Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-11-24 / 47. szám
XXXV. évfolyam, Rákosszentmihály, 1935» november 24. vasárnap. 47. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz. A Hév tarifa ügye. Ezen a héten tanácskozik a székesfőváros úgynevezett szanáló bizottsága. A tizenhéttagu bizottság a város üzemei, közöttük tehát a vas utjai jövedelmezőségének fokozásáról is tárgyal, és megállapításai szolgálnak majd alapul a tarifa-revízió ügyében várva-várt s most már él- odázhatatlanul esedékessé vált döntésére. így tehát most dől el a mi sorsunk is és mi, ha nem is sok reménységgel, de annál érthetőbb és jogosabb várakozással tekintünk a tárgyalások eredménye elé. , A főváros törvényhatósági bizottságának minap befejezett költség vetési vitájában többször szóbakerült a sérelmes Hév. tarifa ügye. Szomorú világot vet az, uralkodó felfogásra, högjy a 'főváros környékével szemben évek sora óla gfyaköroSt méltánytalan elbánás semmi; részL vétet nem keltett, jsőt inkább a további ellenséges' álláspontot ei ősitette. Néhány jellegzetes szemelvénnyel szolgálunk ezekből a felszólalásokból és egy pay szóval mindjárt szembe: is szádunk velük. A már eddig közölteken kivül az utolsó nap is szolgált számunkra érdekességekkel. A legnevezetesebb Uset- ty Béla dr-nak, a Beszkárt elnökének kijelentése, amely szerint a Beszkártról festett sötét képek távol állanak a vajlóságtól. A Beszkárt adóssága mindössze 40 millió, de ezzel szemben 150 milliót fektetett be a vállalatba és 80 mijlliiot fizetett a fővárosnak területhasználati dij címén. (— Ahá, tehát méjgísem olyan rossz üzlet a villamos a főváros számára, mint viliággá kürtölik!). Szükség van bizonyos tarjfarevizióra, mert tarthatatlan az a helyzet, hogy 24 fillérrel óriási távolságokat lehessen beutazni! (Na, szépen vagyunk! A kétségtelenül jóakaratu elnök is kifordítja a subát. Nem azt mondja, hogy a Bhév vonaliak drágák, hanem a Beszkárt átszállójegy olcsó. Végül is két évtizedes küzdelmünknek az lenne a vége, hogy nem a mi drágía viitelldijunkat szállítják le, hanem az irigyelt olcsót emelik fel? Még csak az kéne!) Azt mondja továbbá a Beszkárt elnöke, hogy a Bhévet olcsóbbá lehet tenni, ha az leglyes vonalakat meghosszabbítják. (Régi terve a Bhévnek. Okos is, hasznos ,is.) A Máv. azonban ne konkuráljon a Hévvel. (Lám csak, megint itthon vagyunk: A Mávioit vaCióság|g!al ■’kényszeríteni kellett és csak egy laikus tanár-miniszter tudta kényszeríteni, hogy a kör- vasuton berendezne a szemíélyforgalmat, amelyet ma is fisak fogcsikorgatva qs súlyos ráfizetéssel bonyolít le;. 'Miért kellett kénysZéritjeni ? Az elviselhetetlenül drága Bhév tarifa miatt! Így a Bhév (elveszítette utasai tekintélyes szárny részét, amelyet visszakapna, ha leszállítaná a viteldijat. Nem azért drága a helyiérdekű, mert kevés az utasa, hanem azért kevés az utasa, mert drága a vasút. Bárha Usetty nemcsak ránk gondolt, a Máv. konkurencia említésével, de a mi esetünk is beletartozik abba. Ettől a konkurenciától bizonyára szívesen megszabadítaná a Bhévet a Máv, ha a tariifaileszállitásl következtében a közönség is lemondhatna a bonyodalmas Máv. utazgatásról.) Végül ,a Beszkárt elnöke kérte a főpolgármestert, és a polgármestert, hogy ,a tarifareviziőt rövidesen ojldja meg. (Hivatalos igazolása a Rákos Vidéke tudó- sitásajnak. Két evvel ezelőtt jelentettük, hogy a Bhév, illetve a Beszkárt tarifatervezete a főváros vezetőségiénél van. Ismertettük a javaslat, majd utóbb a módosított javaslat pontos adatait és megírtuk, hogy az elintézést taktikái okokból halogatják; mert a 24 filléres BesZkárt-je- gyek 26 fillérre emelésének népszerűtlen intézkedésétől fázott mindenki. Közbejött (előbb a Bhév m égvásári ás a) utóbb a külföldi részvény-csomó pótlólagos megszerzése, majd a főváros törvényhatósági bizottságának feloszlatássá Borvendég főpolgármester halála és a többi ismert körülmény. jMost végre mégis dönteni kell a dologban, s ezért hirdetjük hetek óta, kétségbeesetten, hogy a sorsdöntő pillanat elérkezett ^számunkra. Hómonnay -Tivadar isi azt mondotta, hogy 24 fillérért nem lehet 16 kilométert nyújtani az utasoknak'. Aki többet utazik, az fizessen többet. (Ezt a nótát már ismerjük. Húsz éve fizetnek 24 fillért aló kilométerért, mi pedig 64—84 fillért 8—9 kilométerért. Minket ölnek, nem nem rajtunk segítenek, hanem azon akadnak fenn, hbgy az ő viteldijuk túlságosan olcsó. Még ha úgy mondták .Volna, hogy olcsó, tehát elbír 2—4 fillérnyi iemielést, amellyel a jogös sérelmeket a mostohán kezelt Bhév vonalakon orvosolni lehet!) Vitéz Hajnóczy Béla dr. első beszédét mondotta a városháza közgyűlési termében. Szimpatikusán fejezte be azzal a kívánsággal, hogy ez a törvényhatóságii bizottság étje miéig azt, hpgy Nngybuekpest újra Nagyin agyar- ország fővárosa legyen. Egyebekben azonban furcsa kijelentéseket tett: Például: a közlekedés jobb volt á ma- gfájnvíáíllalatok idején, mjínt mai, '(Na, na, erről tudnánk mi egyet-mást csevegni!) A Bhév tarifa leszállítása neim annyira megokolt, mert a Bhév relative lényegesen olcsóbb, mint a villamos. ( (ítéljük el Hajnóczy dr-t arra, hogy bizottsági tagi szabadjegy nélkül lakjék egy pár 'hónapig Rákosszentmihányon! De tréfán kívül, mégsem1 szabiadna valakinek a nyilvánosság előtt ilyen kézzelfoghatóan téves és valótlan állítást megkockáztatni. Mit gondol, vájjon milyen visszhangot kelt négyszázezer ember lelkében ez a meggondolatlanság?) Hát, íme, ezek a kecsegtető szemelvények. Nem bízhatjuk el tőlük túlságosan magunkat. — De nem sok önöb
