Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-08-04 / 31. szám

XXXV. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1935. augusztuus 4. vasárnap.

31. szám.

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP, RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

RÁKOSSZENTMIHÁLY,

Megjelenik minden vasárnap.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill.

Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31.

Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN

Egyes szám ára 24 fillér.

Postatakarékpénztári csekkszámla; 647. sz.

Időszerű közügyek

A közügyeknek sokféle fajtája van, s a magyar ember mindig hajlamos volt arra, hogy mindenből közügyet csináljon. Ez egyébként nem hiba, — sőt ellenkezőleg, fejlettebb közületi érzékre vall. Jobb időkben, ha más bajunk nem volt, országos üggyé dagasztottunk jelentéktelen személyi kérdéseket, s a tanyai ember malom alatti politizálása sem volt egyéb, mint a közületi érzéknek szükségszerű kifejeződése.

Ma azonban más időket élünk. A közügyeknek kilencven százalékát anyagi gondok és gazdasági kérdések teszik ki, a magas politikában éppen úgy, mint a 'malomalatti suttogásban. Ezek mellett eltörpül minden más probléma. Már nem igen vagyunk hajlandóak közügynek tekinteni személyi súrlódásokat és kulissza harcokat. A szentmi hályi polgár legfeljebb a fejét csóválja, ha a sashalmi háborúkról olvas, s az első megdöbbenés után, — valljuk meg, — a sashalmiakat is jobban érdekli például a piaci drágaság, vagy a családi házak döbrakerülése, mint a vihar egy pohár vizben. Ezek az igazi, időszerű közügyek, amelyek húsba és vérbe vágóan érdeklik a községeink lakosságát. '

A piaci árak drágasága nem helyi jelenség, s talán nincs egészen igazuk azoknak, akik kizárólag a közvetítő kereskedelem rovására írják a drágaságot, bármilyen ludas benne jócskán az is. Sashalmon azt rebesgetik, hogy valami kartellszerü társaság tartja kezében a piaci árak alakulását. Lehet. Ám Szentmihályon mindenféle kartell nélkül is elviselhetetlen drágaság uralkodik a piacon. Al g- hanem úgy áll a dolog, hogy fagykár, aszály, rossz termés miatt magasak az árak, bár az élelmiszerspekuláció bizonyára szintén kiveszi a maga részét a drágításból. Egyelőre bizzunk abban, hogy maga a kormány tett Ígéretet a drágaság letörésére.

Másik, még nagyobb bajunk a családi tűzhelyek pusztulása. Ez már főleg pestkörnyéki probléma. Latájnerek, kereskedők, ipaposojk becsületes munkával ösSzekupor- gatott vagyonkája, szeretettel fölépített családi otthona, amelynek minden téglájához, kertjének minden kis bokrához, a szivéből adott egy darabot a gondos családapa, — ezek a drága, meleg kis fészkek napról-napra ijesztőbb számban kerülnek dobra. Községeinkben mozgalom indult meg, hjogíy a kormány a földvédő törvény szellemében a családi házak védelmét is tegye lehetővé. A javaslat az, bogy az ingatlanokat legalább egy évre mentesítsék minden árverés alól, a kamatlábat szállítsák le, és a kiméleti idő leteltével is gondoskodás történjék arról, hogy az adójukat pontosan törlesztő háztulajdonosok ne jussanak önhibájukon kívül koldusbotra. Erre azonban,

már régen szükség lett volna, nem most, amikor már ^sok- ezer családi házat elkótyavetyéltek. A védő intézkedés különben is megtörtént a legkisebb árverési vételár birói megállapításának elrendelésével, csak az a baj, hogy a bíróságok ezt a rendelkezést nem alkalmazzák célja szerint, az adósok védelmében, hanem a rendelet betűjéhez mereven ragaszkodva, a hitelezők javára értelmezik.

Az elkésett mozgalom tehát, bár dicséretes, de nem számol azzal, hogy az ügy nem olyan egyszerű, mint |azt az avatatlan jóakarat elképzeli, és sokféle érdek összeütközése és jogi kérdések hínárja kuszálja össze, s teszi ^nehezen megoldhatóvá. A legkisebb árverési vételár megállapítása elég igazságos és méltányos elgondolás lett volna, ha £ bíróságok, főként felsőbb fokon, a célnak megfelelően élnének ezzel a jogukkal.

Harmadik, valóban igen fontois ügyünk, a kereskedőink és iparosaink védelme és támogatása. Nálunk még mindig él az a babona, hogy jó és olcsó árut csak Budapesten lehet kapni. Hiába bizonyítják be az ellenkezőjét kereskedőink és iparosaink napról-napra, ez a tévhit csak nem akar kipusztulni. Pedig ne felejtsük el, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy a fogyasztónak hol lesik jól elköltenie a pénzét. Minden .lakostársunknak át kell látnia, hogy a helyi ipar és kereskedelem támogatásával községét erősiti. Ezt már annyiszor megmagyaráztuk, sőt annyira magától 'értetődő, hogy szükségtelen ismétlésekbe bocsátkoznunk. Az ügy ma azért időszerű, mert a többi pestkörnyéki községben hasonló mozgalom indult meg, mint a milyet a Rákos Vidéke már hosszú évek ióta folytat és sürget, és a helybeli kereskedelem érdekében egy éven át az érvek minden elképzelhető népszerű felvonultatásával, elismerten nagy eredménnyel végigküzdött. Azt már megszoktuk, hogy minden ötletünket utánozzák és mindenben utánunk kullognak, de ez csak azt bizonyítja, hogy a Rákos Vjdéke minden igazán közérdekű megmozdulásban az elsők között szokott lenni. A mi szerepünk a szántóvetőé, aki megmunkálja a termőföldet, a- melyen a nap melege megérleli a kalász-áldást. A, kakas csak kukorékol, amikor a nap felkel, néha illetéktelenül is kukorékol és belekiabál az énekes madarak csattogásába, de ez nem nagy baj. Sem a napot, sem az énekes madarakat, sem a szántóvetőt nem zavarja. *

A legfontosabb kérdés azonban mindezeken felül a villamos viteldijak leszállításának ügye, amelynek állásáról hitelesen értesültek lapunk olvasói. Szeptemberben dűlőre jut ez a dolog is, de — fájdalom.,— nem igazságos és nem kielégítő módon. Még nagyobb fájdalom, hogy ezt az ügyet nem fogja meg senki a helyes oldaláról.'Hadakoznak a siker látszata kedvéért, hogy elérjék azt, ami'már megvan, illetve önmagától meglesz, nem pedig azért, amit az igazság és egyenlő elbánás elve követelne..

— k. i. dr.