Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1921-11-23 / 46. szám

1921 november» 23

UJ BUDAPEST

3

házakban, amelyeket kívülről az Ízlésesen elhelyezett reklámplakátok és hirdetmények takarnak el, a Messamt szakma szerint helyezte el kiállítóit, agy hogy nem egy esetben egy- egy szakból jelentkezettek nagy mennyiségére való tekintettel egy szakma foglalja el az egész épületet. Ilyen épület például a bőr és cipőáruk épülete, díszműáruk épülete, játékáruk épülete, technikai berendezések épülete, stb., stb.

A lipcsei Messen a fejlett és erős néniét ipar és kereskedelem túlnyomórészt van képviselve a többi külföldi kiállító mellett. Sajnálattal meg kell állapítanunk, hogy a magyar ipar alig, illetve seliogysem volt képviselve, sajnálattal azt is meg kell állapítani, hogy amikor nagy világcégek árjegyzékeit kezünkbe vettük, ott mindenféle, még az exotikus nyelven is találunk ismertetést, csak a magyart nem leltük meg. Ahogy az egyes kiállító gyárosokkal beszédbe ereszkedtünk, említettük, hogy Magyarországról valók vagyunk, igen szívesen értekeztek velünk, hajlandóknak mutatkoztak arra, amennyiben mi módot és alkalmat nyújtunk nekik, úgy országunkban gyárakat álli- tanának fel és a javunkra munkálkodnának. Meglátszott az egész vonalon, hogy velünk szívesen felvennék az ipari és kereskedelmi forgalmat, azonban megjegyezték, hogy szeretnének Magyarországról jobb híreket hallani. Megmagyaráztuk, hogy nálunk a helyzet korántsem az, amit a külföldi sajtó rólunk felelőtlenül megír és felkértük őket, hogy nagyon szeretnénk, ha Magyarországra eljönnének és a mi beléletíinkbe közvetlen bepillantást nyerhetnének. Erre ők megjegyezték, hogy rendezzen Magyarország, illetve Budapest ilyen inter- nacionalis Messéket és akkor meglesz a mód és alkalom arra, hogy a külföldiek eljöhetnek hozzánk és az érintkezést velünk majd meg fogják találni. A német ipar és kereskedelemmel nekünk komolyabban kellene foglalkoznunk saját érdekünkben.

Visszatérve mégegyszer a lipcsei Messe szervezetére, leszürődött véleményem az, hogy maga a szervezet az évtizedekre visszamenő megerősödése és tapasztalatai folytán csak mintául szolgálhat nekünk, viszont a másik konzekvenciánk az, hogy az igy decentralizáltan rendezett vásár, ahol némelyik kiállító a konkurenciára való tekintettel kényszerhelyzetében két helyen is volt kénytelen kiállítani, csak azért, mert némelyik kiállító magánmess- házakban és a város illetve Messamt által feláll itott kiállítási paVillonokban is helyet foglalt, nem alkalmas s az egy területen, egy tömbben való kiállítás mellett foglalhatunk csak állást. Végül meg kell még jegyeznünk azt, hogy a lipcsei Messe alkalmával az- ipari és kereskedelmi érdekeltségek szakmák szerint az áruk árára vonatkozólag közösen megállapodtak és ezeket az árakat be is tartották.

Lipcsében igen sok kereskedő üzlethelyiségét és kirakatait, amelyek reklámcélul szolgáltak, a kiállítók részére szintén kiadták, a maguk üzletét, illetve raktárát a kiállítás idejére korlátozván. Meg kell említenünk még az úgynevezett reklámfelvonulásokat is, amelyek nem ötletszerűen rendezgetnek, hanem a Messamt kezében vannak letéve, ahol nemcsak szépészeti és ízlés szempontjából kezelik ezt az ügyet és a rendezés tekintetében bizonyos egyöntetüsával az ellenfél kapujához tereli a játékot. Eközben a kék-sárgák részére megítélt szabadrúgást Jopan- csovics elhibázza, a labda Orváth IV-hez kerül, aki Szilaky-t kidriblizi és közvetlen-közeiből goalt lő (tandíjkedvezmény), melyet azonban a Biró állítólagos ofí-ride miatt nem ad meg s csak cornert Ítél. A cornert Aracs rúgja, Jopancsovics ment (Lendl. inditvány), a lapda Sörnwczyhöz kerül. Váczpeti szereli és Ényit szökteti. Most állandóan a kék-sárgák vannak fölényben, de ennek dacára eredményt elérni nem tudnak, aminek főként csatársoruk gólképtelensége az oka. Közben akcióba lépnek a fekete csatárok ú\ Orváth IV. veszedelmes támadásokat vezet., Olgár-Mester azonban nagyszerűen helyezkedik és mindent ment. (Interpellációk.)

A közönség vastapssal biztatja kedvenc kék-sárga csapatát. Az erős buzdítás látszólag megzavarja az ellenfél csatársorát. Unalmas mezőnyjáték következik, eredményt azonban elérni egyik csapat sem tud. Orváth IV.-et a kék-sárgák kétszer is elgáncsolják, a Biró azonban ezt nem veszi észre s nem ítél büntetőrugást.

Már-már úgy látszott, hogy eredménytelenül végződik a, match, amikor a kék-sárgák centercsatára, Enyi, gáncsolja a támadásra induló Orváth 7F.-et. A biró szabadrúgást Ítél, Orváth IV. élesen a kapura 1Ő, lövését azonban Hla hy elfejeli. (Ügyrend.) A labda J opuncsovicshoz kerül, aki kézzel fogja. (Ügyrend.) Biró fütyül és csodálatoskép 11-es büntető- rúgást ítél a feketék ellen. Hazay kiáll a kapuból és Enyi a 11-est az üresen maradt kapuba menthetetlenül goallá értékesíti. (Indítványok töröltetnek.) Biró fütyül, vég-e ä matchnek. Erdemény 1:0 a kéksárgák javára, melyet ezennel hódolattal nyújt át a főváros közönségének. Kárő.

seggel, bizonyos útvonalra korlátozva a menet útirányát, rendezik a felvonulást, hanem egy igen nagy jövedelmi forrását képezi a Mess- amtuak. Egyáltalában a plakatirozás, rekla- mirozás, az utcák és tereken egyes alkalmatosságra való hirdetések kifüggesztése, mind a Messamt hatáskörébe tartozik és egyesek akár magáncéljaikra, akár keresetforrásképen ezt

■ i ....

ne

m űzhetik. Az ilyen reklámszerii felvonulás, ahol az egyes gyárak jelképei árujuknak saját- tossága, élőképekben jelennek meg előttünk, néha a hirdetést vivők korszerű jelmezbe felöltözve, óriási látványosságot nyújtanak a nézőközönségnek, amelyik ezt naponta többször megismételve figyelemmel kisérheti.

(Folytatjuk.)

A télen nem lesz Budapesten család

lakás nélkül

Eddig több száz családot helyeztek el az uj lakásrendelet alapján Csak a nagy lakásokat rekvirálják — A helyzet végleges javulása csak a fővaros lakásépítő akciójától várható — A fővárosi közkórházak eddigi deficitjét a vagyonváltság hozadékából téritik meg

Bernolák Nándor népjóléti miniszter nyilatkozata

A székesfőváros lakásügyének jelenlegi állásáról, a főváros képviselőjének a lakáshivatalban való részvételéről s a közkórházak ügyéről kérdést intéztünk Bernolák Nándor népjóléti miniszterhez, aki a következőkben volt szives munka, társunkat a felvetett kérdésekről tájékoztatni.

— A lakásrendelet kiadása alkalmából sokan szememre vetették, hogy meg akarom bolygatni a városi polgárság nyugalmát és megzavarni családi szentélyét. Azt hiszem, hogy az a néhány nap, amely a lakásrendelet életbelépése óta eltelt, minden jóhiszemű embert meggyőzhetett arról, hogy ez az aggodalom teljesen alaptalan volt. E rövid idő alatt is a családok százait sikerült elhelyeznünk anélkül, hogy bármilyen jogos érdeket sértettünk volna. Természetes, hogy itt legnagyobb segítségünkre a kereskedelmi minisztérium irányítása alatt állló kislakásépitkezés volt, amely már eddig kétszáznál több lakást bocsátott rendelkezésünkre.

— A főváros tanácsa annak idején kilátásba helyezte a felhasználható lakások felkutatását végző szerv létesítését, később azonban ettől eltekintett. Ennélfogva a Központi Statisztikai Hivatal és a Városi Statisztikai Hivatal eléggé meg nem becsülhető segítségével magam állítottam össze azoknak a lakásoknak kataszteréi, amelyekben a lakók számát a helyiségek száma legalább három szobával meghaladja. Azoknak megnyugtatására, akik attól féltek, hogy ezek az intézkedések az egyszerű polgári családok életét megzavarhatják, felemlíthetem, bogy a rendelkezésre bocsáj- tott nagyon értékes anyag igen nagy részben Hz szobánál is nagyobb lakásokat tartalmaz, amelyeknek számot tevő kihasználásáról eddig egyáltalában nem volt szó.

— A főváros képviselője, aki a panaszbizottságban részt vesz, meggyőződhet majd arról, hogy azoknak a lakásoknak, illetve lakásrészeknek rekvirálásánál, amelyeket evvel az akcióval kapcsolatban igénybe veszünk, valóban a legmesszebb menő méltányossági szempontok jöttek figyelembe. Remélem, hogy a főváros képviselőjének állandó részvétele a panaszbizottság működésében állandó és komoly összekötő kapcsot fog alkotni a Lakáshivatal és a főváros hatósága között és megnyugvást fog kelteni a hatóság utján a lakosság eddig megriasztott rétegeiben is.

— Természetes, hogy a megindított akcióval a lakásínségen jelentékenyen enyhíteni is

TtiSJKÉK

• • ©

A kórházak lepedöhiányát

fedezte föl a törvényhatósági bizottság szerdai közgyűlésén Fábián Béla, noha ez a fölfedezés nem tartozik a nevezetesebbek közé, mert Fábián Kolum- buson kivül a közgyűlésnek még legalább kétszázötven tagja tudja, hogy Budapest közkórházaiban már a szülőnők számára sincs lepedő, s a kórházi ágyak matracai a sok fertőtlenítéstől lyukasak. Mégis az álszörnyüködés, amely a nagy leleplezés után támadt, megérdemel néhány szót, hogy rámutassunk az ellenzék hangulatkeltő műfelháborodásaira. Az, hogy a budapesti közkórházakban még az a kevés lepedő is csupa rongy, ami van, természetes dolog és nem. kell Fábián Ripnek lenni a lepedőhiány konstatálására. A háborúk és forradalmak sok minden egyében kivül elpusztították a főváros lepedőit is, és amikor a fővárosnak a legszükségesebb beruházásokra sincs pénze, természetesen nem lehet pénze arra a sok milliós beruházásra sem, amit a több mint húszezer darab lepedőnek beszerzési ára jelent. Reméljük, Fábián ur is elismeri, hogy a lepedőhiánynak a. pénzhiányon kivül egyéb oka nincsen. Ha pedig ezt Fábián ur és az egész ellenzék elismeri, amint hogy jóhiszeműséget tételezve fel róluk, el kell hogy ismerjék, akkor ' nem színfal hasogató deklamációkra van szükség, hanem gyors, nagyon gyors segítségre. A segítséget azonban sohasem a szavak, hanem a cselekedetek jelentik és a közgyűlés kisebbségi pártja gazdag a szatudunk, sőt be tudjuk tartani azt az ígéretünket, hogy a télen Budapesten nem lesz lakás nélküli család. Ez azonban egyáltalában nem teszi feleslegessé a nagyobbarányu lakésépi- tési akciót, sőt ez feltétlenül szükséges is, ha a_ jogos igényeket kissé magasabb mértékben óhajtjuk kielégíteni, mint azt az égető szükségesség feltétlenül megkívánja. Mert az nem elég, hogy a. vagonokból, pincékből, lépcsőházakból és kerti faházakból kihozzuk a családokat; szükség van arra is, hogy gondoskodjunk az egyesek társadalmi állásához méltó lakások biztosításáról. Ezért különös örömmel fogadtam a főváros nagy óbb szabású lakásépítő akciójának hírét és amennyiben módomban lesz azt nekem is előmozdítani, annak sikerén legnagyohb készséggel munkálkodom én is közre.

A Zita-kórház ügyéről és a főváros kórházi hátralékaira, valamim< az állam áltál fizetendő betegápolási hozzájárulásra vonatkozó tárgyalásokról s a kórházi személyzet létszámának csökkentéséről a minisz er ur a következőket mondta:

— Ami a Zita-kórház ügyét illeti, óhajtásomnak megfelelően ez az intézmény továbbra is fennmarad. A szükséges javításokat a magunk költségén elvégeztetjük és minden eszközzel odahatunk, hogy sem itt, sem általában a kórházak ellátása terén semmi fennakadás be ne állhasson. Az ápolási dijakat oly ösz- szegre emeltem fel, amely a reális szükségletnek megfelel, úgy hogy a jövőben kellő takarékosság mellett semmiféle újabb deficit nem állhat elő.

— A leg-utóbbi évek deficitjére vonatkozólag már régebben megígértem a fővárosnak a pénzügyminiszter ur hozzájárulásval, hogy a vagyonváltság hozadékából ezt a deficitet a legméltányosabb határig fedezni fogom. Itt tehát csak arról lehet szó, hogy az összeg- hátralévő részének kiutalványozására a fővárosnak addig várnia kell, mig a vagyonváltság hozadékából megfelelő fedezet rendell- kezésemre fog állani.

— A takarékosság egyik természetes követelménye, hogy a kórházak alkalmazottainak száma ne haladja meg a reális szükségletet. Hogy nem volna-e nagyobb mértékben csökkenthető a létszám, mint ahogy azt a főváros keresztülvitte, még pedig csökkenthető anélkül, hogy az intézmény annak kárát vallja, erre nézve határozottan nyilatkozni most nem tudok. Az azonban kétségtelen, hogy az eddigi létszámcsökkentés vajmi kis mértékben csökkenti a kiadásokat.

vakban, de szegény a cselekedetekben. Milyen szép lett volna, ha például a kisebbségnek néhány milliomos tagjd felállt volna, kijelentvén, hogy szerény tehetségéhez képest ezennel húsz vagy ötven lepedőt ajándékoz azoknak a fővárosi kórházaknak, amelyekben legnagyobb a lepedőinség. Ám az egyik oldalon szájat tépni, a másik oldalon semmit sem cselekedni és még az olyan szomorú témát is, amit a lepedő-nincsetlenség jelent, kortesfogásnak tekinteni, lehet talán az ő Ízlésüknek megfelelő, de még politikai szempontból is nagyon, de n agy on lelki- ismeretlen fegyver ...

A Turul biztosító ügye

egyáltalában nem szimpatikus, meri' méffis csdk lehetetlen, hogy amit a főváros a Városi Színház bérletén keresne, azt a. másik oldalon ráfizesse biz ositási díjban az altruisztikusra mázolt turulos biztositónak. Ám ha a magyarok ősi madarával és ősi neveivel ékeskedő biztor,Hó-társaság nem a mi Ízlésünk

szerint való, még kevésbbé vagyunk megelégedve a többi biztositóval, az Első Magyartól kezdve a Generali-ig. Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. A kopó-falka, amely vért szaglász és panamát kiabál, mikor nem a saját zsíros üzleteiről van sző, egyszeriben elhallgat, mikor a biztosító-társaságoknak a tűzoltóság fenn répásához megkívánt hozzájárulásáról kellene beszélni. A biztositó vezérigazgatók .erről éppen olyan bölcsen hallgatnak, mint amennyire bölcsen és zsebük érdekeit védve nézik a károkat, melyeket a tüzek okoznak. A legcsodálatosabb a dologban azonban az, hogy a belügyminiszter ur őnagyméltóságának mindmáig ném méltóz- tatott jóváhagyni azt a közgyűlési határozatot amely a biztosító-intézetek hozzájárulásait ható.