Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1921-01-12 / 1. szám

1921 január* 12 UJM sr 3 Százszorosra emelik a honosítási dijakat Negyvenezer koronába kerül a községi kötelékbe való felvétel — Kétmilliós uj jövedelem a felemelt illetőségi dijakból Árdrágítók vágya, lánckereskedők reménye, siberek álma a budapesti illetőség, hatósági nyelven a Budapest székesfőváros községi kö- telékébe való felvétel, amikor nincs szaladgá lás a rendőrségre, nincs toloncház, nincs Galí­cia, nyugodtan és boldogan lehet árdrágitani, láncolni és sibolni a kéz alatt százezrekért vá­sárolt négy és több szobás lakásban, anélkül, hogy fenyegetni1 a rém: a régi hazába való visszazsuppolás. A legújabb időkig meglehe­tősen liberálisan kezelték a „külföldi honosok­nak“ a községi kötelékbe való felvételét, illető­leg Budapesten való megtörését a hatóságok. Akiket kidobott a főváros, azokat visszafogadta a rendőrség és ez a legrosszabb eset volt - hä egyik helyen sem sikerült az ittmaradást kieszközölni, végső fokon a belügyminiszter egészen bizonyosan kegyelmet adott. így tör­tént, hogy Budapest már a háború -első évei­ben Mekkája lett azoknak, akik egész vagyo­nukat a kaftánjuk bélésébe bevarrva hordják, és akik négy-öt évet a magyar fővárosban gseftelve, különös tekintettel az egyre sűrűbbé váló „zaklató akciókra“, elérkezettnek látják az időt arra, hogy a budapesti illetőség barát­ságos révébe evezzenek, és a budapesti illető­ség elérésére minden követ — sok esetben igen nehéz és tekintélyes köveket, sőt követeket — megmozgatnak. Az illetőségi ügyosztályban — ahol Czebe tanácsjegyző intézi nagy körültekintéssé! eze­ket az ügyeket — régtől fogva aggodalommal nézik főleg a kaftános „külföldi honosok“ Budapestre való özönlését és itt tartózkodását. A magyar állampolgároknak Budapest székes- főváros községi kötelékbe való felvételéről, külföldi honosoknak pedig a községi kötelékbe való felvétel kilátásba helyezéséről és a tize- tendő dijakról még egy 1901-ben készült sza­bályrendelet intézkedik, ez a szabályrendelet azonban ma már elavult. Az illetőségi ügyosz­tály ezért most uj, a réginél sokkal szigorúbb szabályrendelet-tervezetet készített, melyet a tanács legutóbbi ülésén elfogadott és azt leg­közelebb a jogügyi bizottság fogja tárgyalni. A szabályrendeletről, mely teljesen uj alapokra helyezi a községi kötelékbe való felvételt és ezen a cimen több milliós uj jövedelmet bizto­sit a fővárosnak, Sántha Dénes tanácsnok a következő felvilágosításokat adta az Uj Buda- pesl-nek: A külföldi honosok felvételi kérelménél első­sorban azt vesszük figyelembe, hogy a felvétel Mit akarnak a demokraták és a liberálisok? Pártvezérek nyilatkozatai a kisebbség sérelmeiről A főváros közgyűlésétől még mindig tá­voltartják magukat a. kisebbségi pártok, amelyek, úgy látszik, nem akarnak részt- venni a közgyűlés érdemleges munkájában. Hogy a Keresztény Községi Párt és a ke­resztény fővárosi politika iránt érdeklődő nagyközönség tisztában legyen a kisebbségi pártok legújabb terveivel és céljaival, meg­szólaltattuk a kisebbség néhány vezető em­berét. Alább közöljük a> beérkezett nyilatko­zatokat, melyeknek érdemi taglalásába — a vendégjog alapján — ez alkalommal nem bocsájtkozunk, fentartjuk magunknak azon­ban azt á jogot, hogy az egyes nyilatkoza­tokra megtegyük megjegyzéseinket. Bársony Elemér dr.: A Nemzeti Demokratapárt újabb időben nem foglalkozott uja.bb állásfoglalás kérdésével, mert köti régi álláspontja, mely szerint mind­addig, amig nem kapja meg azt az elégtételt, amit nem is annyira önmagának, mint inkább az elvnek követel, — hogy t. i. az arányos vá­lasztási rendszer alapján összeült közgyűlés bizottságaiban ennek az elvnek megfelelően a kisebbség is képviselve legyen. A kisebbség ugyanis csak a bizottságok működésével kap­csolatban látja annak lehetőségét, hogy ered­ményes^ munkásságot fejthessen ki. Ha ennek a lehetőségétől elzárják, nem hajlandó vállalni annak a munkának a felelősségét, amit a köz­gyűlés kifejt. Éber Antal: En magam nem tartozom egy párthoz sem s igy semmi jogosultságom valamelyik párt vagy csoport nevében beszélni. Semmi okom viszont elhallgatni, hogy a .magam részéről helyteleni tettem és helytelenítem azt az absztinenciái, melyet a törvényhatósági bizottság kisebbségi pártjai tanúsítanak. Nem tagadom, súlyos sé­relem érte a kisebbséget a többség részéről, nem kilátásba helyezését oly külföldi kéri-e, akinek itteni foglalkozása az ország és főváros érde­kében előnyös. Ha a felvétel kilátásba helye zéset kérő külföldi — mert magához a felvétel­hez előbb a magyar állampolgárság megszer­zése szükséges — az erkölcsi szempontoknak megfelel, a felvételt kilátásba helyező ok­mányéit a mai 4ÜÜ korona helyett 25.000 ko­rona dijat tartozik fizetni. Ha a külföldi honos magyar állampolgár által történt örökbefoga dás utján óhajtja magát honosíttatni és e cél­ból kéri a községi kötelékbe való felvétel ki­látásba helyezését, 30.000 korona dijat köteles fizetni. Végül, ha a községi kötelékbe való felvétel kilátásba helyezését olyan külföldi honos kéri, aki közvetítő kereskedelemmel vagy hosszabb előképzést nem igénylő ipar- szerű vállalkozással foglalkozik, vagy ilyen vállalat alkalmazottja, a mai 400 korona helyett 40.000 korona dijat (ízet le a fő­város pénztárába. A 40.000 korona csak magyar pénzben lábszik soknak, mert, ha például a svájci frank' békebeli paritását vesszük alapul, a felvételi dij a régi 400 koronával szemben még mindig csak 54() svájci frank, azaz majd­nem ugyanannyi békebeli korona. A magyar állampolgárok községi kötelékbe való felvéte­lének dóját 100 koronáról 1000-re, a repatriálás céljából való felvétel kilátásba helyezésének diját 400-ról 2Q00-re emeli az uj szabályrendelet, illetőségi bizonyítvány kiállításáért 50 koro­nát, útlevél elnyeréséhez szükséges igazolvá­nyok kiállításáért pedig a mai 1 korona he­lyett 20 koronát fogunk szedni. A díjemelések révén — fejezte be érdekes nyi­latkozatát a tanácsnok ur -— a mai 80.000 ko­rona bevételt már az előző évben kerek kétm illió koronával szárnyaljuk túl. Magától értetődik, hogy a dijak esetleges elengedésére is megad­juk a lehetőséget: ha a külföldinek honosítá­sából, illetve a magyar állampolgárnak a fővá­ros kötelékébe való fölvételéből az országnak, illetve a fővárosnak eszményi tekintetekből figyelembe veendő, vagy gazdasági előnye van, az uj szabályrendelet 11. szakasza szerint a köz­gyűlésnek joga vau a dijakat mérsékelni, sőt el is engedni. Az ellenőrzés szempontjából nagyon fontos, hogy a tanács úgy a főváros kötelékébe felvett magyar állampolgárokról, mint a köz­ségi kötelékbe való felvétel kilátásba helyezé­sében részesített külföldi honosokról nyilván­tartást vezetni köteles és azt negyedévenként a közgyűlésnek be kell mutatnia. is egy ízben, oly sérelmek, melyek a legna­gyobb mértékben elítélendők és lielyteleniten- űők, de —- az én véleményem szerint, melyet a kisebbség emberei előtt sem hallgattam el — még e sérelmek ellenére is helyt kell állni azon a helyen, amelyre a polgárság bizalma folytán kerültünk, helytállni mindaddig, mig azt a he­lyet megtartjuk. Ezzel tartozik mindenki meg­bízóinak, akik nem igen tudják majd megérteni, hogy a kötelességteljesitésnek micsoda módja ez: távolmaradni mindlentől. Én a magam ré­széről ki is vontam magamat ebből az abszti­nenciából, a közúti vasutak megváltásának fon­tos kérdésénél fel is szólaltam s a jövőre is esetről-esetre mérlegelni fogom, résztvegyek-e a vitában, vagy sem. Ismétlem, kívánatosnak tartanám, hogy a kisebbségi pártok is kivennék a maguk részét a törvényhatósági bizottság munkájából. Gaár Vilmos dr.: A kisebbségnek általában feladata az ellen­őrzés és a többségi álláspont érveivel szemben a tárgyilagosan ható érvek erejével a meggyő­zés. A székesfőváros bizottságának kisebbsége is ezt a célt tűzte maga elé s igy akart részt venni sokat szenvedett fővárosunk helyreállí­tási munkájában. Ez a cél vezérelte akkor is, amikor azt a jogos kívánságát nyilvánította, hogy a fővárosi törvényhatóság albizottságai­ban is helyet foglalhasson. A kisebbség ma is azon az állásponton van, hogy tagjainak szellemi és erkölcsi erejét kész a főváros szolgálatába állítani; de viszont nem hajlandó oly munká­ban resztvenni, ahol nem a megértés és meg­győzés fegyvereivel folyik a küzdelem. Amely percben lehetővé válik az ily alapon kifejthető munka, a városi polgári párt nem fog vona­kodni ebbcjl a munkából legteljesebb erővel a maga készét kivenni. Gál Jenő dr.: Mit akar a kisebbség? Dolgozni akar. A munka lehetőségét a többség magatartásának megváltoztatásától várjuk. A bizottságokban való részvétel nélkül komoly munka nem kép­zelhető, enélkíil csak szereplés lehet minden felszólalás, de nenp komoly munka. Erre nem vállalkozhatunk. Félek, hogy a többség későn fog rájönni, hogy a megértés elől való kitéréssel mennyit ártott a fővárosnak. Az a meggyőző­désem, hogy a főváros lakosságának többsége mélyen elitéli ezt a sic volo, sic jubeo el­vét alkalmazó többséget, és ami ma a közgyű­lésen többség, a főváros lakosságában már ki­sebbség. (? !) A legelső feladatnak azt tartom, hogy a közgyűlés hangja változzék meg és oda a felekezeti és osztálykülönbségek éretlen meg­jegyzései helyébe kizárólag a nemzeti alapon nyugvó egyetértés vonuljon be minden más megkülönböztetés kizárásával (!) Hajdú Marcell dr.: A kisebbségnek nincs és nem is lehet egyéb célja, mint a főváros minél előbb való konszoli­dációján közremunkálni. A bizottságokból mi kisebbség ki vagyunk tudvalevőleg rekesztve. nem áll tehát módunkban hathatósan közre­működni és előkészíteni mindazokat a terve­ket és megvalósítani azokat a célokat, melyek hivatva volnának a főváros érdekeit szolgálni. Kétségtelen, hogy az országos politika nagy befolyással kell hogy legyen a főváros politi Icájának irányítására is. Amely irányban az ország konszolidációja halad, annak az irány­nak elsősorban keli érvényesülnie a főváros ügyeinek irányításában és vezetésében is. Mi egyebet nem kívánunk, mint tehetségünkhöz mérten hozzájárulni a főváros sajnos, zilált anyagi viszonyainak rendezéséhez. A többségi pártnak van egy bizonyos csoportja, — mi leg­alább úgy vagyunk értesülve — amely kívá­natosnak, talán egyenesen szükségesnek tar­taná, ha a kisebbség újból belekapcsolódnék az általa megkezdett munkába. Ezek részéről, mint tapasztaltuk is, a legutóbbi választáso­kon, a mérsékelt irányzat érvényesült. Ha ez a törekvés tovább is hathatósan megnyilvánul, akkor létre jöhet bizonyos áthidalási lehető­ség. mert hiszen kétségtelen, hogy a kisebb­ségben található régebbi bizottsági tagokra, akik a múltban megszerezhették azokat a ta­pasztalatokat, azt a tudást, melyet most a fő­város javára értékesíthetnének, nagy szükség van. Bonyodalom a Renaissance-szinház körül Csak magyarnevü színházra ad engedélyt a főváros A Nagymező-utcai Télikert helyiségeiben néhány héttel ezelőtt megnyílt a Renaissence- mozi, mely többek között arról nevezetes, hogy a legdrágább mozija Budapestnek: a szinlap tanúsága szerint van olyan páholy benne, amelyet csekély 350 koronáért árulnak a nagy- pénzű embereknek. A mozi megnyitását hosszú és áldatlan küzdelmek előzték meg a bérlő Radius-részvénytársaság és a háztulajdonos Wabits Lujza között: a belügyminiszter, aki végső fokon dönt ebben az ügyben, máig sem hagyta jóvá Eádiusék építési engedélyét és ha a belügyminiszter a háztulajdonos javára dönt, megeshetik, hogy a Renaissance-mozi úgy be­csuk, mintha meg se nyílt volna ... A Radius-részvénytársaság, mely mögött a bécsi Sascha-f ihn gyár keresztény és nemzeti szempontból éppen nem kívánatos érdekeltsége rejtőzik, ugylátszik, nagyon bízik a maga iga­zában, mert sokmilliós költséggel átalakította a helyiségeket, megnyitotta a mozit, sőt leg­utóbb szinháznyitási kérelemmel fordult a fő­városihoz. Az erre vonatkozó kérvény, mely Renaissance-szinház néven kéri a szinháznyi­tási engedély megadását, Barna Károlyt nevezi meg a megnyitandó színház felelős művészi vezetőjéül, aki lehet, hogy a filmgyártás terén nagyszerű nevet szerzett magának, de szin- Lázigazgatással legjobb tudomásunk szerint eddig nem foglalkozott... A kérelmet legközelebbi ülésén tárgyalná a Népszínházi Bizottmány, ha addig megér­kezne a belügyminiszter végzése, elutasítván Wabits Lujza felebbezését. A döntés azonban késik és igy a szinháznyitás ügye a levegőben lóg. Annyi bizonyos, hogy a főváros, mely öl­hetett kézzel volt kénytelen tűrni, hogy a Víg­színház a Blumenthal-érdekeltség zsebébe ván­doroljon át, a Renaissance-nél fontos és nagy­jelentőségű kikötéseket fog eszközölni és az ed­dig megadott szinháznyitási engedélyektől il- térőleg, fenn fogja magának tartani bizonyos fokig az ellenőrzés és felügyelet jogát. A Renaissance-szinház ügyének másik érdekes­sége, hogy— nem fogják Renaissance-nak hívni. A fővárosnak ugyanis az az eléggé nem helye­selhető álláspontja, hogy idegen nevű színházai ezentúl nem engedélyez és utasítani fogja Ra­di usókat, hogy megfelelőbb, magyaros hang­zású* nevet válasszanak színházuk számára. A főváros ezeri álláspontját különben már a Revü-színháznál is érvényesítették, ahol a színház uj tulajdonosa, Beöthy László, már a szinháznyitási kérvényben loyálisan bejelen­tette. hogy a jövő színházi évadtól kezdve a Revü helyett magyaros hangzású névre ke­reszteli a Szerecsen-utcai miiintézetet. Háztulajdonosok Forgalmi, Ipari és Kereskedelmi R. T. Budapest, IV., Deák Ferenc-u. 15. v Telefon 51 26. Vesz és elad ingatlanokat, vállal építési munkálatokat’ házak karbantartását. Saját állvány- és létrakölcsönző- osztály. Építési anyagok raktára ; IX., Márton-u. 3/b.

Next

/
Thumbnails
Contents