Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-10-04 / 40. szám
XXXVI. évfolyam, Rákosszentmihály, 1936. október 4. vasárnap. 40. szám. RÁKOS VIDÉKÉ — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagykozség és számos egyesület hivatalos lapja- — Szerkesztőség és kiadóhivatal RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla : 647. sz. Nem szabad véka alá rejteni az erényt, ha azzal joggal büszkélkedhetünk. Elég sok a bajunk, mely méltán okot szolgáltathat a panaszkodásra. Okkal-joggal eleget mutogatjuk sebeinket, gyengeségeinket, hány- torgatjuk a hiányainkat, bajainkat és civakodunk egymás között is, amikoz az elégedetlenkedés, a türelmetlenség vagy a tájékozatlanság egyeseket arra ösztönöz. De amikor méltán tehetjük, becsüljük meg azt isi, amink van és ha van érdemünk, kényszeritsünk rá másokat is, hogy megbecsüljék. A mi közönségünk sokat panaszkodik és tagadhatatlanul akad reá oka elegendő, de a- zért alapjában véve mégis szeretettel fűződik ehhez a hlejyjh'ez jé,s igi sorsa jpsietleg arra kény- szenti, hogy eltávozzék innen, mindig újra meg újra visszakiávnkozik ide, a Rákos-mezőre, a Rákos patak környékére és igaz a rákosvidéki közmondás, hogy: Ki a Tisza vázét issza, vágyik annak szive vissza. Ennek a vonzódásnak az alapját és eredetét sok minden körülményben és tényezőben fel lehet találni, dé bizonyára egyik legfontosabb közöttük az a közszellem, mely adatni közönségünkben kezdettől fogva és szeren cséré minded'r dig megdönthetetienül uralkodik. A legnagyobb, legfőbb eszmények: istenfélelem, vallásosság, hazafiság, a helyhez ragaszkodás, a rög szetretete, a jócéfu társadalmi munka eszményi testvériségben 'egyesit' nálunk a tár sadalmat és teszi mindnyájunk számára meleg és értékes otthonná lakóhelyünket. Nem megható-e az az olthatatlan lelkesedés, amely minden hazafias megmozdulás magasztos perceiben együtt találja egész közönségünket; az a csodálatos és felemelő testvéri egybe forrás, mely tiszteletreméltó, vallásos célok előmozdításában közös munkára serkenti minden lakosunkat ? Rákosszentmihály országos példát adott, amikor az egyházak és különböző, vallásfelekezetek istenes munkájukat megkezdették. A kath. templom közadakozásból épült. A reformátusok első templomtelküket sorsjáték, mulatságok és előadások jövedelméből szerezték, amelyben tekintélyes része volt a nagy kath. többség áldozatkészségének is. Az ev. templom költségének alapját a közös erővel rendezett, illetve testvéri szeretettel támogatott előadások jövedelme vetette meg- Példás volt nálunk mindenkor a felekezeti béke és türelmesség, most pedig olyan uj adattalk bizonyíthatjuk 'ezt a hagyományos szép szellemet, amely érdemes rá, hogy miagára vonja az egész ország figyelmét. A nőm. kath. polg. fiúiskola tanulóinak több, mint harmadrésze, 57 növendék kapott tandíjkedvezményt erre az iskolai évre, közöttük 13 református, -több evangélikus, sőt izraelita vallásu is található. A felekezeti iskolák rendszerint magasabb tandíjjal sújtják a másvallásuakat. A budapesti ref. gimnáziumban például többet fizet az ev., még többet a röm. kath és legtöbbet a zsidó növendék, tandíjelengedésben pedig csak ref tanuló részesülhet. A szegény, kis Rákosszentmihály ellenben a felekezeti Iskolájában seml ismer valláskülönbséget, s a tandíjkedvezményt csak a szülök vagyoni helyzetétől és a gyermek szorgalmától teszi függővé. Miilyen ragyogó példája ez a magyar testvériségnek, az eszményien emelkedett gondolkodásnak, a nemes közszejiemnek. Világgá kell kürtőim ezt a kis bizonyitékel; meg' kell ismerni ezt az adatot mindenkinek ebben a boldogtalan országiban! Országos példa legyen ebből és kövesse azt mindenütt, mindenki! Olyan kevesen vagyunk magyarok és olyan tfokat ver a sors keze, — ha boldogulni akarunk, ha a szebb jövőt várjuk, kövessük a jó példát, szeressük egymást jés legyünk igaz testvérek, mint a rákosszentmi- hályi iskola tettekkel hirdeti — és talán az Isten majd csak jobban megsegít! * Dománffy. Milyen különös js az élet... Kezdődik ez az 'egész história a »Magyar Pamutipari Sportklub« dalkörével. Nem ismerem közelebbről a tiszteletreméltó testületet, csak annyit tudok róla, hogy kedden délután szép énekszámokkal szerepelt a rádió műsorában. Első szám: »A gyermek álma«,- Domán- ffy-tól. Vájjon tudják-e a derék énekesek,hogy ki volt szegény Dománffy Péter? Kötve hinném. Én véletlenül tudom, ennélfogva elmondok róla egyetmást, ami talán a rákosszentmi- hályiakat js érdekelni fogja. * Péter bácsi okleveles zenetanár volt a régi Nagymagyarország délkeleti csücskében, Nagyszebenben, a fogarasi havasok alján. — A kiérti lugasból egyik szememmel a Negoj hófödte csúcsát néztem, a másikkal a kottaftize tbe pislogtam, amelyből Péter bácsi a hegedű játék alapelemeire oktatott, ö volt az én első hegedű-mesterem. S amikor sashalmi otthonomban a rádió mellett ülök és a Pamutipari sportklub dalárdáját hallgatom, egyszerre megliínjt a Negoj csúcsa világit lelki szemeimbe és magam mellett érzem a drága jó Péter bácsit... Göndör fekete hajú, élénk szemű, szokatlanul kistermetű ember volt Dománffy Péter, Felesége is apró asszonyka volt, mégis egy fejjel felülmúlta a Péter bácsi magasságát. Gyerek volt, talán hat is, hlélt js, — csupa kis apró, mosolygó, göndör (fekete jószág. Péter bácsi kompon ál gatott, s |az ihletet a, családi lé- let melegéből mentette- Kevés ilyen melegszívű embert ismertem életemben. A »Gyermek álma« című kardalát js az egyik kis fiáról irta. Szerény, sőt szegény sorsbíam éltek, de mindig mosolyogtak. Azután egyszer meghalt az asszony. Nem sokkal utána meghalt "az |e- gyik gyerek. Azután a másik. Azután a harmadik, a negyedik, az ötödik. Tüdőbajt örököltek. az édesanyjuktól. Bandi volt a legfiatalabb. Az apja »Trambambuleszkó«-nak nevezte. Ez szépen fejlődött, sokat sportolt, ;— úgy látszott, meg lehet menteni az életnek. — Együtt jártunk a gimnáziumba. Bandi rendkívüli Zenetehetség volt. Minden hangszeren játszott s összhangzattant csak azért tanult, hogy megbizonyosodjék mindarról, amitre már magától rájött. Egyszer Trambambulesz- kó is köhögni kezdett és elment a többiek után. Péter bácsi többé nem komponált. (Eltűnt Nagyszebenből, mert az emlékek olyan súllyal nehezedtek rá, hogy menekülnie kellett előlük. Ha jól tudom, siksomlyóm halt fneg, magányosan, elhagyatva, elfeledve. De talán mégsem egészen elfeledve.., íme, a Pamutipari sportklub dalárdája A gyermek álmait« énekli, 1936. szeptember 22-én a budapesti stúdióban a rádió világgá röpíti a kedves dalt, mely a kis Trambambuleszkó- nak volt íslzánva. Péter bácsi a nagyszebeni gimnáziumi énekkar számára szedte szólamokba a ikás zenei; csecsebecsét s bizonyára nem ,is álmodta, hogy valamikor a világot bezengő rádió fogja műsorára tűzni- Azt hiszem^ ez js egy nemei a halhatatlanságnak... * ^ Házfelszentelésre készültünk. A növekvő Kárpáthy famíliáinak már wetm volt elég tágas a Templom utcai régi ház. Édesapám az óilib ási kert közepén villaszerű uj házat építtetett. A hiázíielszenteiés alkalmából komponáltam első nótámat:. Kis házunkban vígan szól a muzsika, Húzd rá cigány, hadd szóljon az a nóita! Vígan zengjen a hegedűd tája, Édesanyám hadd táncoljon rája! Péter bácsi segített kőtára szedni az igénytelen kis csárdást, amelyet nem csekély önérzettel nyújtottam ;át édes jő anyáimnak. Hä nem az igazi meglepetés ezután következett. A házfelszentelés »műsorában« jelmezes gyermekbál íis szerepelt. Édesanyám kedves, finom ötlete volt !öz. Már nem emlékszem, milyen jelmezben feszítettem, csak azt tudom, hogy a táncpartnerem lennivalóan bájos kis gyermek leány volt. Ug'y hívták, hogy Rejchl Berta.. Nem tudtam, hogy Péter bácsi titokban betanította a cigányt az én csárdásomra. Persze, édesanyám sem] tudta. Mikor aztám a cigány ezzel nyitotta miéig a gyermekbált, — én bizony meghatottságomban a faképnél hagytam kis táncosnőmet és sírva borulíam az Édesanyám kebelére ... >!< Amikor sok esztendő' viharai után sorsom Rákosszentmihályra, illetve Sashalomra sodort, akkor találkoztam újra gyermekkori kis pajtásommal, húgaim! iskolatársával, Kre- nedits Sándornéval, a drága magyar asszony- nyal. Hogy ki volt ez a fenkölt lelkű, nagyszerű asszony, azt Szentmihályon mindenkit tudja. És egyszer ő is elment messzire, fül a földi hegyeken és völgyeken, ahol bizonyára találkozik édes jó Anyámmal és Apámmal és talán Dománffy Péter bácsival j,s, aki odafent az angyalok karát dirigálja, miközben én a rádió hullámhosszán a »gyermek álmát« könnyes szemmel hallgatom: Kárpáthy László drTemplomi hangverseny. Október 11-én tartja egyházközségünk PcrnŐy János rendezésében templomi hangversenyét. Ünnepi szónok Koudela Géza lesz. — 1— — Megnyerték Budanovits Máriát, Operaházunk egyik kiválóságát, a közreműködésre. Kívüle fellép a két helybeli kedvenc, Halász Sándor és Oláh Ferenc, ugyancsak a rnagy. kin oípera" ház tagja, Még több más értékes művészi szám teszi teljessé a műsort- A belépődij 1 R es 50 fillér.
