Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-12-08 / 49. szám
XXXV. évfolyam.' Rákosszentmihály, 1935. december ft. vasárnap. 49. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla : 647. sz. Mikulás Találkoztam a Mikulással. Ködből volt a szakálla, sáros éjs foltos volt a mértföldjáró csizmája és gond- terbesen hallgatott a szentmjiihályi háizlak között. Zsáp kpt cipelt a hátán, csak úgy, mlint gyerekkoromban, s kíváncsian lestem : ugyan hol fog valamit lerakni terűéből? Ablakba [kitett cipőt s|ehol se láttam:. Talán nincsenek már nálunk jó gyerekek? Vagy tán azért nem teszik ;,a Cipőt az ablakba, mert olyan rongyos, hogy nem ablakba való? Valamikor a gyerekek cipőcskéjébe rakosgatta Mikulás bácsi a cukorkát, csokoládét, meg más, ilyen fontos földi javakat, de most, — úgy látom .— a mennyéi .szere- tetközpontban is valami uj divat kezd lábrakapni Mikulás bácsi nem hoz, hanem visz egyetmást onnan, ahová bekopog, s nem a gyerekekkel áll szóba, hanem az apákkal és anyákkal, s igy szól hozzájuk: — 'Tudom, hogy nektek sincs sok. X>e valamit mégis tegyetek a zsákomba, hogy karácsonykor eljuttathassam oda, ahol még ennyi sincsen. A kedves, 'jó, kis gyerekeiteknek mondjátok meg, hogy Mikulás bácsi az' leijén hadikölcsönt kár a nyombruság elLeni hadjáratra'., Zsirt, lisztet, tűzifát szeretnék juttatni az éhező és fázó embereknek, felnőtteknek és gyermekeknek, betegeknek és elesetteknek. Adjatok, adjatok,— a jó Isten megfizeti. így beszél Mikulás apói s csörgeti a nőegyletek perselyét, az aSZItaltáitsaságok tányérját, a hetvenhétf éle társadalmi egyesület tam-tam dobját. Szedettem! vol,na megmondani neki, hogy itt mindnyájan egymást pumpáljuk, szegény, gondbabofult magyarok s talán legjobb volna a különböző dobók, tányérok és perselyek cseréforgalmát mindenféle táírsadalmjii és egyesületi érdemszerzés nélkül egyenesen, mindenféle' görögtüz, zenebona é's ünneplés ‘mellőzésével a szegé? nyék zsákjába juttatni. De addigra Mikulás apó már ellépett. Tudom is én, tán valahol Sashalom avenü-in, *na- gastornyu dómjai és palotasorai közt tépelődött. . . Almikor Mikulás apó eltűnt előlem ködszlakiállával, mértföldjáró csizmájával és szórnom tépelődésével: akkor jutott eszembe, hogy milyen régen találkoztam már vele, gyerekkori pátrónusiommal és mennyei cukorkaszál- litómmal. Azóta a helyét elfoglalta valami abessZin szinü bozontos hajzatu, ijesztő fjzimiskáju, Krampusz névre kikeresztelkedett ördögpalánta, aki hosszú piros nyelvével c|sörgö láncaival és infernjális fenyegetéseivel rémitgeti; a mai nemzedéket. Hallóim, hogy legújabban bojkottálmi akarják, amint azt már évekkel ezelőtt a derék Folberth Gusztáv ezen a helyen indítványozta. A felvetett eszme az idén termi meg kései gyümölcsét. Hát ez is jói volna, —< csak előbb a szentmiihályi bol- tosO|k adják el a tavalyról mjejglmarlaídt diszlpiélfdjájnyokatf.t Már amelyiket el tudják adni belőle. Mert vannak itt olyan Krampuszok, — (hogy a sashalmiakat ne is említsem,) — akiket saját papirláncaikba göngyölve, bosszú nyelőket illendően bepácolva, érdemes lenne átadni az Utókor emlékezetének és hálájának. De ne vádoljon senki kicsinyességgel. Nemcsak a mi házunk táján, hanem világszerte ezek a krampuszok viszik a szót. Szankcióknak, vagyis valami szent dolognak nevezik azokat a kraUipiuszkjodásokat, amelyek minden emberi öntudatot megcsufolnak átlátszó emberietlensé- gükkkel. Valljuk bie szerényen, hogy helybeli krampuszaink kismiskák ezekhez a nagy Krampuszokhoz képest s talán — ez a vigasztaló — érzik is, hogy papirosból és kácból fogantattak. Ez után a szerény kitérés jután legyen szabad visz- szatérnem a jó öreg Mikulás apóhoz. A szeretet házalója ő s egészjen bizonyosan diadalmaskodni fog minden Krampuszok felett. Körülöttünk a világ megint a bolondok táncát járja s idehaza a nagy cigányprimiás: a fekete Nyomorúság huzz(a a kesergőt, ( de mi majd csak kiheverjük ezt a csapást is. Mikulás apó majd elvezet minket a boldogabb szebb Karácsonyhoz, — csak a magyarok Istene óvjon meg bennünket a nagy yé;s kis krampuszoktól .... Kárpáihy László dr. Vigasztalan jövő. Még mindig a Hév-tarifa A mi igazságunk napja csak nem akar felvirradni. Képviselőink beszámolói, gyűléseken elhangzott nyilatkozatok, hírlapi közlemények sorra megerősitették e hér ten is a Rákos Vidéke hónapokkal ezelőtt közreadott értesítéseit, mindannyiszor megállapítják, hogy a villamos vasúti uj tarifa ujesztendőre életbelép, még pedig előreláthatólag' a főpolgármester különleges meghatalmazásán alapuló rendelete utjián. Az uj tarifa azonban csak a fővárjos határáig (újabban örvendetes módon a Nagyítóé állomást emlegetik a tervezetben sérelmesein >slSzereplő Rákosfalva helyett) segít a bajokon, a velünk évtizedek óta gyakorolt méltatlan bánásmódot nem orvosolja a Pes tszentlői i ncrő 1 a Római fürdőig vagy Uj-
