Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-11-29 / 48. szám
XXXVI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1936. november 29. vasárnap. 48. szám. RÁKOS VIDÉKE — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P*0 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla : 617. sz. A revízió vonata biztos irányban, megzavarhatatlan menetsebességgel halad most már a magyar feltámadás várva-várt állomása felé'. Ez't a vi>uuo>t már sem kisiklatni, sem mellékvágányra terelni nem lehet. A Kormányzó vonata hétfőn indult el Olaszországba, s a megáll lapitottt terv szerint vasárnap érkezik vissza Budapestre. Hogy ez alatt a’ hét alatt milyen ünnepélyes külső'- 9égek és bensőséges megállapodások tör.én. mek, arról bőségesen beszámol az egész világ’ sajtója. Mi nem a nagy események lefólyásásról akarunk tudósítást közölni, csupán legszü. kebb pátriánknak felemelő!, szivet-lelket betöltő, kicsorduló érzelmeiről adunk helyszínű közvetítést ; , ! |; ; Miként az egész orsZs ágban, ügy Szent mihályon és Sashalmon is úrrá lett a lelkeken a hazafias fellángolás, a több remény és kevesebb aggodalom érzése, a könnyes öröm és a jobb magyar jövőbe vétett bizalom'. A r;ah pi gondokat tulharsogja a magyar sziveik legforróbb imája; a revízió vágya. Étről beszél ma nálunk mindenki és ez legfontosabb ügye mindenkinek. — Olyan az egész, mint egy jálomj, — mondta egy szén írni hályi honleány. — Én |nje|m értek a külpolitikához s minden íitíőfnlet a női. egyesületi' mozgalomnak szentelem. Csak a lelkem mélyén sajgóit a fájdalom, amikor1 II. láttam, hogy sok kishitű magyar már.már szinte beletörődött abba, hogy a revízió csak vágyálom. s a remény csak markotjzálló [szer a szenvedés könnyebb elviselésére. Be kell vallanom, hogy néha már magam is majdnem1 igy láttam a helyzetet, de aztán jöttek a legutóbbi események, Mussolini beszéde, Ciánó látogatása és most a kormányzói pár olaszországi útja... Nem' tudom; kifejezni!, hogy milyen különös boldogságot érzek. A hazafias aggod "lom már annyira belém rögződött, hbgly nem tudom' egyszerre tultenni magam rajta. liven és ehhez hasonló kijelentéseket hallunk mindenütt. Legfeljebb a Vérmérséklet kifejeződésében van árnyalati különbség. Vannak, akik már mindent rózsaszínben látnak', és Vannak óvatosak, akik azt tartják, hogy nem jó előre inni a medve bőrére. De abban mindenki megegyezik, hogy a revízió most már nem álomkép, hanem a megvalósulás felé tartó bizonyosság. Külön kell megemlékeznünk a sashalmi Polgári Társaskör keddi ünnepségéről, amié. lyet a kör kifejezetten a kormányzó olaszországi útja alkalmából rendezett. Az ünnepség a sashalmi kaszinó' helyiségében, a polgári társasköir házi országZász. Iója mellett folyt le, amelyet a ami ft nyáron a- Vattak fel díszes külsőségek Között. Még jól emlékezhetünk a lelkes avatóuünnepélyre, — de jól emlékszünk azokra az ünn^prontókra ps, akik lekicsinylő hangon Úgy vélekedtek, hogy mindez csak üres parádé, csak arria ivaló, hogy némelyek szerepelhessenek és hogy országgá szí ó-avatásokka 1 egy talpalatnyit sémi fogunk visszaszerezni elszakított területeinkből. Ezek a gáincsoskodók nem látják, miennyi eleven e- fő van a szimbólumokban és hogy az ilyenfajta külsőségek belső értékeket tükröznek és tettekre indítanak. A kereszt például a kérdsz. ténység szimbóluma, — de merle valaki azt mondani, hogy a kereszt csak üres külsőség? így vagyunk az országzászlóval is. Aki most kedden ott volt a Társaskör ünnepélyén, az könnyes szemmel, túláradó szívvel érezhette, mit jelent nekünk ez a szimbólum. A művészi! kivitelű, gyönyörű miniatűr országzászló mellett imádsiágos lélekkel ünnepelt az egybegyüilit zönséget, majd átadta a szót hl. Mihalik Jófüggést az őrs/ágzászló és a kormányzó olasz- országi útja között? A szimbólumok beszélnek és a történelem útját szimbólumok jelzik. Vitéz Hortobágyi József rövid, de annál megkapóbb beszédben üdvözölte a lelkes közönséget, majd átadtta a szót h. Mihalik Józsefnek, a kör elnökének. Mihalik kerülte «a puffogó frázisokat, de szavainak szárnyat a dott aZ a belső melegség, amely beszédét át- fütötte, Megvilágította a revízió mai állását, ormoméi és hálával emlékezett meg Mussolini nagyszerű tevékenységéről a magyar igazság érdekében. De azért — úgymond — ne bízzuk el magunkat túlságosan. Európaszerte le kell küzdeni a bolsevizmus veszedelmét s a pú földrajzi helyzetünk állandó készenlétre int.— Mindenekelőtt társadalmilag kell összefognunk. Ne marjuk egymást és valósítsuk meg az igazi keresztény közszellemet. A társadalmi és felekezeti béke mellett az a legfontosabb, hogy feltétlenül bíznunk kell a magyar jövői- ben. Adja a Mindenható, hogy Horthy Miklós, aki most olasz földön pecsételi meg a két nemzet barátságát , megérje Nagymagyarort szág mielőbbi feltámadását. — Szitte Ferenc rámutatott rendkívül nehéz helyzetünkre. De azért kétségbeesésre nincs ok. A revízió gyötrelme olyan biztos, mint ahogy a {nap keleten kél fel. Fogadjuk meg, hogy minden .erőnkkel Összefogunk a Haza és az Isten ellenségeivel szemben. — Szitte Ferenc nagyhatású beszéde után Halbrohr Sándor magvas történe’mli visszapillantást Vetett a magyar múltra. Tanuk ságképen azt szűrte le, hogy már Virrad, már jó utón vagyunk, de nem1 szabad 'elfeledkeznünk arról, hogy igazi összetartás nélkül (nem érhetünk célt. — Vitéz Hortobágyi József (az o-rszágzászlót aposztrofálta mélven átérzett, allegorikus lendületű záró-szavaiban. A sashalmi Polgári társasköir ünnepélye mindenképen méltó módon adott kifejezés)! községeink lelkes hangulatának a mostani történelmi napokban. (—ó ) I. Hétfőin délután a Rákos Vidéke szerkesztőjénél voltam. Bejelentettem, hogy ezen a ^léten kivételesen nem vehetek részt a szer. k-esztőségi munkában, de azért, ha van valami otthon elvégezhető, megbízása a számomra, annak a legnagyobb készséggel eleget teszek. — írj, amiről akarsz, — mondta a szerkesztő. — A te vesszőparipád, — (és az enyém is,) — a revizió*. Tudod, hogy Mussolini úgy látja, hogíy a revízió most már.... De csak írj, amiről akarsz. II. .... írj, amiről akarsz. De sokat akarnék, de sokat akarnék.... Bekapcsolom a rádiót. Ez nálam olyan idegzsongitás-féle. Különösen mióta az egyik muzsikáló kezem rokkant állományban van. A rádióban a vakok énekkara hangversenyez. Csodálatos, hbgjy ezeknek a vakoknak, asszonyoknak, embereknek, micsoda finom zenei hallásuk van és micsoda mély lelkiségről tesznek tanúságot. És eszembe jut Kohlmann Lipi. fii. Kohlmann Lipi zsidónak született, — és vaknak. Sokszor mondta tréfásan, hogy mind a kettőt szerencsétlenségnek tartja. »Zsidó vagyok, d« fáj minden tagom.« — [ez' volt a sza. vajárása. 1 A vak zsidó zongorista lelkében ott muzsikált minden magyar érzés, minden magyar bánat. Engem is sokszor kísért zongorán, fentikor a sáiga cserebogarat kérdezgettük, — hogy mikor lesz nyál, vagy amikor a »Repülj fecském« szárnyalását követtük. Eglyszer megkérdeztem tőle: — Mondd, Lipi, miért nem térsz át a keresztény vallásra ? Én nem' tudom' ki volt apád, anyád, — de akiben ilyen magyar lélek van, az miért különbözzék a többi rncglyartól ? — A vallásváltoztatáshoz halálosan ko. moly hitbéli meggyőződés kell, — felelte Kohlmann Lipi. — Lehet, hogy egyszer megteszem, de amigi látok olyanokat, akik kétszeri háromszor is .érdekből változtatják hitüket, addig inkább megmaradok magyar zsidónak. — Pedig fáj minden tagom IV. így mondta: »amig látok olyanokat«. — Mert Lipi látott, vaksága ellenére. Lelkében látta a magyar pusztát, a delelő ménest, a szín- pompás délibábot — és zenei hangjokba festette át gyönyörű látomásait. A rádió- ma ,is műsorára tűzi olykor a Kohlmann Lipiií magyar tárgyú zenekari szerzeményeit. Pedig Lipi már vagy két éve meghalt. Egy drága magyar cigányasszony fogta le a szemét, a vak ember feleségé: Puskás Ágnes., a híres kolozsvári prímásnak, Puskás Bélának testvére. Mikor pár évvel ezelőtt Budapesten, SziV- utcai lakásukon meglátogattam őket, Lipi épen komponált. Magyar rapszódiát. Egy »Iá ó-;< kollégája kottáz'ta szorgalmasan a zongorából ki. áradó, megfejtőén magyar zamatu akkordokat. — Tudod, pajtás, — mondta Lipi, — tangókkal és foxtrottokkal többet lehlet keresni. De én látom1, — (már megint azt mondta: káu tóm,) — hogy a magyar muzsikáé a jövő. A sógorom is azt üzeni Kolozsvárról, hogy fez oláh- sigluranca urai |is csak a tiltott magyal nóta mellett tudnak sírni, meg vigadni. Nekem beszélhet akárki akármit: én látom fagyni agyarországot és amit én látok, azt tőlem nem veheti el senki. Magyar rapszódia
