Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-02-02 / 4. szám
2 UJ BUDAPEST 1921 február• 2 6. A behozatali és kiviteli tilalmak fokozatos visszafejlesztése. . . > 7. Vámjogunk reformja, vámjogi koűitiKa dónk létesítése, az önálló vámterület megteremtése, s addig, amig ezek megtörténnek, ezen kérdéseknek esetről-esetre, rendeleti utón való szabályozása. , . , 8. Vám felpénzek revíziója. A kompenzációs áruforgalom fentartásának lehetőleg való csők- koTitésB. 9. A vasúti, hajózási és postai egyezmények tárgyalásainak kedvező módon való befejezése. Az ' utlev élügy rendezése, megkönnyítése, éves útlevelek, ezzel kapcsolatos vízumok kiállítása. ,, ... 10. A levél-, távirati cenzúráknak megszüntetése, illetve csökkentése, a visszatartott táviratok lefizetett dijainak visszatérítése, illetve az el nem küldött táviratoknak a feladónak való visszajelentése. 11. Szállodáink régi forgalmának helyreállítása, a beszállásolásoknak megszüntetése, az egyes szállodáknak hivatalok által való bérlésének megszüntetése és a szállodai forgalomnak újból való visszaadása. 12. Valutánk javítása a szabadkereskedelem kapcsán. Valuta-beszerzésnek lehetővé tétele. 13. A magyar állam-vasúti tarifának a belfor- galom, tranzitó- és exportszolgálat szempontjából való revízió alá vétele. Tranzitótarifák ügyének különös gonddal való kezelése és a tarifapolitikának a tranzit ókereskedelem szolgálatába állítása, helyesebben ez alapon a re- expedieiós rendszer kiszélesítése, a vasúti forgalomnak a folyamhajózással való egybekapcsolása és az átrakodási forgalom megkönnyítése, közvetlen fuvarlevelek és áruf el vételeknek a nemzetközi forgalomba való beállítása, közvetlen vasúti csatlakozások a szomszédos államokkal, valamint a gyorsvonat és nemzetközi expresszforgalom beállításának lehetősége. 14. Budapest vezető pozíciójának megóvása érdekében, de meg a dunai kereskedelem érdekében a kereskedelmi kikötő mielőbbi megépítése s e tekintetben az államnak megértő együttműködése a fővárossal dolata ellen is, hogy abban az esetben, ha az állam megkapja a színház bérletét, ott a Nemzeti Színházban, vagy az Operaházban szokásos gazdálkodás folyjon. Az állam, amikor a mindenesetre mozgékonyabb és rentábilisabb magántőke elől elveszi a Városi Színház bérletét, mintegy erkölcsi kötelezettséget vállal arra vonatkozólag, hogy az ő kezelésében a Városi Színház legalább is olyan jó lesz, mint akármelyik magánvállalkozó kezében lett volna. A Városi Színházat az államnak nem szabad az Operaház és a Nemzeti Színház rozzant szekeréhez kötnie, az államosított Városi Színház vezetésében korántsem szabad annak a kétségbeejtő dilettantizmusnak és tehetségtelenségnek érvényesülnie, amely mindkét állami színházunk vezetésében orgiáit üli, hanem tehetséges, friss, .mindenféle bürokratizmustól mentes művészi és gazdasági irányítást követelünk az államosított Városi Színháztól. Ez csak megfelelő szakemberek bevonása mellett lehetséges, mert annak az időnek, amikor miniszteri tanácsosok igazgathatják a színházakat, már vége van, és ezt az állam csak a saját portáján csinálhatja. A város színházában azonban nem, és éppen ezért az állaimnak is figyelemmel kell lennie arra a kétszeres felelősségre, amellyel a színház bérletének elnyerése esetén a főváros közönségének tartozik. Nagyarányú elölépések a fővárosnál 257 állás kerül betöltésre A tanácsjegyzők, aliigyészek és árvaszéki jegyzők választásával a tisztujitás egyáltalán nem fejeződött be: hátra vannak még a fogalmazói, mérnöki, a számvevőségi és kezelői választások, amelyek már nem a közgyűlés, hanem a tanács hatáskörébe tartoznak. Mint az Uj Budapest illetékes helyről értesül, ezekre az állásokra, számszerűit 257-re, már a legközelebbi jövőben kiírják a pályázatot. Az elöljárói állásra minden valószínűség szerint e hó 9-én ejti meg a választást a főváros közgyűlése. Az elöljárói állás elnyeréséért erős küzdelem folyik, és e pillanatban még teljesen nyílt kérdés, hogy ki lesz a győztesf Megvan azonban minden remény arra, hogy már a Keresztény Községi Párt legközelebbi pártértekezlete tisztázni fogja a kérdést, annál is inkább, mert a demokratáknak és liberálisoknak sem mindegy, hogy ki lesz az óbudai elöljáró és az előljáróválasztó közgyűlésre teljes számmal fognak felvonulni. Az elöljárói állás betöltésével kapcsolatban megürül egy jegyzői állás is, melynek betöltése a közgyűlésre vár. Még egy tan ács jegyzői állás fog a közeljövőben megürülni: lg all Kálmán dr. tanácsjegyző, az ásványvizüzem vezeAz állam kapja a Városi Színházat? Február első felében meglesz a döntés Az a botrányos megvesztegetési kísérlet, mely az elmúlt héten még zavarosabbá tette a Városi Színház pályázata körül, kavargó vizeket, egy- időre elült a népszínházi bizottság tegnapi ülése folytán. A Városi Színház bérlete ügyében Lob may er Jenő dr. tanácsnok, a szociálpolitikai ügyosztály vezetője kijelentette munkatársunknak, hogy a bérlet ügyében megindított hasznossági számítások befejezésükhöz közelednek, ugyannyira, hogy valószínűleg már e hó 5-ikén, szombaton, de legkésőbb a jövő héten a népszínházi bizottság abban a helyzetben lesz, hogy döntsön a Tisza Kálmán-téri műintézet sorsáról. Még mindig rengeteg összeköttetés, protekció, rábeszélés, ígéret mozgatja a pályázat eldöntésének titkos rugóit. Azonban napról-napra világosabban kezd kialakulni a helyzet, mely az államot juttatja előtérbe. Az állam részéről Hegedűs és Váss miniszterek, az előbbi financiális, az utóbbi a kulturális okok miatt buzgói kodnak azon, hogy az állam vonulhasson be a Városi Színház sok vihart látott színpadára. A Városi Színház ügyében alkalmunk volt a népszínházi bizottság majd valamennyi tagjával .beszélgetést folytatni, e beszélgetésekből az az impressziónk szűrődött le, hogy a népszínházi bizottság nem valami szívesen fogja az államnak rendelkezésére bocsátani a színházat, mert az állam pályázatában nem lát garanciát arra, hogy a Városi Színház a jövőben is milliókat jövedelmező üzlete lesz a fővárosnak. A népszínházi bizottság azonban mindenesetre meg fog hajolni a magasabb nézőpontok és akaratok előtt és a saját gusztusa és akarata ellenére is Wlassicséknak adja a színház bérletét. A városháza egyik vezető személyisége a következő érdekes információt bocsájtotta az Uj Budapest rendelkezésére a Városi Színház bérletéről: A Városi Színház bérlete ügyében meglehetősen ki van élezve a helyzet az állam és a főváros között, ugyannyira, hogy a kultusz- kormány valósággal clezavuálásnak venné, ha az ő pályázatával szemben a magántőkét részesítenék előnyben. Az a körülmény, hogy az állam, noha a színház megkapására hatalmi tényezők is rendelkezésére állottak volna, beállt a pályázók egyszerű sorába és épp úgy beadta, a maga konkrét számításokon alapuló pályázatát, mint akármelyik magánvállalkozó, mindenesetre szimpatikussá teszi a Hold-utca tervét. Mivel az összes pályázók a haszonbér ügyében a 30% körül mozognak, amely 30%-nál az állam sem Ígért sem többet, sem kevesebbet, az állam pályázata az anyagi garanciák szempontjából is messze kiemelkedik a többi pályázók közül, és szinte verhetetlen elsőséget biztosit magának. Noha az állam jóakaratával és becsületes erkölcsi és művészi szándékaival teljesen tisztában vagyunk, mégis fel kell emelnünk tiltakozó szavunkat annak az eshetőségnek még a gon■ CD 51 CD B CD B CD B C3 B CD H CD E C3 S CD B O B CD B C3 B CI> B CD B CD B CD B CD 1 (O 1 CD S CT> S CD E CD 85 CD B CD B CD B CD B CD B CD B CD B CD B CD« CD B CD B CD B CD B Bábjáték. — Levél a szerkesztőhöz. — Kedves Szerkesztő Ur! Mos', látom, már hétfő, holnap zárják a lapot és üres a. hely a vonal alatt... ahol (Ön, de csakis Ön szerint) a humor, azaz1 „a komoly dolgok kedélyes tárgyalása“ húzódik szerény elvonultságban. Gyorsan, gyorsan, mi is történt az elmúlt héten? Semmi, semmi és harmadszor is az. Miről írjak, miről? Elgondolkodva eszembe jut a múltkori közgyűlés interpellációja; az, amelyben Joanovics Pál' panaszolta el, hogyan bánik a mai kor a múlt idők, a múlt magyar idők nagy halottaival. Igen, ez az interpelláció juttat eszembe valamit, engedje meg, hogy elmondjam. A magyar király feje. Mikor TI. á ilmos 1897-ben Budapesten járt,, megnézte a Nemzeti Múzeumot is. A régiségtáron áthaladva, a kisérő német főtisztek megállották a honfoglaláskori síroknál. A tisztek ciceronéja: Sebestyén Gyula dr., múzeumi segédőr magyarázta a sírok történetét. Ah, ez az a magyar király talán, kérdezte az öreg Hahnke főhadsegéd, akit most akarnak eltemetni? (Az időben készültek ugyanis III. Béla király ereklyéinek méltó elhelyezésére s erről a német lapok is írtak.) — Óh nem, — szólt közbe egy másik múzeumi tisztviselő — ennek a leletnek, sajnos, nincs meg' a koponyája! Sebestyén dr. azonban leeáfolta kollégáját: Á kollégám téved, tábornok ur! Nem ez III. Béla csontváza! A magyar király sohasem vesztette, még el a fejét! A tisztek fekacagtak s a császár is derültségre fakadt, mikor elbeszélték neki Sebestyén bon mot-játA hivatalos stilus. ... Egyik magyar vármegyének még a múlt században tipikus, régi vágású magyar ur volt a főispánja. Igazi ur, akinek kastélyában (a. régi főispánoknak volt kastélyuk, az újabbaknak lesz) két nagy terem a plafonig telve magyar, meg külföldi tudományos könyvekkel, főleg históriai munkákkal. Az öreg ur pedig olyan tizenhatoldalas "levelekben vitatkozott professzor Ermandoval, a bolognai egyetem tanárával Re Carlino élete felől, bogy, a világhírű talián tudós esküt mert volna tenni, hogy valami egyetemi professzorral van dolga, nem pedig egy magiari megye temperamentumos főispánjával, aki állandóan kint lakik a birtokán, s csak hetenként kétszer csörtet be négyesével a megyei székházba. De viszont akkor el is intézi az összes aktákat! Az öreg urnák mindig baja volt a hivatalos stílussal. A referensek (akárcsak a városházán) a szokott csapni való, körmönfontan együgyű hivatalos stílusban írták meg' referátumaikat: a főispánnak előbb magyarra kellett átfordítania, hogy megértse, miről is- van szó. Nem használt semmi, kérés, figyelmeztetés: a megyei urfiak valósággal megalázónak tartották volna, ha kellőképen ki nem csavarhatják a becsületes, jó magyar nyelvet. A főispán' gondolt erre valamit, és kiadta a rendeletet (ne mosolyogjon Szerkesztő Ur, ez megtörtént dolog), hogy ezentúl minden referens alexandrinus sorokban köteles előadni mondanivalóját. Volt persze nagy felháborodás! De a főispánnal még sem lehet valami megyei aljegyzőcskének a tengelyt összeakasztani. Sőt mi történt? Mindenki igyekezett lehető röviden kifejezni mondanivalóját; hogy sok rímre ne legyen gondja: a stilus nyakat ékért sége megszűnt. — Pár hét alatt olyan szabatos magyar jelentések születtek, hogy az első magy. ált. és tudományos akadémia, is megirigyelhette volna. Ekkor a főispán — hisz jószivü ember volt alapjában Öméltósága — megengedte, • hogy rim nélkül írják a jelentést. S aztán megszűnt az alexandrinus is és — megmaradt a tömör, jó magyar stílus. Abból az időből, amikor még versben kellett megtenni a jelentést, láttam egy aktát, melyre a főispán ceruzával e sorokat irta: ~ ÍJa szolgabiró ur járásában az utak is olyan döcögősek, mint a jelentése, akkor cl fogom rendelni a fegyelmi vizsgálat megindítását! Miért fizetik a tisztviselőt? Az egyik városi hivatalba beállít fővárosunk egy egyszerű polgára, s valamilyen bonyolultabb ügyben kér felvilágosítást, amolyan jogi tanácsot. A megkérdezett sokáig gondolkodik, keres-kutat, s végül is kénytelen kijelenteni, hogy a kérdéses ügyben bizony tanácsot adni —- nem tud. — Miért huzza akkor az ur a fizetését, ha járatlan a dolgaiban — fakad ki a keserűség eredménytelenül fáradó polgártársunkból. Mire jóindulatulag válaszol a. hivatalos ur: — Jegyezze meg, barátom, engem csak azért fizet a város, amit tudok. Mellesleg mondva, elég keveset fizet. Mert ha azért is kellene fizetést kapnom, amit nem tudok, akkor a Dárius kincse is kevés lenne nekem fizetésül. .. Fuxi tragédiája. Azt a címet is adhattam volna neki, hogy: köz- igazgatási rémregény. Szenvedő hőse a. városházának egyik éppen olyan csinos, mint amilyen fitos orru hivatalnoknője. Kora: 16 év. A kislánynak volt egy szelídített rókája, amelyet az egész környék szeretett és becézett. A szelídített róka, aki a Fuxi névre hallgatott, és bájos tulajdonosa boldogan éltek egy váci-utcai lakásban, éppen a szerb templom háta mögött. Fuxinak nem tett jót azonban a pesti ájér, és — megdöglött. A kislány megsiratta, és mivel a döglött rókával is kell tenni valamit, egy sötét decemberi este lelopódzott a szerb templom kertjébe és ott eltemette kedves I'nxiját, nem mulasztotta el megjelölni a sirt, hogy, ha majd kitavaszodik, az elhagyott templom- kertben néhány szál virággal áldozzon Fuxi emlékének. Az események innen kezdve balladai gyorsasággal követik egymást. A házmester megleste Fuxi temetését, és régi haragosa lévén a kislány papájának, szaladt a szerb pópához, aki a szerb egyház megsértését fedezte fel Fuxi eltemetésében és templom megszentségtelenitése címén bűnvádi eljárást indíttatott. A járásid rósági tárgyaláson a kislány nagymamája legazemberezte az árulkodó házraes- tert,'aki most a nagymamát is feljelentette becsület- sértés miatt. A becsület sértési perben a hetvenéves nagymamának erkölcsi bizonyítványt kell szereznie a rendőrség közigazgatási osztályától. A háziúr megharagudott az árulkodó házmesterre, felmondott neki és sürgős kilakoltatását kérte a. Lakás- lvivataltól ... A Fuxi-félo akták egyelőre 80 dekát nyomnak. Végleges Ítélet 1970-re várható ... Káról-
