Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-08-25 / 34. szám
XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1935. augusztuus 25. vasárnap. 34. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Szentkorona'utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla ; 647. sz. A poros utca. A belügyminiszter rendeletet adott ki s abban utasítja a városok és községek vezetőségét, hogy ezentúl gondoskodjék a közterületek portalanításáról, vagyis lehetőség szerint öntöztesse az utcákat és tereket. A körrendelet természetesen közegészségügyi érdekekre hivatkozik és rámutat, hölgy a fejlettség mai fokán az ember nem lehet közömbös ezen a téren. A rendelet okos és helyes. Bűnös és bolond volna, aki ellene szólna. Csak az a hiba, hogy nem mondja meg, honnan vegyék a községek a teljesítéséhez szükséges költséget és sok helyen a megfelelő mennyiségű vizet? E nélkül pedig a rendelet csak írott inalaszt. A belügyminiszter körrendeleté a nyáron kelt, ugyanokkor, amikor (Rákosszentmihály költségvetéséből tökölték az öntö|ZŐkocsi vásárlásának költségét és megtiltották a kocsi megvételét, holott arra már a versenytárgyalást is megtartották és feltűnést keltő mértékben olcsó ajánlathoz jutott községünk. Forgalmasabb utcáink Öntözését régebben elhatároztuk. Ott az érdekelt lakosság is követelte ezt ’és olyan helyzetben van, hogy a vele járó költséget könnyen elviselhetné. A jó szándék meghiúsult, mert nem engedték meg, hogy a község a költséget külön beszedhesse az érdekeltektől, a közpénztárból pedig nem lehet azt fedezni, mert a pótadó 80% s így még a Sakk-körnek (megszavazott 50 pengő támogatást is törölték belőle. Ti- ízenhétezer lakos (többszázezer pengős költségvetése keretében 50 pengővel nem rendelkezhetik a kedve szerint és ennyit sem adhat jó célra! A pótadó viszont azért lett 80 százalék, mert sok évtizedes gyakorlat és a saját írásban adott, hivatalos engedélye ellenére a belügyminiszter évek múlva megyáltoztatta rendelkezését és a Strasser-féle balsikerü útépítés költségét teljes egészében az egész adózó lakosság nyakába varrta. 1 Ebbe az útépítésbe a község bele nem szólhatott, ellenőrzésében részt nem vehetett, kifogásait sem a munka során, sem később el nem mondhatta, — ellenben a költségét viselnie kell és éveken ;át fogja még 'nyögni gúzsba kötött kezekkel. — Viszont az üt használatáért kivetett kövezetvámot a vármegye szedi és használja fel. A községek lakossága közmunka végzésére köteles. Ahol nem parasztokból áll a lakosság, ott ezt az egy-két napi közmunkát pénzzel lehet megváltani. Ez az úgynevezett közmunkaváltság,. Nálunk is beszedik, hatalmas összegre rüg évente, de nem használhatjuk fel a község javára, utak jókarban tartására, locsolásra és más hasonló célra, mert 80%-át elviszi a vármegye és másutt használja fel. Viszi évek hosszú s|öra óta és mi hiába sírunk utána. -Fizetjük a 80 százalékos pótadót, fizetjük a közmunkaváltságot, fizetünk mindent és nem rendelkezünk semmivel. Az iskolák fenntartásának költségűihez a község is köteles hozzájárulni. Az arányt törvény határozza meg1. Helyes gazdálkodással, takarékoskodással, minden évben számottevő megtakarítást érünk el ezen a címen. Csak az utóbbi évek alatt 20.000 pengőt mentettünk meg ilyen módon. Ámde jön a vallás- és közoktatásügyi miniszter és követeli, hogy a megtakarított összeget szállítsa be a község az állampénztárba. Az nem a mienk, hanem a kultusztárcáé. A nyáron számadásvizsgálatot tartottak a községben és egyenesen kényszerítették az elöljáróságot, hogy 1500 pengőt azonnal fizessen be, különben jön a szigorú megtorlás. Az iskolagondnoknak meg a 200 pengő körül járó kézi-pénztári felesleget kellett beküldeni. Most pedig jön a belügyminiszter és nyájasan figyelmeztet a modern kulturember ^kötelességére, melyben benne van a közegészségügy ápolása is, a nemzet- mentő tevékenység az egészség ápolása és védelme terén, óva int, hogy ne türjük a veszedelmes és kellemetlen port, hanem locsoltassuk közterületeinket. Szegény felebarátom, ne pattogtatott kukoricát egyél, nem elég tápláló eledel az, a töltött káposzta meg! a rántott csirke ajánlatosabb!... 1 A községi Önkormányzat szomorú paródia lett napjainkban. Arra való, hogy a lakosságnak legyen kit szidni, amikor joggal elégedetlenkedik, felülről pedig legyen kit felelősségre vonni, ha a dolgok folyása nem kielégítő, — cselekedni azonban miások cselekednek és rendelkeznek helyette. A cehhet viszont együtt fizeti a lakosság és a község vezetősége. A közterületek locsolására vonatkozó egyébként igen helyes és jóakaratu rendeletnek van azonban egy pontja, amelynek teljesítése nem ütközik akadályokba. Az, amelyik a védekezésnek egyik módjául jelöli meg, hogy a járómüvek lassú iramban haladhassanak csak a népes és poros utcákon. Ez az, amit a Rákos Vidéke (évek óta ajánl és sürget. Nem uj találmány, hiszen a községek határában évek óta láttunk már figyelmeztető táblákat, amelyek a járómüvek legmagasabb sebességét szabályozzák a község területén. A rendelkezés tehát régen megvan, de sohase hajtotta végre senki. Illetve hálásan elismerjük, hogy a tnátyásföldi rendőrkapitányság ismételt felszólalásunk alapján megszigorította az ellenőrzést, de például a Batthyány utcában ez is csak elméleti intézkedés maradt, mert a Rákosi utón a kisvám felől beözönlő 'járómüvek sem táblát, sem rendői őrszemet nem látnak és robognak kényük-kedvük szerint. Amig néhány emberrel kell kínlódnia kapitányságunknak és ,a rendőrök létszámát meg nem szaporítják, addig lehetetlen az ellenőrzés és kárba-
