Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-06-09 / 23. szám

XXXV. évfolyam.

Rákosszentmihály, 1935. junius 9 vasárnap.

23 szám.

RÁKOS VIDÉKE

Társadalmi, közigazgatás» &s közgazdasági hetilap.

RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS taPJJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz

Ünnepelünk.

Hagyományos, régi jó szokása a magyar újságírásnak, hogy a nagy ünnepekről vezércikkben emlékszik meg, s ilyenkor egy-két hasábbal hátrább szorulnak a napi gondok, komoly ügyek és apró hiúságok. A Rákos Vidéke is ápolja ezt a szép hagyományt s most épen rajtam volna a sor, hogy ünnepélyes pünkösdi hangulatba ringassam az olvasót.

... Istenem, de kedves munka is volt a régi jó békeidőben az ilyen pünkösdi cikk megírása. A Szentlélek eljöveteléről irt az ember, világi vonatkozásba hozván az egyházi ünnepet, vagy a pünkösdi rózsa költői motívuma mutatkozott alkalmasnak arra, hogy az ember szellemes hasonlatokban ragyogtassa ünnepi gondolatait. De hajh! milyen nehéz dolog ez most...

Bocsássa meg az olvasó, hogy a Szentlélek jöttének örömünnepén nem tudom a lelkem húrjait illő örvendezésre hangolni. Gyarló emberek vagyunk mi itt e földön, nem birunk magasabbra emelkedni annál á rögnél, amelyet hazánkul rendelt a Mindenható. Még ha gépmadár szárnyán szántjuk is az eget, akkor is csak a lentvaló földünkre gondolunk, amelynek határ- mesgyéiét ugyancsak szűkre szabták ellenségeink. Hogyan tudjak maradéktalanul örvendezni a mai napon, amikor pár nappal ezelőtt Trianon évfordulója marta véresre a szivemet... Hogyan tudjak örvendezni, amikor megcsonkított földünket napról-napra érik a legsúlyosabb csapások . .. Amikor alig ocsúdtunk fel a fagykár okozta keserűség kábulatából, máris újabb, még nagyobb, még rettenetesebb hir »nyilallott a hazán keresztül«: százezer hold kertjein, szőlőin és szántóin elképesztő erejű jégverés száguldott végig... Tudom, hogy Isten szent akaratában meg kell nyugodnunk. De ugye, Uram, nem kivánod tőlem azt, hogy szomorú magyar sorsomban őszintén tudjak örvendezni pünkösd szent ünnepén . ..

A nagy háború idején a magyar fegyver sikeréért és dicsőségéért imádkoztunk. Templomainkban a papok megáldották fegyvereinket. De ugyanezt cseleked- ték ellenségeink is, mintha minden nemzetnek saját külön Istene volna a felhők felett, vagy mintha az egyedülvaló Istent minden nép a saját külön szövetségeséül akarta volna megnyerni. Lám, ilyen fennhéjázó és elbizakodott teremtmény az ember. Azóta, hajh! de megaláztattunk. De megtanultunk tűrni és szenvedni. Nem maradt egyebünk, csak a remény, hogy még jóra fordulhat a sorsunk.

Remélni és imádkozni szabad a magyarnak. Kedves olvasóim, küldjünk fohászt a mai napon az egek Urához. Nem akarom az én szerény cikkemet templomi prédikáció mezébe öltöztetni, — de imádkozni lehet nemcsak a templomban, hanem a mezőn, az erdőn, sőt egy újságcikk betü-ültetvénye között is. És ezt az

imádságot a templomban is elmondhatjuk bizó szívvel, hivő lélekkel.

Mi hisszük, Uram, hogy csak ki akarsz próbálni bennünket. Hisszük, hogy a megpróbáltatás nemsokára véget ér. A mi imádságunk szerény és alázatos. Nem kérjük azt, hogy helyettünk más népeket sújts a porba, hogy ellenségeinket megalázd, hogy külön magyar Isten gyanánt a bosszú diadalát adjad nekünk. A mi imádságunk keresztényi, szelíd könyörgés.

Fogadd, Uram, engesztelő áldozatképen az elfagyott termést, a jégverte magyar munkát, szorgalmat és odaadást. Lábaidhoz rakjuk nyomorúságunkat és szenvedéseinket.

Pünkösd ünnepén arra kérünk, Uram: add, hogy a Szentlélek megszállja azoknak szivét és elméjét, akik a világ sorsát intézik. Az ellenségeknek és a közömbösöknek is essék le a hályog a szeméről, — lássák meg végre a magyar Igazságot. Lássák be, hogy a rajtunk elkövetett élve-boncolást nemcsak meg nem érdemeltük, de, hogy a mi megcsonkittatásunk csak kárára van a nemzetek összeségének, a világ békéjének és nyugalmának. Világosítsd meg a diplomaták és államférfiak szemét, törd meg a makacsok makacsságát, az oktalanul önzők önzését és a rosszindulatuak rosszaságát. A barátainknak adj erőt és lelkesedést, tettre- készséget és kitartást, hogy igaz ügyünket eredménnyel vigyék előre. Nekünk pedig adj hitet, bizalmat, csüg- gedetlen akarást, reményt, okosságot, bátorságot, hogy megálljuk helyünket a megpróbáltatások közepette.

Ünnepelünk, Uram, sokszor ünnepelünk. Ünnepelünk a hősi halottak emlékkövénél, ünnepelünk az országzászló mellett, gyászünnepet ülünk Trianon évfordulóján, könnyünk csordul a most avatott Rákóczi- kehelybe, megünnepeljük vértanúinkat, ünneppé magasztaljuk a fájdalmat és honfi-bánatot, — ünnepelünk, Uram, túlságosan sokszor ünnepelünk. Add, Uram, hogy valahára könnyek nélkül ünnepelhessünk, add, Uram, hogy viruljon ki végre a mi pünkösdi rózsánk, add, Uram, hogy csakugyan örömünnepet ülhessünk. Add vissza nekünk, Uram, a mi régi szép magyar Hazánkat. Ámen. Kárpáthy László dr.

■süg. HÍREK -s||bKrédó-gyűlés. Vasárnap délelőtt volt a rákosszent- mihályi Krédó-egyesület munkaévzáró gyűlése, amelyre P. Böhle Kornélt, a Krédó-egyesületek országos elnökét, a nagynevű szónokot kérték fel előadóul. P. Böhle már 10 órára megérkezett s, nagy mise előtt ő végezte az uj tagok felvételét s mondott igen tanulságos beszédet a német példára nálunk ismét terjedni kezdő pogány mozgalmakról, amiket nem szabad veszélytelennek hinnünk, bárha jogosan tarthatnánk ezeket