Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-01-27 / 4. szám

mKpsyjramB

4. szám.

2. oldat

Vájjon mi lett a sorsa a mi zongoránknak ?. .. Ki tudja, milyen viharokon ment keresztül, merre hányódott, vetődött, tán meg is sebesült s azóta bizonyára száz százalékos rokkant, hasznavehetetlen zongora lett belőle. Olyan, mint a rákosszentmihályi Nagykaszinó viharvert zongorája.

Ha egy kicsit szabadjára eresztem a fantáziámat, még azt is el tudom képzelni: hátha a szentmihályi kaszinó zongorája azonos ezzel a hadviselt, veterán hangszerszámmal . . . Mit lehessen tudni ? Akkor a »Gruppe Kárpáthy« két utolsó tagja, a rokkant zongora, meg a rokkant muzsikus itt találkozott a szentmihályi kaszinóban. A klarinétos kapitány még a harctéren elesett, s Issekutz őrnagy is már a másvilágon tanulmányozza őfelsége bajuszát.

Hanem, szó, ami szó: igazán ideje volna már véglegesen nyugalomba küldeni azt a rozzant zongorát. Érdemei elismeréséül valami kitüntető okiratot kell a hátára ragasztani, — azután utána kell nézni: hátha csakugyan jó vásárt lehetne csinálni a Krédó zongorájával? Kárpáthy László dr.

llllll!illlElllllllllllllflllllll!![lllll!lllllllllilllllllllllll!llllllllilllillillllllll!!!ll!lllllilllllI!lll!!i!llll

A Krédó énekkar iubiieumi hangversenye.

Zsúfolásig megtelt vasárnap délután a Nagykaszinó díszterme. A Krédó énekkar tartotta jubileumi hangversenyét. A közönség megmutatta, hogy menynyire meg tudja becsülni ennek a lelkes és példás működésű testületnek az értékét és odaözönlött, hogy elismerését, háláját és szeretetét kifejezze iránta.

Az előadás során a legmelegebb ünneplésben részesült az énekkar és annak fáradhatatlan vezetője, Pornói János, az énekkar megalapítója és kitűnő karnagya. A csaknem három órás gazdag és értékes műsort nagy szeretettel méltányolta és sürü tapssal kísérte a közönség. Szünet nélkül követték egymást a műsor számai és a hallgatóság nem fáradt bele, hűségesen követte és elismeréssel fogadta valamennyit. Az Erkel zenekar Lengyel István vezetése alatt több igazán szép és hatásos számmal aratott igen meleg tetszést és zajos tapsokat. A Hiszekegy a Krédó énekkar és a Polgári dalkör közös előadásában harsant fel. Balázsovich Zoltán mondott ünnepi beszédet, amely az énekkar működését méltatta igen melegen. A háború után a ránk- szakadt szerencsétlenség a kétségbeesésbe hajtana, ha nem élne lelkűnkben a hit, amely megtanít arra, hogy ok és cél nélkül semmi sem történhetik a világon. A tiz év az ember és az egyesület életében nagy idő, a történelemben csak röpke perc, mely annak hosszú csak, aki végigéli. A háború után vigasztaló jelenség, hogy megerősödött a hitünk és megtanultuk, hogy magában az emberszeretet sem elegendő erény, csak a hit, remény, szeretet háromsága tarthat a helyes utón és boldogíthat. így keletkezett a Krédó egyesület, melynek hatalmas törzsén, mint virág nyílt az énekkar, amely a Krédó nemes, nagy eszméin kívül a művészet, dal, zene, ének kultuszát szolgálja. A Krédó énekkar lelkesedése nem volt szalmaláng, testvéri lánc fűzi össze tagjait és a tiz esztendőn át lankadatlan buzgalommal töltötte be hivatását. Az istentiszteleteken, egyházi funkciók alkalmával, ünnepeken mindig ott volt. Az egyház alkotó munkáját támogatta, a Krédó gyűléseken szerepelt, az orsz. gyűléseken dicsőséget szerzett nekünk. Hangversenyei, műkedvelő előadásai, felejthetetlen élményeink. Hangszereket, zongorát szerzett a maga erejéből. Hazafias ünnepélyek fényét emelte.

Majd méltatta a szónok Pornói János karnagy

érdemeit. Önzetlenül, önfeláldozóan és kiváló szakértelemmel tölti be tisztét és megteremtette azt a szellemet, amely ezt a testületet ilyen erőssé és megingatha- tatlanná tette. Végül Isten áldását kérte a jubiláló énekkarra és vezetőjére, hogy még sok jubileumon ünnepelhessük hasonló szeretettel és áldásos működését mindnyájunk örömére javára folytathassa.

A Krédó énekkar több pompás művészi számmal szerepelt Pornói János vezetése alatt, egyet pedig Lengyel István vezetése alatt zenekari kísérettel adott elő. Kedves vendége vök az estélynek a szintén több kiváló számmal szereplő Polgári dalkör, amely ugyancsak igen nagy és zajos sikert aratott, Horváth László karnagy művészi vezetése alatt. A dalkör igazolta hírnevét, karnagya pedig valóban kiváló mesternek bizonyult. Meglepetésként, még pedig igen örvendetes meglepetésként megjelent a Sashalmi postaaltisztek énekkara is, karnagyával Czézár Károllyal és igen szép, hatásos, kulturált énekével őszinte és zajos tetszést aratott. Az ének és zenekari számok között nagy örömmel fogadta a közönség Daragó Lizyt, akinek énekmüvészete teljes pompájában diszlett a szebbnél-szebb operaáriákban és egyéb dalokban. Viharosan ünnepelték, művészi zon- gorakisérőjével a kitűnő özv. Bállá Ignácnéval egyetemben. Nevezetes mozzanata volt az előadásnak, hogy ezúttal avatta véglegesen kedveltjévé közönségünk a m. kir. Operaház kiváló tehetségű fiatal tagját, Halász Sándort, akit már többször szívesen hallottunk hangversenyeken, most pedig úgy hangjának szépségével, mint rohamosan fejlődő énekművészeiével véglegesen megerősített jövőjébe vetett hitünkben. Sikere teljes és tökéletes volt. Még a mi Horváth Lászlónkat, az ismert ügyes műkedvelőt kell megemlíteni, aki szép hazafias szavalatával aratott jól megérdemelt tetszést. Az egyes számokat Balázsovich Zoltán jelentette be és mókáit nyájasan fogadta a közönség.

Nagy Géza esperes plébános, a Krédó elnöke mondott végül igen szép és szívből fakadó záró beszédet, köszönetét fejezve ki a közreműködőknek és díszes emléklapokat osztott ki annak a kilenc énekkari tagnak, aki kezdettől fogva tagja a testületnek. Ezek: Wein- wurm János, Bartos István, Marton János, Marton József, Berger Péter, Kertesy Aladár, Szanyi Ernő, Szlav- kovszky Sándor és Pornói János.

Bartos István az énekkar elnöke üdvözölte még az esperes plébánost és mondott köszönetét a dalkarnak, a vendégeknek és közönségnek igen formás, okos és tartalmas beszédben és ugyancsak emléklapot nyújtott át Nagy Géza esperes plébános-elnöknek, Dibusz Sándor diszelnöknek, valamint Krenedits Sándor, László István és Balázsovich Zoltán tiszteletbeli elnöknek, Ámon Imre dr. titkárnak, Adámy Oszkár pártoló tagnak és a vendég Polgári dalkörnek. A szép előadás a Hymnusszal ért véget. A remekbe készült emléklapok a fényes tehetségű Molnár László rajzoló művészetét dicsérik. Szanyi Jancsi ezúttal sem maradt tétlenül, a remek Strauss keringő alatt szép hatásvilágitá’ssal lepte meg a közönséget és fokozta a hangulatot.

Ajándéknak

osztálysorsjegyet a Pestkörnyéki Banktól!

OBEBBAUE-R a. utóda

Magyarország legrégibb miseruhák, egyházi-szerek, zászlók, oltár építő és templom berendező vállalata.

BUDAPEST, VACZI-U. 41. Tel.: Aut. 833-44.