Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-07-21 / 29. szám
XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1935. julius 21. vasárnap. 29. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla; 647. sz. Bicskázás az éjszakában Az »intelligens« Rákosszentmihályon e héten két nagy éjszakai verekedés történt, még hozzá az egyik súlyos késeléssel fűszerezetten. Megesik az ilyesmi a legények között, különösen régebben és faluhelyen nagy volt a virtuskodás. Jól emlékszem, hogy gyerekkoromban egyszer Biharvármegyében, Körtvélyesen, az egyik földbirtokos kitette az aranyórájába ház előtt levő lócába. A ’.kaput betették s többé od'a se hederitertek. Egy óra múlva egy parasztlegény illedelmesen beállított és behozta a drága jószágot, azzal, hogy: »Instálom szépen, kint felejtették a pádon!« Évtizedeken át nem történt semmi vagyon elleni bűncselekmény Körtvélyesen., te'Menb-en mindén vasárnap beverték .egy-egiy legény fejét a nagykorcsmában, mert szebb volt a daru- tolla a kalapja mellett, mint. a többinek. Mindez szép, hangulatos, regényes história, de hát Rákosszentmihály még mai állapotában sem Körtvélyes, vagy Derecske, avagy Sáránd és az itteni késeid legények sem az ekeszarva mellől kerültek elő, hanem iskolákon, leventeségen, és egyéb műveltséget terjesztő intézményeken átvergődött, tisztes családból szárm.azó ipá- rossegédek. A virtuskodásnak ezt a módját tehát ne plántálják ide, hiszen lassankint már a falvakban is megfékezik a túlságosan bő és melegvérű, rakoncátlan és tulönérzetes ifjúságot. Anélkül, hogy naglyképüsködni akarna az ember, mégis csak bizonyos elszomorító erkölcsi hibát vagy hiányosságot mutatnak ezek a késsel, fütykössel elintézett nézeteltérések és ez az erkölcsi csorba lehangoló szinvOnal- süllyedés következtében jelentkezik a nyilvánosság előtt, A nevelés mindenkor megteszi a magáét. De minden munkája kárbavész, ha az egyénben nincs meg az erős akarat a saját (maga megfegyélmezésére. Tudjuk, hogy sok múlik a véletlenen, és a körülmények alakulásán. \ A szeszes italok mértéktelen élvezete is megbénítja uralkodásunkat saját magunk felett, de mindez nemi teremthet olyan helyzetet, amelyet csak bicskával és doronggal lehet megoldani. Az egyensúlyozott lelkű, jól nevelt és magát fegyelmező ember, legyen bármilyen egyszerű, szegény és kismüveltségü, az ilyen pallérozott társadalomban, mint a milyen a mienk, nem kerülhet még részegen sem olyan helyzetbe, hogy az ügyét öldöklő szerszámmal kelljen elintéznie. Minden sérelemre, legyen az erkölcsi, anyagi, vagy önérzetbeli, intelligens társadalomban és jogállamban meg lehet találni az orvosságot, de azt ököllel vívni ki soha sem szabad. A szeszes ital, ha módjával fogyasztják, áldás- és jótétemény, mint az orvosság, amely gyógyít és a kés, amely nélkülözhetetlen .szerszámunk, de valamennyi iátokká és pusztító méreggé válik, ha visszaélnek vele. Belehal, aki az egész üveg orvosságot egyszerre felhajtja, és gyilkossá válik, aki a késsel nem széklábat vagy ceruzát farag, hanem embertársa testébe mártja azt. Az amerikai hóbortos példa is megmutatta, hogy botor és együgyü az, aki ki akarja pusztítani; csak azért, mert be is lehet rúgni tőle és az italt üldözi, nem pedig az embíert, aki mértéktelenül élvezi. Törvényeink szerint a részegség, mint a szabad akarat érvényesítését korlátozó állapot, enyhítői körülménynek számit, a tett elbírálásakor, holott talán súlyosbító körülménynek is lehetne számítani, hlint külön Vétséget magát az ittasságot is. Ha nem is esett ki a világ feneke attól a két nagyobb szabású verekedéstől, amely e héten lezajlott kies Rá,kos- szentmihályunkon, mégis érdemes egy kicsit szóvá tenni ezeket a dolgokat, mert ezek az esetek nem élszigetéit jelenségek. Sajnos, a télen is történt jó néhány kézi tusa ököllel, bottal, sőt bicskával is és intéztek el üzleti vitákat durva egyéni fellépésekkel, úgy, hogy egészen csinos csokrot lehetne egybefüzni csak ^ zajosabb és nagyobb hullámokat felvert esetekből. Nem szeretek mindjárt a hatóságért kiabálni, hiszen sok mindent simábban és okosabban el lehet intézni, házilag, egymás között, de ha az ököljog alkalmazása immár rendszerré válik, akkor csakugyan jiincs más hátra, mint a hatalom közbelépése, amelynek erélyes kézzel kell biztosítani a rendet és megtanítani rá azokat, akik önma- guktól nem akarják azt megtanulni. A körtvélyeisi erkölcsökből pedig tanuljuk meg az arany óra dolgát, a miben — fájdalom — errefelé igenis csehül állunk, — de ne utánozzuk a darutollas virtuskpdást, mert ahhoz pörge kalap és rámás csizma illik, azaz hogy illett valaha, de ma már, mióta a kisgazdák megjárták a képviselőség és a nagy farsangban a zongoravásárlás iskoláját, ’ ott is örvendetes módon kipusztul a divatból. Színház Csütörtökön fájdalmasan kis közönség jelent meg a dr. Jazz operett előadásán. A darabnak nincs hírneve, nincs reklámja, nincs vonzó címe, ez lehet az oka a hála Istennek elég szokatlan jelenségnek. (Akik azomban ott voltak, keltenie? meglepetésben részesültek. A Dzsessz! doktor igen mulatságos, sőt, — ami modern operettnél a legnagyobb ritkaság — érdekes darab,, telve jó ötlettel, melyek ügyes ének- lés táncszámokkal váltakoznak. A társulat is mindent elkövetett a siker érdekében. Az est hőse Ekecs volt, aki számtalanszor harsogó neve- ; tésre fakasztotta a közönséget. Ez a diarab zsúfolt házakat érdekelne. Pénteken negyedszer ker,ült színre az Én és & % \ «A-
