Uj Budapest, 1921 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1921-08-31 / 33-34. szám

1921 augusztus 31 UI BUDAPEST 3 suli. Az elöljáróság határozatát magáévá tette a tanács is és az! most harmadfokún a kereskedelemügyi minisz­ter bírálja el, aki remélhetőleg nem fogja a fővárost kigunyolni azzal, hogy a galiciáner ravaszkodásainak helyt ad és őt továbbra is megtűri Váczi ntcai fényes üzletében . • . * A nagy csalafintaságok mellett azonban vannak apró, derűs kis esetek, amelyek alkalmasak arra, hogy neve­tési fakasszanak. Az itt következő történetnek hőse egy silójáig főhadnagy, aki a X. kerületben, annak is a leg­külsőbb perifériáján lakik. Tulajdonképen nem is a lö- hadnagy az eset bőse, hanem a főhadnagy ur kecskéje, amely a tilosban legelt és emiatt a főhadnagy urat az elöljáróság elítélte 40 kemény korona birságra. A 1 <>- hadnagy azonban nem azért harcolta végig a világ­háborút, bogy holmi elöljáróságocskaktől megijedjen és a következő‘levelet intézte az elöljárósághoz: .... „Veyye tudomásul az elöljáró ur, hogy én nem X. Y. főhadnagy, hanem X. Y. főhadnagy ur nagyok, és igy cimezze legközelebb az értesítéséi. Kikérem magamnak, hogy az elöljáróság eljárással fenyegető levelet ii hasson nekem és vegye tudomásul, hogy aki személyesen mentette meg a Cserny-féle forradalomtól nemzetét, az iránt elismeréssel tartoznak és azt nem lehet fenyegető levelekkel molesztálni. Különben a legközelebbi alkalommal uzsonnára hívom meg Siyőcz polgármestert és felvilágosítom őt a kőbányai dzsun­gelról. Egyben közlöm, hogy az elöljáróság ellen kár­térítés címen pert fogok indítani. Ahol én lakom, ott fii van, azért legeli le a kecske, a fii pedig gyakran vizes és évenkint három nadrágom megy tönkre- Ha a főváros ezt meg nem fizeti, akkor baj lesz!“ • A főváros persze nem fizette meg a tönkrement nad­rágok árát, még kovésbbé kereste fel uzsonna idején, vagy máskor a podeszta a haragos főhadnagyot. Ellen­ben a főhadnagy, azaz főhadnagy ur levelét eljárás cél­jából áttették felettes katonai hatóságához .. . IspHÍN Ha Dark Erzsébet király né-ut 1. JdlUin QC l*Cflrl9 Telefon: József 86—31 Hegedűs az oka mindennek. Lukács Gyula és Nagy Imre revüje. Balogh Böske, Mészáros Paula, Dénes Oszkár és Kertész Endre felléptével, fl Narbia-ballett! A LEGJOBB KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZ AZ ÓVÁROSI CIRKUSZ Városliget (Állatkert). Telefon : 55—55. Naponta este 7 órakor csütörtök, szombat, vasár- és ünnepnap d. u. 4 órakor A NAGY SZEPTEMBERI MŰSOR Előadás után villamosközlekedés a város minden irányába — No úgy* futólag, egy kissé, az, aki most azt a nagy malacságot mondta, az köztük a leghíresebb. — Te, ismerkedtess össze velük. — Izé, kérlek, csak nem állsz össze ilyen ripacs népséggel? Úriember létedre, kérlek. — Ej, ma jó kedvem van, mért ne? Végül is nem látja senki. Kénytelen voltam összeismerkedtetni őket. Csőr lelkesedett és fizetett a színésznőknek. 'A szénből pe­dig újra leengedett mázsánként ötven koronát. Odaintettem Kruspér urat; megkérdeztem, hogy a pohár darabja? — Nyolc ötven. (Forint persze, mert a Tabánban voltunk.) Nőmmel megegyeztünk, hogy néhány poharat oda fogunk vágni, az uj szénár-visszatéritmény elle­nében. Éjfél után Csőr Ferdinand megcsókolt két Írót és négy színésznőt. Kérésemre egy baritonista leraj­zolta Csőrt, aki a „festményért“ uj pezsgőket hoza­tott, aztán ő is produkálta magát, mint szintén művész, malacvisitást utánozott s egy drámai szí­nészt kényszeritett, hogy a fejbőrét mozgassa. Hajnaltájt hazafuvaroztattam az elázottt szén­hivatalnokot. és az összes jelenvolt Írók, művésznők stb. fölmondták nekem a barátságot;. De a szenet legalább megkaptam. Azóta fütök dü­hösen, fogcsikorgatva. Néha félnapokra kénytelen vagyok családostul elmenni hazulról, mert nem túr­juk a fűtés borzasztó melegét. Csőr azóta is meglátogatott kétszer. Nőm teljesen kivágástalan, csukott ruhában fogadta. Én is állig begombolkozott voltam. Pistukával pedig gummit tétettem a tűzre, ami borzasztó illatot csinál. Pis- tuka érti. mert vannak gimnazista barátai. r. * ... • • ® Kedves és nagyjelentőségű gesztus volt a polgármester részéről, hogy a főváros ne­vében meleghangú távirattal üdvözölte a felszabadult Pécset és Baját. /Ír üdvözlés erkölcsi jelentősegét mi sem mutatja jobban, mint Baja város polgármesterének válasza, ki megköszönte az üdvözlést, kijelentvén, hogy a felszabadult Baja a várospolitika terén azt a keresz­tén:! és nemzeti irányzatot akarja követni, amelynek megvalósítására Budapest székesfőváros matatta a leg­szebb példát. Amikor a közgyűlés kisebbségi pártjai állandóan a kérésziéin/párt erőszakoskodásáról és ter­rorjáról siránkoznak, akkor érdemes külön megemlé­kezni Baja város polgármesteréről, aki, noha eddig a megszállóit területen épen elég éjükül ma volt látni a de­mokrata liberalizmus által hirdetett eszmék teljes érvé­nyesülését, mégis inkább a keresztény Budapest mellé szegődik, amely pedig nem nagyon törekszik a demo­krata liberális törekvések gyakorlati megvalósítására. A bajai polgármester távirata a legszebb igazolása a ke­reszténypárt várnspolitikájának, mely a keresztény és nemzeti gondolat jegyében tündökölve átviláglik a de­markációs vonalakon, intő példaképen az idegen uralom alatt nyögő magyar városoknak, amelyek, felszabadul­ván ti járom alól, nem Vázsonyi Vilmost üdvözlik, ha­nem a főváros vezetőségének keresztény és nemzeti irányú törekvéseit ... A tétényi sertésvásár áll most az érdeklődés középpontjábnn, melyet a fő­város könyörgése, kérelme és akarata ellenére engedé­lyezett a kormány, hogy onnan kiviteli illeték nélkül találja meg útját a külföldre a magyar zsír és hús. Le­romlott országunk utolsó kincseinek eladására nyílik itt alkalom, cserére idegen valuták hamisgyöngy eért, és a kormány nem tudja, vagy nem akarja megfékezni a ban­kot, melynek trésorjai fognak még kövérebbre hízni az éhező magyar milliók szájától elvont utolsó falat húson, utolsó kanál zsíron. A szabadkereskedelem nem a keres­kedelem szabadságát jelenti Qs o n ka- Magya ro r szóig on, hanem a kereskedelem szabadosságát, Weisz Fülöj> és társai rablóhad járatát a magyar zseb és a magyar gyo­mor ellen. Annak, hogy a kormány engedélyezte a tétényi serlésvásárt, már mutatkoznak a maga termé­szetes következményei: napról-napra drágul a zsír és drágulásával rohamlépésben nő a többi élelmicikk ára is. Ám ezzel vajmi keveset törődik Lánczy Leó érdemes utóda, akinek szimpatikusnak épen nem mondható bankja járta ki a becstelen üzletet és fölözi le annak minden hasznát. A vezérigazgató ur a Prága—Bécs kö­zötti gyorsvonaton tart förtelmes szabadelőadásokat arról az ördögi munkáról, amellyel bankja Zürichben igyekszik letörni a magyar korona kurzusát, egyben azt a kurzust, amelynek úgy látszik, vajmi kevés ereje van Weisz Fülöp és társai megfékezésére. Ha valakin el kell kezdeni az árdrágítókra kiszabott botbüntetést, akkor Weisz Fülöp és társai állitcindók legelőbb bíróság elé, akik a tétényi vásáron nemcsak a sertéseink húsát és zsírját árulják, hanem szegény Magyarország utolsó csepp vérét is vásárra viszik ■ . . Házikezelésbe kerül a Vigadó bérlete — a keresztény és nemzeti zene­kultúra biztosítására ezt a megoldási módot találta leg­megfelelőbbnek a pénzügyi bizottság, örvendünk rajta, hiszen egyedül mi voltunk azok, akik az első pillanattól kezdve hangoztattuk, hogy a Vigadó problémája nem borjupörkölt-kérdés, hanem alkalom arra, hogy a ke­resztény és nemzeti szempontokat a főváros belepréselje hangversenyéletünkbe. A pénzügyi bizottság lelkiismere­tességét bizonyítja, hogy valamennyi pályázó közül ma­gát a fővárost, amely pedig nem is pályázott, tartotta egyedül alkalmasnak e tagadhatatlanul igen fontos kul- turprogramm végrehajtására. A cselekvés azonban min­dig felelősséget is jelent, sokszoros felelősségei a jelen esetben, amikor a városgazdasági ügyosztálynak ilyen jelentős értékekkel kell sáfárkodnia. Fővárosi kezelés mellett nem tűrhető a Vigadó dobogóján a különféle Uncili- és Smuncili-primadonnák fellépte, sem az, hogy a Repedt sár kuak Egyesülete rendezzen hajnalig tartó marikat a pesti Vigadóban. Ha valakinek, hát a főváros­nak kell a Vigadó termeinek kiadásánál a kulturális és művészi szempontokat, érvényesítenie, mert amit meg­tehet egy magánbérlő, azt nem teheti meg a főváros, még akkor sem, ha nem lesz a Vigadóból évi egymillió tiszta jövedelme, amiről titokban ábrándoztak az értel­mes városházi lelkek . . . HÍREK • •• A kenyér Felvételi a gimnáziumba: írjatok arról fiuk, hogy mi a. kényért Lacika (III. b. o.) dolgozata: A kenyér tápszer, mely a péknél fordul elő és sor- banállás révén szerezhető. A mindennapi kenyér az ember életének fenntartásához szükséges és ezért sze­gény és gazdag, ur és pór kenyeret keres, mely néha lehet zsemlye is. A kenyér páncélzatban foglal helyet, aminek kenyérhéj a neve s ezen belül vau az úgynevezett kenyérbél, mely tápszerül szolgál, iz és szag nélküli, barnás-sárga szinii, szilárd halmaz­állapotú test. Ebből a tápszerből unatkozó rabok kisebb szobrokat; és domborműveket állítanak elő. A kenyér úgy keletkezik, hogy ősszel a kisgazdák úgynevezett kenyér magvakat visznek ki a mezőre s a hervadó ősz bánatos ugarjában mélázva a földbe vetik, miközben a kisgazdák (lásd Lexikon: Béka- lencse—Drózdy-kötet) csizmát és államtitkárságot viselnek. Vetés idején a pacsirta dalbl a szántóvető feje fölött, amint azt hazánk koszorús költője oly szépen énekeli. (Lásd: Lexikon: Sokoró—Paftacsi- kötet.) Mikor a kisgazda elvetette az úgynevezett kenyérmagvakat, kabátot és cilindert ölt és beszédet mond a szabadforgalomról, amitől a magvak ára emelkedik és á szép zöld vetés kibúvik az ugaron. Ekkor jön a tél, melyet a viruló tavasz követ és ekkor a kisgazda újra kimegy a mezőre és szemét a hullámzó vetésen, valamint annak árfolyam,án le­gelteti. Majd jön a nyár, mitől aranykalászos ten­gerré lesz az ugar és a kisgazda aratásba kezd (Msdí Lexikon: Áruforgalmi—Berger—Sámuel-kötet) s ez alkalommal fürjecske fürjentget édesen és mele-' gén tűz le a nap az égről. Ez az aratás egy igen szép népszokás, költői jelenet, amiről hazánk koszo­rús költőjének dala tanúskodik. Főszereplő a kis­gazda, aki többnyire mint egy'szerü pór fehér alsó­ban működik közre és Az okból csupán mint képvi­selő Suhogtatja kaszáját, amely a rendet vágja a délibábos rónaságon. (Lásd Lexikon: Kerekes—Rubi- ■nefc-kötet.) Aratás után a eséplés következik s ekkor a kenyérmagvak, amelyeket ősszel elvetettek, nap­fényre kerülnek mint búza és rozs és a uralomba szál­líttatnak. Viktória gőzmalom, Molnárok és Sütők r.-t stb.) — A kisgazdát itt már a molnár váltja fel, aki többnyire a Szabadság-téren lakik és este az Operába jár. A molnár megőrli a búzát, minélfogva részvény- szelvényeit lemetszi és jelentékeny összegeket kap fáradságának és áldozatkészségének jutalmául. (Lásd Lexikon: Polcmsek—Sándor PtíZ-kötet.) Az igy keletkezett lisztből áll elő az Erzsébet-gyárban a kenyér, mint tápszer, melynek kiosztásánál a mama minden reggel sort áll. A kenyér tehát a kisgazda munkájából származik és a molnár és a pék és a gyár állítja elő, mint tápszert, amiért e kisgazdá­nak államtitkárság jár. A lelkes kisgazda, mint nagy- birtokos is közreműködik és ékes rónaságunk kalá­szait a külföldnek juttatja. Ezért arany jön be a hazába a kisgazdához, mig a mama á pékbolt előtt hiába áll. (Lásd Lexikon: Export—Goal Gaszton- kötet.) Ezért irta a költő: a haza minden előtt! Nincs szebb dolog, mint az aranykalásztól ékes rónaság, nincs élvezhetőbb tápszer, mint az aranykalászból keletkező kenyér, nincs művészibb, mint a pacsirta és a fürjecske danája, miközben a nagytermészet kenyérmagvakat termel nekünk. t. Diplomáciai bonyodalom a Muzeum-körut miatt. A háború mámorában történt, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa négy körutat a négy szövetséges uralkodóról nevezett el. így lett a Váci-körűt Vilmos császár-ut, a Károly - körút Károly király-utja, a Muzeum-körut Mehmed Szült áin-ut, a Vámház-körut pedig Ferdinand boly ár király-utja. Változtak az idők és a közmunkatanácsi elnökök és az őszi­rózsás forradalom pacifista és ántánt-barát lázában lopva és titokban visszakeresztelte a közmunkák tanácsa a szövetséges uralkodókról elnevezett utakat. Azok az államok, amelyek­nek uralkodója ilyképen utcanevet vesztett Csonkamagyarország fővárosában, vajmi ke­veset törődtek az esettel és a dolog feledésbe ment volna, ha a budapesti török főkonzul nem sétálna gyakran a Muzeum-köruton, melynek névjelző tábláit szintén átcserélték a régi névre. A főkonzul nagyon zokon vette a dolgot és most megtette a lépéseket, hogy a török szul­tán mégis kapjon utcát Budapesten, annál is inkább, mert amikor Budapesten utcát nevez-

Next

/
Thumbnails
Contents