Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-12-15 / 50. szám
XXXV. évfolyam, Rákosszentmihály, 1935, december 15. vasárnap. 50. szám, RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP, RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill. Szenikorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla; 647. sz. Sár. Nem, kedves felebarátom, nem akarlak jén is izgatni és ingerelni ebben a (Valósággal feldühitő és kétségbe^ ejtő állapotban. Nem, nem... Közös sorsunk, mindenkivel, esőnek néha esni kell! Azoknak sincsen teljességgel igazjuk, jakik pont Rákosszentmihályt szidják, ócsárolják és okolják a minden kultúrát megcsufoló sár és por miatt. Akad ilyesmi másutt is elegendő ! Ne is beszéljünk az Alföldről, a hires Sárrétről, a szatmáfri; ven- dégmarasztaló, ragadós agyagról, mely,ét münd'en tizer> dik lépés után fadarabokkal kell a szekér küllői közül kikaparni, hogy az alkalmatosság tovább vergődhessen. — Láttam éri már azt is, amikor az úri lányokat puttonyban vitték a bájba és, a fiuk falábon jártak. Egyszer Berettyó^ újfaluban az öreg Lőrinczy ügyvéd a gyalogjárót helyettesitő pallón haladtában beleejtette a tajtékpipáját a sárba. Soha sem került meg, úgy elnyelte az iszapos sár. De hát, ne menjünk olyan messzire. Tessék csak próbát tenni a környéken, teszem: azt Csömörön, Mogyoród dón, sőt akár ,a városként ékeskedő Rákospalotán. Bőséges vigasztalást találunk az ottani vigasztalan állapotokból is. A napokban szabálytalan időjárást élveztünk. Olyat,; aminö évtizedek során egyszer fordul elő. Bizony csődöt! mondott ezekben a napokban, főként az e'sőn közülök, — a büszke székesfőváros köztsztogató szervezete4is és az éptalpu, hibátlan cipőben is megmerült az ember Iáiba az utcán hömpölygő mocskos vizáradatban dyenkor bi- z|ony szenvedni kell akárcsak az (árvizek és egyéb elemi csapások idején. Nem is állanánk be a lakosság nyelv- öltögető és — mi tagadás — hangosan káromkodó kórusába, ha azt a panaszos levéláradatot, mely á| napokbiáin szerkesztőségünk felé hömpölygött, nem kellene szintén valamiképen levezetni, és nem kellene annak a szomorú állapotnak a tanulságait, amennyire lehetséges, a jövőre nézve hasznosítani, j Az, hogy gyajlog- ésl kocsiutaink sirahnlas állapotban leledzenek, egészen bizonyosain nem a hanyagságon vagy a rosszakaraton múlik,, — hanem az egész szomorú .kérdés a pénztelenségünkön, a szegénységünköln fordul meg. Semmiből semmi sem lesz. Két napszámossal nem lehet egy várost rendben tartani, de még ótvennel, — még ötszázzal is csiak a legkezdetlegesebb és legszükségesebb; intézkedéseket lehetne a bajok csökkentése érdekében' foganatositani. Ezt a legkevesebbet azonban még kell követelnünk bármi módon [i|si. A keserves adót kiverejtékezzük, a kőzm'unkaváltságot behajtják rajtunk, ennek ellenében, illetve ezíekből megkívánjuk azt, . hogy a legegyszerűbb útátjárókat, cement hi da cs kák at, elkészitsék1, és a különösen veszedelmes helyeken legalább járható mes- gyét biztosítsanak vagy legalább pallót rakjanak le, mint :Mikepércsen, meg Sárándon. (Sértődés ne essék, ezeket a derék hajdú községeket kerek ötven esztendővel ezelőtt láttam utoljára, — még a végén kisül, hogy ma már aszfalton járnak bemiök!) A piactéren, a községházán mindenki megfordul. A meggabalyodott időjárás negyedik napján a Szentkorona-utcából nem lehetett arra elhaladni, cs,ak qslznuáj- ban. A Szentkorona utca és Tisza István utcai sarkán a gyalogjárón teljesen besüppedt az ember a sárba, tovább haladni pedig teljességgel lehetetlen volt. Itt különben a kocsiút is húsz éve nevezetessége a községnek. A üép- száj »Szentkorona utcai tengerszemének nevezte ej. A beszolgáltatott adóból igenis megköveteljük a legelemibb védőintézkedések foganatosiíását és kívánjuk, hogy az inségmunkákat elsősorban és mindenek' felett érré használják fel. Az elöljáróság álljon a sarkára és a mim denható piros ceruzával szemben védje, meg a lakosság érdekét. Évekkel ezelőtt még el lehetett tűrni a kezdetleges állapotokat, de manapság, amikor a forgalom ilyen mértékben megnövekedett, napról-napra tűrhetetlenebbekké válnak. Mennél gyámoltalanabból védjük az érdekeinket, annál jobban belesüppedünk a sárba. Ebben a mali tót- tágast álló világban úgy is minden kisiklik a kerékvágásból. A nyári por ellen védekezésre a belügyminiszter kötelezte a községet, viszont ugyan^ a hatóság nem engedte meg, hogy a község feltűnő olcsó áron ön- tözjőkioicsiit vásároljon. Az egyik rendelkezést a legfőbb egészlségrendőri hatóság adta ki, a második a pénzügyi ellenőrzés szigorú intézkedése. A nyári por ellen tehát nem védekezhetünk, még 'annyira sem, amJeinnyit szűkös eszközeink és kutajnk megengednének. A közmunkává! tságot pedig a vármegye viszi el és mi nem tudunk száraz lábbal átkelni xa. leigforgnlmíasabb utcáinkon. Lehet ez (így, maradhat ez így? Ha nem, akkor keressünk ellene orvosságot, de késedelem nélkül, mielőbb! Egyenes volt, mint a nádszál. Fényes, koromfekete szakálla a mellét verte. Szép, kedves, harsányszavu ember volt, kegyeltje a sorsnak. Élete egy darabf magyarkor törté net, telve őrömmel, fénnyel, dicsőséggel, — majd) fájdalommal és vigasztalan szomorúsággal. Fischer Győző típusa volt a fénypontjára ért miagyar polgárnak. Nemcsak helyzeténél, körülményeinél fogva ki- !v|áló kép viselője ennek az értékes nemzletalklotó eleim, Fischer Győző
