Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-05-26 / 21. szám

XXXV évtől am.

Rákosszentmihály, 1935. május 26 vasárnap.

21 szám.

RÁKOS VIDÉKE

társadalmi, közigazgatási és közgazdaság« hetilap.

RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz

Egy év mutva . , .

Nyilvánosságra került a kormány négy éves munkaterve. Minket főként az a néhány sor érdekel, amely szerényen húzódik meg a nagyarányú tervezetben. Azt tudjuk meg belőle, hogy törvény készül Budapest és a fővároskörnyéke közigazgatási helyzetének rendezéséről és a javaslat a jövő év közepén a törvényhozás elé kerül.

Tehát még egy évig kell várnunk a pitymallatra. Még egy keserves esztendő kell hozzá, hogy sorsunkban valami változás történjék. Mi a kormány terve velünk, bizonyosat arról e percben még nem tudhatunk, de azt tudjuk, hogy Preszly Elemér dr., Pestvármegye volt főispánja a belügyi államtitkár, ő pedig alaposan ismeri a főváros környékének különleges helyzetét és méltányolja régi, jogos panaszainkat. Neki szivügye, hogy közigazgatásunkat megfelelő módon átalakítsa. Erre irányult a megyei várossá alaki tás terve, a pest- környéki külön törvényhatóság gondolata. A mit ő főispánkorában megkezdett, most nagyobb hatáskörében el is fogja végezni. Az ő kezében jó helyen van a mi ügyünk és ha nehéz is a tudat, hogy legjobb esetben még csak egy esztendő múlva kezdődik meg állapotaink orvoslása, mégis valami vigasztalást lelhetünk a határozott időpont és a komoly szándék megismerésében.

Pestkömyékén a községi közigazgatás rendszere a Szó teljes értelmében lejárta magát. Ezt a fővárosi közönséget nem lehet úgy kormányozni, mint valami isten- hátamegetti parasztfalut. Az önkormányzatnak még az ábrándja sem maradt meg számunkra a mai rendszer mellett. Nem csak fontos, életbevágó érdekeinket nem tudjuk megvédeni, hanem a legapróbb, jelentéktelen ügyekben sincsen szavunk és nem érvényesülhet az akaratunk. A közelmúlt tündöklő példákkal szolgált e tekintetben.

A kereskedelmi miniszter a bajbajutott kisiparosok és kiskereskedők helyzetét apróbb kölcsönökkel akarja megenyhiteni, hogy a megfelelő anyagi eszközökkel nem rendelkezők is juthassanak munkához és keresethez. A miniszter felhivta a községet, hogy azt az alapot, amennyire csak lehetséges,, némi hozzájárulással gyarapítsa. Rákosszentmihály képviselőtestülete a sanyarú körülmények között csak néhány száz pengőt szavazott meg erre a célra, abban a reményben, hogy ezzel is lendíthetnek valamit néhány iparostestvérünk sorsán. A tételt azonban a számvevőség és a miniszterközi bizottság egyszerűen törölte a költségvetésből. Vagyis az egyik miniszter követelte, a másik megakadályozta a jócselekedet gyakorlását.

A polgári leányiskolában elnyüttek a székek. Az iskola igazgatósága a gondnokkal, majd a községi elöljárósággal együtt féltucat iparossal tárgyalt, alkudozott, miglen végre megállapította, hogy az ülőhelyek

rendbehozatala, mondjuk, 600 pengőbe kerül. A kérdéssel két gyűlésen foglalkozott az iskolaszék, majd az elöljáróság ülése, végül a községi képviselőtestület, s valamennyi megállapította, hogy a kiadás elkerülhetetlen. Felvették tehát a szükséges összeget az iskola, majd a község költségvetésébe. A vármegyei számvevőségen piros ceruzával egyszerűen 60 pengőre igazították ki a tételt. ..

A képviselőtestület megszavazott valami apró kiadást, amely évtizedek óta minden évben ugyanígy történt. Felsőbb helyen törölték és kimondották, hogy csak akkor lehet azt kifizetni, ha szabályrendeletet alkotnak róla. A képviselőtestület elkészítette a szabályrendeletet, de azt a vármegye és miniszter nem hagyta jóvá, azzal, hogy arra nincs semmi szükség . ..

Az útburkolás ügyét nem. ismételjük. Mindenki tudja, hogy a belügyminiszter a saját rendeletét megmásította évek múlva, amikor már az előbbi miniszteri rendelkezés alapján a békát lenyeltük.

Mátyásföldről csak a minap beszéltük el, hogy a délvidékről menekültek számára, felsőbb felhívásra megszavazott segélyét a piros ceruza törülte a költség- vetésből. Azóta ugyanott más is kiderült. A községet bioi ítélet kötelezi, hogy a vízszolgáltatásért az egyesületnek 6600 pengőt fizessen. A miniszterközi bizottság a költségvetésben egyszerűen leszállította ezt az összeget 2400 pengőre. A mátyásföldiek most elpanaszolják a lehetetlen helyzetét a belügyminisztériumban és elmondják azt is, hogy a község perelni sem akart, csak a vármegye utasítására folytatta a pert és igy szakadt 2000 pengő perköltség a község nyakába. Hasonló élvezetben már Rákosszentmihálynak is volt részé, nem is egy alkalommal. ..

Az önkormányzat immár csak paródia minálunk, melynek akaratnyilvánítása még egy végrehajtói cipő- talp erejéig sem érvényesülhet. Vagy szóljunk-e a tisztviselő választásokról? Vájjon belátható időn belül volt-e arra példa, hogy a községi képviselőtestület ne azt válassza meg a megüresedett állásra, akit a felsőbbség akart? Az ellenszegülés lehetetlen, mert nem csak a rakoncátlan testület inná a levét, hanem az a szerencsétlen tisztviselő is, akit a közbizalom felkarolt. Még a vezető jegyzőket is úgy dobálják egyik községből a másikba, mint a labdát és néha évekig kell egy-egy községnek olyan tisztviselőt fizetni, aki más községben teljesít szolgálatot.

Annak idején a várossá alakulás ellen azzal érveltek egyesek, hogy megdrágítja a közigazgatást, megnöveli a pótadót, de azt nem vették számításba, hogy a három külön községi közigazgatásnál még sem kerülhet többe a közös városi, mint a mi esetünkben lett volna. Lám, a 80o/0-os pótadóhoz igy is eljutottunk, a nélkül, hogy legalább valami beleszólásunk lenne a saját ügyeink intézésébe.

Mindezeken felül pedig bizonyos igényeink is len-