Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-01-13 / 2. szám
2. oltJsl RÁKOS VIDÉKE 2 szám sáról mesélt. Csak emberek voltunk, csak urak voltunk, csak nemesek és nagylelküek. Most azonban gyámoltalanok és együgyüek kezdünk lenni. Ha pedig a saját tűzhelyünk mellett is kiejtjük kezünkből és ostoba elméletek kedvéért áldozatul dobjuk a tömegeket, akkor a legnagyobb zsenik meghódítása sem fog megmenteni a végleges pusztulástól. Akkor száz Lenau és Maygráber őrnagy ragyogó hazafiassága is csak hős- rege marad, amelyet sírjainkon énekelhetnek a magyarok pusztulását sirató kobzosok. mini —i>iiib iiiiiiniu1 ii mi iiiiipinni 11 ii i in iMiiii ■imii 111111111' ■■ Egyetemista bál. Drága Lálikám! Végtelenül sajnálom, hogy nem jöttél el az Egyetemisták báljára, a Nagykaszinóba. A farsang első táncmulatsága volt ez a bál, de — mint a múltból tudod, — nem csak időrendben az első, hanem, mint mindenkor, a legszebb, legparádésabb, tehát rangban is az első bálunk. Te, kedves, édes mamáddal együtt igen titoktartó vajgy, s igy soha sem tudtam volna meg, hogy miért maradtatok el ezúttal, holott máskor mindig együtt töltjük ezt a vidám éjszakát, de a nagyné- néd bizalmasan elpletykálta az igazi okokat, amelyeket három pontban foglalt össze. Nos hát, megmondom, hogy nem volt igazatok! A három ok ugyanis: 1. Sok a bál a farsangban, nem lehet győzni, sem erővel, <sem zsebbel. Az Egyetemisták két bált rendeznek, legegyszerűbb tehát, ha ebből hagyjuk el az egyiket. Hát, édesem, erre csak azt mondhatom, hogy heten- kint egyszer kibirja az ember még ha reggelig táncol is. A költség pedig igazodik a mai viszonyokhoz. Látod, hogy milyen sokan megvacsorálnak a bál előtt odahaza és a szupé alatt legfeljebb valami csekélységet fogyasztanak. A pezsgő és tokaji bor is fehér holló manapság mifelénk. Megteszi az asztali bor, meg a pohár sör is. A papák nem igen gombolkoznak ki, még ilyenkor sem, bizonyosan azért, mert »üres a belseje, messze van elseje ...« 2. A mai viszonyok között komoly gondot okoz a ruhakérdés. Édes fiam, hol van már a tavalyi hó! Hová lett az az ódon elmélet, hogy minden bálba más-más ruhában lehet csak elmenni?! Hidd el, örülünk, ha egy-egy uj ruhához jutunk az évadban. Egy kis ügyeskedés, házilag végzett átalakítás, felcserélt diszecske biztosítja a változatosságot. A mai fiatalság bizonyára futva menekülne az olyan lánytól, aki mostanság a régi fényűzés folytatására képes lenne, mert az olyannak nincs se lelkiismerete, sem Ízlése. Igen csinos, tetszetős ruhák voltak a szombati bálban, de, megnyugtatlak, hogy mértéktartók voltak és nem szállottak szembe a világválsággal. 3. A nénikéd azt is elfecsegte, hogy az eddigi »Egyetemista«-mulatságok ellen az a jogos panasz merült fel, hogy a mai fiatalság nem olyan kötelesség- tudó, mint a hajdani volt. Azelőtt a bál erkölcstanához tartozott, hogy ott leány petrezselymet ne áruljon, sőt még a táncra kész asszonyok is folytonosan üzemben legyenek. Szabály és úri tempó: mindenki mindenkivel táncoljon és senki soha gavallér nélkül ne maradjon. Akkor a fiuk nem a bál alatt mulattak, az dologidő volt, hanem a szupé alatt és a bál után következett a karmacsáré. Igaz, akkoriban az omnibuszon vagy a lóvasuton nem mert volna ülni egyetlen férfiember, ■még ha féllábu volt is, amig egyetlen nő is állott. Ma bizony kissé elfajultak e téren az erkölcsök. Egykét illemforduló, főként a vezetőség tagjai részéről, aztán többé nem törődnek az olyan leánnyal, akinek külön személyes pajtása vagy hódolója nincs. Aki pedig közelebbről érdeklődik valamelyik leány után, az ráül a szoknyájára és egész éjjel senki mással nem foglalkozik. Mondják különben, hogy némelyik lány kissé zárkózott természetű, olyan mint a csukott könyv, nem lehet mindjárt lapozgatni benne. Ilyenkor is a fiuk feladata, hogy kinyissák. Nekik kell mulattatni és megkísérelni, hogy a tartózkodás kérgét lefejtsék és közvetlen, vidám hangulatot teremtsenek, akkor aztán nem lesz unalmas munka és kötelességteljesités a báli közönség szórakoztatása. — Ezeket beszélte a nagynénéd és én elismerem, hogy alapjában véve igaza van, de örömmel közlöm, hogy a fiuk is mindjobban rájönnek erre. A mostani bálon rengeteg volt a táncos, igen sok szép és köztük több idegen lány, s a fiuk nem hagyták cserben őket. Nagyszerű hangulat uralkodott, a gárda dolgozott, mulatott, mulattatott és a mi fő, minden vonalon győzedelmeskedett. Tudod, drágám, köztünk szólva, aranyosak is ezek a finkák. Láttad volna azt a nagy munkát, amit a bál előkészítése körül végeztek. Én láttam őket napokon át szürke, festékes munkaköpenyegben, szurtosan, ve- rejtékesen. A terem díszítésén és világításán dolgoztak. Bizonyára nem is hallottad, hogy az Egyetemisták ajánlatot tettek a kaszinó vezetőségének, hogy a siralmas állapotban levő nagytermet kifestetik, ;s a kaszinó; részletekben téríti vissza a költségeket. Az öreg urak nem fogadták el az ajánlatot, azt mondták, hogy ilyen nagy költség kockázatát nem vállalják a mai időkben. Mikor ennek hírét vettem, szegény nagyapa jutott eszembe. Tőle hallottam, hogy amikor Pesten a Lánchíd építésének terve került szóba, az öreg táblabirák és tanácsbeliek azt felelték, hogy »Ugyan minek az! Arra a pár esztendőre már a hajóhíd is megteszi!« Szóval a festésből nem lett semmi, a gyerekek azonban nem akartak a dísztelen falak között mulatozni. Láttad volna csak, mit müveitek vele. Milyen pazarul feldíszítették! Ezüst szálak lógtak le végtől- végig, mint csillogó jégcsapok. A színpad ragyogó csillagos égboltot ábrázolt. Ott ült a zenekar, lent meg a Kunu Tibi cigánybandája. Remek fényhatások, csillogás, ragyogás mindenfelé, a különleges táncok alatt hatásvilági tás. Nagyon szép volt! Ha túlságosan igazságos akarnék lenni, legfeljebb azt kifogásolhatnám, hogy a nagycsillár helyébe hatalmas fehér hólyagot szereltek fel. Ez nem volt igen szerencsés ötlet. A díszítést megint Lantos Bandi tervezte, mint mindig ötletesen, ügyesen, szakavatottan. A bál előkészítésén Schreker Ede elnök és vezérkara: a fáradhatatlan Tichy Ferkó Peccoli Guszti, Eszláry Laci, Krenedits Sanyi és Auerswald Pista, — és a világítás ördöngős mestere, Szlanyi Jancsi dolgozott legtöbbet, ők készítették Lantos Bandival együtt a teljes berendezést. A bálon, mint mondtam, nem voltak túlságosan sokan, de igen szép és tekintélyes számú közönség gyűlt össze és reggel nyolcig pompásan mulatott. A bálanyák közül hárman jelentek meg: a drága Schreker mama, Pálfi Jánosné és Dibusz Sándorné. Ragyogó kép volt a bevonulásuk. Schreker Edéné igen szép, komolyan elegáns fekete selyemben Krenedits Sándor karján vonult be. Pálfi Jánosnét, aki szenzációja volt a bálnak pazarul szép, díszes magyar ruhájában Dibusz főjegyző vezette. Mindenki ezt suttogta: »Milyen szép ez a feketehaju, bájos asszony, akinek örök ifjúság jutott!« Dibusz Sándorné igen ízléses, finom fehér selyem ruhakölteményében Rimeg Emil és Tichy Ferkó kíséretében vonult fel. Nagy Géza esperesplébánost, az Egyetemisták diszelnökét pedig Schreker Édi dr. az Egyetemisták
