Rákos Vidéke, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1937-08-29 / 35. szám

XXXVII- évfolyam Rákosszentmihály, 1937. augusztus 29. vasárnap. 35. szám RÁKOS VID —• Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetdap, Rákosszentmihály nagy község és számos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal.' RAKOSSZEN T M1II A L Y, Szentkorona utca 103. Telefon: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN Amikor megnyílnak az iskola kapui. Irta: HM László. Előfizetési ár: Egész évre lü pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2-50 P Egyes szám ára 24 fillér Postatakarékpénztár csekksz. sz; 764, Megszólalnak a templom haiangjai; fel­hangzik az ének: »Veni Sancte Spiritus.« S elindul az a sok kis iskolás-hajó, a- 5nia'g*yar vizeken tizhónapos körutia, Isten áldásától kisérve. A hajó orrán büszkén lengeti' ía jstz'öl a, magyar zászlót. Felhangzik az utasok aj­kán az ima: » Isten áldd meg, ja, magyart!« Csendben, méltóságteljesen indul el a;z alsipkj kis hajó, duzzasztja vitorláit a hit, a, haza- szeretet, a tudni vágy ás. A szülők pedig könnyes szemekkel, ken­dőiket lobogtatva néznek a távozó hajó ir­tán. A viszontlátásra I közé. Nehéz munka vár a tanítóra, mig [sze­retetteljes bánásmóddal, ígéretekkel sikerül megszelídíteni ezeket a kis renitenseket s megnyerni őket az iskolának. Ünneplőbe öltözve gyülekezik a kis ta­nulósereg az iskola udvarán. Sok szülő el­kíséri gyermekét, nehezen tud megválni tő­le, a,vagy gyönyörködik gyermekében, örül, hogy már kis diák, iskolába jár. A forró nyár delelőjén vagyunk. Aki csak teheti, ifjú és öreg, otthagyva megszo­kott munkakörét, otthonát, hűvös erdők ár­nyékában, folyók, tavak mentén, piheni ki az esztendő fáradalmait, hogy uj érőt gyűjt­sön a, további munkára. Pihen, h kis diák­sereg is, előveszi kedvenc játékait, porosak, piszkosak, a cipő lekerül lábukról s élik vidám gyermekéveik boldog, derűs tava­szát. Amikor a mosoni Duna árnyas füzesei között nézegetem a yiz ezüst fodrát, hall­gatom a füzesek halk suttogását, kis' csónak siklik a. viz tetején, tulajdonosa nyugodtan pihen a csónak alján, viszi a vizftárja {lefe­lé, ahol várja már fiatalabb testvére, ,á Laj­ta, mely sietve hömpölyög feléje, mint a gyermek édes anyja ölébe. Milyen festői szép kép, mennyi hangulat, titokzatosság van a természetben, melynek megfigyelése mintegy álomszerüleg tárja fel a múltat és jelent. Amikor igy eltűnődöm, eszembe jut, hogy alig pár hónapja ép ennek ai lapnak hasábjain búcsúztam .el jaz iskolától azzal, hogy megérkezett az ia sok kis iskoláshajó a magyar vizeken, a hajók télikikötőbe ke­rültek s ime még pár hét (sí felszedik 'újból horgonyaikat s elindulnak ismeretien utak­ra, beutazni ismeretlen tájakat, tapasztal­tokat gyűjteni az életre. S amikor igy elgondolkozom az idő ke­rekének gyors mozlgiásán, hallani vélem a már indulásra kész hajó kis harangját: »Kis berek, nagy berek, haza, haza, gye­rekek, gyertek haza fiuk. lányok, az iskola vár reátok!« S ott látom a parancsnoki; hí­don a hajó kapitányát komoly, ünnepélyes arccal, mint aki femlős a hajó utasainak testi épségéért. Ott áll a sok kis iskoiáshajo befütött kazánnal, a magyar partok mentén, önti uta­sait évről-évre, akik tovább evezuek, majd az élet nagyobb hajóján, ahol nagyobbak a viharok, ahol sok a zátony, egyik elmerül, a másik révbe jut. Az utasok egy része nádfedeles, szal­matetős kunyhóból a másik része paloták­ból kerül a hajóra. S amikor megszólal a harang, leeresztik a hidat, tódul a sok utas a hajó fedélzetére, s elfoglalja ki-ki saját helyét ottan. így tárulnak ki szept. 4-én is az fiskólák kapui, ahol a régi utasok, mint ismerősök köszöntik egymást; nem félnek, bátrak, is­merik a hajót jól, a parancsnokát, ki -szere­tettel üdvözli a. régi ismerősöket. De van egy csoport, az uj utasok, kik félrehuzód- nak, bátortalanok, félnek a hajóra szállni, félnek a hosszú, ismeretlen úttól, melynek veszélyeiről egyesek már otthon hallottak szüleiktől. De a hajó parancsnokai szere­tettel, nyájassággal fogadják az uj utaso­kat, bátorítják, buzdítják őket, mesélnek az ut szépségeiről, s kezüknél fogva vezetikfel őket a hajó fedélzetére. Megmutatják nékik a kis fülkéket, leültelík őket helyeikre s ők bátortalanul néznek körül az uj lakásban, mert szokatlan, mert idegen. Vannak, akik nehezen válnak meg a szülői háztól, íáz (édes otthontól, hiába minden vigasztaló szó, sír­nak, jajgatnak, hívják az édesanyát, vissza­vágynak a regi otthonba kedvenc játékaik Holdtölte. Megjavul az idő; megtelik a színház. Csütörtökön már igen szép ház él­vezi az lllatszertár 4-ik előadását, az idei évad legnagyobb sikerét. Pénteken délután jól jártak, akik ;a kedves zenéjü és^ ügyes meséjü Kék postakocsi előadását végig-él- vezték és a színház is jóidért, mert elég so­kan voltak ilyenek. Este még nagyobb kö­zönség jelent még a Sibyll tiszteletére. (Csak nemrég mutatta ki egyik tudósunk -hogy nem Sybil!, — ahogy kezdettől fogva min­dig írják, — hanem Sibyll, ha ínár minden­áron idegen esen írjuk ezt a nevet!) A3 is­mert szép zene és lelkes előadás sok ítapsot szerzett. Leviczky Andor daliás és elegáns nagyherceg, és milyen kitűnő színésznő Csa- nády Ila! Szalay Gyula, mint mindig, ked­ves és mulatságos. — Szombaton rosszra fordult az. idő, ami sokakat megfosztott at­tól, hogy délután »Az asszony vervei jó,« (elő­adásán mulassanak és este is több közönsé­get érdemelt volna, az Egy katona: története. (A Gályarab) felújítása, évadunk egyik ki­emelkedő eseménye Igen régi, regényes francia színmű. Szellemesen jellemezte valaki úgy, hogy »a legjobb ponyva.« De mennyire jó! Érdekes, izgalmas, változatos. Hol könnyeztet a zokogásig, hol jéizüen piíefe kacagtat. Ősapja rengeteg sok újabb és leg­újabb színpadi műnek. Egy-e-gy jelenetéből egész színdarabokat írtak szereplői szám­talan alakban ujraszülettek és hódítottak.— Milyen jól esett, hogy ezt a (gyermekkori [em­lékünket visszaidézték és mennyire tudta élvezni a reges-régi és irodalmi értékkel? alig dicsekedhető színdarabot a mai közönség is. Újra hirdetem, sokszor hangoztatott meggyő­ződésemet, hogy a színházi könyvtárak por­lepte köteteiben rengeteg kincset lehetne ki­bányászni, amelyek a közönségnek élveze­tes estéket, a pénztárnak pedig dús bevé­telt biztosítanának. A gályarab hálás és súlyos drámai szerepét a hires Reno Jánost Leviczky Andor játszotta nagy drámai erő­vel és őszinte melegséggel. Nagy és zajos sikere volt. Érdekes, hogy 28 évvel ezelőtt láttam Budapesten ezt a darabot legutóbb, (nem legelőször 1) és akkor is Leviczkv volt -Reno János, Biharv Leviczky Béla, az orszá­gos hirü hősszerelmes és jellemszinész, akit Rákosszentmihályon is sokan ismertek, sőt később özvegye és Nelly leánya éveken át volt községünk lakosa. Bihari-Leviczky Bé­lának akkor valamilyen jubileumát ünnepel­ték és megrázó alakítását elragadtatással ünnepelte az! egész főváros. Hires müszerep Chamborau őrmester is. Szalay Gyula o lyan jóizü és vidám-meleg tudott lenni ben­ne, hogy nem vált szégyenére nagynevű e- lődeinek. Lelkes* tapsokat kapott ő is. Mint mindig, igen jó volt Csanády Ila, erősen (Rá­mái kettős szerepében. Sziics Vilma az apát­nő hálás és kellemes figuráját jóleső mér­séklettel elevenítette meg. Lédeczy a gonosz­tevő és szélhámos szerepében félelmes és élet-hű volt, Horváth Gyula igen jó tábor­nok. Zách János szerelmes hadnagyával mostohán bánt a szerző, de még jigy ijs (szíve­sen láttuk a színpadon. Vámos Ibi szépségé­vel, Tövisháti egyszerű természetességével járult hozzá a zajos és őszinte sikerhez. — Vasárnap délután a Sibyllt, este’ pedig1 az Egy katona történetét ismételték meg, u- gyancsak mély hatással, de a hideg miatt mérsékelt szánni közönség előtt. — Hétfőn özönvíz. A lámpaláz ;a Nagykaszinó termé­ben került színre bizony-bizony fájdalma­san kis közönség előtt. Kedden az idő megjavult, a Sárgapity- kés közlegényt a Kertszinházban játszol, tők, de még mindig kis közönség lőtt t — Szerdán szép az idő, az Aranymadár Ü fczíüÉ pádon, de gyér közönség a nézőtéren.. Annál1 több taps. f ' i i Műsor : Péntek (aug. 27.) Tarka est, Szalay Ká­roly igazgató bucsuzása. Moóri Lucy yen- dégfellépte. — Szombat d. u. filléres^előadás1. Sárgapitvkés közlegény. Este: Zsákbamacsi '«a, — Vasárnap, délután: Úri lány szobát keres, este: Kék nef elejts. Bucsuelőadás. Színházi hírek. Nagyon érdekes lesz bucsuzkodó szín­társulatunk péntek esti előadása. Változa­tos, érdekes és minden részletében mulat­tató kabaré műsort mutatunk be, több ven­dég, igy Moórv Lucy, Erdész Erzsébet, lvá- nyi Dénes, Ga.ál Zoli vendégfelléptéyel. — Moóry Lucy, mint ismeretes, a most végét- érő színházi évben Miskolcon és Nyíregy­házán volt a közönség ünnepelt kedvel tje. ■Mi egy éve nem láttuk, örömmel várja tehát közönségünk, hogy Rákosszentmihály szü­löttének újabb művészi fejlődéséről meg­győződhessék. Iványi Dénes Erdész Erzsé­bettel, immár országos hirü legújabb tánc- produkcióját mutatja be. A társulat tagjai sok kedves magánszámot és jelenetet adnak elő, s azonkívül színre kerül még'két kacag: tató egyfelvonásos, amelyeket még nem lá­tott közönségünk. A pénteki tarka est keretében búcsúzik el Rákosszentmihálvtól Szalay Károly szín­igazgató. A társulat még szombaton és va­sárnap két-két előadást tart. Vasárnap este a Kék nefelejts cimü operettet mutatják be. Ennek az a -nevezetessége, hogy Szalay Gyula, a társulat népszérü és kedves'táncos­Színház.

Next

/
Thumbnails
Contents