Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-02-10 / 6. szám
6, oldal. KÄKOS VIDÉKE 6 szóm A kath. bál feíülfizeífíinek folytatása. Dr. Izsák Sándor, KobIinger Gyula 2.50—2.50 P, Égly Sán- dorné, özv. Barta Jánosné, Radvánszky Ferenc, N. N., özv. Mostoller Nándorné, Zámory Imre, Pruzsinszky Lajos, özv'. Halász Józsefné, Reich Rezső, Gávay Béla, Fazekas József, Makádi István, Simon Antal, Vág- völgyi János, Hegyi Pálné, dr. Fülöp Andor, Váczy Gyuláné, Bernáth György, Dédes Gyuláné, Egri Károly, Czinker István, Szénás Antal 2—2 P, Koszterszitz Emma, özv. Ábrahám Arpádné, Csák Gusztáv, Svéda Károlyné, Bakonyi Sándor, Fátrai Rezső, dr. Farkas Sándor, özv. Kovács Ferencné, Kóczán Pál 1 — 1 P, dr. Radomszky Mihály 50 fill. Lippe Ödön gyógyszerész, akinek közbenjárására a Török Labor cégtől 48 üveg illatszert és 200 drb szappant, Kabay János gyógyszerésztől 48 üveg illatszert és 50 doboz pudert, Tóth József drogiiistától pedig 20 üveg parfőmöt, igen sok púdert, kalodermát és piperecsomagokat kapott a rendezőség. A teremdiszitést Adámy Oszkár végezte. A mészkénlé legegyszerűbb készitésmódjáról, a gyümölcsfák permetezésének gyakorlati fogásairól, a különféle oltásmódokról, a fák metszéséről, a múlt évi rovarkártevőkről, a Serres Olivér körtéről, a bor barnatörésének javításáról, a legjobb őszibarackfajtákról és még számos gyakorlati tudnivalóról ir A MAGYAR GYÜMÖLCS legújabb száma, melyből egy alkalommal, lapunkra hivatkozva, ingyen mutatványszámot küld a kiadóhivatal,'Budapest, VI., Andrássy-ut 8. Búvár. A Búvár: olyan magyar folyóirat neve, amelynek külföldi társai millió példányban forognak közkézen. Uj folyóirattipus, az első nagy tudományos magazin a magyar sajtóban. Tudósok Írják és a tudományok időszerű kérdéseivel foglalkozik, de mindamellett magazin, mert izgatóan érdekes, változatos és művészien szép minden száma. Lambrecht Kálmán szerkeszti és a Franklin-társulat adja ki, az illusztrálás és nyomtatás olyan tökéletességével, mint a maga nemében szintén úttörő másik nagy folyóiratát, a Tükör-t. A Búvár kiadóhivatala (Budapest, IV., Egyetem-u. 4.) lapunkra való hivatkozás esetén szívesen küld mutatványszámot olvasóinknak. Restaurálják a varmegyeházat. Pest vármegye ősi székházát a tavasszal gyökeresen restaurálják. A munkálatok végrehajtását az őszszel határozta el a vármegye törvényhatósági bizottsága. A magyar nemzeti géniusz fejlődését a török hódoltságtól 1848-ig, mondhatnánk a leggrandiózusab- ban fejlődő időszakot megörökitő műemléket kívánja Pest vármegye alispánja több évre beosztott programmal megkapó építészeti stílusában megőrizni és egyben az uj élet követelményeinek megfelelőleg belsőleg átalakítani. Ez a nagystílű elgondolás egyrészről megmenti ezt az épületet, amely pár század év magyar történelmét látta, amelyben a kor egyik végletén a boszorkánypereket tárgyalták, mély pincecellákban évekre, vagy halálra Ítélt rabok raboskodtak, a korszak másik oldalán pedig a mai legmodernebb élet lüktet több, mint százezrei évi ügydarabjával, legmodernebb problémáival, ínségesek és ügyesbajos felek ezreivel, akik szakadatlan sorban járnak a lépcsőkön fel-le, nap-nap mellett ebben az ódon épületben, amelyben a mai igények mellett még lift sem működik. A vármegye ősi épülete különböző korszakok építkezését mutatja. A középső épület északi szárnya már az 1600-as években állt, amikor a török hadsereg pesti épületeihez tartozott. Az okmányok tanúsága szerint hadi pékmühely és kenyérraktár céljára szolgált. Alig pár héttel ezelőtt az okirati feljegyzéseket a valóság igazolta, mert egy kisebb átalakítással kapcsolatban végzett ásatásoknál a török pékmühelyek maradványai, földalatti buvó kazamata, XVII. századbeli csontok, edények kerültek napfényre. Ez az épülettömb a belvárosi gyönyörű templom után, amelyet hasonló- képen most restaurálnak, a pesti oldalnak legrégibb fennmaradó épülete. Az egész épületet a későbbi szárnyakkal együtt műemlékké nyilvánították és építészeti szempontból igen nagy értéket jelent. A régi épület a jelenlegi nagy telekkel együtt Budavár és Pest visszafoglalása után a budai császári komisszárius kezébe került, mint hadizsákmány. A telek abban az időben egyik oldalával a város védfalára és bástyájára feküdt. A komisszárius iparkodott a telken túladni, s minthogy a hódoltság alatt a füleki várba menekült vármegyének sem Pesten, sem Budán háza nem volt, a megye alkalmasnak találta a komisz- szárius házát a megvételre. így került az akkor egyemeletes épület a vármegye kezére. Érdekes, hogy a vármegye Budán is jutott házhoz és pedig szintén komisszárius házához, aki a fél megyét kirabolta s a vármegyének kellett a kártalanítást vállalnia. így a ház ráragadt. Ellenben, hogy Bécsben a komisszárius rablásait nem vették bűnnek, igazolja az az okirati tény, hogy az illető budai egykori »háztulajdonost« osztrák báróvá nevezték ki. Amint a vármegye ügyforgalma és általában a magyar élet fejlődött, főleg Mária Terézia és II. József idejében, a régi ház elégtelennek bizonyult. Ebben az időben a XVIII. század végén építenék a vármegye Semmelweiss utcai tiszta barokk- stilü kétemeletes frontját és ugyancsak ebben az időben épülhetett egy szerényebb egyemeletes ház a Városház utcai fronton. Az 1800-as évek elején, a Napoleon-háborúk után, amikor Európa uj békés világ állandósultságára óhajtott berendezkedni és a vármegye is a Ferenc császár korabeli fényesebb keretekbe illeszkedett be, épült ki a vármegye székházának középső része, amely északi oldalán egy középső kis udvar körül négyszögalakban kétémelet magasságra épült, s magában foglalja nyugat felé a vármegye közgyűlési termét, délfelé pedig a vármegye levéltárhelyiségeit a kápolnaépülettel együtt, amely kápolna a budapestvidéki törvényszék idetelepítése idején 1872-től a rabok kápolnájául szolgált. A közgyűlési terem empirestilusu, annál inkább megérdemli tehát a teljes és tökéletes stilszerü restaurálást, mert itt egyrészt személyesen munkáltak a haza jobb sorsán és a hazai művelődés előmozdításán Széchenyi István, Teleki László, valamint a 48-as alispán, Nyáry Pál, a »három öngyilkos«, akik a magyar nemzet tragikus hősi lialottai, s akiknek Barabás által festett felbecsülhetetlen értékű portréja puszta véletlenségből a közgyűlési teremben egymás mellé került. Különben a falakon a legjobb magyar portréfestők képei diszlenek, vagyont érő csodálatos faragásu keretekben. Amikor Wesselényi, az »árvízi hajós« szörnyű árvize Pestet jóformán teljesen elsodorta, a Városház utcai primitívebb épületrész is összeomlott. Ennek a helyén építtette a vármegye Zitterbarth-al, az európai hirü épitőmüvész- szel a vármegyeház jelenlegi Városház utcai főépületét olaszos modorú, empirestilü belső loggiáival és antiki- záló frontos oszlopsorozatával. Maga az épület ebben a nemben Budapesten, a Magyar Nemzeti Muzeum épületét kivéve, páratlanul áll. .
