Rákos Vidéke, 1937 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1937-07-18 / 29. szám

XXXlfil. éwfolya rsí. RákosszentmihxíSy, 1937. juliys 18. vasárnap. 29. szám. — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihály nagy község és számos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség éü kiadőhivaíaii RÁKOS S Z E N T .Mill A L V, Szentkorona »tea 133. r e 1 e í o r. : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN Eloiizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2-50 P Egyes szám ára 24 fillér Postatakarékpénztár csekksz. sz; 761, Gyöz&tt az igiiassÄii1 A közigazgatási bíróság; Rákosszentmiháiynak adcit ágasa6. A tényállást mindenki ismert: Rákos­szentmihály burkoltaiul, akarta a batthyány utcát és a Károly-király-utat, de csak azz!al a teltétellel, ha megengedik, hogy a költ­ség' egy-egy harmadát az ut két oldalán lévő ingatlantulajdonosok viseljék, mert a belügyminiszter még 1924-ben általános rendeletét adott ki, amely a miniszter értel­mezése szerint az ilyen áthárítást általános­ságban megtiltja. A község kérelmére a- aonban az útburkolás előtt külön rendelet­ben kivételesen megengedte a miniszter, hogy a község pénztárat a költségeknek csak egyharmada terhelje. A munkát tehát elvégezték. Tudjuk,hogy nem jól sikereit, de ez nem ide tartozik. A két egy harmad költséget az érdekelt ingat­lantulajdonosokra kivetették méltányos részletekben és a részleteket négy éven át • he is szedték. Ekkor Horváth Gergely és néhány társa a belügyminisztériumban pa­naszt tett, hogy a község ,nem lalkialmhzkodik az 1924-iki rendelethez és jogtalanul szedi az ingatlantulajdonosok hozzájárulását, mi­re a miniszter a további beszedést megtil­totta, és kötelezte az elöljáróságot, hogy a már beszedett jó 40.000 pengőt is fizesse vissza. A vármegye is buzgón követelte lazj újabb rendelet végrehajtását, A község pénz­ügyi egyensúlya ennek következtében fel­borult, a költségvetésünket azontúl a ttni- niszterközi, bizottság ellenőrizte, a Rgi.on.o- sabb célra potom összegeket nem fordítha­tunk, megbénult az egész községi életünk és paródiává fajult az egész községi önkor­mányzatunk. A község azonban tés több helybeli pol­gár Krenedits Sándor vezetése alatt panaszt tett á sérelmes miniszteri rendelkezés [el­len a közigazgatási bíróságnál, amelynek Ítélete most érkezett még. A független bíró­ság mindenben igazat adott a községnek, megállapítja, hogy a miniszter intézkedé­sével túllépte hatáskörét és rendelkezése nem felel meg a törvényeknek. Az Ítélet még azt is kimondja, hogy láz a bizonyos 1924-iki általános rendelkezés nem is vo­natkozik ilyen esetekre, csak közigazgatási kiadásokra, amelyek közé az útépítést so­rolni sem lehet.. Az Ítélet tehát egymagában is nagy közigazgatási szenzáció és igen nagy elég­tétele a községnek, melynek számára való­sággal uj életlehetőséget nyit meg. A füg­getlen bíróság döntése nagy megnyugvást kelthet a lelkekben, mert visszaadja a jog- biztonságba és jogrendbe vétett hitet. Az ítélet előtt még az volt á helyzet, hogy a miniszter hivatalos rendelkezése alapján a község belebocsátkozott az óriási összegű beruházásba és amikor már benne volt, é- ■vekl múlva a miniszter visszavpntR a sza­vát és elviselhetetlen terhet, zúdított la köziség nyakába. Az Ítélet után pedig tűnje kiderült, hogy nemcsak a négy év után kelt újabb rendelkezés nem helytálló, hanem az első engedejemre sem volt szükség, mert a község szabályrendelete érvényes és így joggal oszthatta a költségeket három lösz­re küllőn engedet-m nélkül is. Most pedig örüljhnk és ne elmélked­jünk. i\'e vonjunk le köve ,kez tetőseiket, meri. ezzel a történteken már úgysem változtat­hatunk. Ne gondolkozzunk azon sem, hogy mennyi kár, kellemetlenség, megalázás és izgalom ért© a községet az utóbbi (éviek­ben a most birói Ítélettel törvénytelennek nyilvánított álláspont miatt. Éveket vesz­tettünk1 el a fejlődés terén és töltöttünk; kez­detleges állapotban a saját akaratunk elle­nére. Hát azt ki tudná jnegmondani, hogy mennyi kár, mennyi hiéltánylalanság, meny­nyi per és visszavonás keletkezett volna abból, ha azj elöljáróság; a törvénytelennek bizonyult rendelkezést csakugyan végre­hajtja? Ha a befizetett 40.000 pengőt visz- szaadta volna és most egész sereg uj tulti j- donos fizethetné még a régi részleteket is? Az, elöljáróság azonban legény volt |a Jal■ pán. Egészen a fegyelmi eljárásig és birsá- golásig elment vele szemben a felsőbbség, mégis megvédte a, község érdekét és. most Rákosszentmihály lakossága hálás lehet a gerincességért. Azzal a bizonyos 40.000 pengővel tudták mégkötni a siziér&ncsétl«n Színház. Csütörtökön csaknem teljesen megtelt nézőtér tapsolt A hamburgi menyasszony előadásán, melyet .a helybeli frontharcos szövetség égisze alatt a hősi emlékmű alap­jára rendeztek. Az előadás a szokott jó volt, A darab kiállítása és a jelmezek fi szokottnál is szebbek. Örvéndtünk a, litkán szereplő Lengyel Irénnek, hogy újra lát­hattuk. — Pénteken A nászéjszaka első fel­vonása alatt megeredt az eső, úgy, hogy tudták a felvonást befejezni. Az igazgató előzékenyen és áldozatkészen megkérdezte a közönséget, hogy mit kíván és a megnyil­vánult egyhangú óhajtáshoz képest félbe­szakították az előadást azzal, hogy a kitű­zött Alexandra helyett hétfőn tartják meg, amikorra a megváltott jegyek érvényesek lesznek. — Szombaton délután elég nép.es ház tapsolt a János vitéz telőadásán és Sze­retettel fogadta Szalay igazgató fellépését. Igen szépszámú közönség gyönyörkö­dött a szombat esti előadásban, melyei rsak az utolsó felvonás előtt kerekedett szélvihar zavart meg. Bisson: »A névtelen asszony« c. drámája került színre, a címsze­repben Lánczy Margittal, a Nemzeti Szín­ház művésznőjével. Drámai alakítását egy szóval jellemezhetjük: igazi asszony volt, sőt annál több, igazi anya. Az, amit egész! este, de főleg az 'esküdtszéki tárgyalás je­lenetében produkált a, legtisztább, magával ragadó művészet volt. Az ügyész pzerepéhen azi ugyancsak vendég!: Reviczky Andor nyújtott kitűnő alakítást. A közönség pziv- bőljövő tapssal köszöntötte régi kedvelI- jét. Megkapó volt Szalay igazgató cm literi Strasser ügyben a felszabadító egyezséget és két év múlva ez az állcos tehertétel, végleg megszűnik a község költségvetéséi bon. Az, örömnek, az igazságos döntésnek mindenesetre van egy árnyékoldala is : azok­nak az érdekelt ingatlantulajdonosoknak a sorsa, akiknek vállára a fizetés terhe ízű­dül. Őszinte szívvel méltányoljuk helyzetü­ket, elvégre a rosszul sikerült uiórt i'izeinjek! olyan terhet, amelyet nem egy esetben a jogelődjüknek kelteit volna v.s-lui, vagy a- melynek 1 erovásán jórészben mór túl is es­tek volna. Egy részüket vigasztalja az j a, tudat, hogy a vármegye az útvonalait át-i vette tulajdonába és újra burkol tattá, most már jobban, másrészről pedig, hogy a község háztartásának tehermentes ülés ét ok­vetlenül nagyobb fejlődésnek és fellendü­lésnek kell követnie, amelynek hasznából ők fokozottabban fogják kivenni a részü­ket. Fontos és szükséges, hogy a község Ja, Legnagyobb méltányosságot tanúsítsa ezek­kel az ingatlantulajdonosokkal szemben.— Mindeneseire figyelmen kívül kell higyni az elmulasztott időt, mert hiszen. ,a részlet törlesztések nem az ő hibájukból maradtak el. A rájuk eső összegeket a lehető íogkis- sebb részletekben kell beszedni és a terhek elviselését minden lehető módon meg kell könnyíteni. Minden kedvezményre, mél­tányosságra, sőt, ha lehet,, felsőbb támoga­tásra érdemesek. * V alakitása, de a többi is, Lédeczy, „Sxfci!ay Gyula, Bánó s mind, rászolgált á közönség elismerő tapsaira. A kitűnő Zách János tö­kéletes illúziót keltett. Mindent maradék- talanul kihozott szerepéből amelyet biz­tos jövő zálogául tekinthetünk. V a s á r n a p délután bizonytalan idő­ben is elég: szép közönség akadt a Tavar szi mámor harmadik előadására. A han­gulat megint zajos és emelkedett ívolt. — Este a hideg szélben kis közönség .nézte a Búsuljon, aló címen adott operettet, de any- nvit kacagott és tapsolt a jókedvű előadá­son, hogy telt nézőtérnek is becsületébe vált volna. — Hétfőn egyre tartott ü szél és miág egyre fokozódott a hideg de azért a. Nászéjszaka jégretett előadására mégis eljött a hűséges közönség és esőben ázva végig nevetett az! egész darabon, amelyet gyorsított iramban, szünetek nélkül ját­szottak el. Kedden barátságosabb napra virradtunk. Estére azonban mégis annyim lehűlt a levegő, hogy csak igen fezerény, csa­ládias közönség tapsolhatott a kitűnő elő­adásnak, amellyel a társulat a Bikfic tanár ur bemutatóján szaporította habárait. Csa­nádi Ila, mint minden drámai szerepében egészen elsőrangú volt. A címszerep b*nZách János remekelt. Horváth Gyula, nagyszerű volt a züllött járásbiró és ímgyoii jói azí in- trikusi tanár antipatikus alakjában. Lédeczy, Szűcs Vilma, mint mindig, kitűnő. Szalay Gyula, néhányszávas komoly szerepében is megmutatta művészi értékét. Szalay igaz­gató hálátlan szerepében is tapsot kapott, Enyedy Gyula két jó figurával, Bánó- lneg- győző alakításával, Földessy Lilla fiuszere- pében megliató kedvességével, Lengyel Irén életbü játékával tette teljessé a kiváló egfyüjt-

Next

/
Thumbnails
Contents