Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-06-02 / 22. szám
kAKOs vibÉkb 22 i?zárV.. 2. oldal nélkül hamarosan kipusztulnak a nyelvrongálók és diadalmaskodni fog az akadémia és a magyarul tudó toll- forgatók tisztogató munkája. RendörkapitányságunK kérdése. A következő levelet kaptuk: Nagyságos szerkesztő ur! Vidéki tartózkodásom miatt csak ma olvastam a »Rákos Vidéke« 20. számában dr. Kárpáthy László lakostársunk »Vissza az Istenhez« cimü közérdekű és minket, helybeli lakosokat minden tekintetben érdeklő nagyjelentőségű cikkét. A cikk minden egyes szava a meggyőző igazság erejével hat. Ideje tehát, hogy megmozduljanak illetékes köreink és a mozgalom, melyet úgy tudom H. Mihali k József tanár ur irányit, végre eredményt érjen el. Sokat segítene a dolgon, mint azt az igen tisztelt cikkiró ur igen helyesen és nagy hozzáértéssel kifejti, ha községeinket a fővárosi rendőrség jogkörébe utalnák át. E tekintetben azonban, sokkal több eredményt várhatnánk, ha Sashalom és Rákosszentmihály vezető testületéi közösen inditanának mozgalmat az ügy érdekében. Az elmúlt év őszén egyes fővárosi lapok hiradásai nyomán társadalmunk körében élénk érdéklődést váltott ki az a hir, hogy a mátyásföldi kapitányságnak a fővárosi rendőrség jogkörébe való átutalása már a felsőbb helyen előkészítés alatt áll. Magam is hozzászóltam a kérdéshez annakidején. Községeink eljutottak ahhoz a határállomáshoz, amelynek következő stációja a budapesti rendőrség hatáskörébe való bekapcsolás lehet. Elérték, sőt már régen túl haladták azt a lélekszá- mot, amellyel komolyan számolni kell. Azt hiszem, hogy az 1889. évben, — akkor még községi szervezetben élő Újpest, valamint Rákospalota, — amikor az 1889. rébe kerültek, nem reprezentáltak akkora lélekszámot, évi XLVI. t.-c. alapján a fővárosi rendőrség hatáskö- mint jelenleg községeink. Ugyanez áll fenn az 1912. évi LX. t.-c. életbeléptetése idején Erzsébetfalva, Kispest és Pestszentlőrinc községekre, nemkülönben az 1916. évi XXXVIII. t.-c. alapján bekapcsolt Csepel községére is. A bekapcsolás indoka annakidején mi volt? A 80-as években a nagyhirü Török főkapitány idején, a tolonceljárás és általában a büntetésekkel való szigorú, kemény kézzel irányitott eljárás, a gyakori razziák, hamarosan megtisztitották a fővárost a csavargó, kétes és. a közbiztonságra veszedelmes exiszten- ciáktól, melyeknek akkor gyülfészke a fővárossal határos Újpest és Rákospalota lett. Itt voltak a tolvaj- tanyák, betörőraktárak, búvóhelyek, innen rándultak be a »munkára« a fővárosba s ide menekültek ismét az üldöző rendőrség elől. Itt ugyanis a budapesti államrendőrség nem érte el őket, területi hatásköre nem terjedvén már ide. Ezen az állapoton segített a Török főkapitány javaslatára alkotott XLVII. t.-c. Az 1912. évi LX. t.-c. életbeléptetéséről a későbbi időben a következőket irta Baksa főkapitányhelyettes: »Erzsébetfalva, Kispest, Pestszentlőrinc községek bekapcsolásával hamarosan megtisztitották ezt a vidéket, az itt meghúzódó, a budapesti államrendőrség hatósági területéről kitiltott, veszedelmes gonosztevő elemtől, mely itt ütött tanyát és innen rándult be rendszerint a bűncselekmények elkövetésére a fővárosba. E kétes elem most kénytelen volt tovább húzódni Cin- kota tájékára.« Cinkota akkor távol volt, Sashalom nem is létezett és Rákosszentmihály sem volt akkor még olyan jelentőségtelejes község, mint napjainkban. íme csak két évtized telt el és most itt vagyunk hatalmasan megnövekedve, szorosan összeépülve egymással és a fővárossal is. A távolság, mely akkor még fennállott, eltűnt. Lélekszámúnk az akkorinak legalább az ötszöröse lett. Hol vagyunk mindezeken felül az 1912-től? Ami akkor indokolt volt a fenti esetekben, még indokoltabb most, a mi helyzetünkben, mert sajnos, több, sokkal több ma a bűnöző, mint a boldog békeévekben. Most nemcsak a főváros, hanem községeink is vadász- területe a bűnöző világnak. Tény az is, hogy legtöbb rovottmultu és a fővárosi rendőrhatósági területről kitiltott kétes exisztencia községeinkben él. Biztonságban vannak, legalább is a kiutasítást illetőleg és több mint valószinü, hogy aktive működnek. Teljesen kipuszti- tani a bűnözők társadalmát nem lehet. A fővárosi rendőrség jogkörének kiterjesztésével azonban hatályosabbá lehet tenni az üldözésüket és ellenőrzésüket. A bekapcsolás nem nagy probléma, mert nem kell e célból külön törvénycikket alkotni, mert nem kell a rendőrséget megszervezni mint régebben, mert rendőrségünk van, csupán ki kell terjeszteni községeinkre azok speciális fekvésénél fogva a fővárosi rendőrség jogkörét. Érdeke ez nemcsak községeinknek, hanem magának a fővárosi rendőrségnek is. A felvetett eszme tehát megérett a kivitelre, érdemes vele foglalkozni községeink köz- és vagyonbiztonsága szempontjából. Csak előny származhatik belőle a közönségre és megkönnyitené a túlterhelt mátyásföldi kapitányság helyzetét is. »A jelek szerint Ferenczy főkapitány ur mellette van a bekapcsolás gondolatának és azt hiszem, hogy a megindult társadalmi mozgalom igaz pártfogóra talál benne«. így Írtam az ősszel, ma sem Írhatnék mást. Sajnálattal észleltem azonban később, mintha a megindult mozgalom feledésbe ment volna. Lehet, hogy nem igy volt. Tény az, hogy most a »Rákos Vidéke«, — mely minden közérdekű kérdés számára a közönség rendelkezésére áll — foglalkozik a dologgal. Csak nem szabad hagyni, hogy az ügy feledésbe menjen, mert hiszen ez érdeke minden lakostársunknak egyaránt. Bizonyosra veszem, hogyha országgyűlési képviselőinkkel a mozgalom irányítói ismertetik a helyzetet, habozás nélkül az ügy támogatóivá válnak. Ha egyelőre a főváros közelségének áldásait, — a magas Hév. tarifa miau — nem élvezhetjük, igyekeznünk kell, már csak a jóhirünk érdekében is, a fővárostól ideszakadt kétes elemektől, a rendőrség bekapcsolása révén megszabadulni. Azt hiszem, jóindulatú pártfogóra találunk Preszly Elemér államtitkár ur Öméltóságában is, aki a Pestkörnyék problémáit mindenkor a szivén viselte. Csak még egyet szeretnék megjegyezni, amire a Rákos Vidéke egy korábbi számában már célzott is, hogy a mozgalomnak már most ki kell terjedni a mátyásföldi kapitányságnak jobb, központibb elhelyezésére is. Nem tudom mi indokolhatja, hogy egy látogatott közhivatalt, a rendőri terület legszélén, a villamostól félre esve helyezzenek el. Nem is szólva arról, hogy a rendőrlegénység és detektivtestület elhelyezése egészségi okokból egyenesen tarthatatlan. A hivatal uj székhelye Rákosszentmihályon, vagy Sashalmon kell, hogy legyen. Ez esetben jobban megfelel rendeltetésének is. Abban a reményben, hogy szerkesztő ur nem veszi rossz néven szerény megjegyzéseimet, maradtam a szerkesztő urnák kész hive: Rákosszentmihály, 1935. május 26-án. Sándor Gyula.
