Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)

1936-06-28 / 26. szám

XXXVI- évfolyam. Rákosszentmihály, 1336. junius 28. vasárnap. 26. szám — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos alapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-ntca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla : 647. sz. Legenda. Olvasom a lapokban, hogy valamelyik magyar faluban egy kocsislegény felakasztot­ta magát az istállóban. De előbb levelet tri a lovához. Nem a saját lovához, meri: saját lova nem volt, hanem a gondjaira bízott péglyiábu állathoz. «Isten veled1, Ráró, — már ezután más fogja gondodat viselni.» Ezt irta a legény s — ka tudja? —- talán meg ,is csókolta a Ká­nját, mielőtt a halál mesgyéjére lépett. Nem emlékszem' a legény nevére, s az s;em fontos, melyik községben történt az eset. Lp­t1 gy megtörténhetett volna akár Szén [mi Irályon ís. Ki nem veszi észre, hogy az eset mögött va­lami különösen mélységes tragédia rejlik ? Más öngyilkos a hűtlen babájához írj vagy hoz­zátartozóitól búcsúzik, esetleg panaszkodik, yáj- dbl, bocsánatot kér, magyarázkodik, vagy ha zárkózott természetű, utolsó útjára rangrejt- ve indul és kivágja a monoglrammot a, zseb­kendőjéből. De ez az egyszerű kocsislegény nem volt zárkózott! lélek, hiszen aki ,a Ráróf tóí így búcsúzik, annak me]égj, szeretői és megl lértést keresői szive kellett, hiogy legjyen. Ha az |ilyen lélek a Rárótól is elbúcsúzik, az érthető. De, hogy valaki csakis a Rárótól, (egyedül és kizárólag a homályos öntudatu, négylábú rabszolgától búcsúzzék el és más számára semr mi mondanivalója ne legyen; ez olyan végte­len elhagyatottságra, eleseltségre és vjiigaszta- lanságra mutat, hogy az ember háta incgbor- sjócizik tőle. Az öngyilkossága oka ismeretlen. Nem va­lószínű, hogy a gázdiája rosszul bánt volna a legénnyel. Sokkal valószínűbb', hogy a gazdíá!- ja maga is részese a szomorú magyar parasz­ti sorsnak s talán épen csak aZ| tartja benne a lelket, hogy a Ráró, megl a Riska, továbbá az asszony meg a gyerek ne maradjon) gon­dozó nélkül. (És hiányán vannak iigy á! szel­lemi foglalkozások szántóföldjein isi!) Az sem valószínű, hogy szerelmi bánat volt az ok. Magyar kocsislegiény ilyenkor nem a Rárótól bucsuzkcdik, még a régi népszínművekben sem, nemhogy a mai cudar világban, ahol a szerelemnél súlyosabb gondok emésztik a szegény kocsislegényt. Vájjon valóban ismeretlen az öngyilkos­ság oka.? Ugyan, kérem? Az ok: az a megdöb­bentő testi és lelki elhagyafottság, amelyben testvéreink nagy része él. Nemcsak a Ráró' (ko­csisa esetében, hanem a legtöbb öngyilkosság­nál, még akkor is, ha láthatólag! anyagi, vagy szerelmi motívumok vannak előtérben. Az el- hagyottsági, a segítő kéz és együttérző vigasz­talás hiánya bontja meg a lélek egyensúlyát. Hiába fogjuk rá a gazdasági válságra, a; vi­szonyokra, hiába keresünk bonyolult magya:- íjázatokat és elméleteket, hiszen az a falusi le­gény |is tudja, olvasta, vagy hallotta a rádiói­ból, hogy már megint hány mázsa kávát, nar rancsot dobtak a tengerbe, hiány gallon gya­potot semmisítettek meg, mennyi gyöngy- kagylói életének kegyelmeznek meg csak az­ért , hogy drágább lehessen a gyöngy, a na­rancs, a kávé — és hogy Kínában, meg más távoli és közelebbi földeken hányán haltak éh­halált és hányán küzködnek az éhhalálla!. , A Ráró kocsisa a mennyországból, (mert biztosan odakerült) most már alkalmasint vi­lágosabban látja az élet és halál szinjátákát és talán most már volna mondanivalója az em­berek számára is. Bizonyára látja azt is, hogy naszkodbtt, hogy a Batftiyány-utcában ke (tea is ütik, csépelik az inaszakadt Rárótt, akinek ő már nem tudja gondját viselni. És táján azt mondani; — Emberek, legyen szivetek! Ne bántsa,- tok a£t, aki nem bírja az igáit, legyen az akár ló, akár ember. Simogassátok rnegj, pihentessé­tek meg, adjatok neki jó szót ési erősítő ele­delt. Az a baj a ti világotokban, hogy kevés A székesfőváros pénzügyi; bizottsága el­vetette a polgármesteri előterjesztést, amely azt kívánta, hogy a Bart (a szürketaxi alvállai lata) fővároskörnyéki vonalait az autóbusz ti­zem kezelésébe Vegyék^ |át és a (Bárt engedő lyének három évi( meghosszabbítását javasol­ta. Pestújhely és társai, tehát nem kapják meg Budapest uj luxuskocsijait, hanem be kell ér­niük az eddigi autóbuszközlekedéssel. Felet­tébb érdlekes ezenfelül, hogy a bizottság1 e- gyiik igen előkelő és kiváló tagja, azzal pkbí- ta meg ezt az álláspontját, hogyha a főváros átvenné a környék autóbuszforgalmát, akkor a környék megint viíeldijleszállitást követelne és ez a fővárosnak^ sok pénzébe kerülne. íme ki meztelenre vetkeztetett valóság! Annyira ide­gennek tartanak, annyira megtagadnak miket, hogy szán tszán diákkal és nyílt tervszerűséggel a vesztünket akarják! így reméljünk m: Bhév tarjifaleszállitást! ? Dehát, a keresztény feleba­ráti szeretet nevében mondják meg őszintén, miért különb nekik a kispesti, újpesti, szén('- lőrinci lakosság, mint a mi mindenkor kereszf- tény jellegű, Valláserkölcsji) alapon álló és ki­próbált hazaííiságu közönségünk? Nagy elmé­jű ős istenfélői jogászemberek jogérzetével (és lelkiismeretével hogyan fér össze a velünk szemben két évtizede! folytatott' jogtalanság szándékos fel nem jisrnerése és tudatos folyta­tása?! Mi ugyanolyan budapesti emberek va­gyunk, mint ők, csak a határvonalon kívül la­kunk, vagy kényszerűségből, vagy tiszteletre­méltó' szándékból. (Család, gyermek, egész­Csütöríök: ragyogó este; az első zsúfolt ház! Jávor1 Pál vendégjátéka hozta meg pzt a gyönyrüségét nemcsak a társulatnak, hanem a közönségnek ijs. jávornak van ellenzéke, jdle csak olyanokból, akik nem ismerik. Ezúttal is bebizonyította, hogy méltói a hírnevére, és a nemzet színházának dicsőségére. Nemes ala­kítása a szó teljes értelmében elragadta a kö­zönséget. A társulatunk (is kitett magáért. Csa- nády 11a őszinte, megindító, könnyesszemü ta­nítónője és Sas Imre meglepően igaz és mű­vészi mérséklettel rajzolt félszeg tanárja ha­ladt a kiváló) együttes élén, melyben Egyed Lenke, Lédeczy, Szalay igazgató és a töb­bi mind rászolgált a tapsokra. A Bródy Sándor Tanítónőjében a maga idejében-sem volt igaz örömünk, bárha sok brlilliáns részlete van. Ez az érzésünk máiig sem változott megl, noha Szalay igazg'ató alapos tisztogatást végzett a darabban. Pénteken elég szép közönség jelent meg a Bucsukeningiőí előadásán és élvezte ía szép Strauss melódiákat, amelyek különb szö­vegkönyvet érdemelnének. Nagy Irén, Szalay. igazg'ató, Gál, Egyedi Lenke biztos kezében benne a szív. Ridegek, önzők és kegyetlenek vagytok. Keresztényeknek valijáfok magatokat, holott rosszabbak vagytok a pogánynál. Nem tudjátok, vagy nem akarjátok megérteni, Krisztus tanítását. Emberek, emberek, legyen szivetek és ne sülyedjetek odáig, hogy a Ráró különb barát, önzetlenebb testvér legyen, mint az Isten képére és hasonmására teremtett [em­ber... Kárpáthy László dr. ségi szempont, fészekrakás), stb.). Budapesten keressük a kenyerünkjst, ott marad a keresetiii adónk, részben ett; étkezünk, ott vásárolunk, ott szórakozunk, ott költünk!, mégis minket tagadnak meg. Még gazdasági szempontból sincs igazuk, mert a főváros közönségének ó- koznak kárt, ha a drága viteldijakkal onnan kiközösitenek. Rákenyszeritenek, hogy idehaza vásároljunk, idehaza szórakozzunk, itt KÖlísük el a kis pénzünket. Mióta a közlekedés jlyen drága, azóta lendült lel a községekben a ke­reskedelem. Az uj) üzletek és ipari műhelyek tömege keletkezett és tudja magját fentartani. Azóta támadt a környéken a vidéki színészek­nek sok értékes állomása, a'zoía Keletkézéi;!; O- gész sereg virágzó vendéglő), azóta maradt el a budapesti színházak íóvároskörnyéki bérlő­közönsége. A budapesti háztulajdonosok egye­sülete feküdt rá a főváros vezetőségére, hamis és igaztalan elméletével és juttatott érvényesü­lésre olyan felfogást, amely egyelőre: minket is nyom de végeredményen ugyanolyan vagy még nagyobb kárral sújtja magát a fővárost. Az erőszak, a: szeretetíenség, a rosszak arat, fegyvere végül is visszafelé sül el, arról nem is beszélve, hogy a gazdasági káron kívül mi­lyen erkölcsi rombolást; végez itt sorainkban. Pedig mi itt hősies harcot vivunfc egy félszáj- zad óta azokért az eszmékért, amit lajzok képh viselnek, akik most megtagadnak és ridegül prédára dobnak a háttérben ólálkodó ellensé­geinknek. voltak a főszerepek. Gaál tánca, szenzációst» Szombaton a »Három ember a hóban« elői- adását ismételték meg, kis közönség előtt- Ért­hetetlen, hogy ez a darab, amely az uj ter­més legjobbjai közé tartozik, friss, mulatsá­gos és ötletés, nem csábítja eléggé a publiku­mot. Kitünően is játszák- — Vasárnap' délután Boros s Ica felléptével a Pármai ibolyát adták elő másodszor, meglehetős! közönség előtt.— Este a színház igazán tiszteletre és elisme­résre méltó szándékkal »Az ember tragédiá­ját « tűzte műsorra,! kiváló vendégekkel a fő­szerepekben. A nézőtér olcsóbb fele megtelt, elől azonban hézagok mutatkoztak a padsorok­ban, amit részben' a vasárnap miatt, részben egyéb okokból meg is lehet érteni. A színház nemes szándéka és1 produkciójának sok1 szé­pen sikerült részlete azonban a gazdag anyagi méltánylásra is érdemes lett volna. A leküzdt heteden nehézségeket természetesen nem győz hették le; különösen a külsőségekben csökken­teni kelleti az igényeket és le kellett méla bus sajnálattal mondani q drámai költemény sok szép részletétől, általában azonban ere­amiről egy joérzesü olvasónk a múlt héten pa­Egy liter Szekszard-vidéki asztali fehér- vagy siüerfoor48 fillér Kerner Emilnél, Rákosiuta Ennyire szeretnek minket... Színház

Next

/
Thumbnails
Contents