Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-08-02 / 31. szám
XXXIII- évfolyam Rákosszentmihály, 1936. augusztus 2. vasárnap 31. szám RÁKOS VIDÉKÉ — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap, Felelős szerkeszt©: BALÁZSOVJCH ZOLTÁN leleten : itaKosszemminaiy 31. — * Postatakarékpénztár csekkszámla; 647. sz. Előfizetési ár ; Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. A szinuszéul szól. de olvassa el ilidenll! A magyar színészeknek szeretnék valamit [mondani, őszintén, nyíltan, és ezen a helyen, hogy nagyobb nyomatékot nyerjenek e- zek a szerény megjegyzések. Ne bántsa meg fáz érzékenységüket a közlésnek ez a módja, hiszen elég tanujelét adtam velük szemben, egy életen át a lelkesedésemnek, a megbecsülésemnek és szeretetemnek. Mostanság is elég szemrehányást kapok a felületesen gonr rdolkozó emberektől, akik azzal vádolnak, 'hogy az általánosan megszokottnál bővebben foglalkozom a színházunk ügyeivel, és rózsaszínű pápaszemen nézem a dolgait. A gáncsoskodás téves és igaztalan, mert a magyar színészet ügye ma elsőrendű nemzeti és emberbarát! kérd dés és ha valaha, úgy ma igazán kötelességé minden igazlelkü magyar embernek, hogy szeretettel, sőt némi áldozatkészséggel felkarolja azt. A vidéki színészet minden állomása döntői fontosságú a csonkaországban, amelyben/ az érdemes művészek százai éheznek és nyol- morOgnak. A magyar színész azonban ma is betölti nemes hivatását és becsülettel teljesíti kötelességét, sőt még jobban és nagyobb ön- feláldozással, mint a bőség boldog napjaiban. Ma már a kis társulatok sem szorulnak kegyeleted elnézésre és leereszkedő, kegyes pártfogásra, mert tisztességes előadásokkal, verejté- kes és eredményes munkával nyújtanak ellenszolgáltatást a szerény belépődijakétít. A kis országban annyi tehetséges és kötelességtudó művész küzd a mindennapi kenyérért, hogy a selejtes anyag régen kihullott és a hajdani italos, könnyelmű komédiások már csak a bohózatokban és adomákban szerepelnek. Az a különbség pedig, ami a najgjy és kis társulatok tel jesitőképessége és előadásai között elkerülhetetlenül és természetszerűen jelentkezik, bőséf- ges kiegyenlítést nyer a helyárakban mutatkozó különbségben. Komoly meggondolással és fogékony lelkiismerettel tehát senki sem nézheti le a kis társulatok munkáját és fölény es kedéssel nem1 bújhat ki a támogatását pa roncsoló kötelessége alól. A mi helyzetünk, itt Rákos szent m i há 1 yo n, az átlagosnál is kedvezőbb, mert a mi színtársulatunk az ország valamennyi hasonlói kis színtársulata között elismerten a legelsők közé tartozik. Éppen ezért szeretném valamire figyelmeztetni, amitől — fájdalom -ima nem mentes egyetlen színtársulat sem. Ez a helyes magyarság kérdése. Nem a szivbelj, lélekbeli magyarságé, mert ebben, hála Istennek nincs hiba, hanem a nyelvbeli magyarságé. A színpad szószék, a színpad katedra, a színpad (Oltár, ahonnan nem szabad a mételyt terjeszteni, még ha az annyira általánosan bele is ette magát ,az Újabb magyar irodalomba, ujságji,- rásba. közbeszédbe és színpadi nyelvbe. Ezt a fertőzést irtani, tisztítani kell és elsősorban hivatott erre a magyar színész, akinek a szár* jóból minden magyartalanság mint csontig ható darázs csip és égeti a lelkünket. Egy kis á>nb[ráláttál, önfegyelemmel megtisztíthatják a nyelvünket és az édes magyar beszéd tiszta , szépségéből zlendüi meg az ajkukon olyankor, is, amikor az író felületessége hibás szöveget ad eléjük. ( Néhány kiáltó példa a legutóbbi hetek tapasztalataiból : Nem mondhatjuk azt, hogy »kiosszuk a szörlepeket«, »megfürösszük a gyermeket«, hanem »kiosztjuk a szerepeket«, »megfürösztjük a gyermeket.« Az osszuk, íürösszük alak fel. szólitó; mód és csak ebben az esetben «helytállni.-A »késni« nem tárgyas ,ige. Tehát nem lehet »lekésni« a vonatot, a próbált, stb., hanem csak el- (vagy mondjuk le-) lehet késni a vonatrjól, próbáról. A lemondani is ilyen. Tehát nem lehet »lemondani az előadást«, hanem egyszerűen lemondani, vagy lemondani az e!oí- jadjásirjól, fellépésről, stb. A magyar ember nem megy valamilyen darab hoz a színházba, hanem dar abba megy. Tehát nem az »Ember tragédiájához1«, hanem «z »Ember tragédiájáéba. Ebben a formában benne van a magyar nyelv egész lelke s ezt hamisították meg a New York kávé- házban, amikor a masamódlányok és beszivárgott idegenek rut nyelvrontását eisajátitotfák és foVább terjesztették. Az épnyelvü magyar ember nem használ gyűjtőszó mellett többes számot. Tehát nyelv- gyilkolás az, amikor azt hallom, hogy a »többi vendégek még nem érkeztek meg.« A többi vendég nem érkezett meg, amiként a sok, az összes, a valamennyi sem tűri meg maga mellett a többes számot. Sőt az is magyartalan, hogy »Romeo és Júlia elmentek ibolyát szedni«, mert magyarán ezt úgy mondjuk, hogy Romeo és Julia elment stb. Minduntalan halljuk azt a förtelmes beszédet is, hogy »majd megérdeklődöm a tíolCsütörtökön zsúfolt ház. így igen! Szép idői, jói kedv, hangulat. A társulat értékes tagja az általánosan szeretett Csanády Ila jutalom- játéka volt, rengeteg virággal és mindenekfe- lett az Ekecs-pá'r vendégszereplésével A fehérvári huszárok operett még a múltkori fellépésüknél is bőségesebb alkalmat szolgáltatott úgy Tihanyi Marikának, mint Ekecs Ferencnek, hogy elmulattassa a közönséget. Volt is olyan sikerük, hogy csal úgy viharzott tőle a nézőtér. A szépen fejlődő Antalffy Józsefi' volt még szívesen látott vendége az előadásnak.— Pénteken ismét igen sokan jelentek meg Egyed Lenke jutalomestjére.. A ma éjjel szabad vagyok operettben fösvényen szabták ki szerepét, de igy is igen jó perceket szerzett a közönségnek, mely hangos kacagással és sürü tapssal fejezte ki elismerését — Szombaton délután ijesztően kis közönség" e- lőtt Az alvinci huszárok operettet játszották, este pedig a budai szinkör Csárdása volt a dicséretes gyorsasággal bemutatott újdonság. Elég szép közönség nézte. Naiv a meséje, ^ismert alakokkal és sokat használt motívumokkal dolgozik. Nem is tart riá igényt, hogly túlságosan komolyan vegyék., de a céljának megp felel, kellemes szórakozást nyújt, lehet nevetni és könnyezni is, különösen az utolsó felvonás jeleneteiben. Zenéje tetszetős. Jó nyári ésfet biztosit a néziőknek. A társulat igyekezettel tálalta feli; főként Lédeczy pompás maszkja és hatásos játéka tűnt ki. Gaál virtuóz táncával szerzett tapsokat.— Vasárnap délután nagy közönség, sok taps és hangos nevetés a Kati got.« Az érdeklődni sem tárgyas ig,é, a »meg- igekötc pedig merőben felesleges. Érdeklődni csak valami iránt lehet, tehát vagy azt mondom, hogy »majd érdeklődöm a tííolog i rjáí n t,« vagy pedig, hogy »majd megtudakolom, kifürkészem, kikutatom stb. a dolgot, mert ezek viszont már csakugyan tárgyas igék. Aki a magyar nyelv apostola, már pedig a magyar színész hivatása ez, az tudjfon is magyarul és a helyes, tiszta, nemes magyarságot terjessze, ne a rut és irtani valói hibákat. s Sok visszaélés történik az igekötők felesleges és helytelen használatával is. »Lenyomozom«, »leadom«, »benevezek-», bebiztosítom, kivizsgálom és számos más társa rossz és [magyartalan., Nem szarvashiba, de az irodalmi nyelvvel ellenkezik az a szórend, amely a dunántúli tájszólás nyomán terjedt ej. «Megnézem, nem-e Kiss Péter érkezett meg?« Az irodalmi nyúlva ben elfogadott szórend ez: »Megnézem, hogy nem Kiss Péter érkezette meg?» Vagyis a kérdő »-C« nem a nem,, hanem az ige után következik. Csak a legkirívóbb eseteket akartam ; elsorolni. Ha újabbakat tapasztalok, azokat is felemlítem. Ahol olyan intelligens, olyan leilkes és nemes szándékú színészek működnek, mint minálunk, ott a tökéletes munkához tartozik, hogy ezekre a sajnálatosan közkeletű magyartalanságokra is vigyázzanak. Boldog' lennék, ha ezek a sorok egy-két uj hívet hódítanának ennek a felfogásnak és néhány uj apostolt nyernénk a gyomot irtó hazafias munka számára. gyeiie ki előadásán. Este a Csárdás még jobban tetszett; mint a bemutatón. Telt ház! — Hétfőn harmadszor és utoljára került színre az évad legjobb darabja, az Érettségi, mely 'ezúttal is telt házat vonzott. Kedden megint igen élvezetes estét nyújtott a szinház. Sass Imre jutalom játéka alkalmából a Légy jó mindhalálig szerepelt a műsoron. Mikor az énekes-bonviván ilyen darabot választ, már igen finom Ízlésről és művészi ambícióról tesz tanúbizonyságot. Ennek különben már sokszor tanujelét adta a jutalmazott, aki ebben az évadban számos jellem- és úgynevezett zsáner-szerepben szerzett a szokottnál is sokkal értékesebb tapsokat. Ezúttal mint a darab rendezője is méltó- volt a babérokra, mert a forgószinpadra irt Mójricz darabot nemcsak ügyesen rendezte, hanem a színváltozások kérdését is ötletesen megoldotta. A jőlelkü öreg tanár alakjában élethü és közvetlen volt. Telt nézőtér és sok virág fejezte ki a közönség szeretetét és elismerését. Az előadás másik szenzációja Tihanyi Marika vendégjátéka volt. Nyilas Misi nehéz és kényes szerepét játszotta igazán kitünően, őszintén, egyszerűen, ízléssel és szivet sajogtató közvetlenséggel. Az utolsó felvonás nagly drámai kitörése megrendítő és elragadó volt. A méltán ünnepelt táncos szubrett, a kitűnő komika fényesen igazolta, hogy izről-izre művésznő, a- kit tavaly joggal tett meg; első- Jdedvteltjévé nem- könnyen hevülő közönségünk. Az elfogadható előadásban ezúttal is kivált Lédeczy maszkban, játékban, egyaránt elsőrangú igazgatója. Milyen élethü és igaz volt! Bármely színpad (diS z í n h á z. \ i
