Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-12-24 / 50. szám
-/Opi elocv her’ 24 UTBUDAPEST 5 Az Angyalföldön épül a főváros uj kislakás-telepe 150.000 koronába kerül egy kislakás építése _ Teljes mértékben megvan az építkezés te chnikai lehetősége A főváros szociálpolitikai bizottsága legutóbb tartott ülésén tudvalevőleg elhatározta, hogy munkáslakások építésére 100 milliós kölcsönt vesz fel. Ezzel az aktussal végre nekilendül a főváros kislakás-akciója és remélhető, hogy a tavasz folyamán már megkezdődhetik a termelő munka. , , , A 100 milliós kölcsönre vonatkozókig kérdést intéztünk Lobmayer Jenő dr. tanácsnokhoz, a szociálpolitikai ügyosztály vezetőjéhez, aki a következő nyilatkozatot tette munkatársunknak: Napjaink szociálpolitikusa egy jelentékeny tehertől) blettol a munkanélküliség és lakásínség kérdésével terhelve indul feladatának teljesítésére. E két kérdésnek legalább részleges megoldása előtt a régi értelemben vett szociálpolitikáról szó sem lehet. Ez a tudat hatja át a főváros vezetőségét is, amidőn a lakásépítés megindítására minden lehetőt elkövet. E célra az 1922. év folyamán legalább 100 millió koronát óhajt fordítani, azzal a rendeltetéssel, hogy ez összeg keretén belül kislakások építtessenek. Ennél az akciónál főleg a munkásosztály és kistisztviselők érdekeit kell szem előtt tartani, s ezért az építkezést minél gyorsabban és lehetőleg olcsón kell végeztetni. A fővárosnak az V. és VI. kerület külső részén levő telkei alkalmasak volnának arra, hogy o telepek olt telepíttessenek. Fontos volna ez alkalommal a már régebben tervbe vett cottage-rend,szert meghonosítani, amely mellett lehetővé válnék, hogy eg’y-egy család szükségleteinek kielégítésére kisebb konyhakerti gazdaságot folytathasson. Mindezeknek megvalósítása azonban a mai viszonyok között pénzügyi nehézségekbe ütközik. A tervbe vett 100 millió korona felhajtása is igen nagy gondot okoz, mert o beruházás jellegit költségnek a rendes költségve- 1 tésbe való felvétele lehetetlen, kölcsön felvétele pedig a korona értékének ingadozása miatt igen nagy kockázattal jár. Súlyos terhet jelent a vállalkozásra az is, hogy egy kislakás költsége körülbelül 150.000 koronát tesz ki. Ennek amortizációjára és a házak karbantartására évenként, körülbelül 7—8000 koronát kell számítani, mely összeg a lakásért szedhető bért lényegesen meghaladja. Az a teher tehát, amelyet a lakások felépítésével akár a főváros, akár pedig az állam elvállal, a felépítésre szükséges effektiv költségűn felül, sok évre terjedő, évről-évre ismétlődő kiadással gyarapszik. Mindez azonban nem lehet akadálya annak, hogy feladatunkat megoldjuk, mert remélhető, hogy a hatóságoknak ily módon való kezdeményezése a magántőkére is serkentő hatással lesz és az egész gazdasági életre kiható termelésnek megindulását teszi lehetővé. * A főváros lakásépítő akciójáról különben kérdést intéztünk egyik előkelő műépítészünkhöz, aki a következő érdekes felvilágosítással szolgált: ; — Az építkezések megindulásának feltételei közül három csoportba sorozhatok a leglényegesebbek. — Az első és természetesen a legfontosabb az építőanyag és munkaerő kérdése. A második az építési tőke, a harmadik pedig az építkezéseknek gazdasági megoldhatósága. Kétségtelen, mindaddig nem beszélhetünk az építkezés megindulásáról, amig a befektetett tőkének legalább minimális kamatozási lehetősége nincsen meg. Mindaddig a most felgyülekező és elhelyezést váró nagy készpénzvagyonok nem fognak építkezésekben keresni elhelyezkedést, hanem más, talán kevésbbé biztos, de sokkal jövedelmezőbb vállalkozásokat, mint például export- és importüzleteket fognak alapítani. Legvégső esetben pedig külföldre szivárognak és ott várják meg azt az időt. amikor majd megint aktiv tényezővé lehetnek. Es még szerencse, ha valamikor visszatérnek és nem vesznek el egyszersmindenkorra gazdasági életünk számára. — Az építkezési kérdést tulajdonképen két feladatnak lehet felfogni. Az igazi és egyedüli végleges megoldás az, hogy ha a magántőke közreműködéséről, a magántevékenység megkezdődéséről beszélhetünk. Ez volna az építkezések megindulása a szó teljes értelmében. A másik megoldás, ha csak a hatóságok fognak épiteni, középületeket és esetleg szükség- vagy inséglakásokat is, csak mesterséges megindítása az építkezéseknek, amelyet azonban valódi megindulás csak akkor fog követni, ha annak is meglesznek a föltételei. Mert a hatósági építkezések problémája csupán pénzkérdés és az eredménye nem általános jelentőségű. Ha bárminő áron és a befektetett tőke jövedelmeztetése nélkül építünk lakásokat, akkor is meglesznek ugyan a nem kicsi- nyelhető eredmények: egy csomó hajléktalan család elhelyezése, az építőipari munkásság foglalkoztatása stb. De nem lesz meg az általános gazdasági fellendülés, ami a magánépitkezések megindulását kísérné. — Mindezekből folyik, hogy a hatóságok kötelessége nincs teljesítve akkor, ha akár 100, akár 300 millió ára lakást épitenek. Hanem csak akkor, ha egyidejűleg a magánépitkezések megindulását is lehetővé teszik. Ez az a nagy feladat, aminek a megoldása minden munkát és minden áldozatot megér. * [ — Az építkezések technikai lehetősége ma már | teljes mértékben megvan. Ami nz építőanyagokat j illeti, azt mondhatjuk, hogy minden szükséges ren- j delkezésrc áll, ha nem is békebeli minőségben. I Azonfelül építőanyagaink legnagyobb része hazai termék, talán az egy épiilelfát kivéve, amely Nagy- magyarország erdőiből kerül hozzánk A tégla, a mész, a cement, vas, a cserép stb. bőségesen és kitűnő minőségben készül hazai gyárainkban. A többi anyagok nagy része emezekkel szemben az épületek költségénél kevesebb súllyal esik latba. Amikor az épület költségének nagyobbik fele 40 és 50-szerese a régi árnak, akkor nem sokat ront a mérlegen, ha a jelentéktelen százalékot kitevő üvegesmunka vagy villanyszerelés 100-szorosa is a békeárnak. Azután a technika éppen a pótanyagok dolgában nagyot haladt a háború óta. Sok mindenféle fcl- szerelőszerkezel lelt azóta olcsóbb, hogy újabban bevezetett anyagokból készül, újabban feltláll eljárások szerint. Ezen a téren főkép a német ipar ért cl bámulatos eredményeket, amelynek a hasznát még mindig fennálló gazdasági összeköttetéseink révén mi is látni fogjuk. Nincs hét, hogy a nagynémet cégek képviselői ajánlataikkal fel ne keresnék építő hatóságainkat. Megvan tehát a szabadalmak megvásárlásának és az itthon való gyártásnak lehetősége is. — A munkaerő kérdéséről fölösleges beszélni. A munkásság egyrészc ugyan még most is élelmiszer- kereskedéssel foglalkozik, de azonnal visszatér a régi mesterségéhez, ha meglesz a lehetőség. Különben is az átmenet úgy is fokozatos lesz, mert az építkezések nem tömegesen fognak egyszerre megindulni. — A pénzkérdés ugyancsak nem probléma. Pénz bőven van és pedig magánosoknál a vasszekrényekben, a hatóságoknál pedig az állami jegyintézet kasszáiban. A magántőkét mozgósítani parancsszóval nem lehet, az csak a maga elhatározásából áll munkába. A közpénzek folyósítása könnyű és nem veszedelmes. A pénz az állampénztárból az ipari vállalatok, a munkások, a kereskedők, szóval a dolgozók millióinak kezén keresztül megint csak visszatér oda, ahonnan kiindult, az állampénztárba. És nem szorul meg a ládafiában, mint azok a milliárdolt, amelyek falura kerültek. És kőrútjában csak jót tesz, mert visszavezeti az embereket ahhoz, hogy munkából kell, de meg is lehet élni. — Az építkezések legnehezebb kérdése a gazdasági, hogy a békeárnak 40-szereséért megépült lakásért hogyan lehet a békebérnek 40-szeresét elérni, ha azt akarjuk, hogy a tőke ugyanúgy jövedelmezzen, mint békében, az megfejthetetlen rejtély marad. Azonban itt is sok mindenféle segítség kínálkozik. Hatósági telkeknek átengedése, hosszú bérlet és alacsony bér mellett, az épittetőket már egyik legnehezebb gondjuktól, a telekszerzéstől mentesíti. Az újonnan épült lakások teljes szabad forgalma a tőke jő vedelni ezését teszi lehetővé. Ha pedig az építkezésekbe fektetett vagyonokat mindenféle dézsma alól mentesíteni lehetne, akkor a most elrejtett készpénzvagyonok egyszerre előkerülnének. És ezek az áldozatok nem is jelentenek oly sokat a kincstár számára. Mert az a tőke, amelyik ma 40-szeres békeáron házat épit, egyidejűleg leadja a vagyonváltságot is, mert az az épület, amelyik ma 40-szeres áron épült, 10 év múlva talán csak 5-szörösét fogja érni. A konjunktúrák következtében nagyra szaporodott tőke megint összezsugorodik anélkül, hogy mesterségesen bármiként csökkentették volna. Az a tapasztalat, hogy a békében épült házak ma is a békeár 10— 15-szöröséérl megvásárolhatók, azt mutatja, hogy a most épülő ház befejezésének pillanatában máris harmad-negyedrészére csökkenik az árának. Az építkezők tehát busásan megfizetik a vagyondézsmát. Csak az a különbség, hogy az adójuk nem kerül először az állampénztárba, hanem egyenesen az ipartámogatásra, a munkanélküliek foglalkoztatására, a hajléktalanok lakásába, szóval ugyanazokra a helyekre megy, ahová végeredményben minden adó eljut, ameddig az államháztartás egyensúlya helyre nem áll. van. Ha voltak még nézeteltéréseknek sem nevezhető véleménykülönbségek a keresztény pártba n, azok is elsimultak e beszéd hallatára, és ha szó leheteti arról, hogy egy-két keresztény párti városatya a béke politikáját hirdetvén, kissé mintha közeledett volttá hozzájuk, akkor ezután minden közeledésnek még a lehetősége is megszűnt. Ugyan feneketlen gyűlöletében lehet, hogy épen ezt akarta Fábián Béla dr., de kötve hisszük, hogy a túloldal, komoly és hangoló elemei ebben egyetért énének vele ... A főváros garanciáját köti ki Éber Antal dr. mint a hitelka pás egyetlen lehetőségét a főváros üzemei számára még abban az esetben is, ha az ,űzetnek az általa kívánt módon részvénytársasággá alakulnának át. Az az álláspont, mely az üzemek hitelképességét a fővárös garanciájához köti, mindeneseire a legfontosabb kelléke a nagybankok részéről a hitelnyújtásnak, hiszen a részvénytársaságok nem jók a bankoknak, de mindenesetre jó a nagy vagyonnal bíró főváros. Azonban, ha az üzemi vádlók leszámoltatásához mindenesetre a főváros jótállása szükséges, akkor nagyon is közömbös, hogy ezek az üzemek maradnak-e, vagy részvénytársasággá. alakulnak-e át. A fontos a garancia, a főváros jótállása, hasonlói ősképen a kiskorúhoz, akinek váltságát csak megfelelő girálás esetén fizeti ki az uzsorás. A kiskorú itt az üzem, a kezes pedig a főváros, amely ma aláírásával épen úgy tud pénzt kapni üzemei szennára, mintha, azok részvénytársaságok lennének. Hiszen a bankoknak tökéletesen mindegy, hogy hány üzemigazgató és milyen minőségben írja alá a váltót, a fontos a főváros garanciája. Persze nem egy-két millióról szóló adósleveleknél. mert ezeket talán a főváros jótállása nélkül is, az üzem fizetőképességében bízva, folyósítaná akármelyik bank, hanem száz vagy kétszáz milliósaknál, amikor a kölcsönadó bank esetleg még közgyűlési jóváhagyást is követel, annyira, nem lévén számára elég az üzem aláírása, akár házikezelésben lévő vállalat vagy részvénytársaság formájában jegyzi alá nevét az üzem vezetője. A főváros jótállása nélkül, azt hisszük, Éber Antal bankja sem adna nagyobb kölcsönt egyik fővárosi üzemnek . . . A bérkocsi-viteldij emelésének mérvét nem látjuk annyira szükségesnek, mint a tekintetes tanács. A szerdai közgyűlésen élénk feltűnést keltett a szépszámú karzati közönség között egy jól megtermett bérkocsitulajdonos, akinek másfélmázsás terjedelme alatt majd hogy le nem szakadt a sok vihart látott közgyűlési karzat. Ez a jól megtermett bácsi volt hivatva, úgy látszik, képviselni a bérkocsisok nyomorát, akik vérző sebeiket mutogatva jelentek meg a, fórumon és kérték a keresztény iparosság nevében a főváros segedelmét. A baj ott van, hogy a keresztény iparosság a bakon ül, a bérkocsitulajdonosok pedig, akik kevésbé iparosok, mint ahogy nem is keresztények, mindig meg tudják találni a kellő formát követeléseik tetszetős ruhába való öltöztetésére. A közgyűlés mai összetétele mellett a legtetszetősebb ruha természetesen a keresztény iparosság védelme, erről hallottunk gyönyörű tirádákat a szerdai közgyűlésen, mig a háttérben vidáman nevetgéltek a markukba a bérkocsik igazi gazdái, akik legnagyobbrészt meggazdagodott cukorkakereskedőkből és elaggott grájzlerosokból lettek mindjárt két vagy három ,,cájg“ boldog tulajdo- sai. Ezek pedig igazán nem érdemelnek védelmet és kíméletet, nem érdemelnének még akkor sem, ha igazuk lenne, ám a dologban az a legsúlyosabb, hogy még igazuk sincsen, mert a számítások nagyon is túlzottak. A befektetett tőkéhez képest épen any- nyira túlzott az a horribilis jövedelem is, melyet a bérkocsi-hitbizományosok ezentúl el fognak érni és amelyből ép olyan rosszul fogják fizetni a bakon ülő segédeket, mint eddig. Ha a kisiparosságot akarja a tanács védeni, akkor mondja ki, hogy mindenki legfeljebb egy fogattal bírhat és azt maga köteles hajtani, de ne üljön fel a műkönnyeknek és álruháknak... cső A Teréz-köruti Macchiavelli, aki azt hiszi magáról, hogy világok sorsát dönti el, pedig csak malom alatti politikát folytat, melyről a szomszéd faluban is szánakozó mosollyal vesznek tudomást, újra munkába lépett, ha ugyan munkának lehet nevezni azt a nyelvelést, mely a demokraták vacsoráján, borgőzös hangulatában kitört belőle és eget kért. A vádaknak nevezett rágalmakról igazán nincs mit beszélni, a ferdítések özöne azok kezdeményezőjére hull vissza. Érdemes azonban figyelembe venni azt a taktikád, melyet a. Terézváros hőse, úgy látszik, állandósítani akar a túloldal amúgy sem válogatós harcmodorai között. Ez a taktika, mely szeretet helyet gyülölséget, meggyőzés helyett konokságot, érvek helyett demagógiát prédikál, nagyon is eltéveszti célját, mert a tömegek, melyeknek hiszékenységére és naivitására apellál a Fábián-féle gárda, már rég nyitott szemmel nézi az események okszerű egymásra következését. A Fábián-féle módszer az odvából kivert farkas tehetetlen fogcsikorgatása, mely habzó szájjal és kíntól csattogó foggal harap vissza a nála erősebbre. Egy» haszna azonban mindenesetre van annak a pohár bornak, mely Fábián dr. fejébe szállva, szive mélyé- | bői kicsalogatta világnézetét: A kereszténypárt minden egyes tagja tisztában van azzal, hogy mit várhat attól a párttól, melyhez tartoznia a demokrata politika ifjú, de népszerűtlen harcosának szerencséje Az UJ BUDAPEST az esztendő fordulásával második évfolyamába lép. Az elmúlt esztendő küzdelmekben és sikerekben gazdag volt, az elmúlt esztendőben lapunk a várospolitika jelentős tényezőjévé küzdötte fel magát. Azok az ideálok, melyek eddig zászlónkon lobogtak, fognak bennünket a jövőben is lelkesíteni. A keresztény Budapest az eszményünk, ezért harcolunk szóval és tollal, a boldog és megelégedett Budapest az, mely felé akarjuk vezetni városunk fáradt és elcsigázott népét. A mi zászlónk elé kell gyülekeznie mindenkinek, aki komolyan akarja az uj, a keresztény, a boldog és megelégedett Budapestet. A nyomdabérek és anyagárak állandó drágulására való tekintettel kénytelenek vagyunk január elsejétől kezdve az előfizetési dijakat felemelni. Uj előfizetési áraink: Egész évre .......... 440 korona, Fé lévre................... 220 „ Ne gyedévre ..... 110 „ Az UJ BUDAPEST kiadóhivatala.
