Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1921-09-21 / 37. szám
1921 szeptember 21 UJBUHAPEST 3 Haldoklik a Népjóléti Központ Nincs pénz, üresek a raktárak — Megszűnt az amerikai, holland, svájci segélyakció Amerikában most az oroszok javára gyűjtenek — Mit mond a Népjóléti Központ igazgatója ? A háború nélkülözései közöli külön jótétemény voll a főváros szegényebb lakosságára a Népjóléti Központ, mely egyesíteni igyekezeti magában mindazokat az akciókat, amelyeket a ninesetlenek istá- polására indítottak a jószivü emberek. Különösen nagy jelentősége volt a Népjóléti Központ működésének 1919 leien, mikor a forradalom és kommunizmus után segítségére siethetett az elhagyottaknak. Tavaly már kevésbbé volt eredményekben gazdag a Központ működése, alig egy negyedét oszthatta ki pénzbeli és természetbeni adományokban az azelőtti esztendő ajándékainak. A Népjóléti Központ légszomorubb tele azonban a most ránk szakadó lesz, inelv pedig az ínségesek szempontjából a lcg- lerhesőbbnek Ígérkezik. Kifogyott a pénz, megszűnt a külföld érdeklődése, a régi képviselőház óriási .raktárai, melyekre pedig, hej, de sokan számítanak, üresek, nagyon üresek . . . A Népjóléti Központ termeknek is beillő irodahelyiségeiben alig lézeng egv-két hivatalnok. Minek is? Adnivaló semmi sincsen, annak megmondására pedig, hogy nincs segítség, egy-két alkalmazott is teljesen elegendő. Az igazgatói szobában Markovich Aladár dr. tanácsjegyző fogadja az Uj Budapest munkatársát és a Népjóléti Központ helyzetéről és a közelgő télről a következőket mondja: Két szóval vázolhatom a helyzetei: Semmink sincs. Amink volt, az elfogyott, uj adományok pedig csak nem akarnak érkezni. Őszi akciónk kimerül abban, hogy a még rendelkezésünkre álló ezer pár cipőt kiosztjuk az arra leginkább rászorultak között. Ez az ezer pár cipő azonban, melyet a hűvösebb időjárás beálltával az iskolák utján osztunk szét, csak egy csep a tengerben, — hiszen az elmúlt télen, mikor nagyon silány volt az akció, tizennyolcezer pár cipőt osztottunk szél. — Szinte naponként tárgyalok Pedlow kapitánynyal, az amerikai vörös kereszt vezetőjével. Memorandumot akartunk átnyújtani a kapitány urnák, • •• Öt nemzetgyűlési képviselő volt jelen a főváros pénteki rendkívüli közgyűlésén, « huszonkettő közül csak ötöt érdekelt az, hogy mit szándékozik tenni a nincsetlen főváros éhező lakosságáért. Az öt közül is azonban csak egy hallgatta meg Folkush'áty alpolgármester szomorúan szenzációs bejelentését a főváros pénzügyi helyzetéről és azokról az állami tartozásokról, amelyeknek megfizetését kieszközölni éppen Budapest nemzetgyűlési képviselőinek lenne a feladata. A képviselő urak azonban még azt sem tartják érdemesnek, hogy eljöjjenek arra a rendkívüli közgyűlésre, amelynek tárgysorozata őket úgy nemzetgyűlési képviselői, mint városatyai minőségben a legközelebbről érint. \z a statisztika, amely számbeli adatokkal igazolja, hogy a nemzetgyűlési képviselői városatyák hány ízben jelentek meg a közgyűléseken és bizottsági üléseken és azokon a megjelentél: közül hányán szólaltak fel, mjár készül, ám ez a statisztika nem lesz túlságosan kellemes az ország és a város közös atyjainak. Ki fog derülni belőle, hogy a képviselő uraknak csak a fizetés, a cim és a bizalom kelleti, Számomra nincs megállás, fut a pillanat, Nem nyújthatom időmet pihenőkkel, — Ha megfogódzom: roppan az avar alatt - S én zuhanok a kiszakadt görönggyel. Mit tartogat, mit rejt a sejtelmes jövő? Derült napokhoz van-e még reményem? Az őszi rügy — legyen a törzsbe’ bár erő — Nem hajt virágot a zimankós télben! Megérted-e, ha halkan szól a régi lant, Kopott regét csilingelőn zenélve? Nem szívesebben hallod-e a röpke dalt? Danája csengőbb s nem döcög meséje. Eljös4z-e járni vélem avaros mezőn? Otthagysz virágot, mely Tenéked nyílik? Otthagysz-e dalt. mely csókod’ kéri epedőn, Hogy elkísérj a temetői sírig?! Nem vonz-e vájj’ tavasznak illatos leire? Otthagysz-e kéjt, gyönyört? Otthagysz-e mindent?! Holott tudod jól. hogy megbántod őt vele, Ki mindezt néked alkotá, — az istent?! Nem! Nem lehel! — Utam már lefelé halad. Oszoljatok ábránd, csalóka képek! Az üdvöt már álomba’ szőnöm sem szabad! — Köszöntsd a hajnalt! — én aludni térek. + + * ő azonban kijelentette, hogy erre nincs szükség, mert anélkül is eléggé ismeri nyomoruspyos helyzetünket. A helyzet azonban az. hogy Amerikában Magyarország iránt való érdeklődés teljesen lecsappant. Az ameriaiak azt mondják, hogy Magyarország megkötötte a békét, ideje, hogy nelyre- álljanak a normális viszonyok. Amerika most azokon akar segíteni, akik az ő véleményük szerint nagyobb nyomorúságban vannak, mint mi, szegény magyarok. A rideg valóság az, hogy a könnyen lelkesülő Amerikában most .nem a magyarok, hanem az oroszok javára gyűjtenek és már is több százezer dollárra rúg az az összeg, amit Szovjet- Oroszország szegényei számára összeadtak az amerikaiak. Hasonlóképen teljesen megszűnt a svájci és a holland segélyakció is. Pedlow kapitány természetesen megígérte, hogy minden tőle telhetőt el fog követni, hogy nyomorúságunkat Amerikában mennél szélesebb körökben ecsetelje. Arról azonban szó sem lehet ilyen körülmények között, hogy az amerikai segélyezés a régi keretek között megmaradjon, sőt megelégszünk azzal, ha negyedannyi! kapunk Amerikától, mint tavaly.- A főváros már több Ízben hívta fel a kormány ügyeimét a Népjóléti Központ munkájának fontosságára. A kormány azonban eddig a zavaros pénzügyi és gazdasági viszonyok miatt nem segíthetett. Legutóbb Bernolák népjóléli miniszterrel tárgyaltunk ebben az ügyben, aki kijelentette, hogy a főváros segítségére akart sietni és már a legközelebbi időben három-négy millió koronái fog utalványozni a fővárosi népjóléli akció céljaira. — Ilyen körülmények között nem sok jóval biztathatjuk az elkövetkezendő hideg napokra Budapest szegény népét. Erős külföldi akcióra lenne szükség, mely a kulturállamokban rámutatna a budapesti ninesetlenek borzalmas helyzetére. Azonban ki van ma, aki ilyen akciót kezdeményezne? a kötelesség teljesítése azonban mái■ nem érdekli őket. Vigasztaló azonban, hogy Filippi napja már közeledik, az uj nemzetgyűlési és községi választások alkalmával pedig nagy keletje lesz a fent említett statisztikának . . . * t.t •> Rassay Károly úgy is mint vízivárosi kisgazda és nyugalmazott államtitkári minőségében a jogrend éber őre, örömét fejezi ki azon, hogy az egyik estilap munkatársától a Keresztény Községi Párt bomlásáról hall híreket. Az ügyvéd ur, akkoi• még államtitkár, a Keresztény Községi Párt egységéről szónokol anno dacumál a vízivárosi kiskorcsmákban, de akkor még az ügyvéd ur részben nemzetgyűlési képvi selő, részben városatya akart lenni. Lett is, a keresztény választópolgárok segítségével, akik naivan és hiszékenyen nem vették észre azokat a nem is oroszlán-, hanem sakálkörmokét, amit Rassay ur mindent eltakaró köpenyege rejlett. Változtak azonban az idők, Rassay, aki nem nagy eredménynyel hallatta stentori hangját néliány pártértekezleten, kilépvén a pártból, önálló és egytagú közgyűlési párttá minősítette magát, még inkább azonban ahhoz a párthoz somfordáit, amelynek iránya, tervei, világnézete ellen való küzdelemre küldte őt — meg nem bocsátható módon — választóközönsége a közgyűlési terembe. Rassay Károly urnák, midőn hirtelen és váratlanul elégedetlen lett a többségi párt programmjával, le kellett volna mondani a \mandátumáról, hogy helyet adjon azoknak, akik nála hivebben és igazabban képviselik a keresztény irányzatot. Rassay ur azonban mindezt nem teszi, ellenben nyilatkozik. A választói is nyilatkoznak róla . . . V A villamosok tarifaemelése természetes következménye az élet általános drágulásának. Drágább lelt a kenyér, clfágább a megélhetés, meg kellett tehát természetszerűleg drágulnia a kalauzok munkabérének is, and viszont a villamosjegyek drágulását .vonja maga után. A dolog pedig annyira sürgető, hogy a kereskedelmi miniszter utimátumot intézett a fővároshoz, közöl- nén vele, hogy a tarifaemelésről e hó huszonharma- dikáig határoznia kell, ellenkező esetben a miniszter a főváros nélkül emeli a tarifákat. Idáig rendjén lenne a dolog, azonban nincsen rendjén az, hogy a tarifaemelésért a fővárosi akarják felelőssé tenni. A fővárosnak e pillanatban még annyi köze van az Egyesitett Vasutakhoz, hogy a villamos a főváros utcáin jár, 1 ám annak ügyvitelébe és pénzkezelésébe a városháza nem folyik bele. Rosszmájúság kell tehát ahhoz, hogy a fővárosra kenjek az árdrágítás ódiumát, azonban számosán vannak, akik ezt a rosszmájúságot szívesen elvállalják, arra gondolván, hogy ez csak árthat a fővárosnak. Fontosnak tartjuk, hogy a szerdai rendkívüli közgyűlésen külön és határozottan hangsúlyozzák a párt szónokai, hogy sem a fővárosnak, sem a közgyűlés többségi pártjának ehhez a tarifaemeléshez semmi, de semmi köze nincsen, azt egyedül és kizárólag az élet állandó drágulása miatt rendeli el a kereskedelemügyi miniszter. Erről pedig a többségi párt igazán nem tehet. Talán a kisebbség? HÍREK ess Nyári este az Avarban Az idén július és augusztus hónapokat megveszlegei- ték a sörgyárosok és a budai korcsmarosok, ,,s ha nyár, úgymond hadd legyen nyár!“ vinni csalakiáltássat árnyékban 40 fokkal osztják a meleget. Árnyékban, mert napon nem is lehelne mérni, ugyanis elolvadnának a hőmérők. Szóval esténkint megtelik az Üreg diófa, a Politikus Greizler, a Márványmenyasszony, a Kispipa és Nagypipa, a Három huszár és a tabáni kis korcsmák. Csupa kedves, régi emlék, de nékem a legkedvesebb mégis az Avar. Télén régi boltos szobákban neveti ez a kis korcsma a fagyot, a zúzmarát, de ilyenkor, kánikula idején kiköltözik a nagy borús nyárfák alá, — lehet ugyan, hogy égerfák. mert e sorok írója nem botanikus, de miután ezek a fák nyáron teszik a legjobb szolgálatot, mindenképen „nyárfák", — körülülik a kis kerek asztalokat a bensziilött tabániak s a budai és pesti vendégek s idillikus életet folytatnak. Mindenkor kapható pompás halászlé, e tabáni zsuz.su főnevezetessége, pompás borok és — az. irók asztala. Az irók itt nyárspolgárok, egyoldalú per tu viszonyban Jánossal, akiről ezek után ki lehet találni primási minőségét s akinek a hallása az elfogyasztott borok mennyiségével van szoros összefüggésben. Mikor már sehogy se lát tisztán, akkor hall a legtisztábban. Az Íróknak nagy tisztelője, részben a busás honoráriumokért, részben a pompásnál-pompásal b ősmagyar nótákért, amelyekre megtanitották. Mert a „csendes budaiak“ — (az Avarban mindenki budaivá lesz) dehogy is csendesekIgen bizony, nótázunk az Avarban, mi szegény, hús magyar irók, szerenádokat adunk a tizenötödik és tizenhatodik század szép magyar asszonyának, lányának, rohamra megyünk Bercsényivel, Vak Bottyánnal, Beze- rédivel, kesergünk Rákócziért s a bujdosókért, megsiratjuk a piros csizmák hóval lepett nyomait s részvétet érzünk a szegény betyárok iránt. Szóval Budán az Avarban magyarul folyik az élet s ide is irok néhány ismeretlenebb nótát, persze, nem az Avarban ismeretlent: Ha bemegyek Csányba, Ha bemegyek Csányba, Sár megy a csizmámba! Sár megy a csizmámba! Ha kijövök Csányból. Ha kijövök Csányból, Kijön a csizmámból! Kijön a csizmámból! Öblösen, mély basszussal kell ezt nem is énekelni, hanem kurjongatni. Mert nem kis dolog az, ha az ember bemegy Csányba, vagy kijön Csányból. Nem mindenki teheti! Egy betyár-nóta: Fekete a csárda vége, Fehér a csárda eleje! Haragszik a csárdás benne, Mert nincs borivó vendége! Jaj Istenem, mit csináljak, Idegen földön hun háljak? Idegen föld az én tanyám. Minden asszony idesanyám. Kár így tenni, kár így bánni. Kár a szegénnyel így bánni. Ki mint szokott vélem bánni. Ügy szoktam visszaszolgálni. Álljon itt egy virágének is: Aki tőlem félti a babáját. Tegye keresztbéklyóba a lábát. Zárassa be üveg kalitkába, Gyenge szivem ne fájjon utána. Aki a többi, immár tabáni nótára is kiváncsi, az látogasson el a tabáni „nyárfák“ alá, de olyankor, mikor már hangosodik a szegény, bús magyar irók kedve s mikor János a második liter vége felé tart. Viszontlátásra hát az Avarban! A polgármester szabadságon. Sipőcz Jenő dr. polgármester 10 napi szabadságra Balaton- füredre utazott. Távollétében Folkusházy Lajo* * alpolgármester helyettesíti.
