Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-03-30 / 12. szám
1921 március 30 UJ BUDAPEST 3 esetben is kétségtelenül hasznos útmutatásokat fog nyújthatni a kérdés végleges rendezése, illetve a fejlesztési programúi, mikéntje tekintetében. Remélem, hogy a polgármester válasza e tárgyban megnyugtató lesz. ö sokkal jobban össze van nőve a fővárossal, semmint ne tenne meg ily fontos és közérdekű ügyben minden tőle telhetőt. De különben is, neki csak a kormány hozzájárulását kell megszereznie ahhoz, hogy végre maga a közönség — természetesen a szakértőkkel együttesen és közösen — megbeszélhesse azt, hogy e tárgyban minő megoldást talál a saját érdekeinek legmegfelelőbbnek. ■» «■»»■> I ■ ■■»*■»■»■ »*»■■■■■ H ■■■ « •>'*+ A katholikus egyház és a szabadkőművesség A keresztény renaissance felszinre hozta és állandóan felszínen tartja a szabadkőműves kérdést. A szabadkőművesség mai fejlődésében Angliából terjedt szét, nevezetesen Londonból, ahol Desaguliers Teofil udvari prédikátor, Payne György régész és Anderson James, az anglikán egyház udvari prédikátora, 1717 junius 24-én, Keresztelő Szent János napján alakították meg az első nagypáholyt s szövetségüket a Szent János páholyokban egyesült, úgynevezett kék szabadkőművességnek nevezték. Angliából Franciaországba 1725. évben vitték át. Irlandban, Dublinben 1730. évben, Olaszországban, Firenzében 1733. évben, Amerikában, Bostonban szintén 1733-ban, Németországban, Hamburgban 1737. évben alakult az első páholy. A katholikus egyház híveinek legnagyobb része tud ugyan annyit, hogy az egyház nem helyesli a szabadkőművesség intézményét, de legkevesebben tudják, hogy az egyház minő határozott büntető álláspontot foglal el a szabadkőművességgel (s újabban az ezzel rokon Carbonari stb. titkos társaságokkal) szemben s ezért hézagpótlónak kell tekinteni az egyházi álláspont ismertetését. A katholikus egyház és latható fejei, a római pápák, nagyon korán, alig 30 évvel a szabadkőművesség megszervezése s öt évvel az első olasz páholy megnyitása után már felismerték ezen uj egyesülésnek egyház- és államellenes törekvéseit s 1738 óta minden pápának kiváló gondját képezte ezen egyesülés elnyomása, kiirtása. Legszigorúbb rendeletekkel védték az egyházat és a törvényes felsőbbségeket a szabadkőművesség romboló törekvései ellen s mindazokat, akik a szabadkőműves alakulatokba tartoznak, vagy céljait kedvezésben részesitik, a jmpának rezervált kiközösítéssel (excommu- nieatioval), az egyház legnagyobb büntetésével sújtják. Mi az excommunicatio1? A katholikus egyház közösségéből való kirekesztés, kitaszitás! Még pedig a szabadkőművesség tekintetében ez a büntetés latae senteniiae, vagyis olyan, amely a cselekmény vagy mulasztás elkövetésével önmagától beáll, ellentétben a ferendae senteniiae cenzúrájával, amelyet külön Ítélettel kell kimondani. Ereky Károly májusban valódi „Csupor“-szeIe- teket, bibit hi Horváth jegyeket a Városi Színház pre- miér-jeire, Ober schall Viktor aranybánya-részvényeket, ■Gallauner Károly (a közeljövőben) apró önműködő kézi mérlegeket, melyeken mindenki tetszése szerint mérlegelheti politikai meggyőződését. (Jegyzet. Fótiig Vilmos nem kap.) Egyelőre elég ennyi is . .. * — Szói az elnöki csengő. — A vitát bezárom, következne a szavazás. . Azaz dehogy. Előbb egy kis ügyrendi vita arról, vájjon határozatképesek vagyunk-e vagy sem,, illetve, kell-e, hogy azok legyünk s ha kell, miért nem vagyunk azok, aminek lennünk kellene. (Különösen ez utóbbi kérdésre, azt hiszem, sokan nem tudnának megfelelni.) Kozma Jenő azt mondja: nem kell, hogy legyünk, de vagyunk. Lázár Feri szerint: kell, hogy legyünk. de vagyunk. Payer Sándor azt mondja, hogy kell, hogy legyünk, de. nem vagyunk. (Ez az ember még önmagát is letagadja). Horváth (már mint a negyedik) azon a véleményen van, hogy vagyunk, de ne legyünk. Ember legyen a talpán, aki ennyi vélemény között kiismeri magát! Pedig mindegyik ugyanazt akarja: leszavazni a negyven főre zsugorodott közgyűléssel valamelyik adójavaslatot. Végül is az elnök kimondja a végítéletet: — Mindannyian egyet akartok, tehát — még sem lesz úgy. Igenis, kell, hogy legyünk, de nem vaAz excammunicatio büntetésével sújtott egyén kirekesztetik az egész egyházi jogéletből, elveszti egyházi becsületét, kizáratik a szentségekben való részesedésből, valamint az egyház könyörgéseiből, kitiltátik az istentiszteletben való részvételből, nem kaphat egyházi temetést, nem nyerhet egyházi hivatalokat. Vagyis teljes mérvben sújtja őt az excommunicatio major szigorú és kérlelhetetlen vasökle, az egyházi átok, amelynek hatásában ugyanaz, csak különös ünnepélyességgel kihirdetett formája: az anathema. Excommunicatio maiort mondtam, mert az azelőtt fennállott excommunicatio minort, a kisebb egyházi cenzúrát, amely csak a szentségekből való kirekesztést s az egyházi hivatalok viselésére való képesség elvesztését vonta maga után az I860 október 12-én kiadott „Apostolicae sedis modéramina” kezdetű constitutio, mint büntetést megszüntette. A szabadkőművesség elleni első rendelkezést XIII. Kelemen pápa adta ki az 1738. évben „In eminenti” kezdetű nevezetes constitutiojában. Öt követte XIV. Benedek az 1751 május 18-án „Provides”; VII. Pius az 1821 szeptember 13-án „Ecclesiam”; XII. Leo az 1825 március 13-án kelt „Quo graviora” kezdetű constitutiojával; Vili. Pius az 1829 május 21-én kiadott „Traditi XVI. Gergely az 1832 augusztus 15-én kelt „Mir ári vos” és IX. Plus az 1816. évi november 9-én kelt „Qui pluribus” kezdetű encyklicájával, majd az 1865 szeptember 25-én „Multiplices inter” kezdetű allocutiójával és az 1869 október 12-én kelt „Apostolicae sedis” kezdetű constitu- tiójával. XIII. Leo az 1884 április 20-án kelt ,,Humánum genus” encyklicájával elődeinek intézkedéseit megújítja és megerősíti és megrázó szavakkal ecseteli a páholyok és páholytagok vallás- és egyházellenes működését. Az „Apostolicae Sedis” constitutio szerint, amely az egyházi cenzúrák ügyét újra szabályozza, kiközösítés (excommunicatio maior), még pedig „latae senteutia” és rezervált kiközösítés alá esnek mindazok, akik magukat a szabadkőműves vagy carbonari, vagy más ugyan- ily jellegű, az egyház vagy a törvényes hatóságok, felsőbbségek ellen nyíltan vagy titokban működő szektákba tagok gyanánt felvétetik, vagy azokba beiratkoznak; mindazok, akik, ha ezen szektáknak nem is tagjai, azokat bármi módon valamely előnyben, kedvezésben részesitik, tehát szóval vagy tettel nekik propagandát csinálnak, tagokat gyűjtenek, üléseiket, összejöveteleiket lehetővé teszik, helyiségeiket erre a célra nekik átengedik, intézkedések tételével vagy mulasztásával, tanácsokkal, tettel vagy anyagiakkal támogatják; akik az ily társaságok titkos fejeinek és vezetőinek feljelentését elmulasztják. Ezen constitutio előtt a feljelentési kötelezettség az összes tagok és pártfogók irányában is fennállott, mig ez a kötelezettség most csak a eoripheusok és a duxok (a. vezetők, u. m. nagymesterek, mesterek, főtisztségeket viselők stb.) irányában áll fenn s nem mentesít senkit az a körülmény, hogy az ily eoripheusok és duxok nevei az „ephemer” sajtó utján nyilvánosságra kerültek. A feljelentésnek a megyéspüspöknél, missziós területeken az apostoli vikáriusnál kell történnie, egy hónap alatt attól a. naptól, amelyen az illető feljelentési' kötelezettségének tudatára gyünk. A szavazást elhalasztóm, az ülést pedig’ bezárom. Mit volt mit tenni: vége volt. És kint az előszobában. Joanovich főzi a B-uzáth (nagy ,,B“-vel): — Lajosnak nem volt igaza.. Mert. igaz, hogy nem voltunk, de nem is kell, hogy legyünk! — Öreg fiú vagyok én, — feleli az elnök — enge- met nem fog negyven ember hazaküldeni —• és nevetve gyújt cigarettára. Nekem! pedig- eszembe jut az anekdota: si non é verő.. . Kompániánk egy vasárnap este idegen vendéglőbe tért be vacsoráink Egyik barátom kérdi a pincért: — A pörkölt, ugy-c délit — Nem, krémássan, friss!!! — Akkor — mondja ő szomorúan — nem elletem belőle. Gyomorbajom van és az orvosom megtiltotta, hogy friss pörköltet egyem. Kérem — fordult újból a pincérhez — érdeklődjék a konyhán, nem volna egy kis déli pörkölt-maradék? —• Sajnálom, — mondja, a. pincér — maradék nincs semmi. Csakis frissel szolgálhatok... — Akkor hát hozzon egy porció pörköltet, — kiáltja barátom diadalmas hangon. És mi harsogó kacajjal jutalmaztuk a fényes ötletet . .. A pincér pedig, távozóban, mosolyogva legyint a szalvétával, miközben visszaszól: — öreg pincér vagyok én már, krémássan! Lám, lám, igazán semmi sem uj a nap alatt!... Káró. jut, fennállván az „Apostolicae Sedis” constitutio generalis rendelkezése. Az excommunicatio a határozott és kifejezett; feloldozásig tart, következményeit fentebb is7 mertettem; s miután rezervált, vagyis a pápának fentartott excommunieatioról van szó, a feloldozást egyszerű gyóntatópap rövidesen meg nem adhatja, kivéve a halálveszedelem esetét, amikor tudvalevőleg minden érvényesen felszentelt pap megadhatja pro foro interno az ebsolutiót. J.—ch P. HÍREK • • • Április elsejével fennállásunk első negyedévét töltöttük be. Az a három hónap, mióta az Uj Budapest résztvesz a városi politikában, küzdelmekben és eredményekben gazdag volt, és hogy az lehetett, abban része van az Uj Budapestnek is. Az Uj Budapest továbbra is a keresztény és magyar Budapest megvalósításáért fog sorompóba állani. Ehhez a küzdelemhez kérjük előfizetőink és olvasóink további szives támogatását. Felkérjük azon barátainkat, akiknek előfizetése ^ március végével lejár, újítsák meg- előfizetésüket, hogy a lap küldésében ne legyen akadály. Hátralékosainkat is felszólítjuk hátralékaik rendezésére, a papír és a nyomda folytonos drágulásával csak úgy tudunk megküzdeni, ha az előíizetési dijak rendesen befolynak. Előfizetési árak: Egész évre .......................260 korona, ^F élévre.................................130 korona, Ne gyedévre..........................65 korona. A por fővárosa lett a mi gyönyörű Budapestünk, a szemünket, orrunkat, szánkat, tüdőnket, egész mindenünket belepi a por. Ha kél a, márciusi szellő, a locsolatlan utcákon és tereken porfellegek kavarognak utána, száraz estéken pedig fölkerekedik a rákosi homok, melyből a fákat kiirtotta a téli nyomorúság, rászáll a ruhánkra, ellepi lakásainkat, nincs menekvés a por tengerétől. .. Hol vannak a locsoló-kocsik, amelyek bűvös bizonyossággal jártak az utcákon, tereken és lekötötték a pesti port? Hová tűnt a locsoló-ember, aki fél- óránkint megállt a sarkokon nagy gummiesövével és erélyes hopp-hopp!! kiáltásokkal igyekezett elterelni a járókelőket a port-gyilkoló vastag viz- sugár elől? Hová leltek a szökőkutak, melyek a parkokban és nyilvános kertekben H ütötték le a levegőt, kötötték meg a port, — hová lett a békés és derűs éveknek ezer kényelmi és egészrégi rekvi- zituma, amelyek mind arra szolgáltak, hogy ennek a városnak a népe nyugodt é,s egészséges legyen? Eltűntek mind . . . _A locsoló-enibernek száz korona a napibére, de még- ezért sem áll be fővárori szolgának, és ha már akad elég „köztisztasági alkalmazott“, boldog a főváros, lm utcaseprője van elég. A locsoló-kocsik lerongyolóidtak, lezüJlöt.tek, az elektromos söprőgépek akkumulátorait nem lehet újra tölteni és a legnagyobb és1 a legszomorubb baj: nincs viz! A viztelepek ugyanannyi vizet termelnek, mint a háború előtt, Budapest népe sem nőtt meg túlságosan, viz még sincsen, mért elszivárog a hat esztendő óta- nem javított vezetékeken. Pedig ez igy nem mehet tovább! A szemünk, a. tüdőnk, az egészségünk függ attól, hogy a locsolás a békebeli arányokban megkezdődjön. Ha máskép nem, tessék szüretien vízzel locsolni, hisz van viz a Dunában elég, de a köztisztaságnak és a közegészségnek azt a primitiv fokát, amit a főváros utcáinak és tereinek rendes locsolása je’ent, még' sem szabad elmellőzni. Tessék külön nagy dijakkal külön alkalmazottakat felfogadni, mint ahogy hóesés idején a normálisnál nagyobb munkabérekkel rendkívüli alkalmazottakat vesz fel a főváros. Tessék a kiirtott fák helyére sürgősen újakat ültetni, hogy azok újra le tudják kötni Ilákos homokját. Jól tudjuk, hogy erre pénz kell, pénz, pénz és pénz, ami minden háborúhoz, tehát a por ellen viselendő háborúhoz is szükséges. Talán külön városi adót kellene kivetni, poradó címen, amelynek jövedelme kizárólag a locsolás költségeit fedezné. Esetleg — enyhe, kis betiiváltoztatással — a most tárgyalás alatt levő felemelt boradót kellene poradóvá kinevezni, azon a címen, hogy aki torkát locsolja, helyesen teszi, ha az utcák locsolásáról is gondoskodik . .. A Renaissance passziójátékai. A Keresztény Színművészek Szövetsége nagypénteken és nagyszombaton passziójátékokat rendezett a Nagymező-utcai Renaissance- színházban. A passziójáték óriási deficittel végződött, főképpen azért, mert a hatóságok nem engedték meg díszlet használatát, díszlet nélkül pedig a színpad nem tudott illúziót- kelteni. Egyes sajtóorgánumok ebből az alkalomból hevesen támadják a fővárost, amely állítólag megakadályozta a. diszlethasználatot és általában útjában áll annak, hogy a Renaissance szinháznyitási engedélye elintézést nyerjen. Megállapítjuk, hogy
