Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-04-20 / 15. szám
2 TIJ BUDAPEST hatósági küldöttség dönt. Ennek előadói tisztségeit színién az árvaszék ülnökei látják el. A. Ká- roiyi-féle forradalom eltörölte a közigazgatási bizottságot és amig a proletárdiktatúra bukása után az egész országban újból megkezdték a működésüket a törvényhatósági bizottságok és így a közigazgatási bizottságok is, addig a székesítivárosnái csak majdnem egy év múlva, 1920. évi június havaban állította vissza a kormány a közigazgatási bizottságot. E két év alatt pedig igen. sok felebbezés gyűlt össze. Csak a mull év julius havában tartotta a köz- igazgatási bizottság az első íelebbvileli ülését és a muít hóban az utolsót, ez alatt az idő alatt az összes felebbezések elintéztettek. Hozzáértők megállapíthatják, hogv milyen nagy és elismerésre méltó munkát fejteit ki az árvaszék ülnöki kara e tekintetben is azáltal, hogy'- megnövekedett munkáján kívül a másodfokú gyámhatóság 2 éyres restanciájának gyors feldolgozását lehetővé tette. Amikor az elnökséget átvettem, közel S000 drb hátralékos darabja volt az árvaszéknek, n legutóbbi kimutatás szerint ez a hátralék T200 darabra fogyott le. Holott az általános tisztujitás során az árvaszék több régi tisztviselője kimaradt és a helyükbe választottak vették át ezeknek az ügydarabjait, ami sokkal nehezebb munka, mert egv teljesen ismeretlen ügykört kelleti ellálniok, amelyben a korábbi előadó sokszor éveken, sőt évtizedeken át dolgozott. A tisztujitás után többen szabadságon voltak, két árvaszéki főjegyző egy korábbi áthelyezés folytán nem az árvaszéknél teljesít szolgálatot. Az árvaszéktől nyugdíjazás és elhalálozás lolytán kivált tisztviselőket nem pótolták, a fogalmazói állásokat még eddig nem töltötték be” es különösen az utóbbiak hiányéit érzi meg az árvaszék, mert a kisebb és tömegesen előforduló ügyek elintézésére nincs elegendő munkaerő. Elnöki felelősségem tudatéiban ezeknek sürgős orvoslása iránt tettem előterjesztést, rámutatván arra, hogy a kért intézkedések elmaradása esetén a már rendes mederbe terelt ügymenet ismét az utóbbi években szinte állandósult bajokkal lenne kénytelen megküzdeni. Az árvaszék ügyforgalma épp a háború, de még inkább az ország fájdalmas megcsonkítása következtében rohamosan nagyobbodik. A háborúban nagy számban eltűntek holttányilvánitása követkéz- ményeképen, továbbá a Budapesten tárgyalt hagyatékokban érdekelt, de megszállott területen tartózkodó örökösök érdekében az árvaszéknek mind több és több hagyatéki ügy elbírálásával kell foglalkozni. Mig azelőtt csak azok a hagyatéki ügyek kerültek az árvaszék elé, amelyekben kiskorúak vagy gondnokoltak voltak érdekelve, jelenleg igen sok az olyan hagyatéki ügy, amelyben megszállott területen levő örökösök vannak érdekelve, akiknek, mint távollevőknek érdekében az árvaszéknek kell intézkednie. A megszállott területen levő árvaszékek illetékessége alá tartozó kiskorúak ügyeit is természetszerűleg mind gyakrabban át kell vállalnunk. Hangsúlyoznom kell, hogy a tisztujitás óta lefolyt néhány hónap alatt az árvaszék csökkent létszámú tisztviselői kara számban és minőségben is rendkívüli teljesítményt mutatott fel, az ügymenet megjavult, a hátralékos ügydarabok tömege évek óla el nem ért alacsony számra apadt le, a hagyatéki és egyéb sürgős ügyek külön ellenő>rzésem mellett, haladék nélkül elintézést nyernek. Azonkívül előadói értekezleteket rendszeresítettem, melyek a színvonal emelését s az előadói továbbképzést intézményesen biztosítják. A bajok tehát, melyekről a közigazgatási bizottságban is megemlékeztek, nem az árvaszék jelenlegi személyzetében vannak, hanem a személyzethiányra s a íeniemli- * tett régebbi okokra vezethetők vissza. Éppen a csökkent személyzet túlterhelése ad okot aggodalomra, mert állandóan túlfeszített munkát teljesíteni nem lehet. A lehelő sürgős orvoslást azonban Sipőcz Jenő dr. polgármester ur a közigazgatási bizottság elnöki székéből nyomban kilátásba helyezte s ez engemel teljes megnyugvással tölt el, mert a polgármester ur az árvaszék s annak ügyei iránt különös jóindulattal, megértéssel és érdeklődéssel viseltetik s a törvényhatóság fejének ezt a szakavatott és gondoskodó támogatását már eddig is jóleső örömmel tapasztalhatta a máskor méltatlanul mellőzött árvaszék. W Százhúsz milliót ér az Allatkert Napi 8000 koronába kerül az állatok élelmezése — Egész Európában Budapestnek van a legszebb állatkertje Április kacag a ligeti fák között, a vidám vasárnap délután a" sápadt és elernyedt emberek ezreit ontják a villamosok a szabadba. A ligeti szórakozások homlokterében még mindig az Állatkert éli, amit mi sem bizonyít jobban, mint a múlt vasárnapi bevétel: ezen az egyetlen napon 60.000 koronát vetlek be az Állatként pénztárai. Husvét vasárnapján pedig mintegy 15.000 ember fizetett 70.000 korona belépődíjat. Valamennyi fővárosi intézményünk között az Állatkert volt az egyetlen, mely értékben és jelentőségben óriásit nőtt a háború alatt: mig 1912-ben az építkezés alkalmával 4ti millió koronára értékelték az Állatkert épületeit és berendezését, ma 80 millió koronát ér az Állat- kert. Az Állatkert helyzetéről munkatársunk kérdést intézett Bérezel Jenő dr. tanácsnokhoz, a városgazdasági ügyosztály vezetőjéhez, aki a következő érdekes információkat adta az Uj Budapest számára:- Az 1912-iki értékmegállapitás óta legalább is húszszorosára emelkedett az Állatkert értéke. Akkor az Állatkert állatállományát 280.000 koronával vették fel a leltárba, ma viszont az az 1600 darab különfajta állat, melyet a főváros az Állatkertben tart, legalább is 50—60 millió koronád ér. A budapesti Állatként ma úgyszólván az egyetlen, de mindeneseire a legszebb egész Európában, melyet az ittjáró külföldiek is megcsudálnak. Néhány hónappal ezelőtt Ilagcnbeck 5—6 millió márkára értékelte az Állatkért két vízilovát, vagyis a márka 1921 április 20 akkori 6-os kurzusa szerint 30—36 millió koronára. Három elefántunk van, mely darabonkint legalább félmillió koronát ér, de rengeteget érnek a többi állatok is. Mindez az érték azonban csak relatív, mert hiszen nem mindennap jelentkeznek, akik elefántot, vagy vízilovat akarnak vásárolni. A nagy- értékű állatokat most el sem lehetne szállítani, hiszen külön erre a célra épült vagonok vannak a vadállatok szállítására. A főváros különben sem akar eladni, hiszen nem azért vettük annak idején drága pénzen állatainkat, hogy most eladjuk őket. Pedig szó, ami szó, rengetegbe kerül a budapesti Állatkert. Az 1921-es költségvetésben 7 és félmillió korona van előirányozva az Állatkertre, ebből a 7 és félmillióból 3 millió korona esik az állatok élelmezésére. A legtöbbe a ragadozók kerülnek: egy-egy nagyobb ragadozónak 6—8 kilogramm húst is kell adni naponta. Természetesen lohnst adunk, de még igy is átlagosan napi 200 .koronába kerül egy-egy nagy ragadozó élelmezése. 1914-ben 27 fillérbe került egy kilogramm lóhus, ma 33 koronát fizetünk érte. A zab 14-ben 34 kor. 80 fillér volt métermázsánkint, a télen pedig 1700 koronába is került, a tengeri métermázsája 8 koronáról *1250 koronára, a burgonyáé 12-ről 450 koronára, a korpáé 18 kor. 50-ről 223 koronára emelkedett. Lényegesen megdrágult a hangyatojás is, melyért a háború előtt 50 fillért fizettünk kilogrammonként. most a negyvenszeres áron is alig vagyunk képesek beszerezni. Rengetegbe kerül a fűtés is, amely pedig nagyon fontos, mert amint kisebb a hőmérséklet, mindjárt megbetegszenek a trópusi éghajlathoz szokott állatok. A télen bizony nem egyszer válságos helyzetbe kerültünk, mégis mindig tudtunk magunkon segíteni, hol brikettel, hol szemétkoksszal, hol meg fatuskókkal... Ily körülmények között az Állatkertnek vétel utján való szaporítására nem igen gondolhatunk. Legfeljeb, ha a hazai állatokat vásároljuk, de erre nem nagyon van szükség, mert a Magyarországról . származott állatok a fogságban nagyon szépen szaporodnak. így állandóan vannak kis őzeink-, szarvasaink, madaraink. Az idei tavaszon nagy érdekessége az Állatkertnek, hogy fészket és tojást rakott a holló, amit csak nagyon ritkán szokott fogságban megcselekedni. A vízilovaink is minden évben szaporodnak, nagy kár, hogy a szűk medencében azután minden évben agyonnyomják a kicsinyüket. A külföldi állatok közül az idén a bölény és a teve szaporodott. A vezetésem alatt álló ügyosztály arra törekszik, hogy az idei nyarat is kellemessé tegye az állatkerti látogatók számlára. Hlelyreállittatluk az öl ienniszpályát és junius közepétől kezdve augusztus végéig felváltva szimfonikus és népszerű hangversenyeket fog tartani a szimfonikus zenekar. A hétfői estékre zenei estéket tervezünk, melyeken Wagner, Csajkovszkij, Grieg művei kérülnéhéK előadásra, lennének ezenkívül norvég, francia és magyar estek is. A pénteki napokra pedig szóló- számokat tervezünk, részint énekesek, részint zeneszámok részére. Budapesti esetek. Heti vacsora az ebtenyésztők egyesületében (Egy öreg asztal és „macska“-asztalok. Így ülnek: Egy hölgy — kél kutya, egy ur — egy kutya, egy hölgy — három kutya, stb. stb.) Hifi (Kopaszra nyírott selyempincsi, csak a fején van meg a nagy selyembozont. Párnákkal ma- S/asitoit széken ül, a nyakában asztalkendő.) Kai'! Kai! Amanda: Pincér! Pincér! Fi fi: Kaf! Kai! Amanda: Pincér! Pincér! Fi fi? Pincér: Igen s, kézit csókolom! Jövök már, kézit csókolom! (FIfihez): Parancsol *a. kisasszony, kézit csókolom? Fi fi (mérgesen): Kai! Kaf! Vili! Vik! A pincér (elveszi Fi fi elől a tányér hoppá rét és fejcsóválva nézi, hogy a tányér széle zsíros): Kérem, én nem tehetek róla. A konyha a. hibás. így nem csoda, ha a legjobb vendégek is elszoknak innen. (Elszalad a happáréval s visszahozza, de 'most mérr tiszta a tányér széle.) Tessék, kémássan! Fi fi (elégedetten vakkarit): Kaf! Kaf! (Nyalogatja a happárét.) Mackó (féléves farkaskutya): Hrrr! (Elkapja a pincér frakkját.) A pincér: Mindjárt, kémássan! Egy kis türelmet kérek, kémássan! Mackó: Hrrr! Hrrr! (Visszahúzza a pincért.) A pincér: Értem, kémássan! Hozom már, kémiául (Elszalad s egy pohár sört hoz.) Mackó (elégedetten): Hrr! U! II! (Iszik.) Az elnök: Mélyen tisztelt kntyakisasszonyok és kntyanraságok! A kut/ák: Hrrr! Hrrr! U! II! Vik! Vik! Vak! Vak! Kai! Kaf! Az elnök: Midőn egy hosszú hét után üdvözölhetem Önöket, azokat az igazságtalanságokat akarom szóvá tenni, amelyeket a főváros Önök ellen még ma is elkövet. Első és legnagyobb ilyen igazságtalanság a sintérrendszer! A kutyák (bőszen): Krrr! Mrrr! Buff! Ruff! Hrrr! Grrr! A vendégek: Úgy van! Le a sintérekkel! Az elnök: Lehetetlen dolog, hogy Budapest újra elfoglalja a művelt államok közt azt a helyet, mely megilleti, ha ártatlan polgárok fényes nappal, nyílt utcákon ki vannak téve annak, hogy vérszomjas pecérek drótot kerítenek a nyakuk köré! A kutyák: U! II! Hrr! Buf! Az elnök: Ha a főváros beszedi Önök után az adót, gondoskodjék személybiztonságukról is. A kutyák: Buf! Vak! Úgy van! Éljen! Az elnök: Nem csoda, ha ellenségeink igy foly-/ ton rágalmaznak bennünket és kérdem, nem teljes joggal-e? Felhívom teliát a sajnos, egyesületünkbe nem tartozó és igy itt meg sem jelent polgármester urat, vagy intézkedjék haladék nélkül, vagy vonja, le a konzekvenciákat és mondjon le! A kutyák: Buf! Vrr! Vik, vik! Pip! Bu! Úgy van! Mondjon le! Az elnök: A másik igazságtalanság- az ebzárlat és a szájkosár. A kutyák: Buff! Ruff! Vrr! Az elnök: Mert kérdem, mi lenne például a. sarokkövekből ebek nélkül? Hölgyeim és uraim, az cbzárlat már csak azért is egyszersmindenlcorra közérdekből megszüntetendő. A kutyák: II! U! Hrrr! Hrrr! Úgy van! Éljen! A 7 elnök: És a szájkosár? Hogy egy kutya, meg se torolhassa, ha, megtámadják? Ugyanilyen joggal eltilthatnák a. katonáknak a kardviselést! S ha. egy rosszul szabott nadrágot, vagy egy inger- kedő bokát lát valamelyik mélyen tisztelt tagtársunk, még bele se haraphasson? A fővárosnak e tekintetben is sürgősen intézkedni kell! A kutyák: Hrr! Buf! IJgy van! Az elnök: A társadalomhoz is szólok itt. Önök, tisztelt kutyatagtársalc, minden tiszteletet megérdemelnek. Kérdem hát, jogos a kutya zs..., és a b.... kutya kifejezések? Én tehát, tisztelt tagtársak, midőn poharamat ürítem, teszem abban a reményben, hogy a jövőben . kutyatagtársainkkal szemben úgy a hatóságok, mint a társadalom több megértést tanúsítanak és mi el is fogunk követni mindent, hogy a. régi meg-csontosodott rendszert széttépjük! A kutyák (hallva, hogy csontokat téphetnek szét, nagy lelkesedéssel): Brr! U! Vak! Kaf! Hrrr’ Krrr! A pincérek: (Uj fogásokat hoznak.) Daxelmayer P i c u 1 i: Pincér! Micsoda disz- nóság ez! Azt hiszi, mindent elébeni adhat? Meglehet ezt. enni? A pincér: Kérem, hisz ez csupa hús! Daxelmayer: Éppen az a baj, maga fületlen gomb! Csonttal hozza nékem! Sok csonttal! Mit viszek haza igy a Boxinak? Hallatlan, micsoda korcsma! A pincér: Igenis, kémássan. Csak már elfogyott a csont, mert mindenki azt kért. Daxelmayer: Mért nem tett nékem félre! Ilyen korcsma! S p i t z m ü 11 er bácsi: (Jön nagy bundában. Húsz zseb van a bundán.) A pincér: Nem meleg az a bunda, kémássan? Ilyen napos tavaszi időben? S p i t z m ü 11 e r bácsi: Maga buta! Nem tudja, hogy én nyáron is bundában járok? A bunda: (Mind a húsz zsebe kaffogni. ugatni, mozogni kezd.) S p i t z m ü 11 e r bácsi (minden zsebből egy-egy pincsit, spit elit szed ki): Vagy hogy vinném magammal ezeket? Nahát! A kutyák: (Ki szivarra gyújt, ki cigarettára.) Bili.
