munkaképességének meggátlását célozza, előbbre viszi ügyüket, ám folytassák, de akkor viseljék is a következményeket. Amikor a legbiztosabb értékmérő, a zürichi tőzsde, amelyre ők annyiszor hivatkoztak, a maga három franc felé gravitáló korona-jegyzésével bizonyságát adta annak, hogy Európa gazdasági létalapul fogadta el Magyarország mai rendjét, akkor nagyon furcsán fest. az a maroknyi álmártir, mely még csak hangzatosnak sem mondható pzóáradattal igyekszik a történelmi szükségszerűséget meg- állitani és galacsinokat hajigái az idő rohanó kerekébe. A falrahányt borsó visszahull a. földre, aminthogy nem is feladata a közgyűlés kisebbségi pártjának, hogy legalább is ország- gyűlési hatáskört vindikálva magának, foga- datlan prókátorként a közgyűlési teremből kísérelje meg dirigálni az ország sorsát. Az ország sorsa nem a Váczi-uteában dől el, hiszen még a főváros sorsára is csak a keresztény és nemzeti gondolat retortáján megszűrve hatnak irányitólag azok a g mdolatoK, amelyeket a túlsó partról felvetnek. Gál Jenő felszólalása már csak azért sem voll helyénvaló, mert politikai szónoklat volt, mely a nemzetgyűléshez adresszállátott és Gál Jenő okosabban tette volna, ha a kivételes törvények helyett a Váczi- ut kövezését teszi szóvá. Politika helyett a. város ügyeinek szeretekét, fogadatlan prokátór- ság helyett a szőnyegen fekvő dolgokhoz való Az Uj Budapest több ízben foglalkozott- az uj termésév kapcsán a gabona szabadkereskedel- menek kérdésével és rámutatott azokra a veszedelmekre, amelyekkel a városi elláttatla- nokra jár az az áremelkedés, amelyet a szabad- forgalom okvetlenül magával fog hozni. Több kiváló szakférfiút volt alkalmunk megszólaltatni ebben az országos fontosságú kérdésben, akik egyértelműkig odanyil iLkoztak, hogy a fővárosnak minden erejével tiltakoznia kell a szabadkereskedelem teljes bevezetése ellen és az erre vonatkozó tárgyalások során az egész termésévre biztosítani kell az ellátatlanok hatósági ellátását. Örömmel állapítjuk meg, hogy nagy általánosságban a kormány is azon az állásponton van, hogy a. gabona szabadforgalmának engedélyezésénél az ellátatlanokat nem szabad figyelmen kívül hagyni és legalább a fővárosban egyelőre fenn kell tartani a jegyrendszeri. Mint azonban előrelátható volt, máris nagyarányú vita fejlődött afelett, hogy kiket tekintsenek ellátatlanoknak. A gazdatársadalom ugyanis minél kevesebb ellátatlant akar elismerni, jól tudván, hogy a hatósági ellátás mindig maximális árat is jelent, ez a maximális ár pedig sohasem szokott a. termelő vérmes reményeihez igazodni. A városi lakosság pedig természetszerűleg az ellátatlanságnak minél szélesebb kategóriákra való kiterjesztését kívánja, főképen azért, mert az ellátatlanok körének ki- terjesztése a szabadforgalom bizonyos korlátozását is jelenti, aminek szabályozó hatását az árak kialakulására vonatkozólag lehetetlen fel nem ismerni. Örömmel jelentjük, hogy a főváros vezetősége már korán felismerte azokat az óriási érdekeket, amelyek szempontjából ezt a kérdést kezelnie kell és mindent elkövet, hogy a legközelebbi napokban meginduló konkrét tárgyalások során a. fővárosi lakosság speciális érdekeit a gazdatársadalom figyelembe vegye. Értesülésünk szerint már ezen a héten megindultak Mayer közélelmezési miniszter elnöklésével az erre vonatkozó tanácskozások, melyeken a fővárost Folkusházy Lajos alpolgármester, Vájná Ede tanácsnok és Thirring Gusztáv, a statisztikai hivatal igazgatója képviselik. Ezektől a tárgyalásoktól függetlenül a főváros a legutóbbi napokban felterjesztést intézet. a nemzetgyűlés elnökségéhez és a korín ányhoz. melyben részletesen kifejtette, a gabona szabadforgalmával kapcsolatban a székesfőváros liszt- és kenyérellátásának bízta si- tására irányuló tervezetét. A főváros álláspontjára nézve munkatársunk kérdést intézett Vájná tanácsnokhoz, aki a következő felvilágosításokat adta: — A liszt és a kenyér a főváros széles néprétegei- nek legfontosabb tápláléka. 1920-ban a főváros húsfogyasztása egy negyede volt az 1913-a.s fogyasztásnak, holott a főváros lakossága ez alatt az idő alatt néni csökkent, hanem szaporodott. Hogy pedig a főváros lakosságának kereseti és általában gazdasági viszonyai mily mértékben romlottak meg, megvilágítja az, hogy mig 1913-ban a fővárosban az átlagos napi munkabér 3.80—7.10 korona és ugyanakkor egy kilogramm bus ára 1.40—2.40 korona, egy kg. zs'r 1.82 korona, egy pár cipő ára 20 korona volt, addig most, noha nyakig uszunk az olcsósági hullámban, az átlagos napi munkabér 50—128 korona, a hús ára kilogrammonként 64—100 korona., a zsíré 100 korona, egy pár cipőé 1200 korona! — A főváros lakosságának 85 százaléka kötött keobjektiv kritikát vár a Keresztény Községi Párt a. túloldalról, melynek csak ebben a szerepben van úgy mi előttünk, mint a főváros közönsége előtt jogosultsága. Az az idő, mikor a demokraták voltak az urak, elmúlt, a demokraták ma játszó gyermekek, akik kavicsot raknak a, sínre, azt hívén, hogy vasúti katasztrófát fognak előidézni és ők vannak a. legjobban .meglepve, mikor a vonat kisiklás nélkül dübörög el mellettük . . . resetü tisztviselő, munkás és egyéb alkalmazott, akiknek az utóbbi évek gazdasági viharai közepette nem állott módjukban a szükségletek szertelen megdrágulásának súlyát bárkire is áthárítani. A fővárosi lakosság kereseti és létféntartási viszonyai hátrányos eltolódást szenvedtek, a háztartások százezrei a legrosszabb életviszonyok között élnek évek óta abból a napi 12—20 deka liszt fejadagból, mely az időnkint változó hatósági megállapítás szerint részükre jár. Hogy ez a mennyiség kevés, az nem szorul bővebb magyarázatra. A főváros lakosságának legalább is napi 30 deka kukoricamentes liszt fejadagra lenne szüksége, hogy testi erejének fen- tartásához a minimális erőt biztositsa. — Mit jelent a gabonaforgalom korlátlan behozatala? Jelenti a beszerzés bizonytalanságát, jelenti azt, hogy Gsonka.magyar-ország egybe1 ed része nem tud gondoskodni a mindennapi kenyeréről. Jelenti a fővárosban most fennálló liszt- és kenyérárak jelentékeny megdrágulását, ami szakértők számítása szerint egy öttagú fővárosi háztartásnak havonkint mintegy ezer korona, többletkiadás. Jelenti a kenyér és azon át a többi élelmicikk megdrágulását, közvetve a munkabérek, a tisztviselők fizetésének emelését, vagyis az ipari termékek és az egyéb gazdasági élet általános megdrágulásált. — Az a tervezet, mely szerint a hatósági ellátás csakis a szegény ellátatlanokra, de semmi esetre sem a szabadfoglalkozásúakra terjedjen ki, az első pillanatban tetszetősnek látszik, azonban keresztül nem vihető, mert az egyes háztartások a legkülönbözőbb foglalkozású személyek összetételét mutatják. így tehát nemcsak a Budapesten lévő 230.000 háztartást, hanem azonfelül minden felnőttnek kereseti viszonyait külön el kellene bírálni, ami csak az osztály- ellentéteket növelné. — A most meginduló tárgyalásokon — amint a nemzetgyűléshez intézett felterjesztésünkben is kifejeztük — kifejezésre fogom juttatni a főváros kívánságait, ami abban kulminál, bogy a fővárosban és a környéken lakó másfél millió ellátatlan lakosság lisztellátása továbbra is hatóságilag történjék, még pedig nem rendeleti utón, hanem a törvény- hozás utján. Az ellátatlan lakosság számára szükséges gabonát a, mezőgazdasági művelésre alkalmas összes földterület utján közadó jellegével kéri beszedni a főváros oly képen, hogy a havi fejadag 9 kilogramm legyen. Értesülésünk szerint azon a tisztelgő látogatáson, melyet, a polgármester és az alpolgármesterek tettek szombaton a miniszterelnöknél, Sipőcz Jenő dr. polgáriríester külön is körvon alozta a főváros álláspontját a gabonaforgalom szabaddátétele ügyében és rámutatott a főváros nagy érdekeire. Reméljük, hogy a gazdatársadalom tekintetbe veszi azokat az egész országra kiható jelentőségű vonatlcozái- sokat, amelyeket a lisztellátásnál figyelembe kell venni és ha némi önmegtartóztatással is, továbbra is változatlan szeretette] gondoskodik budapesti testvérei mindennapi kenyeréről. Ne feledjék a gazdák, hogy az amerikai gabona behozatalának veszedelme, most hogy a dollár árfolyama napról-napra csökken, fenyegetőbb, mint valaha. A főváros el van szánva, hogy amennyiben méltányos áron nem sikerül a belföldön biztosítani a jövő termésből az ellátatlanok szükségletét, már most megkezdi tárgyalásait Amerikával, hogy tengerentúli lisztre válthassa be augusztustól a jegyeket. A gazdák álláspontjára érdekes fényt vet, hogy az amerikai búza Budapesten átvéve olcsóbb lehet, mint az, amelyik a fővárostól 50 kilométerre termett . . . Fontos tárgyalások az uj termés felosztásáról A főváros felírt a nemzetgyűléshez a hatósági lisztellátás fentartása érdekében Kilenc kilóra kell emelni a havi fejadagot !
