Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-08-25 / 34. szám

34. szám. RÁKOS VIDÉKE 5. oldal. igen furcsa szerzet. Van aki vigad, van, aki sir, de leg­több, aki magával nem bir. Egy szolidságáról ismert jó- nevű helybeli munkásember1, a minap részegségében élet­vidám gyermekeivel foglalatoskodó' feleségét akarta le­gyilkolni: késsel támadt rája. Az utolsó pillanatban si­került megfékezni. — MÁS. Néha az alma messze gurul a fájától. Jónevü szülők gyermeke, talán az állatok iránti nagy szeretetből arra a meggondolatlan lépésre veteme­dett, hogy a közeli szomszéd galambdúcból éjszakának idején a galambokat ellopja. Bizonyára csak gyermekes csinyről van szó, de sajnos, a szomszéd másképen gon­dolkodott és feljelentette a meggondolatlan fiatal em­bert, — (MÁS. A lakodalmas házhoz hajtó gépkocsinak kiesett a kereke. Enyhe szenzáció támadt, de ezi is hamar elmúlt. Egyszerűen helyretették. — Egyébként esemény­telen volt a Szent István-hét, igen sokan voltak távol hazulról és igiy kevés közönség jutott színházba, moh zikba, sőt a vendéglőkbe is. JÖN! A sárga ördög __________' a Korzó Mozgóba! ZE NEOKTATÁS. Vendéghegyi Norbert Géza oki. ének és zenetanár, -zeneszerző, a m. kir. zeneakadémia módszere szerint kezdettől a legmagasabb kiképzésig ‘el­vállal tanítványokat u. m. zongora, ének, hegedű tansza­kokra havi 8 P-től A tanítás szeptember 2-án veszi kez­detét,. jelentkezni lehet naponta 4—6-ig József utca 27. Névváltoztatás. — A hires belvárosi Mátyás pince tulajdonosa, Baldauf Mátyás nevét; belügyminiszteri en­gedéllyel Borostyánkői-re változtatta. A nyugatmagyar'- országi származású, eredetileg német anyanyelvű férfiú, a Baldauf nevet tette a magyar vendéglős ipar egyik dí­szévé, magyar Szive mégis arra késztette, hogy német ne­vét magyarral cserélje fel. Ez a cselekedet méltóképen egészíti ki a derék magyar minta-polgár jellemképét. Halálozás. — Keresztes János igazságügyminiszteri nyug. segédhivatalí főigazgató, a Magyar Országos Tűz­oltó Szövetség pénztárosa, augusztus 18-án, 82 éves korá­ban meghalt. A megdoldognlt élénk szerepet játszott az Országlos Tűzoltó Szövetségben. Minden mozgalomban részt vett, Rákosszentmihályon is többször megfordult. Önkéntes tűzoltó testületünk igaz barátját és jóakaróját vesztette el a jókedélyjü és szeretetreméltó öreg urban. Sakk hírek. — Alig1 fejeződött be a Rákóczi-serleg versenye, Rákosszentmihály sakkozói máris uj versenyre készülnek. Az Abonyi Kupa-verseny a közeli hetekben kezdődik. Ebben nemcsak a környékbeli jónevü, hánem fővárosi I. és II. osztályú csapatok is részt vesznek. A Rákosszentmihályi Sakkor az idén tavalyi jó szereplését nemcsak meg akarja ismételni, hanem mostani egységes és jóképességlü csapatával meglepetést akar szerezni: a ínagy vetélkedésben az elsők között akar végezni. Az őszi sakkcsapatbajnokság előkészületei szintén folynak. Ez évben a magyar Sakkszövetség az eddigi négy osztály helyett uj, ötödik osztályt is indít. A Rákosszentmihályi1 sakkor második csapatát itt indítja. Hogy a két csapat sze­replése sikeres legyen, szükséges, hogy azok, akik még nem tagjai a körnek, jelentsék be részvételi szándékukat, hogy mód legyen az erős játékosok kiválasztására. Megmenekült a hentestanonc,— Hirt adtunk a Stan- fel József hentesmester tanonca, Simon József baleseté­ről. A szegény fiút kerékpárjáról kocsirúd öklelte fel. A baleset igen súlyosnak látszott, de szerencsés fordulatot vett. A kórházban megállapították, hogy nem történt na­gyobb baj és az életerős fiút már haza is biöcsájtották. Egy ideig még megérzi az eset következményeit, de tö­kéletesen meggyógyul. > . j , , A döglött macska ... A kocsiút porában feketerigó-pár ugrándozott. Csipegetni valót kerestek. Ennivalót. Nem is sejtették, hogy ugyanakkor a kerítés mögül minden mozdulatu­kat égő szemekkel figyelte egy nagy fekete kandúr. Ő is harapnivalóra vágyott. Egy alkalmas pillanatban áthuppant a kerítésen, hogy utána nyomban az árok­ba lapuljon észrevétlen, remegő álkapoccsal, megfeszült izmokkal, várva az alkalmat, hogy prédájára csaphas­son. No most . . . ! Mint kilőtt nyíl suhan ki az árok­ból a két ártatlan rigó felé. Ám ugyanekkor a rigók is meglebbentették szárnyaikat és szempillantás alatt az utszéli akácfa ágán kötöttek ki. Nem a kandúr miatt menekültek, mert az volt olyan óvatos, hogy elrejtette magát az utolsó pillanatig előlük, hanem az utón se­besen suhanó autó elől rebbentek fel. A közeledő au­tóra viszont a macska nem figyelt. így történt a baj. Az útra kiugró macska az autó kerekei alá került. . . * * A jelenetnek csak egy tanúja volt a rigókon kí­vül. Bóka Jancsi, akit anyja elküldött, hogy egyik is­merősüktől kérje kölcsön a talicskát, mert másnap szükség volt rá. Jancsi fáradtan poroszkált a talicská­val hazafelé a nagy melegben, közben megállott kissé megpihenni egy árnyas akácfa alatt. Innen látta a fe­kete kandúr végzetét . . . * * Az autó már messze porzott, Jancsi még mindig ijedt szemmel meredt a ronggyá tiport fekete macska teteme felé. De Jancsit jól nevelték. Látta, honnan ug­rott ki a macska, Oda ment a kapuhoz és becsen­getett. — Bácsi kérem, elgázolta az autó a macskáját. Ott fekszik. A volt macska volt gazdája persze sajnálkozott egy kicsit, de annál nagyobb gondba esett. Mi lesz, ha meglátják a gyermekei itt az agyontiport macská­jukat ? Jobb, ha nem tudják meg. El kell tüntetni a tetemet. A gyermekhez fordult: — Fiacskám, nem vinnéd el innen ezt a tete­met ? Kapsz 50 fillért. Bóka Jancsi nem sokat gondolkodott. Hja, 50 fillér ma pénz! Zsebrevágta a hullaszállitás diját, fel­piszkálta a tetemet a talicskára és megindult. Egy sa­rokkal később gondolkozni kezdett, hova vigye az ál­latot. Az 50 fillér a zsebében van, most már nem kell messzire vinnie, valahol itt leteszi, Egy kerthez ért. Tipikus vén kisasszony kapargált a kertben gereblyé- jével. Nini, itt a kerítés kitörött, Egy léc hiányzik. Jancsiban van humorérzék is. Hamar odabíllentette a talicskát a kerítéshez, hogy a lyukon becsússzék a macska. Sikerült. Most már kiváncsi volt, mi lesz, ha megtalálja a vénkisasszany ? Újra leheveredett az ár­nyékba. Csakhamar nagy sikoltás hasította át a leve­gőt. A vénkisasszony megtalálta a macskát. Jancsi vi­dáman kuncogott. Még akkor is, mikor a kisasszony az utcára ugrott kb Most már, — a jól sikerült hecc után, — újra felemelte a talicskát, hogy tovább áll­jon. A vénkísasszony azonban megállította : — Fiacskám, az Isten áldjon meg, vidd innen el ezt az állatot, kapsz 10 fillért. Bóka Jancsi nagy büszkén vágta fel a fejét: — Micsoda? En 10 fillérért vigyek el egy dög­löt!: macskát ? Dehogyis! — Kapsz 30 fillért. — Adjon ötvenet, elviszem. — Kapsz, csak vidd.

Next

/
Thumbnails
Contents