Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1921-11-09 / 44. szám

- mimipüHUPUjllHI.II , UJ BUDAPEST 3 1921 november* 9 \em mondhatunk le tehát arról, hogy a szom­szédos területek forgalmának lebo.nyolitdsá- ban szerevünk ne legyen, mert közvetlenül vas­úti és hajózási összeköttetések ujraf elvétele után Jugoszlávia «gyes iparcikkeket egy cél- tívcllütos magyar tarifapolitika mellett nálunk könnyebben vásárolhat, olcsóbban és jobban szállíthat. A szerb kereskedő a közvetlen vas­úti forgalom felvétele után hamarább juthat el Budapestre, mint Bécsbe vagy Prágába s az Ausztriával, valamint Cseh-Szlovákiáyal való forgalom is Budapesten keresztül olcsóbban és könnyebben, bonyolítható le. Ugyanez áll az •erdélyi és felvidéki kereskedőknek Budapestre való összeköttetéseire is. Az igazság tehát mel­lettünk szól, amikor váHig a,zt hangoztatjuk I minden ellen t ám adással szembeni, hogy Buda­pest van hivatva arra, hogy a kelet es nyugat .kereskedelmének és trnnzitóforg’nlmaiicik £*oc- pontja legyen. Nem nézhetjük tehát ölbe tett kezekkel mindazt, ami e térem külföldön törté­nik és határozottan cselekednünk kell, hogy elsőbbségi jokunkat fenntartsuk különös tekin­tettel a magyar kereskedelem és ipar jövője szempontjából is. Nem viselhetjük el azt, hogy az osztrák ipar ezen a térem is elvegye a nálunk eddig elért eredményeket. Amidőn mindezeket előadtam, célom az volt, hogy a tizenkettedik órában, tehát még nem későn megragadjunk minden alkalmat Buda­pest kereskedelmének és iparának ezúton való fejlesztése és a tranzitókéreskedelem megszer­zése tárgyában. A hosszú éveken keresztül Budapesten árumintavásárokat rendező buda­pesti kereskedelmi és iparkamara szintén idejekorán észrevette a fenyegető veszélyt és elhatározta, hogy egyik tagját a szeptember havában rendezendő lipcsei, prágai és bécsi nemzetközi árumintavásárokra kiküldi tanul­mányozás céljából és felkérte a főváros taná­csát is arra, hogy szintén küldjön ki általa megjelölendő és ez üggyel állandóan foglal­kozó tisztviselőkét hasonló célból, hogy ezek a vásárokat megtekintve leszűrjék azt, hogy mi­kép kell ilyen internacionális vásárt rendezni és tanulmányozás közben figyelemmel legye­nek azokra, a körülményekre -is, — összehason­I litván a három vásár ügymenetét és rendezé­sét — mi használható fel és mi volna mellő­zendő e téren. (Folytdtjuk.) A vöröskakas hősei Látogatás a tiizoStófőparancsnokságon Kevés a tűzoltó — Egy tolóiéira : 320,000 márka Metsző őszi szél kavarja fel a. Tbza Kálmán-téren felgyülemlett óriási port s vágja szemembe, midőn egy kora délelőtt a Kun-utcai tűzoltólaktanyához sietek . . . ’ Hatalmas saroképület a Kun-utcában, belül példás rend és tisztaság. Janicsek főparancsnokot keresem. Első kérdésem, nyilatkozzon a fővárosi tűzoltóság helyzetéről, esetleges államosításáról. Röviden vá­laszol: Semmi döntés eddig, a múlt ankéton a bel- ügyben szó volt róla, de ehhez a főváros hozzájáru­lása is szükséges. Majd a tűzoltók emberfeletti munkájára, tereljük a szót, melyet legutóbb is a. Radetzky-kaszárnya égésekor .tanúsítottak. Csodálatraméltó, erkölcgieme- sitő munka volt. Meg is fogda külön jutalmazni a főváros a kiválóakat, miként ilyen eseteknél szokta! A legénység anyagi helyzete is érdekel s kérdezős­ködöm. — Ugyanazon ellátásban részesülnek, mint a főváros hason-alkalmazottai. Kedvezményeik is azok, néha kapnak ajándékokat tüzeseteknél. 551 volna a lét­szám. de nincs minden hely betöltve. Többen kilép­nek s megfelelő számban nem akadnak újoncok. Vannak, kik még mindig nem tértek vissza, hadi­fogságból. Körülbelül 80—100 a létszámapadás. S e pár száz ember mily óriás munkára képes. Mert fegyelmezett, buzgó és lelkiismeretes... — Évente 7 millióba kerül a, tüzőrség- a. fővárosnak, inig azelőtt csak 1 millió hatszázezer körül járt. Csak a legénység csizmája hatszázezer korona most is, melyen kiviil megkapják a csizmapénzt is, fejenként háromszáz koronát. Azok pedig, kik szol­gálatban vannak, minden másnap ebédet, illetőleg ebédpénzt is kapnak. Sajnos, uj szereket a nagy árak miatt be nem szerezhetünk. Semmit, semmit! Egy tolólétra, ma 320.000 márka. Lehetetlen! Min­dent javítgatunk. Saját műhelyünk is van. Minden szerünk mintha uj volna, mindig szolgálatképes. Még egy kérdésem van. Bejövei a kapu alatt jóleső meglepetésben volt részem. Azonnal múzeumba lép az ember, mihelyest a hatalmas kettes-szárnyú utcai ajtó kitárul előtte. : Üvegszekrényekben tüzek maradványai. Pár pillan­tás rájuk s emlékezetünkben felujul valamennyi szenzációs tűzvész. — elemi szerencsétlenségek képe raázik, ... 1903 augusztus 24. A Párisi Áruház égése. Néhány emlék: feszület, meghajlottal! á hőség- következtében. Papír szent-képek, csodálatos épségben, kormos szé­lekkel! Kiviil-belül égett pipa, összeégett látcső. 1909 nov. 6. A Drechsler-palpta (Andrássy-ut 25.) égéséből. Üsszeégett, fekete pénzdarabok. 1909 jul. 26. A Schlick-gyárógés maradványaiból. Szerszámok, vasrudak, rajtuk a. pokoli tűz nyoma. Odébb az idei (május 31.) műegyetemi robbanásról néhány töltény, mellette a Gizella-gőzmalmi égésből (március 31.) feketére pörkölődött tengeri. Szén- fekete massza. Érdekes fényképfelvételek. Kóbor villamosáriamok által ‘megrongált gázcsövek a budapesti csőhálózatból... Kiolvadt biztosítékok .. . Vasúti karambol hidégéssdl fÖ07 október 10. Mikor a soroksári Dunaág mentén haladó kanyarulatban a fahid alatt egy gyorsvonat beleszaladt a teher­vonatira s a fahid meggyuladt. 1 haláleset, 5 súlyos sebesült. Kis könyvtár egészíti ki a múzeumi anyagot. Ki­adványok a tűzoltóság szervezetéről, szinbázbizton- sági szabályrendeletek. Jobboldalt a bejárattal szemben robusztus tűzoltó áll, gázmaszkkal arcán, csákánnyal kezében. Mellette más társa vörös Damjanich-sapkában, tüzes-vörös zászlóval baljában.',. Mindenféle oltóanyagok, fáklyák, tüzmentesitő anyagok a falon. Kitüntetésekről tanúskodó liápiparancs egy helyütt 1887-ből. Ilyesmi rajta: A főváros tanácsa ri tüzese­teknél tanúsított szolgálathiiség, pontosság és köte­lességnek lelkiismeretes teljesítése kitüntetésééül Vizik Jánost 40 forinttal, Kreszta Nándort 50 forint­tal . . . stb.... jutalmazta ... Mit adhatnak szegény Rohonczi, János családjának, akinek feketére égett holttestét néhány nappal ez­előtt húzták ki a Radetzky-kaszárnya zsarátno­kaiból .. .? TttSXCÉK itt Sándor Béla bizottsági tagtársunk nagy lépésre határozta el ma­gát, levelet irt a Keresztény Községi Párt vezetőségé­nek, melyben közli, hogy „meggyőződése“ a Keresz­tény Községi Pártból való kilépésre kényszeríti. Sán­dor Béla „meggyőződése“ szerint ugyanis, melyet szintén olvashatunk a liberális lapokban bőven meg­jelent és kommentált levélben, a Keresztény Köz­ségi Párt politikája ipar- és kereskedelemellenes és Sándor Béla. ur a maga nem túlságosan értékes vok- sával nem támogathatja ezt az ipari és kereskede­lemellenes politikái. Hogy a közgyűlés pártjai közül melyik támogatja ezek után a Sándor Béla által hőn óhajtott és pártolt ipart és kereskedelmet, arra vo­natkozólag nem ad felvilágosítást a levélke, de fel kell tennünk, hogy Sándor Béla hallgatása a túlsó pártot jelöli meg az ipar és kereskedelem bajnokaiul. Erről hallgat Sándor Béla, aki különben külön mű­vészetté fejlesztette a hallgatást, egyszer sem em­lékszünk felszólalására,, de még csak közbeszólására sem, sem a közgyűléseken, sem a bizottsági üléseken, de még a pártértekezleteken sem, sem a kereskede­lem és ipar mellett. Sem ellene,, holott a párt vala­mennyi tagja közül elsősorban neki lett volna köte­lessége felszólalnia, és kifejtenie esetleges, de úgy látszik, könnyen szabályozható elégedetlenségét, kü­lönösen akkor, ha annyira elégedetlen, hogy ki akar lépni. Mindezt nem tette a bizottsági tag ur, hanem kilépett, kilép és Rassay-módra kilépő-levelével sietett a liberális lapokhoz, hogy azok népszerűségé­ben megfürödjék. Igen helyesen teszi ezek után Sán­dor Béla ur, ha sürgősen összeölelkezik a demokra­tákkal, és a legközelebbi közgyűlésen már a túlsó oldalon foglal helyet, ott is a kirakatban, hogy hű­ségesen védhesse meg a Keresztény Községi Párt ellenében az ipart és a kereskedelmet. Minket nem nagy fájdalommal tölt el Sándor Béla kilépése és a távozásával sorainkban tátongó hézagot egyáltalá­ban nem érezzük pótolhatatlannak . . . Jókai Mór szobrát a tavasz folyamán nagy ünnepségek kereté­ben leplezték le és vette azt át gondozás céljából, mint ilyenkor szokásos, a főváros képviselője. A köz­munkatanács mindjárt Jókai nevéről nevezte el a térnek a Gyár-utca fé'ol eső részét, a fővárosnak nem tudjuk melyik ügyosztálya pedig ékes leande­rekkel és pálmákkal fedte el a szobor háta mögött levő kis házikót, melgben László Ferenc fővárosi szabadalmai illatoznak. Tévedés azonban azt hinni, hogy a főváros ezen díszítő munkája hosszabb időre volt szánva, hiszen hallottuk a szobor leleplezése alkalmával, hogy ez a megoldás csak időleges, a fő­város tudni fogja kötelességét, hogy mivel azon- képen csakugyan satöbbi. Ezen ékes körmondatból a csakugyan és a satöbbi már be is vált. amennyiben szigorú fővárosi emberek jelentek meg a Jókai. téren, kocsira rakták a leandereket, a pálmákat, a, díszcserjéket, úgy hogy Jókai Szobrának egyetlen háttere most a pqtemkin-disz1 etektől megszabadított. teljes életnagyságában zöldelö László-féle házikó. Nem tudjuk megérteni, hogy László urat. aki tudo­másunk szerint nem tartozik Budapest legszegényebb emberei, közé, miért nem tudta, vagy nem akarta a főváros arra kényszeríteni, hogy házikóját más tü­dőkre helyezze cl a Jókai szobor árnyékából. László Ferenc urnák a fővárossal kötött területhasználati szerződését mélységes titok fedi, de mi valószínűnek ‘ tartjuk, hogy tekintet nélkül arra. hogy László Fe­renc urnák mi a véleménye Jókairól, a fővárosnak meg lett volna a módja arra, hogy megfelelő retor­ziók és represszáliák alkalmazásával Lászlót be­látásra és engedékenységre bírja. A jövőre vonatko­zólag azt ajánljuk, hogy a főváros hasonló balesetek ellen a szobrait mindenesetre biztosítsa. még pedig a Turul Biztosító Részvénytársaságnál, IV. kerület, Tiirr István-utca 9. Telefon: 753—65.... A Lovaregylet grófjai ismét megjelentek a városházán, ám kérelmükben, mint máskor is, ez alkalommal is vajmi kevés a kö­szönet. A Lovaregylet yrófjai nem Budapest szegé­nyeinek ajánlanak fel téli ruhát, nem, az iskolás- gyermekek számára meleg reggelit, a grófok nem ilyen nagylelkiiek, a gazdag Lovaregylet kér, újra csak kér a szegény Budapesttől. A Lovaregylet bead­ványa. melyben bejelenti, hogy 1925 helyett hajlandó már 1923-ban az uj lóversenyteret átengedni a forga­lomnak, ha a főváros a telepen l'akó menekülteket másutt helyezi el, az első pillanatban tetszetősnek tetszik, hiszen a ravasz Lovaregylet nem fukarkodik a tetszetős szószokkal, ha ravasz üzleti céljai garni- rozásáról van szó: A Lovaregylet esetleg hozzá is járulna az építési költségekhez — mondja kenettel­jes hangon a beadvány, mely azt is siet állítólag hiteles adatok alapján vázolni, hogy a főváros meny­nyit keres, ha a grófi és nem grófi lovak az alagi gyep helyett már 1923-ban az uj lóversenytéren segí­tik kiforgatni a, hiszékeny közönség zsebét. Nem. uraim, nem! A fővárosnak egy vörös rézkrajcárja sincs a magyar lótenyésztés olyanirányu fejlesztésé­hez, ahogyan azt a Lovaregylet elképzeli. Ha az uj lóversenytéren most helyetfoglaló menekült-telep lakói részére a Lovaregylet. ezt hangsúlyozni kíván­juk, építkezés utján megfelelő lakásokról gondosko­dik, lehet beszélni az ügyről, — megjegyezzük azon­ban, hogy ezeknek az újonnan építendő lakásoknak legalább is olyan masszivoknak és lakás céljaira alkalmasaknak kell lennünk, mint amilyenekben a gróf urak versenylovai laknak. Ekkor, de csakis ek­kor lehet szó az uj lóversenytér 1923-ban való meg­nyitásáról, illetve ami ennél sokkal fontosabb: a totalizator-gépeknek a a. távoleső Alag helyett a fő­városban való felállításáról. . . man*»** HÍREK e * o A Szalay-utcai csodaház szomorú története. Hete­kig hemzsegett a sajtéban a hir az utóbbi időben egy zseniális, fenséges alkotásról, melyet korszakos fér­fiak fedeztek fel s amely megmenti az országot min­den bajtól, sőt nemcslak az országot! de a művelt nyugatot is'. Antant-missziók, külföldi előkelőségek, az állam, a Közmunkáik Tanácsa, a város vezetősége, a Műegyetem, mindenki, aki valaki ebben az ország­ban, sietett kifejezni hódolatát a zseniális akvizitőr, Katonai Fiilöp dr. ur előtt, aki valami épületgyárat létesített állítólag, mely nem tudni miféle célzatos­ságból, az Országos Lakásépitiési. Miniszteri Biztos­ság épületének orra alá cselekedett oda egy kis vityillót, mindenféle pót-, félpót- és normálányágból, hogy mint egykor Dávid, harcra hívja a hatalmas Góliátot. A komoly szakemberek, az épitő iparral foglalkozol mesterek mosolyogva nézték á nagy csörtetést, melyet megelőzött a nagy csinnadratta. Nincs itt semmi boszorkányság, semmi felfedezés, de leginkább hiányzik a nagy olcsóság, mert az épület rég-i szabadalmak kölcsönbevételével, nagyon is kétes értékű falszisztiéinával és egyéb szerkezetek­kel oly összegért állit elő egy három,szobás lakást, amelynél’ jóval olcsóbban normálanyagokból béke­beli kivitelben építi az Országos Lakásépítési Minisz­teri Biztosság telepeit csendben és becsületesen- A legérdekesebb azonban az, hogy a székesfőváros ta­nácsánál a ház tervezői, hogy hamarabb célhoz jus­sanak, tömör falitéglából való építkezésre kértek engedélyt. Minthogy pedig a kérdéses építkezési rendszer ettől a valóságban eltér, Bárdi István ta­nácsnok utasította az V. kér. elöljáróságot az épít­kezés beszüntetésére és az épitővállalkozók megbir- ság'olására. Ez lett a nagy csinnadratta vége. Kik az ügyosztály-referensek? A párt elnöksége most állította össze az ügyosztály-referensek név­jegyzékét. mely a következő: Elnöki: Csilléry András dr. TJt- és csatornaépítési: Piazza Győző. Váró ép‘- tési: Petrovácz Gyula. Katona és illetőségi: Katona: Zilahi-Kis's Lajos. Illetőség: Ka-zap László dr. Köz­lekedési: Bckránsky Gyula dr., Zlinszky János dr. Pénzügyi: Minke Béla dr., Lipthay Lajos dr., Ber- rich Elemér. Tanügyi: Usetty Ferenc, Szőke Gyula dr., Auberm'ann Miklós. Közélelmezési: Wayand Miklós, Joanovich Pál, Töfiökné Kovúch Heim in. Közjótékonysági: Ortvai Rezső, Biensky Lipótné. Közegészségügyi: Csilléry András dr.. Brezovszky Emil dr., Bohn József. Közjogi és anyakönyvi: Cov- légner József dr., Kazay László dr. Világítási: Buday Dez ő, Joanovich Pál. Építkezési: Wensby Nándor. Nagy István. Szociálpolitikai: Oberschal Viktor dr., Lázár Ferenc dr. Közgazdasági: Ambrus Gyula dr., Müller Antal. Városgazdasági: llövSzku János, Horváth Károly, Törökné Kovách Hermin. Árvaszék: Lázár Ferenc dr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents