Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-03-23 / 11. szám
UJ BUDAPEST 3 1921 március 23 A telekértékadó hibái Irta : Jaczlcó Pál dr., törvényhatósági bizottsági tag A tönkretett nemzet és Főváros csak a legnagyobb körültekintéssel és hozzáértéssel nyúlhat azon eszközökhöz. melyek a tár. adatom minden rétege jogos igényeinek figyelembevételével — az ujra- Felépítést lehetővé tesz'k és biztosítják. Az elfogultságon és önzésen alapuló helytelen rendelkezések és intézkedések következménye a mai lakasnvomoruság is, s az érdekellentéteknek téves szem beállítása és káros, küzdelme állja útját, hogy a lakáskérdés a közérdekűek megfelelőleg rendezhető legyen. A telekér tékadór a vonatkozólag megállapíthatom, hogy a kérdést nem közérdek szempontjából, hanem a telektulajdonos és nem tulajdonos elfogultságával bírálják, anélkül, hogy annak lényegét az adónak közgazdasági, szociális és financiális szempontból yaló szükségességét és igazságosságát vagy ellenkezőjét vizsgálnák. . Szerény — de objektiv és érdektelen véleményem szerint a telekértékadó-szabályrendelet, eredeti intenciójának és a mai viszonyoknak megfelelőleg, közgazdasági és szociális okokból, közérdekből mólt ősit a ndó. A szabályrendelet-tervezet Ifi. §-a elvi okokból a telekértékadó hatályba lépése napjától az eredetileg tokákat terhelő házbérkrajcárokat leszállította három százalékról 1’5%-ra. Indoka, az volt, hogy a kellően ki nem használt telkeket kívánta megadóztatni, hogy ezzel a tulajdonolt építésre, a köz javára leendő kihasználásra szorítsa. Eltekintve a. financiális szemponttól, tehát főleg szociális célzata volt és eredetileg -y . telekértékadó nem a beépített és teljesen kihasznált: telkeknek, hanem különösen a konjunkturális telekspekulációnak terhelésére irányult. A telekértékadó különösen szociális, közgazdasági célt kívánt szolgálni, mely a termelést, építkezést előmozdítja, amint a beterjesztett előterjesztés mondja: „az adóztatás nem a termelés elfonnyász- tására, hanem felvirágoztatásérni vezet'". A javaslat indokolása az érték emelkedéséből részt kíván. Az értékemelkedés megadóztatását sürgetve, különösen kidomborítja, hogy „azt nem a. tulajdonos vagy telkének munkája, hanem kizárólag a köz jelenlétének, szolgáltatásainak, szaporodásának, munkájának és kulturális haladásának az eredménye, hogy a köz által termelt érték a köz terheinek viselésébe bevonandó, mert ez más (kereseti és fogyasztási) adó létesítését vagy emelését, elkerülhetését lehetővé teszi. A közjövedelmek fokozása — olvassuk tovább az indokolásban — céljából elsősorban azon értékeket kell adóztatni, amelyeket , a köz termel. Ezeknek az értékeknek megadóztatása: a lakáskérdés megoldásának nélkülözhetetlen előfeltétele. Az indokolás tehát azon — szerintem elfogadható - álláspont mellett érvel, hogy a tulajdonos munkája, nélkül előálló, illetve megállapítható telek- értékemelkedés a köz javára igénybe vehető, adóalapul felhasználható, továbbá, hogy miután a1 telekértékadó nem hozadéki adó, azért át nem hárítható és úttörője a,— tervezet szerint — helyesebb érték- adórendszernek, végül, hogy a közérdeket szolgálja: a tulajdonost a. telek kihasználására szorítva. Mégis ezeí] helytálló indokolást a nagyon ingatag és elfogult indokokkal szembeállítva a közgazdasági és szociális szempontok figyelembevétele nélkül, nem a járulék-természetű betterment vagy az illetékszerü éri ékemelkedési adó, avagy szociális szempontból és, a mai viszonyoknak legmegfele'őbb üres és elégtelenül kihasznált telkek külön értékadójának behozatalát javasolja, hanem az általános telekértékadót. még pedig kellő indokok hiányában azt a 1(5. §-ban a házbérfillér egyidejű leszállításának beigérésével. A pénzügyi bizottság a kellően kihasznált, az elégtelenül és üresen álló telkek közötti különbséget szociális és közgazdasági okokból figyelembe kívánta venni és ezt az adókulcs differenciálásával gondolta honorálni; majd az ellenérvek hatása alatt, a telekértékadó elvének és szociális célszerűségének még erő. ebb érvényesítésével a telek kihasználását, sújtó adók egyikének, a házbéríillérnek leszállításával fogadta el. A telekértékadó az elfogadott szabályrendelet érteimében 1919 január 1-én életbelépett, azonban az adókivetés 1929 július haváig nem következett he. Időközben — a kivetés előtt a. székesfőváros tanácsa a házbérfillér leszállítását tartalmazó szakaszt észrevétlenül, értesülésem szerint az akkori pénzügyi tanácsos legnagyobb meglepetésére, hatályon kivitt helyezte és ezen határozatot később a közgyűlés hatáskörével felruházott tanácsülés is jóváhagyta. Így lett a szociális és közgazdasági szempontokból elfogadott adóból egyszerűen újabb ingatlanadó, :y a világháború kitörése óta szociális érdekből bérjövedelem veszteségek, anyagi és munkadij- iizomköltségtöbbletkiadások és újabb adók terhe alatt roskadozó bérháztulajdonosokat, régi családi házhelyek tu'ajdonosait még a telekspekulánsoknál is jobban sújtja. Ez az adóm órádba is ütközik, mely szerint mindenki teherviselési képességének megfelelőleg egyformán tartozik a. közterhektym rószt- veuni. Ennélfogva a szabályrendelet eredeti intézkedésének megfelelőleg a beépített telkeket terhelő és a telekértékadó életbeléptetése óta beszedett házbér- Hllé.radó törlendő és a szabályrendelet ennek megfelelőleg módosítandó. A telekértékadó szociális és közgazdasági célja különösen arra irányult, hogy az üres és eléggé ki non használt telket mielőbb a több term elégre és építkezésekre fel használ hassa. Ezen törekvést megnehezítik, sőt megakadályozzák a mostani egészségfelen gazdasági viszonyok, melyek az anyaghiánynak, a drágaságnak, az ingatlan-jövedelem maximálásának, a szabad forgalom és szabad verseny túlságos kőről ál ozásának tudhatok be. Tekintettel arra, hogy beépítetlen telkek túlnyomó része kispolgárok tulajdonában ran a statisztika szerint, egy élet fáradságos munkájával és takarékosságával gyűjtött kis vagyont sújtjuk s lehetetlenné tesszük, hogy keserves ré /kifizetéssel megszerzett házhelyekre otthon épülhessen, sőt. hogy azt az apa fiúnak hagyhassa örökségül. Nem a te ekspekuláns, de az ilyen házhelytulajdonosok érdekében kívánatos a szabályrendelet olyan módosítása, hogy a mostani építési vi zonyok megváltozásáig (esetleg 19 évig) a telekértékadó megfizetésére kamatmentes halasztás adassék, mely időtartamon belül a lejárt adó csak az ingatlan eladása esetén váljék esedékessé. A házbérfillér törlésével esetleg az eredetileg javaslatba hozott egy és fél százalékra való leszállításával, továbbá a fizetési halasztással kapcsolatban a minimál's telekértékadó megmaradhatna a főváros mai financiális lie’yzetére tekintettel. Közgazdasági, szociális és az igazsága ság és méltányosság szempontjából elfogadható, illetőleg életbeléptethető a betterment (Verbesserungsabgabe)' nagyobbszabásu, egyes városrészek télkeinek értékét • emelő községi köz- létesítmények (utcanyitás, hídépítés, térképezés stb.) folytán előá’iott értékemelkedés után kiszabandó egyszeri járulék kivetése. Ugyancsak jogosnak ítélem az értékemelkedési adó ’ (Wertzuwachssteuer) behozatalát, mely lényegében átruházás alkat mával fizetendő illeték, mely a beszerzési és eladási (esetleg már átruházási) ár között mutatkozó különbözet, illetőleg nyereség bizonyos hányada. Fentebbiekben röviden igyekeztem a tárgyalás alá kerülő telekértékadó kérdését megvilágítani, remélve, hogy a tárgyalás során az egyéni érdekeltség v’sszaszoritásával sikerülni fog azt a közérdeknek megfelelően rendezni. Tavaly 22 millió liter tejet fogyasztott el Budapest A termelők újra emelni akarják a tej árát — 50.000 liter a napi felhozatal — Mit mond a Tejhivatal igazgatója ? A főváros legfontosabb problémái közé tartozik a tejellátás kérdése. A tej nemcsak élelmiszer, hanem gyógyszer is, melyet a betegek és a csecsemők nem nélkülözhetnek. Talán nem véletlen, hogy épen emiatt a szabadkereskede- lem legelsősorban a tej forgalmát akarja visz- szahóditani, jól tudván, hogy ha a jegy rendszer várán a szabadkereskedelemnek épen a legfontosabb közszükségleti cikknél, a tejnél sikerül rést ütnie, a többi már könnyén jön az első fecske után. Noha, ha valahol, a tej forgalmánál nein lehet még szabadkereskedelemről beszélni, nem lehet mindaddig, áruig a hatósági tejfelhozatal messze túl nem szárnyúja a tej- igazolványosok ellátását. Addig, amig ez meg néni történik, a szabadkereskedelem visszaállítása. esetén az az abnormis helyzet állana elő, hogy a tej ára a nagy kereslet és kevés kínálat folytán a mainak kétszeresére és háromszorosára szökne fel és ilyképen súlyos adóval sújtanák azokat a családokat, amelyeknek betege vagy kisgyermeke feltétlenül tejre van utalva. A főváros tejellátása ügyében munkatársunk kérdést intézett Moussong Géza kir. tanácsoshoz, a Központi Tejhivatal kiváló igazgatójához, aki a következő nagyérdekii információkat bocsátotta az Uj Budapest rendelkezésére: Az 1913,-ik béke évben akkori hiteles becslések szerint és a rendelkezésre álló havi adatok figyelembevétele szerint Budapest főváros területén átlag napi 304.753 liter tej állott rendelkezésre. Az 1916. évben, amikor már a Központi Tejhivatal fölállítása vált szükségessé, a napi átlag csak 164.717 liter volt, amit még mindig rózsás állapotnak nevezhetünk, mert hatósági tejellátásra, ennek csak mintegy 35—50 százalékot kellelt igénybe vennünk, a többi mint szabad lej került forgalomba. Az 1917-ik esztendő bár süllyedést mutat a lejszállil- mányok mennyisége tekintetében, amennyiben a napi átlag 109.509 literre esett, mindazáltal a hatósági tejellátás terén nehézséget nem okozott, mert állandóan rendelkeztünk annyi tejjel, amennyi a hatósági ellátásra (tejigazolványok, kórházak és emberbaráti intézmények) szükség volt. 1918-ban a napi átlag 91.615 liter voll, amelyből azonban levonásba kelleti hoznunk a különböző, de jelentős mennyiségű savanyu tejeket, minek következtében a rendelkezésre állott tejmennyiségek 58.101 és 86.155 liter közölt váltakozott. Ezz,el szemben a megterhelés 70.174 és 89.578 liter közöli ingadozott, minek következtében ebben az esztendőben már csupán öt hónapon ál tudtuk zavartalanul biztosítani a tejellátást. Az 1919-ik évben állott be a leg- sanyarubb helyzet, mert bár napi átlagunk 49.895 litert tüntet föl. de február, november és december hónapok még a 40 ezret sem érte el, mert ezen hónapokban 38.747—37.259—38.799 liter volt csak a napi átlag. Ezzel szemben a nyári hónapok szállítmánya 71 és 73 ezer között váltakozott. Talán nem végezünk fölösleges munkát, ha kissé behatóbban foglalkozunk és részletesebb képét tárjuk elé az 1920-ik esztendőnek, amikor a tejszállit- mányok mennyisége ismét némi örvendetes javulást mutat, amennyiben az évi mennyiség napi átlaga 64.843-ra emelkedett. Leggyöngébb hónapok voltak múlt esztendőben január és március hónap, amikor 43.500 és 43.600 liter között váltakozott a napi átlag. Ezzel szemben augusztus, szeptember, . október és november hónapok oly kedvezőek voltak, hogy különösen szeptember, október és november hónapban a szaluul tej árusítását is engedélyezhettük. mert a tejvállalatok az összes hatósági megterhelésnek meg tudtak felelni, sőt jelentékeny tejfólöslegiik is maradt. A hatósági fölügyelet alatt álló tejüzemek az 1920-ik évben mint köztejet összesen 21,72'i.260 liter tejet forgalmaztak. A beérkezett tejszállitmányok- nak átlag 70 százaléka került a fővárosba édes állapotban és 30 százaléka savanyu állapotban. A lejárak igen gyakran változtak. Így 1917-ben a termelő literenként 60—80 fillért kapott, az árusítás pedig kannatejnél 78 majd 106 fillérért, palacktej után 84 majd 112 fillérért eszközöltetett. Az 1918-ik évben szeptemberben történt árváltozás, amikor a termelőnek 130 fill, a kannalejért 172 fillér és a palacktejérl 190 fillért állapitolt meg a hatóság. Az 1919. év március havától a palacktejek kiszolgálását beszüntettük. Ugyanekkor a termelő- árt 200 fillérben, a kannatej eladási ára 274 fillérben jelöltük meg. 1920. május 25-től a termelői ár 450, illetőleg hűtéssel, kezeléssel 500 fill., az eladási ár augusztus 11-ig 700 fillér és azóta a mai napig 10 korona. Az eladási ár érintetlen hagyásával a Közélelmezési Minisztérium és az Árvizsgáló Bizottság a termelő árt f. é. február havától 1 koronával emelte. Január óta ismét meglehetős küzdelmeink vannak a tejellátással, mert pl. most március havában a megterhelés 68.518 liter, amellyel szemben állag 44—48 ezer liter édes tejjel rendelkezünk. Egyedüli reménységünk, hogy az előző esztendőhöz hasonlóan április havában ismét emelkedik a lejszál- litás, mert részben a borjadzás, részben a takarmányhiányok okozták a mostani léli visszaeséseket. A gazdák részéről föltüntetett számítások valószínűvé teszik annak a kívánságnak a jogosultságát, hogy a termelőárakat ismét méltányosan emelni kellene. Csak az a baj, hogy ennek a méltányosságnak a határát még nem találták el a gazdák, mert oly szertelen kívánságok kerültek napvilágra, amely kívánságok teljesítése a főváros közönsége zömének teherképességét nem bírná el. Már pedig a tej nem luxuscikk, hanem életfönn- tartó gyógyszer, amelyet a csecsemő lenek és betegeknek még a legszííkösebb viszonyok közöli is biztosítani kell. .................... HÍ REK • • • Ki lesz Hock János utóda? A Józsefváros rosszemlékű politikus-plébánosa valahol Amerika felé vitorlázik, a Mária Terézia tér környékén pedig máris nagyban készülnek az u.j plébános választására. Az elmúlt héten városatyák deputációja járt Esztergomban a hercegprímásnál Blisner Ágoston érdekében, a küldöttségnek Haller István, Bohn József, Bieber Jenő és Vasek Ernő voltak a tagjai. A hercegprímás megígérte, hogy két héten belül elrendeli a választást és akkor semmi akadálya sem lesz annak, hogy Blisner Ágostont, az eddigi adminisztrátort, plébánossá válassza a közgyűlés. A választás még egy szempontból lesz érdekes: ezen a plébános választáson Baránszky Gyula dr. indítványa értelmében a közgyűlésnek csupán kgtholikus vallásit tagjai vehetnek részt. Szejite Miklós — óbudai elöljáró. A polgár- mester Szérűé Miklóst, akit most választottak meg elöljárónak, a III. kerületi elöljáróság vezetésével bízta meg. A Terézvárosba Szénié utódjául elölj áróhelyettesnek Károlyi József főjegyzőt nevezte ki a polgármester. Április végén lesznek a választások. A polgármester tudvalevőleg március 24-i lejárattal a tiszt- ujitáé folytán megüresedő 290 fogalmazói, számvevőségi, műszaki stb. állásra irta ki a pályázatot. A főváros eg'ész tisztviselői kara lázasan .várja a választásokat, melyek elé azonban, amint a városházán beszélik, most némi akadályok tornyosul ak. Állítólag Hegedűs pénzügyminiszternek lenne vétója a választások ellen, azon a címen, hogy egy miniszter- tanácsi határozat minden előlépési 1 megtilt ez a ha ározat pedig a fővárosra is vonatkozik. A polgár- mester ezzel szemben azzal érvel, hogy a fogalmazói, stb. állásoknak tanácsi választás utján való betöltése szorosan kiegészítő része annak a fővárosi tisztuji- tásnak, amelynek végrehajtásáról külön törvény intézkedett. Különben is a főváros a tisztviselők tekintetében egészen más helyzetben van, mint az állam. Az államra vonatkozólag az előlépési tilalom nagyon is rendjén való volt, hiszen az ország területe — legalább egyelőre — kisebbedéit és azokon a helyeken, ahol tisztviselőkre szükség volt, menekültek beosztásával lehetett segíteni. A fővárosnál viszont állandóan nőtt és mos' is nő az adminisztráció, az alantasabb tisztviselők száma pedig annyira csökkent, hogy részint a tisztuji ás, részint halálozás folytán, hogy ma-holnap munkaerő hiányában csődöt mond a zegész gépezet. Mindenképpen indokolt volt tehát a pályázatok kiírása. Az elnöki ügyosztály egy hónap alatt készül el a pályázatok feldolgozásával év Sza zovszky tanácsnok reméli hogy április u olsó harmadában meg lehet tartani a . választő-tanács- ülést, ugyannyira, hogy május 1-én az érdekelt tisztviselők már a magasabb rangosztályu fizetést kapják.
