Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-01-19 / 2. szám
2 TU BUDAPEST 1921 január* 19 között. A mai viszonyok az országos kereskedelmi és ipari kikötő szem pontjából a főváros részére is •uj helyzetet teremtettek. A főváros az ország-cson- kitás következtében elvesztette „Hinterlandjät“; az ország- pedig- Fiumével egyetlen tengeri kikötőjét. Ily körülmények között a fővárosnak fokozott mértékben át kell éreznie, hogy az a geográfiai végtelenül szerencsés helyzet, amelyet a Duna lolyam- rcndszerének központjában elfoglal, számára a világgazdaságba való bekapcsolódás jóformán egyetlen, de hatalmas útiránya. Jtl kell létesiteni azt a nagy gazdasági szűrőt, amely az arulorgalom és nyersanyag feldolgozása céljait szolgáló modern intézményekkel ellátva nemcsak az ország belső gazdaságának, hanem a Balkán nyersanyagainak piaca, feldől gozó. értéktöbbletet termelő telepe legyen. A megcsonkított ország joggal elvárhatja a „vízfejűnek“ gúnyolt fővárostól. hogy gazdasági hivatásának helyes felismerésével sürgősen megteremti a maga és az egész ország érdekében szükséges kikötőt. Ezt a kultur-liiválást a fővarosnak a legnagyobb energiával és áldozatkészséggel vállalnia. kell. még mielőtt Becs vagy Pozsony megelőz bennünket. — Ebben a koncepcióban nem lehet közömbös a fővárosra nézve, hpgy mily módon intézi a kormány az országos kikötő épitését. Végtelenül- rös- telem, mint törvényhatósági bizottsági tag. hogy a főváros, nehéz pénzügyi helyzetére való hivatkozással legutóbb c§ak 4 millió koronát tudott a sajal kikötő partvonala fejlesztésére engedélyezni; de még jobban szégyenkezem, mint magyar ember, azon a közömbösségen, amellyel a kormányzat a Duna központjáért folyó harcok között az orzágos kikötő építésével szemben tanúsít. A kormány mindössze 3 millió koronával dotálja ezeket a sorsdöntő munkálatokat: ugyanakkor, amikor teljesen haszontalan kiadásokra, pl. a sokat emlegetett állami autók fenntartására 600 millió koronát költenek el. Ha az állam saját pénzén nem tudja az építést kellő eréllyel folytatni, kapcsolja be az érdekelt kereskedelem és ipar tőkeerejét kötvénykibocsátás utján. S. P. dr. Magyar faji kultúrát! Multheti számában fehivta a figyelmet az Uj Budapest arra a tervszerű hadjáratra, melyet az idegen tőke a magyar kultúra meghódítása érdekében folytat, s amely akciónak egyik jelentős állomása. a Renaissance-mozi, mely nevében, fajában, céljaiban annyira idegen a keresztény és nemzeti gondolattól, ürömmel üdvözölünk minden olyan kezdeményezést, mely a betolakodott, tőlünk olyan messzeeső nemzetközi kulturkalózkodással szemben a magyar faji kultúrát akarja megalapozni; köszöntjük ennek a magyar faji kultúrának héroszi bátorsága harcosait, akik az első keresztények szent fanatizmusával hirdetik az irodalomban és művészetben a keresztény és nemzeti gondolat érvényesülésének szükségét. A magyar faji kultúra megalapozására a magyar társadalom most megtette az első komoly lépést. Közéletünk számos kiválóságának közreműködésével január 25-én tartja az Újvárosháza közgyűlési termében alakuló közgyűlését a Magyar Géniusz Részvénytársaság, melynek alapitól között a Keresztény Községi Párt vezető emberei közül ott látjuk Wolff Károly, Csilléry András, Buday Dezső, Raffay Sándor, Szmrecsányi György stb. neveit. Az uj alakulás tehát teljes mértékben megérdemli, hogy azt a keresztény városháza minden rendelkezésre álló eszközzel támogassa. A Magyar Géniuszról Szabó Gyula dr. ügyvezető-igazgatótól a következő nyilatkozatot kaptuk: A Magyar Géniusz uj szellemet, friss érzéseket, magyar szint és magyar gondolatot fog vinni a kultúra minden életnyilvánuTásába. Kettős célt fogunk ezzel szolgálni: Magyarrá, nemzetivé tesszük kultúránkat és beigazoljuk a világ előtt, hogy a magyarság továbbra is megőrzi kulturális fölényét rabló szomszédaival szemben. A Kelet és Nyugat határán mi leszünk továbbra is a civilizáció vára, ellenségeink továbbra tőlünk fognak tanulni, véreink továbbra is érezni fogják a magyar szellem melegítő kisugárzását, s Európa kultúránk utján meggyőzzük kárliozatos tévedéséről. Ez a meggondolás és meggyőződés indit bennünket arra, hogy örömmel üdvözöljük a Magyar Géniuszt alakulása küszöbén, s hisszük, hogy kitűzött célját meg fogja valósítani, s a hozzáfűzött reményt és várakozást be fogja váltani. Működéséhez a legjobb formát, a részvénytársasági alapot választotta, mert ezzel biztosítja jövő fejlődésének lehetőségét. Ezen az alapon hatalmas tőkét tud összegyűjteni, s e tőke tisztességes gyümölcsöztetésével állandó és céltudatos működéséhez mindenkor a kellő felkészültséggel fog rendelkezni. Kívánatos, hogy e társaságot közérdekű munkásságában minden magyar tehetségéhez mérten részvényjegyzéssel támogassa. A társaság alapítási irodája Budapesten, Rákóczi-ut. 9. sz. alatt van. Egy részvény 21(1 korona. ORDO törvény- és rendelettár minden törvényt és rendeletet teljes szöveggel, hivatalos helyről eredő magyarázatokkal hoz. Előfizetési ára 320 oldalra 100.— korona. Az ORDO törvénytárában megjelent: Egyenesadó törvényeink — 6 füzetben, ára 160.— kor. Az érvényes illetékszabályok — eddig megjelent két füzet ára ........ ......... 74.— « A fényűzést forgalmi adó ................ 36.— « Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Dorottya-utca 12. sz. A Vigadó rejtelmei A főváros ráfizet, a bérlő százezreket keres rajta A költségvetés tárgyalásánál úgy a pénzügyi bizottságban, mint a közgyűlésen többen szóvá tették, hogy a főváros ingatlanai nincsenek kellőképen kihasználva, mert a demokrata Wirtschaft gáláns urai túlságosan bőkezűek voltak — a város bőrére és mig a régi világban domíniumokat kaptak az érdemes lovagok, a liberalizmus poshadt évtizedeiben .jóképű bérlet, korhűrrenciament.es szállítás, vagy versenytárgyalásnélküli vállalkozás volt azok jutalma, akik meg tudták találni az arany porral behintett utat a törzsfőnökök kegyeibe. Ugyanakkor, amikor a közterhek egyre emelkedő tendenciája jelzi a főváros pénzügyi jövőjének vigasztalan perspektíváját, az 1920-os költségvetés adatai szerint a főváros tulajdonát alkotó vigadóik, kioszkok és különálló vendéglőhelyiségek bérleteire emi esztendő alatt nem kevesebb, mint 100.000 koronát fizet rá a főváros. Ezek az ingatlanok, melyeknek bérlői között számosán vannak, akik mellényzsebükből ki tudnák fizetni a mai bér tízszeresét és még mindig keresnének a jószága fővárosi üzleten, ugyanezen költségvetés szerint 8 és fél millió koronára vannak értékelve, de a valóságos értékük legalább még egyszer annyi. A legenyhébb számítás szerint — ha csak 5%-os jövedelmezőséget veszünk is alapul — évente háromnegyed millió koronát kellene jövedelmezniük csak ezeknek az ingatlanoknak, ami más fogalmazásban azt jelenti, hogy ha a fővárosi vigadók, kioszkok és különálló vendéglőhelyiségek bérleténél a múltban a reális üzleti politika érvényesült volna, ma egy teljes százalékkal kisebb lehetne a pofádé. A nevető örökösök. A könnyelmű gazdálkodásnak iskolapéldája a pesti Vigadó ügye, melyet a főváros törvény- hatósági bizottsága 1906-ban évi 50.000 korona bérösszegért Evva Lajos örököseinek adott ki. A bérlethez tartoznak a termek, a kávéház, a vendéglő, a Hangli és a Menetjegyiroda helyiségei. A bérlő még esztendőkkel ezelőtt albérletbe adta a nagy, utcai vendéglőnek szánt helyiséget, a söntést, a ruhatárba cukrászdát,— a termek, éttermek, a Hangli, a kávéház és két nagy lakás ingyenbe maradt a szegény örökösöknek. A bérlő a szerződésben köteleztetett, hogy nagy utcai polgári vendéglőt állítson fel, ami a fővárosnak szociális szempontból elsőrangú érdeke lett volna. A szerződés szerint, ha a bérlő .a vendéglő felállítását — mely egyetlen terhesebb kikötése a szerződésnek — elmulasztja, bírói ítélet és kártérítés nélkül azonnal kitehető. A bérlő nemcsak hogy nem állította fel a vendéglőt, hanem a Menetjegyirodának adta bérbe a díszes helyiségeket és hogy a főváros szemét kiszúrja, a 8000 korona évi albérleti összeget nagylelkűen a fővárosnak engedte át. Mit keresnek a bérlők? 1917-ben Evváék szerződését további négy esztendőre 1921-ig meghosszabbították, azzal a feltétellel, hogy a bérlő köteles az iroda, vendéglő és a söntós bérét teljes összegben állandóan beszolgáltatni és ha. albérletekből még többet vesz be, a többleteket is köteles a főváros pénztárába befizetni. Evváék 1918-ban bérbeadták a Hangli-kioszkof, a Vigadó-kávéit ázat és az egyik nagy lakást a Spolarits- Klementschitz-cégnek bárom esztendőre 440.000 koronáért, noha a bérleti szerződésben az is benne van, hogy tilos a bérlőnek a két helyiséget egyszerre bérbeadóid. Evváék, úgy látszik, a szerződés ezen pontját sem tartják fontosnak. De a legfontosabb az, hogy a költségvetésben, noha erre a bérlőt a szerződés kötelezi, a, M0.000 korona befizetésének semmi nyomát sem látjuk. A Vigadó nagytermének egy napi bérlete 1800 koronába kerül. Ennyit fizetnek a hangversenyvállalatok, táncmulatságok és tekintettel arra, hogy a Zeneakadémián kívül a Vigadóban van az egyetlen hangversenyterem, az öt hónapra terjedő hangversenyszezonban csak minden második napon számítva elfoglaltságot. — noha majd mindennap el van foglalva — évi 180.000 koronát jövedelmez a bérlőknek a Vigadónak csak a nagyterme. Felületes számítás szerint évi félmillió korona tisztán az az összeg, .almit a Vigadóval megkeresnek az Evva- örökösök. A Vigadó bérlete ennyira jövedelmező lévén, magáitól adódik a kérdés, hogy akkor Mit fizet rá a főváros? A fővárost terheli az alkalmazottak bére: évi 27.305 korona, 20.000 korona épületfenntartás, 2000 korona tűzkár biztosítási dij, 3700 korona adó, 27.000 korona vizdij. 21.000 korona „fogyasztási anyagok“ (ez egyike a legrejtelmesebb tételeknek), 20.000 korona a központi fűtőberendezés javítása. és még néhány hasonló tétel. Summa isummarum: a főváros 1920-ban 15.000 koronát fizetett rá a pesti Vigadóra, melynek a költségvetés szerinti 5'Á milliós értékeléséi és a bérlők tényleges használ alapul véve, legalább félmillió koronát kellene évente a főváros s zám ára j öv edel m eznie. Nem kell házi kezelés! Szerencsére a Vigadó ominózus bérlete ez év októberével lejár és a közgyűlésnek módjában lesz a bérlő megválasztásánál és a bérösszeg megállapitásánál expiálni a múltak bűneit. A pályázat kizárásáról még semmi hir, noha az illetékes ügyosztálynak éppen tizenöt esztendő állott a pályázat előkészítés rendelkezésére. Sőt arról is hallatszanak hangok, hogy a főváros — ó borzalom! —; házi kezelésbe veszi a termeket, ilyképen próbálván lecsapolni a hang versen y ek 1 eta ga d h a táti an j ö ved elmező- ségét. A „házi kezelésről“ még lesz alkalmunk el mondani a magunk véleményét, itt csupán azon álláspontunkat szögezzük le, hogy az üzleti szellemet lomha bürokratizmusba fojtó, lompos és együgyű házi kezelést nem tűrjük meg ott sem, ahol már van házi kezelés, de uj vállalkozások házi kezelésbe való vételéről azután igazán szó se Jegyen! Tessék a Vigadó összes helyiségeit bér beadni akárkinek, de mindenesetre a legtöbbet ígérőnek -és a legnagyobb anyagi és erkölcsi garanciát nyújtóinak és hogy ez mielőbb megtörténhessen, követeljük a pályázat azonnal való kiírását! Kik söprik a pesti utcát? Az utcaseprők háromnegyedrésze rokkant A hókaparó-postatanácsos karrierje — Évi hetven millió kell a főváros tisztántartására A magyar főváros, mely a háború előtti évek it mi köztisztaság és külső gondozottság szempontjából túltett valamennyi nyugati metropolison, ma a Balkán városainak nívójára sülyedt. A vesztett háború, do még inkább a forradalmak nyomában támadt krízisek úgy lesülyesztették Budapest köztisztasági állapotait, bogy ma ‘szinte szégyenkeznünk kell a külföldiek előtt az utcákat és -tereket, ellepő piszok miatt. A főváros igyekszik orvosolni a bajt, de ebben a, munkájában szinte legyőzhetetlen akadályok állják útját. Az Uj Budapest munkatársa felkereste Balló Alfrédet, a köztisztasági hivatal igazgatóját, aki Budapest köztisztaságáról a következőket mondotta: —■ A köztisztasági hivatal munkásgárdája a leg_ alsóbb néposztályból kerül ki. Földművesek, napszámosok és munkát nem találó iparosok söprik ma a főváros utcáit. A polgári és intellektuális elemek csodálatosképen egyáltalán nincsenek képviselve a köztisztasági alkalmazottak között■ Megtörtént a télen, amikor a nagy hóesések folytán rendkívüli éjjeli munkások felvétele vált szükségessé, jobb napokat látott emberek is jelentkeztek felvételre, ezek között egy postatanácsos is, aki azonban épen ennek köszönhette szerencséjét. A lapok ugyanis megirták a tanácsos esetét, amire egy gyárigazgató ajánlatot •tett neki állandó irodai alkalmaztatásra, tisztességes megélhetést biztosítván számára. Az utcaseprők 70%.-a rokkant. Egészséges munkás nem jelentkezik felvételre és egyébként is oly kevés a jelentkező, bogy mig a békében a létszám 1200 emberből állott, most csak mintegy 800 munkást foglalkoztat a iiiva. fal, Az utcaseprő minimális fizetése ma 46, a maximális pedig 52 korona napi 8 órai munkaidővel. Este 5 óra után a különórákért 8 koronát fizetnek, úgy hogy ideszámítva a minden munkásnak éven- kint járó két teljes öltözetet és egy pár bakkancsot, ez a javadalmazás tisztes megélhetést biztosit számukra. A köztisztasági hivatal üzemi költségeinek emelkedése döbbenetes• 1921-re a tanács 70 millió koronát irányozott elő köztisztasági célokra, Egy seprő, mely 1914_ben 26 fillérbe került, ma. 26 koro. fiájába kerül a hivatalnak. Egy seprő csak 3 napig tart és évente 120.000 darabra van szükség. Az a locsolókocsi előfogat, mely' a liáporu előtt egy napra 12 korona költséget jelentett, ma 520 koronába kerül. A hivatal különben üzemanyaghiányban szenved, s javarészt ennek tulajdonítható, hogy a főváros utcái nem elég tiszták, sőt a köztisztasági állapotok ebben az évben vajmi kevés javulást ígérnek. Pedig ami a tisztogatási, úgynevezett „ambuláns rendszer“A, illeti, Budapest a legtökéletesebb módszerrel rendelkezik, Az ambuláns rendszer ugyanis azt jelenti, hogy az utcák szemetjét napközben szüntelenül fel_ szedik és ennek óriási előnyei vannak a külföldön alkalmazott szisztémával szemben,, amely csak az éjszakai órákban tisztogatja, a közlekedési útvonalakat. Budapesten ma egy utcaseprőre átlag 600 négyzetméter megtisztítása esik, Mihelyt a főváros anyagi viszonyai megengedik, nagyfontosságu újítást valósítunk meg. Ez a módszer abból áll, hogy Budapestet; a saját szemetjének elégetése folytán nyeri hő, majd az ebből nyert elektromos erővel tisztítjuk meg. A szemetet nagy, erre a célra készített. kályhákban elégetjük, az így kapott hőt össze- siiritjük, a nyert gőzzel motorokat hajtunk és az előállított elektromos árammal akkumulátorokat töltünk meg, amelyek a gépkocsik hajtására szolgálnak. Ez a tervünk, ha a háború nem jön közbe, ma már valóság volna. Másik érdekes újításunk lesz, mihelyt a körülményiek megengedik, hogy teljesen pormentes és hermetikusan záródó, fémből készült szemetesládákkal látjuk el a fővárosi háztartásokat. Ezek a ládák, melyeknek záródása ugyanolyan, mint f« levélgyűjtő szekrényeké, hygienikus szempontból valóban jelentős tökéletesedést biztosítanak. Minthogy erro a célra a jelenleg alkalmazásban lévő szemeteskocsikat is át kelleno formálni, elképzelhető, hogy az újítás megvalósítása sok száz millióba kerülne Nagy kérdés, hogy ezekre az újításokra mikor lesz pénze a koldus Budapestnek-? I). i.
