Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-02-23 / 7. szám
2 ujBumPEsr 1921 febwmthr* 23 társadalmi harmonikus együttműködés lehetőségét veszélyezteti. Ezt a harcot, mesterségesen fokozza és elkeseredetté érleli a lakásügyi hatóság kezébe adott, feleslegesen tulnagy hatalom, amely a tulajdonjog érvényesiteset azokon a területeken is elkobozza, ahol arra a közérdek szempontjából semmi szükség sincs. A béremelés engedélyezésénél eddig követett lakásosztályozás (kis-, közép- és nagylakas) s a régi bérhez idomitott százalékos megszabás egyszerű ugyan, de igazságtalan. A statisztika igazolja, hogy regi lakásbérek csodalatosán egyenlőtlenek voltak. Ugyanolyan lakás vagy üzlethelyiség bére indokolatlanul lényegesen különböző volt. A nagycsaládos, vagy a társadalom bizonyos osztályához tartozó lakó kénytelen nagyobb lakást tartani, holott kereseti viszonyai szerények, viszont a gyermektelen vagy nőtlen lakó kislakásban lakik, holott jövedelme nagyobb lakásbér fizetését engedné meg. A mai viszonyok között sok hirtelen meggazdagodott ember kénytelen régi viszonyainak megfelelő kisebb lakásban lakni, mert nagyobbhoz nem jut s pusztán azért, mert lakása kisebb, élvezi a kisebb lakásnak nyújtott szociális kedvezményt. Véleményem szerint a lak- béremelés minimumát és maximumát kellene megállapítani s ezen belül a lakó kereseti és életviszonyai alapján szabni meg a fizetendő bért. Igaz, hogy az ilyen egyéni megállapítás nehézséggel jár, de a múlt gyakorlata mutatja, hogy nem megoldhatatlan. A forradalom előtt a kerületi lakáshivatalok végezték ezt a munkát s bátran állítom, hogy jól és közmegelégedésre. Minden kerületben volt ilyen lakáshivatal s ez a decentralizáció lehetővé tette az ügyek gyorsabb elintézését. A kerületi lakáshivatalok délután tárgyaltak, amikor a munkás ember jobban ráér és foglalkozásában és keresetében zavarva nincs. Az Ítélkezés az érdekelt egyesületek által ajánlott és a főváros tanácsa által megbízott ülnökök közben jöttével történt, — egyik ülnök a ház- tulajdonosok, a másik a lakók köréből, az elnök köztisztviselő vagy nyugalmazott magasabb rangú bíró volt, Csak az ilyen módon alakított fórum ítélkezése tud ebben a kérdésben köz- megnyugvást kelteni. Ez nem laikus bíráskodás, hanem ellenkezőleg, a hozzáértők, a kereseti és az életviszonyokat, sőt az egyes személyeket ismerők bíráskodása. Meggyőződésem, hogy ennek a rendszernek a visszaállítása a. helyes. Az elnököket a bírói személyek közül lehetne kinevezni. Szükségesnek tartom a főbérleti rendszer teljes eltörlését. Már most kimondandónak tartom, hogy minden ujabbi főbérlet érvénytelen, abból jogok és követelések nem származhatnak, a fennálló főbérletek pedig félév múlva érvénytelenné válnak. A főbérlet .ugyanis, amikor valaki egész házat vagy házrészt (emeleteket, több lakást) bérel, abból a célból, hogy azt mások részére tovább bérbe adja s a béreket ő szedje, a le (/lelketlenebb uzsora. Ez leginkább a kaszárnyaszerii kislakásos házakban divatos, ahol a főbérlő szegény embereknek híivi, félhavi vagy heti bérfizetés mellett drágán engedi át a lakást, legtöbbször többnek egy lakást. Ez nem tisztességes kereset, nem lehet élethivatás, mert a legfontosabb életszükségletnek és kényszerhelyzetnek önző kiaknázása. A főváros nem fizethet rá a Városi Színházra A készkiadásokra garanciát kell kérni a bérlőtől — A Népszínházi Bizottságot, vagy a közgyűlést illeti-e a döntés? — A pályázók a város bőrére spekulálnak A Városi Színház ügyében ezen, legkésőbb a jövő héten megtörténik a döntés, és ezzel — legalább egyelőre — lenyugszauak azok a hullámok, amelyeket a Tisza Kálmán-téri müintézet ügye keltett, E pillanatban még nem bizonyos, hogy ki fog dönteni az ominózus ügyben, a népszínházi bizottság, vagy a közgyüles-e, még ke- vésbbé lehet jóslásokba bocsátkozni, hogy ki lesz a színház jövendő bérlője! A Városi Színház pályázata körül napról-napra, sőt óráról- órára változik a helyzet, most, hogy színházi nyelven szóljunk, az izgalmas színdarab harmadik felvonásának a végén, még mindig, nem tudjuk, ki lesz a boldog férj, akinek karján a szende szűz a nagyközönség elé lép. Joanovich Pál dr. és Lázár Ferenc dr. azon közgyűlési indítványukat, hogy a közgyűlés, tekintettel a gyanúsítások egész tömegére, amely a bérlet körül hullámzik, mondja ki a maga illetékességét a döntés ügyében, visszavonták, nem akarván dezavuálni a közgyűlés keresztény többsége által választott bizottságot, abban a reményben, hogy a bizottság, érezvén az óriási erkölcsi és anyagi felelősséget, maga mond le a döntés jogáról. Azonban mi történt! A népszínházi bizottság legutóbbi bizalmas értekezletén elhatározta, hogy a bérlet ügyében ő maga kiván határozni, furcsa helyzet elé állitván ezzel az indítványozókat, akik most nem minden keserűség nélkül gondolnak arra, hogy — miért nem. adták be az inditványt? A mi szempontunkból egyáltalán nem fontos, hogy személy szerint ki lesz a. Városi Színház bérlője. Ugyanannyi érv szól az állami pályázat mellett, mint ellene, és a magánpályázók között is nem egy van, akinek kezében úgy művészi, mint erkölcsi szempontból biztosítottnak látnok a színház és a fővárosi részesedés jövőjét. Meg kell azonban e helyütt állapítanunk azt, hogy a pályázók túlnyomó nagy része — nem véve ki a kultuszminisztériumot sem — a város bőrére spekulált, amikor beadta a pályázatát a színház bérletéért. Amikor Faludiék öt esztendővel ezelőtt átvették a műintézetet, lezüllött, a közönség által nemcsak hogy nem szeretett, hanem megutált színházat vettek át, amelyből nem annyira képességeikkel, mint inkább a kedvező színházi konjunktúra folytán virágzó üzletet csináltak. Ha az öt év előtti le- ziillesztett Népopera bérösszegeképen 30%-os részesedést tudtak felajánlani Faludiék, oly- képen, hogy még számos milliót is nyertek az üzleten, mennyivel többet ér a Városi Színház ma, mikor az uj bérlő egy pompásan menő, virágzó színházat vesz át. Mégis mit látunk? A pályázók túlnyomó nagy része fejős tehénnek tekinti a színházat, melytől világítást, fűtést, személyzetet követel, viszont azonban a színház jövedelmezőségére még annyira sem nyújt garanciát, hogy a város készkiadásait megtéríteni hajlandó lenne. A 30%, amelyet a bérlők csaknem kivétel nélkül felajánlanak a Városi Színházért, nagyon relativ valami, amely az egyik bérlő kezében esetleg milliókat juttathat a főváros közönsé| gének, a másik bérlő kezében azonban a pályázati szerződés feltételei mellett milliókat vehet ki a városházi koldustarisznyából. Ha jól emlékezünk, csupán két pályázó van, aki pályázati ajánlatában kijelentette, hogy a főváros kész- kiadásait minden .esetre megtéríteni hajlandó. a többi pályázó bölcsen hallgat az anyagi biztosíték dolgáról, abban a város szempontjából igen kedvezőtlen feltevésben, hogy vagy jól megy a színház, és akkor a főváros a kapott 30%-ból úgyis levonhatja készkiadásait, vagy pedig rosszul megy a színház és akkor a deficitben osztozzék a főváros a bérlet boldogtalan tulajdonosával. Ezt az együtt sírást, együtt nevetést nagyon furcsának találjuk. Ha a főváros úgy ki tudja adni a Városi Színházat és ki tudja úgy adni, hogy ha már nyereségről nincs is szó, de legalább a készkiadásaira feltétel nélkül fedezetet találjon, akkor bűnös könnyelműség akár a népszínházi bizottság, akár a közgyűlés részéről, hogy akármilyen szempontból is mellőzze a pályázat kiadásánál azt a nagyon fontos kikötést, hogy a bérlő okvetlenül tartozik a főváros kész- kiadásaiért, tulmenöleg a W%0-os haszonrészesedésen kezességet vállalni, és ennek biztosítására a bérlet megkapása napján a főváros pénztárába nagyobb összegű biztosítékot letétbe helyezni. Itt nem fillérekről van szó. Az elmúlt 1920-ik naptári évben mintegy másfél millió korona volt a főváros készkiadása világításra, fűtésre, színpadi és nézőtéri személy'zetre, amelyeket a Fahidiakkal kötött szerződés értelmében ő volt köjeles űzetni. Ez az összeg, tekintetbe véve a villanyáram és a munkabérek hatalmas drágulását, a folyó esztendőben mintegy három, és fél millió korona lesz, ami már igazán nem mondható jelentéktelen összegnek. Elsősorban tehát azt kell vizsgálni a színház bérbeadásánál, hogy melyik pályázó nyújt garanciát erre a három és fél millióra, amelybe még az amortizáció nincs is beleszámítva! A mi álláspontunk az, hogy tekintettel az ügy messze kiható fontosságára, a közgyűlés egyetemének kell döntenie a bérbeadás ügyében. Azonban, akár a közgyűlés, akár a bizottság dönt, nem hagyhatja ügyeimen kívül azt a szempontot, hogy a fővárosnak legalább kész- kiadásait mindenesetre biztosítania .kell. Ha erre vonatkozólag a népszínházi bizottság nem kér és nem kap megfelelő biztosítékot, nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a színház ügye — igen különös formában _— még akkor is felszínen marad, és a bérlet jogerősen még akkor sem lesz senkié, amikor az uj bérlőnek már réges-régen játszani kellene. Betegápolási cikkeket és orvosi műszereket csak a S MAkTCu ORVOSI MŰSZERÜZEM-nél vásá- ■ „MURIÉ, roljunk. BUDAPEST, ÜIlői-«t 1. TELEFON: Jóasef 32—78 — Saját ipartelepek ■ 0B0a0B0B0B0B0B010B0B0B0B0l0B0g0B0a0l0B0B0B0B010B0B0B0B0»0B0»010B0»0«0B Ültek a városatyák... Aki Kossuth Lajost forgatja a sírjában ... Rendkívüli szóáradat rendkívüli közgyűlésen — Ki a tanács legokosabb tagja ? T. A szokott kép: zsúfolt padsorok .Jobbról, tátongó üresség balról. ... A terem különben csendes. A kereszténypárt hatalmas táborán szomorúság-... Látszik, hogy veszteség érte a pártot... az első halott... Ks álljon meg a jókedv itt a vonal alatt is egy pillanatra, hogy búcsút mondhassunk, utolsó, örök búcsút szegény Hoszu Pistának, ki azóta már nyugszik a hűséges anyaföldben. A kedves Pista, kivel még tegnap jókedvben váltottunk baráti szót, ma már elköltözött az örök nyugalom honába. Megható szavakkal és szívből fakadó érzelmekkel búcsúzott Tőle a hivatalos Megemlékezés. Azután kezdődött a rendes előadás, ez alkalommal felemelt helyárakkal. Kitudódott ugyanis, hogy Wolff Károly ma terjeszti elő sajlóinditványát. E nagy eseményre messze földről ide zarándokoltak a.z emberek, nem törődve sem fáradsággal, sem cselekedetük várható következményeivel, sem az esetleges súlyos terhekkel (mint pl. végigizzadni egy Elek Mór-féle „szónoklatot“). Wolff után — úgy kell nektek, semmivel nem számoló t. Hallgatók — Uram bocsá’: Elek Mór következett, kiről köztudomású, bogy ijesztően ős kellemetlenül nem szónok, aki ha | beszélni kezd, a hallgatók homlokára kiül a gyöngyöző veríték és tagjaikon végig- fut a hideg... Ezúttal csupán néhány buddha (kedves szedőm, vigyázzon e szó betűire) hasonlattal ajándékozta, meg n t. Atyákat s azután leült, mely műveletében hathatósan támogatták még saját párthívei is. Utána, ismét a „Fóti dal“ került sorra, a nevéről elnevezett szerző szabad átdolgozásában. Rövid beszéde ezúttal is a szenzáció erejével hatott és harsogó derültség fogadta azon kijelentését, hogy: „Kossuth apánk megfordul sírjában, ha. Önök e javaslatot elfogadják!“ Egy pillanatra mindenkiben megfagyott a vér, hisz elvégre az Ő nyugalmát zavarni igazán senki sem akarja. De annál szabadabb lett a jókedv, mikor a megjegyzések egyik nagymestere erre a következő ajánlatot tette Fótinak: ■— Kedvesem, lehet, hogy magának igaza van .. Azonban tudja mit, — és ez magának, mint építőmesternek is jó üzletet jelent —- mi hajlandók vagyunk a próbára. Nekünk fontos és sürgős a javaslat, tehát mindenesetre még ma. elfogadjuk. Azután szívesen szerzünk meggyőződést arról, vájjon kinek volt igaza. Tellát megvizsgáljuk a sirt... S ha Kossuth apánk nyugodtan pihen, — amit adjon a magyarok Istene — akkor maga tévedett. De ha tényleg megfordult sírjában, akkor — elismerjük — mi követtünk el hibát. Fóti erre szó nélkül eltávozott. Helyette a közgyűlés „ananásza“ Szilágyi Károly ajánlott egy 50%-os egyezséget .., a hitelezők azonban kérlelhetetlenek maradtak ... Aztán jöttek a. többi indítványok s ezek kapcsán egy szüzbeszéd. Conlégner József, a legszelidebb városatya a szabadkőművesek — hogy úgy mondjuk — iparigazolványainak újbóli ki nem adása tárgyában szállt síkra meggyőzően és teljes odaadással. Szakmándy János pedig a mulatók bezárását követelte. S mivel a bezárással szemben valamit kinyitni kell: Rácz Sándor erre az iskolákat tartotta legalkalmasabbnak. II. A második nap e héten ezúttal a péntek volt: a rendkivüliség napja. Rendkívüli közgyűlés, rendkívüli fontossági! tárgy és rendkívüli külön meglepetés: megjelent a t. Baloldal. Volt is szóáradat bőven. Annyira, hogy Petrovácz Gyula, a közgyűlés műfzaki tudósa, úgy kutyafuttában kiszámította, hogy az ekként hangban elpocsékolt energia annyi Jó-erőt (miért erőt? A szerk.) képvisel, amennyi elegendő lenne 12 darab, egyenként ő emeletes olyan bérház felépítésére, amelyben összesen 600 lakás állana, rendelkezésre. (És ebbe még nincs is benne a?, ennek kiszámítására forditott energia!) A kérdést jog'ilag, közegészségügyileg és műszakilag, szóval minden oldaláról megvilágították,... de azért az. hogy a hajléktalanok hogyan kapjanak lakásokat, sötét titok maradt... Dé azért mégis érdekes volt. Tanulságos is, hasznos is. így pl. Körmöczy Zoltán kihúzta a kérdés méregfogát. Fájdalom (és eredmény) nélkül. Teles Béla dr- mint. a Háztulajdonosok Egyesületének igazgatója, abszolút pártatlanul beszélt. Azaz nem volt párt. amely az általa mondottakat helyeselte vplna. Viszont igaz ezzel szemben az is, hogy Petrovácz barátunk
