Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-03-30 / 12. szám
2 hogy a főváros I. kerületében olyan szépén, zavar nélkül szerveződött meg a keresztenypart a nemzetgyűlési és a községi valasztasokia. Frenreisz természetesen szálka mindazok szemében, akiknek nem tetszik, hogy a iovaros egy bérlője, szinte tüntetőleg keresztény mei lenni és a liberális sajtó máris aknamunkát indított, hogy egyes fővárosi urak közreműködésével, ki lehessen túrni Frenreisz Istvánt a Gellért-fürdőből. Az a „rejtelmes es „kínos szenzációhajhászás, mely a Gellert-szallo ven- déglője körül folvik, szinten hozzátartozik ahhoz a kor- és kortörténethez, amelynek egy jellemző darabját a fentiekben voltunk batrak az olvasónak bemutatni. A Gellért-szálló bérletének csak a financiális rendelkezései járnak le ez év április 30-án és újítódnak meg a régi bérlővel folytatott tárgyalások során. Miután e megújítás tekintetében a várost nemcsak az adott szó, de az erkölcsi obligó is köti, nagyon természetes, hogy addig, amig a régi bérlővel a város saját jól felfogott érdekeinek szem előtt tartása mellett meg fog egyezni, semmi szükség sincsen azokra az „écákra“, amelyeket egyes lapok a tősgyökeres keresztény Frenreisz kiturása érdekében a fővárosnak ajánlanak. A jelenlegi bérlő, Frenreisz István, a Gel- lért-s'zálló és fürdő éttermeinek bérletét 1917-ben 10 évre kapta meg, aminek következtében ő ott 10 évre rendezkedett be és eladta elsőrangú József-köruti üzletét. A Károlyi- forradalom, a kommiin, a román megszállás miatt Frenreisz üzlete mindeddig nemcsak begy haszonnal nem járt, de annak fölszerelése és berendezése is a leglehetetlenebb módon és mennyiségben ment tönkre vagy kallódott el. E lehetetlen helyzetek során Frenreisz és a város között kétizben is a bérlet financiális megállapodásaira vonatkozólag provizórikus egyezségek jöttek létre,^ mely második provizórikus egyezség ez év április 30-án jár le, azon kikötéssel, hogy annak meg- hosszabbitásá iránt az illetékes ügyosztálynak kell javaslatot tennie a Frenreisszel történt tárgyalások során. Amikor nem titok a hivatalos titok . . . Közben mi történik? Egy kolozsvári vendéglős, névszerint Feszi Aladár, valami uton- módon megtudja ti Frenreisz-féle szerződés részleteit és a fővárosnak ajánlatot tesz a szállodai vendéglő bérletére. Természetesen azonnal felvonulnak a liberális lapok és Feszi ajánlatára hivatkozva, nyilvános árlejtést követelnek, noha Frenreisz szerződése még ma is érvényben van, és csupán annak provizórikus meghosszabbításáról van szó. Miért nem kiabált a liberális sajtó akkor, mikor a városgazdasági ügyosztály a tavasz folyamán Vázsonyi kegyeltjeivel, a ligeti mutatványosokkal tárgyalt és, természetesen alapos béremeléssel, meghosszabbította a bérleteket. Miért nem hallottunk hangokat a nyilvános árlejtés mellett akkor, amikor Gun- del Károly városligeti bérletének meghosszabbításáról volt szó, holott Gundel és Frenreisz üzlete teljesen egyforma? A megindítandó vizsgádat fogja kideríteni, hogy mily uton-módon juthatott a kolozsvári Ültek a városatyák . . . (Közgyűlés végkimerülésig... — A Müller Józsi húsvéti tojásai — Megalakul a VAKKESZ. - Folkus és a déli pörkölt . . .) ■ . . Pékár Gyula ,,Danton“ cimü darabját játszották a Dunántúl egy kis városában — üres házak előtt. Ekkor a direktor kiíratta, a színi cédulákra: — Hiába okoskodnak. Amig e darabot mindenki meg nem nézte, nem játszunk mást! ... És este rogyásig tele Volt a színház . . . * Nem tudom, ennek az ármányos szinigazgatónak hallotta-e liirét Folkusházy> de a. húsvéti receptje ugyanez volt! Érés házak előtt — pardon — teremben folyt a vita adóról, adókról, sok, nagyon sok adóról. Ekkor, mint okos luteránnshoz illik, jobbra- halra. súgta a szigorú határozatát: — Amig az összes adókat meg nem szavazzátok, nem veszünk elő mást. Pedig soron volt sok érdekes dolog, köztük egy szenzációsnak jelzett interpelláció is. Mit volt mit tenni, — megszavazták az összes adókat... Szavaztak rendületlenül... folytak az „igen“-ek és boldogan dörzsölgette kezeit Csupor. Hogy fizetni fognak-e ily simán, az más kérdés. De hagyjuk a jövőt. Bennünket a. jelén érdekel. Legkivált, mikor a jelen oly szép. Illetve hogy azzá 1 ettek, mi tagadás, a budaiak, amikor díszpolgárnak ajánlották Apponyi Albertet. Gyönge az én toliam ahhoz, hogy erről egyebet is Írhassak, mint. magát az ünnepélyes aktust. LegZU BUDAPEST vendéglős a Frenreisz-féle szerződés részleteinek birtokába. Azonban már most megállapítjuk azt, hogy nem engedjük Frenreisz Istvánt a Gellért-fürdői bérletből kitenni, nem engedjük, hogy bárki is támadhassa őt csak azért, mert erős keresztény és magyar, csak azért, mert útjában áll valakinek vagy valakiknek, akiknek Frenreisz becsületes és közhasznú működése nem tetszik. Mit mondanak a Városházán? Alkalmunk volt a Frenreisz-iigyről — melyet különben pénteki ülésén tárgyal a pénzügyi bizottság — a főváros egyik vezető fő- tiszl viselőjével hosszabb beszélgetést folytatni. Informátorunk kijelentette, hogy bármilyen magas protekciók mozdultak is meg a kolozsvári vendéglős érdekében, a főváros mégis Frenreisz pártján van és a szerződés meghosszabbítását tartja a főváros érdekében kedvezőbbnek. Még pedig azért, mert nem látja egyáltalában okát annak, hogy Frenreisz Istvánt, aki mindenét föltette arra, hogy a Gellért-fürdői bérlettel becsületesen szolgálja a fővárost, exisztenciájában tönkre tegyék. De különben is éppen a Gellért-fürdő éttermére vonatkozólag különös figyelemmel kell arra lenni, hogy a bérlő személyében beálló változás nincs-e kárára a fővárosnak, hiszen a Gellért-szálló most. mintegy kirakata a fővárosnak a külföld számára, itten tehát minden kis lába is végzetes következményekkel járhat. Nincs kétség aziránt, hogy a pénteki pénzügyi bizottság és a szerdai közgyűlés egyhangúlag fogja Frenreisz erős magyar és keresztény érzését, becsületességét és munkabírását avval jutalmazni, hogy a bérlet meg- bosszabbitásának útjába nem gördít akadályokat. A Gellért-szálló rejtelmei különben interpelláció alakjóiban az egyik legközelebbi közgyűlés elé kerülnek, az interpelláció kapcsán a főváros tanácsának módjában lesz megtenni azokat az intézkedéseket, amelyeket a főváros reputációja ebben az ügyben feltétlenül megkövetel. Mi lesz a Margitszigettel? A Horváth-interpelláció következményei — Amit Polónyi Géza csak a miniszterelnöknek akart megmondani A múlt szerdai közgyűlésen az interpellációk szürke áradatából messze kiemelkedett Horváth Károly vezérigazgató interpellációja, aki a Margitszigettel űzött lánckereskedelmet tette szóvá és hangoztatta, bogy a fővárosnak kultúrát. és tradíciót jelentő Margitszigetet nem szabad továbbra is az eddigi bérlő, Schiffer Miksa nagyvállalkozó kezén hagyni, hanem meg kell találni az útját-módját annak, hogy a sziget a főváros kezelésébe kerüljön. Az interpelláció széles körökben keltett feltűnést és a vélemények megegyeznek abban, hogy a kormánynak a Margitsziget ügyében most okvetlenül kezdeményeznie kell valamit* mert a mai helyzet, amikor a fővárosnak egyáltalán nincs beleszólása a sziget kezelésébe, tovább fenn nem helyesebb, ha követem az elnöki példát, ki is a megválasztás után öt perc szünetet adott. Én e megemlékezés után — csillagot teszek. * Néhai jó öreg Urbanovsky János szokta, mondogatni: — Szeretném látni azt a kormányt, amelyet én nem támogatok! No, hát én is szeretném látni azt, az adójavaslatot, amit a t. városatyák meg nem szavaznának. Megadóztatták a penziót, táncot, szigeti levegőt, sőt még a jókedvet is. Különösen az utóbbinál volt erős vihar. A fiatalok tiltakoztak, az öregek azonban nem engedtek. S végül kisült, hogy az öregeké a többség! Sőt, itt voltak csak igazán megörökítést érdemlő javaslatok! Jomovich alapos hozzáértéssel (?) sújtotta a fiatalság vágyainak titkos fészkeit: a szeparékat, Baranszky pedig meg akarta adóztatni a nyolc óra után lefekvőket! (Nem tudón?, ezt a tyúkoktól tanulta?) De ez ellen mindenki tiltakozott. Neveket talán nem említek, hisz a t. városatyák asszonyai is olvasgatják e sorokat s nem szeretném, ha félreértés támadna belőle! ... És iolyik tovább az adóvita. Közben kisebb- nagyobb társaságok verődnek össze a padok mögött és disk aráinak,. Egyikben Folkusházy szidja — Kőrút: t. j. engem s legnagyobb örömömre, a fülem hallatára. Fogalma sémi volt róla, hogy én vagyok én! A másikban egy demokrata Wolff Károly egyik beszédét ki fogásol ja: Én cl nem mondtam volna százezer koronáért,- vagja ki önérzetes összegszerűséggel. 1921 március 30 tartható. A Margitsziget ügyéről munkatársunk kérdéssel fordult az interpelláló bizottsági taghoz, aki a következő felvilágosításokat adta: A Margitsziget kérdése nézetem szerint kizárólag a közérdek szempontjából ítélendő meg. Ezt alapítom az 1908. évi XLVIII. t.-e.-re, mely szerint a sziget örök időkre nyilvános kert gjanánt tartandó fenn. Az 1913-ban történt, bérbeadás, ilyen szempontból bírálva, nem célozhatott egyebet, mint e közkertnek világhírű gyógyhely szinvoualáravaló emelését. Ezt különben a bérleti szerződés 5. §-a világosan és szószerint is kimondja. Azóta több mint nyolc év telt el és mi történt ezen cél elérhetése érdekében? Nemcsak semmi, de a sziget, azóta határozottan visszafejlődött mai közismert állapotára. Erre kívántam az illetékesek figyelmét felhívni és ennek orvoslását követelem a főváros közönsége érdekében. A kérdés most már csak az, hogyan érhető ez el? ügy, ha a sziget a, legjobban érdekelt — tehát a főváros közönsége — kezelésébe jilt. Ennek lehetőségét megadja a bérleti szerződés 21. ^-a az állam részére biztosított egyoldalú szerződésfelboatási jog által. Csak természetes, hogy ennek jogi alapjával a nyilvánosság előtt nem foglalkozom: hisz ezzel elárulnám a. másik félnek a rendelkezésre álló jegi fegyvereinket! Ezen elővigyázatosság pedig annál is inkább szükséges, mert a közmunkatanács nagyérdemű elnökének az egyik napilapban tett nyilatkozata e jog kétségbevonását látszik igazolni és ezzel a másik felet eiősiteni azon egyébként téves állításával, miszerint: „Polónyi Géza sem talált módot rá, hogy a bérlő szerződését megszüntesse”. Mag-a Polónyi Géza nem ezen a nézeten volt. Ö 1919. évi január 4-én kelt emlékiratában szószerint ezt mondja: Mindenek felett azonban gyökeres és sürgős lépések teendők aziránt, hogy ez a törvénybe ütköző, 00 évre szóló szerződés haladéktalanul érvénytelenitlessék. Ennek a lépésnek a sikerre való kilátásairól itt és most nyilatkozni csak azért nem kívánok, mert olyan adatokat is kellene szellőztetnem, amelyeket a közérdeknek védelmében csak a szigora bizalmasságnak feltételével és csak szóbeli utón közölhetnék a miniszterelnök úrral. Meghívás esetén készségesen állok rendelkezésre.” Vagyis: Polónyi ismert olyan adatokat, amelyeket talán a közmunkatanács elnöke még nem ismer. Tessék csak ezeket az adatokat a közmunkatanácsnak előkeriteni és adva van az alap! Hisz azok az akkor alkalmas adatok ma — egy tisztultabb felfogású korban — kétségtelenül erőben csak nyertek azóta! Egyébként a közmunkatanács elnökének nyilatkozata a sziget ügyében határozott haladási jelent. Eddig u. i. csak a bérlők ígéretét bírtuk (szóban és szerződésben). Most ez megszaporodott a. közmunkatanács elnökének ígéreteivel. Ami pedig interpellációm lényeg-ét illeti, kívánságom az: kerüljön e kérdés napirendre, tárgy altassék meg a sziget kezelési lehetősége az illetékesek bevonásával, de a nyilvánosságellenőrzése mellett, azaz ankétszeriileg. Ennek teljesülése még magát a jelenlegi jogi helyzetet egyáltalában nem érinti és nem is befolyásolja. Hiszen fennáll ugyebár annak a lehetősége is, hogy ezen ankét a jelenlegi jogi helyzet változatlan meghagyását, fogja helyeselni. De ez — És nem tudta volna elmondani egy millió koronáért sem, — vág' vissza, talán nem is alaptalanul, egy ilyen visszavágásairól ismert fiatal belvárosi atya. ... Akkor áttérünk az interpellációkra... mondja ekkor az elnök, s menten feláll (no, ki lehet más) Horváth Károly (de IV.). És viszi csinos kirándulásra az eg'ész társaságot. Soha ilyen csúnya interpellációt nem hallottunk. A római joggal kezdi. Cook-kal folytatja és — Schiffer Miksával végzi. Brrr. •. Én is ezt teszem. Annál is inkább, mert közeleg- felém is a. husvét, ezúttal Müller József János Leó fiatal és kedves városatyánk személyében. S mert a „jó“ példa ragadós és újévkor a. figyelmes Ilovszky példát adott, „disznóságaival“: tehát Müller barátunk (a, jobboldalról) szétosztja a városatyák között — tojásait. Szép és illatos piros tojások (bennük egy kis üveg parfüm) — igy csak megélünk valahogy! És még Vannak, igaz, hogy nem. szakemberek, akik csökkenteni akarják az ünnepnapok számát! Ellenkezőleg: emelni kell! Különben, — mint jól informált forrásból értesülünk — bár nem illik előre elárulni a készülő meglepetéseket, hasonló kedveskedésekben lesz még ez. évben részünk. S hogy ez megfelelő formák között történhessék, elárulhatjuk, hogy az ünnepek után azonnal megalakul a. VAKKESZ, azaz a Város- Atyáknak Kölcsönösen Kedveékedők Egyesülete- mint Szövetkezet“. Ennek kebelében várhatók a következő meglepetések: Bohn József pünkösdkor bazsarózsákat oszt.
