Rákos Vidéke, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-28 / 9. szám
XXXVI. évfolyam, Rákosszentmihály, 1937. február 28. vasárnap. 9. szám. — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszeatad'hálynagykcveág ós^saámos egyes diet hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szcnlkorona>atca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előrieeiéei ár : Egé6^ övre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P#0 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár Gsefetoswárala ; 617. sz. • • Ünnepi hét. Nagy Géza esperes plébános négy év óta áll a rákosszentmihályi róni. kath1. egyházközség élén. Édesanyja, özv. dr1. Nagy Sándorné nem sokkal rövidebb idő óta elnöke legnagyobb nőegyesül etünknek, a Mansznak. Ez aránylag nem hosszú idő p,- latt mind a ketten a 'népszerűség es ács- pontjára emelkedtek és szinte példátlan szeretetnek örvendenek, aminek magvarár zata igen egyszerű :l az iglaz pap lelkiében1 csak nemes érzések lakoznak, minden cselekedetét a jóság irányítja. Ez a jóság már apostoli méretekig emelkedik és válogatás nélkül sugároztatja minden embertársára ia krisztusi szeretetőt. A jót önmagáért „cselekszi és mindent Isten dicsőségére végez. Azl egyházmegye egyik legkiválóbb, törhetetlen buzgalmu papja. Amilyen hü és tetterős fia egyházának, éppen blyan égő lelkű igaz hazafi. Szerény, ha kell, tíz alázatosságig, de mindig fúr, a régi, nemes, magyar ősök méltó utóda. Özv. dr. Nagy Sándornét egyszerűen nagyasszonynak1 nevezik községünkben, csak1 a hozzá közelállók számlára Lola néni. A név tökéletesen jellemzi azt, pkit megtiszteltek vele. A Mansz: elnöke igazi magyar nagyasszony, ennek a fájdalmasan megritkult típusnak minden erényével ékesen. Izről-izre magyar, nemesszivü, fáradhatatlan a jótettekben, és pótolhatatlan irányítója a jó munkának. Kedves véletlen, hogy mindkettőjük ne- venapja ugyanarra a hétre esik. És megkapó módon az egész! község megragadta az alkalmat, hogy őket szive szerint ünnepelje. Valóságos »Nagy-hetet« rendeztek ^z ünneplések1 egész sorozatából. Testületek, egyesületek vonultak fel egymásután, napokon át, hogy jókívánságaikat kifejezzék. Tisztelőik tömege adta egymás kezébe a kilincset. >— Egész virágerdőt hordtak össze. Meginditó- an szép beszédek hangzottak el, méltó tolmácsolásául az őszinte szeretetnek' és, megbecsülésnek1. A Krédó énekkar szerenádja sem maradt el. Mindezeken kívül a Mansz- Nep—Stefánia hármas egyesület, á központi elemi iskola és a polgári leányiskola (nyilvános előadással is, hozzájárult az ünnepléshez. Az; első múlt szombaton volt, á Nagy- kaszinóban, az; elemi iskoláé kedden a Korzó mozgóban, a polgári leányiskoláé pedig most szombaton lesz a Nagyfcaszinóban. A két elsőről a következőkben számolunk be: BIBLIAI ÉLŐKÉPEK. A Mansz-, Nép- és Stefánia szombati e- lőadásán megint a rendőrségnek kellett közbelépni, hogy a veszedelmes zsúfoltságot korlátozza, akkora volt az érdeklődés. A műsor bibliai élőkép-sorozatból állott. 36 szebbnél-szebb, megragadó életkép gyönyörködtette a nézőket és a hatalmas képeskönyv bemutatását Csattogányi István karnagy művészi vezetése, alatt nagy zenekar kisérte stilszerü, hangulatos zenes/á- mokkal. Feltűnt ezek közül egy megkapó mü, amely Scholtz Gyula lakostársunk szerzeménye és annak idején Buttykay Ákos dicsérő elismerését i,s kiérdemelte. A jnély hangulatú, ihletett müvet Csattogányi István hangszerelte a zenekar számára, nemcsak fölényes tudással, hanem nagy lelki megértéssel. A rendezés súlyos feladatot jelentő munkájával Regősné Kohajda Margit dr. és Szlavkovszky Sándor remekelt. Művészi Ízlés, elmélyedés, nagy rutin és ihletett ötletesség jellemzi ezt a munkát. A szereplő mind kitűnő volt, a Mansz-hölgyektől a legkisebb polgáristáig. Nem sorolhatjuk el a hosszú^ névsort, csak Jézus személye- sítőjét: Borhidi Istvánt emeljük ki, mint tiki a legsúlyosabb' feladatot oldotta meg kiválóan. Művészien tökéletesek voltak a maszkok is. Az 5 csoportra osztott képsorozat előtt Micheller Joli, Hrabovszky Julia magyarázó szövegét olvasta fel. Örvendtünk a látásának és kellemes előadásának. A nagy tetszéssel fogadott képsorozat után az üdvözlések hosszú sora következett. Kedvesek, megnyerőek voltak a gyermekek csakúgy, mint a felnőttek. A Mansz »észéről Széki Ernőné és Berenkey Attiláné jnon- dott szárnyaló köszöntést, az utóbbi sziveit gyönyörködtető diszmagyar ruhában. Aranyosak voltak a gyermekek, akik a rengeteg virágon kívül két hatalmas mézeskalács-szívvel is meglepték az ünnepeitekét. Végül a Nemzeti dalkör vegyes énekkara három szép számot adott elő özv. Bállá Ignácné vezetése alatt. A kar szépen fejlődik, sikere isi nagy volt, de még teljesebb lett volna,, ha a Kék Duna keringőt magyar szöveggel énekli. A német szöveggel küzdeniük kellett és csökkent az; ének A rádió, úgy látszik1, sorozatos előadói’ sokban1 népszerűsíti Nagybudapest esz mér jét. Nemrég számoltunk be egy ilyen előa*- dósról, amely a történelem tükrében mutatta be Pestkömyéke fejlődését és végeredményben oda lyukadt; ki, hogy a fejlődés szigorú logikája szerint a jövő Budapestje a környékbeli községekből fog kialakulni. Most pedig Münnich Aladár és Raisz Rezső párbeszéd formájában csevegett a mikp rofon előtt »Budapest ötven év múlva« ciuA mel. Érthető, hogy különösen a fő. á os mostohagyermekei, a kitagadott pestkör nyékiek1 kisérték különös figyelemmel az előadást. Abban nemi csalódtunk, hogy az jjd lusztris előadók szintén azt fejtegették, hogy a környékbeli községek nélkül el sem képzelhető Budapest fejlődése. Megtudtuk, hogy négy repülőtere lesz a hárommilliós világvárosnak. Megtudtuk, hogy emeletes au tóutak fogják a közlekedést biztosítani s a Imostani Mátyásföldről, Szentmihályról és Sashalomról a gyalogosok a hidakkal ösz- szekötött házak első emeleti sétányán fogjak beballagni a City be, ha ugyan 'nem1 helikopteren sietnek, amely bármely háztetőre le tud majd ereszkedni. Lakni senki sem fog a mostani belső városrészeken, — ott csak1 irodák és üzletházak lesznek. Magas, de nem összeépített házakból álló kertvárosokban, illetve kerületekben fognak lakni fiaink1 és unokáink, — mint íamogy mi lakunk itt most, egyelőre kevésbbé magas lendülete és színezése, Balláné érdeméi a közönség lelkesen méltányolta. A szép előadást a zene kail indulója fejezte be. AZ ELEMI ISKOLA ÉLŐ ADÁS A. A Béla-Utcai elemi iskola előadása a Korzó-mozgóban zajlott le. A szimmetria kedvéért itt is azzal kezdhetjük, hogy u- gyancsak kicsi volta hatalmas nézőtér, Jso- kan .kiszorultak. Élénken sajnálhatják, — mert ritka kedves gyönyörűségtől estek el. Van-e szebb, mint a gyermek és á virág? A betanítás szörnyű fáradságot jelentő és; türelmet követelő munkája pedig, kitünően sikerült. Az üdvözlő beszédet Zentay Mimi mondotta, meglepően természetesi hangon, értelmesen, színesen. Kitűnő volt Balogh Margit szavalata. Megirigyelhettél volna a- kárki. Két ártatlan, kedves darabot adtak elő az iskola növendékei, vidáman,-ügyesen és meglepő biztonsággal. A jelmezek színesek1, kedvesek voltak, a gyermekek aranyosak. Nagyon szeretnénk néhány nevet feljegyezni, olyat, amelyekkel egészen bizonyosan fogunk még találkozni, de súlyos méltánytalanság lenne a többivel szemben, akik szintén mind méltó részesei, voltak la sikernek. A táncok igen jól sikerültek lés sok ismétlésre adtak alkalmat. A siker /o- roszlánrésze Szerémy Nándornét illeti, kinek kiváló segítőtársa volt Sasvárinó. Az e- lőadást csinos élőképpel fejezték be. Fel kell még jegyezni az Erkel-zenekar érdemét. Lengyel István vezetése alatt gyarapította babérait. Az ügyes díszletekéi Adámy Oszkár készítette. házainkban, de mintaszerűen egészséges levegőjű kertjeinkben. Megtudtuk, azt is, hogy mindez, néni; utópia, hanem biztosan bekövetkező valóság. Egyetlen feltétele az, hogy a városrendezők ne csak a holnapi napra kalkuláljanak, hanem legalább ötven évre számoljanak előre. — Hát ez mind nagyon: szép. Csáki annyi a megjegyzésünk, hogy mindezeket nem annyira a jámbor rádióhallgatóknak kellett volna figyelmébe a- ijánlani, mint inkább a főváros hivatalos: köreinek, amelyek egyenesen ellenfélnek, sőt ellenségnek tekintik Pestkörnyéke lakosságát és minden lehető módon ártani igyekeznek nekünk ahelyett, hogy a hónunk íüá nyúlva elősegitenék Nagybudapest fejlődését, Nem akarjuk a Rákos Vidéke vezércikkét elismételni, — hiszen, Isten tudja, hányszor rámutattunk már arra a hihetetlenül rövidlátó elbánásra, amelyben a főváros minket részesít. Éppen minket, akik a világvárosi polgár széles látókörével, a jövendő fejlődés előfutár jaként már évtizedekkel ezelőtt a perifériákat, szálltuk meg, s most (a cserbenhagyott előőrsök szerepére jutottunk. Nagybudapestet nem' lehet regényes elgondolásokból felépíteni, amig közlekedési blokád és vámdemarkáció uralkodik a régi Pest és környéke között. Szépek ezek á rádióelőadások. De a cigányközmondás azt mondja: »sok beszéd: paszuly.« í (—k. 1. dr.) Ötven év mulva.
